A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - A közjegyzői intézmény reformjához

Huszadik évfolyam. Szerkesztőség: \ ., Rudolf-rakpart 3. sz. 8. szám. Budapest, 1901 február hó 24. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ETIUtr AZ IGAZSÁUÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR CCYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre béi mentve küldve: Negyed évre ... 3 koron; Fél « ._ 6 Egész « _ 12 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A közjegyzői intézmény reformjához. I. Irta : Zim án y i Alajos, budapesti kir. közjegyző. — II. Irta: Anonymus. — Innen-onnan a magánjogi tervezetből. I. Megtámadás. Irta : dr. A lm ás i Antal. — A birói illetékesség uj szabályai a perrendtartási javaslatban. Irta :dr. Frankfurter Sándor, miskolci ügyvéd. — permegszüntető végzés bélyegilletéke. Irta: Rév Mór, m. kir. pénzügyi fogalmazó Nagy-Becskereken. — A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése. Irta: Domjín L. sajó-szentpéteri kir. alj. biró. — Belföld ^Igazságügyi javaslatok tára. Irta: Fényes Vince, szerencsi járásbiró. — A kecskeméti ügyvédi kamara jelentése az 1900. évről) — Sérelem (Birói meggyőződés és az 1868. LIV. t.-c. 108. §-a. Irta: Aquila.) — Irodalom. (Hiteltörvények, SzerkesztiDr. Pap Dávid, bpesti ügyvéd. — Büntetőjogi reformtörekvések. Irta: dr. Balázs Elemér. — Közhivatalnokaink vagyoni felelősségéről. Irta: báró Malcoraes Béla. — A törvénytelen gyermek jogi állása. Felolvasta: Dr. Do 1 e s c h a 11 Alfréd. — Magyarország közegészségügyi viszonyai 1898 — 1899 években. Közli: Dr. Békésy Géza — A lelki élet fizikája Irta: Pikler Gyula. — Zeilschrift für Ungarisches Öfi'entliches und Privatrecht. Szerkeszti: S g a 1 i t z e r Gvula.1 — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek táia. — Felső' irósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti közlöny»-böl. — Hirdetések. A közjegyzői intézmény reformjához. I. Közjegyző nem szívesen foglalkozik nyilvánosan a közjegyzői állás és hivatás kérdésével, mert — csudálatos — el van terjedve és terjesztve az a balvélekedés, hogy a közjegyzői állás aranybánya-jövedelemmel jár, és mégis a közjegyzők elégedetlenek, és mások hátrányára többet akarnak. Nem szívesen foglalkozom tehát a «Spectator» cikk tisztelt írójának a «Jog» !ap január 5-iki és február 10-iki számaiban foglalt közleményeivel sem, mert ezek szakasztott másai az emiitett téves vélekedéseknek. De mégis a közjegyzőség reputatiója követeli, hogy az említett közleményeknek további téves kijelentései a közjegyzői közvetlen gyakorlat igazságai és tapasztalatai alapján helyesbittessenek. Midőn a Spectator tisztelt írója ismételve beismeri amint hogy ez már közmeggyőződést képez — hogy a közjegyzőség, fenállásának ideje alatt az igazságszolgáltatásnak hasznos intézményéül bevált, - és igy, hogy a közjegyzők hatáskörét közérdekből ki kell terjeszteni — vájjon mi indíthatta ötet mégis arra a következtetésre, hogy a közjegyzők jövedelmét meg kell szorítani, mert aránytalanul több a bíróénál. Azt mondja, hogy ezt a kijelentését ő közérdekből tartja szükségesnek. Ha a közérdek csakugyan ugy kívánná, hogy a közjegyzők jövedelme vétessék el tőlük, vagy kevesbbittessék. — akkor nemcsak ebbe, hanem még mpgának a közjegyzői intézménynek megszüntetésébe is maguk a közjegyzők hazafias érzületüknél fogva megnyugodnának, ha tudni'llik ezt a haza és az igazságszolgáltatás közérdeke csakugyan megkívánná. Azonban a közérdek nem az. amit cikkíró ur kiván, hanem a közérdek az "igazság)), a mely a hivatás betöltése körüli közszolgálatot nem szűkkeblűén akarja jutalmazni, és e részben az igazság teljesen kizár minden oly képtelenséget, a mely a közszolgálat jövedelmezőségének communistikus egyenlősítését célozza. A Spectator tiszteit írójának első közieményében foglalt arra a kijelentésére, a melyet a közjegyzők qualificatiója és a birói tagok és ügyészek melletti inferioritásának kimutatására felhozott, figyelmébe ajánlottam előbbi cikkemben az 1886. évi VII. törv.-c 1. §-t és az 1891. évi XVII. törvény 22. és 23. §-ait. Lapunk mai száma Ö jónak találja ezen törvénytételek magyarázatába bocsátkozni. Nem tartom helyénvalónak ebben az általa felvetett kérdésben a törvény interpretatiójába való bocsátkozást ? eféle interpretatiók nem nekünk, és nem ide valók ; mert különben is ezek a törvények világosak, tisztán megjelölik a közjegyzőnek mind qualificaiiójára. — mind az állásukhoz kötött közhitelesség és közbizalom fokozatára vonatkozó meghatározásokat, és ezek a meghatározások nem Spectator vitájából értelmezendők, azokat a törvényhozás bölcsessége határozta meg érthetően. Azt mondja a Spectator tisztelt irója.hogy senki sem hiszi el és ő sem hiszi, hogy volna Magyarországon oly közjegyzői állás, a melynek jövedelme a 3.000 frtot nem haladná meg. Nem nagy baj, hogy nem hiszi, mert egész közleményéből kivehető, hogy a közjegyző gyakorlati tevékenységének belső valóságát nem ismeri, hanem csak látszatból gondolja ki véleményét és ezt mint bizonyosat terjeszti. Látja, hogy igen sok ember, —- néha tömegben vonul be a közjegyző irodájába és ebből bizonyosan tudja, hogy azok nagy pénzösszeget hagynak ott dijak fejében a közjegyzőnek. Csakhogy nem megy be a bevonuló tömeg emberrel és igy nem látja, nem vehet meggyőző tudomást arról, hogy mi történik ott; nem tudhatja sem ő, sem a zöldasztal mellett mások, hogy ez a sok ember, ellentétes jogi fogalmaik és igényeik mellett, fél nap, sőt egész nap viszálykodnak ott, hogy a közjegyző békéltető értelmezéseit egymás elleni szenvedélyökben fel sem veszik, a közjegyző kedélyét és idegeit fárasztják — az irodai helyiség légkörét aligha tisztítják — és azután a sokszor krajcáros dijakat zúgolódva, vagy éppen nem fizetik, pedig az a dij alig fedezi a helyiség tisztává tétele, fűtése, világítása költségeit. Mindezt Spectator irója nem is akarja látni, — pedig ez igy van nemcsak szórványosan, de számtalanszor. És ehhez még hozzájárul az is, hogy a bíróság és árvaszék jónak látja az ügyiratokat több izben azzal az utasítással visszaadni, hogy a felek között az egyezség ismételve kisértessék meg, amikor ugyanabban az ügyben, ugyanilyen viszályos eljárást kell tartani, persze az ügyfelek viszálykodása miatt sikertelenül, még pedig ily ismétlések alkalmával mindig díjtalanul. De ezenkívül Spectator még mást sem akar látni, mert feltéve az általa biztosra felvett 3,000 forint jövedelmet, cikkeiben nem is akar arra gondolni, hogy a közjegyző kénytelen idősebb korában való megélhetésre számítva, ebből a 3,000 forintból valamely összeget gyűjtésre félretenni, amit egy biró nem tesz, mert nyugdija biztosítva van. E mellett kénytelen a közjegyző irodaszemélyzetet, lakást és irodahelyiséget tartani, berendezni, fűteni, világítani; - utazási költséget, írószereket és több, ki sem gondolható oly elkerülhetlen kiadásokat fedezni, a mely szükségletekre való kiadások bírónál elő nem fordulnak. Könnyű belátni, hogy a 3,000 forint csak a képzelet szüleménye, és könnyű megállapítani, hogy tehát csak akkor lehetne szó a jövedelem egyenlősítéséről, ha ezek az elkerülhetlen kiadások nála sem fordulnának elő. De a Spectator tisztelt irója azt sem akarja tűrni, hogy a közjegyző helyettest alkalmazzon betegsége, vagy másféle módon való akadályoztatása esetén ; — hanem ezt kívánja, hogy midőn a közjegyző éltesebb korát eléri, tehát a közérdek kívánalma folytán menjen és adjon helyet másnak. Eltekintve ennek a kérdésnek humanistikus oldalától, — a törvény ennél bölcsebben intézkedik, mert közérdekből is elegendő garantiát talál a törvény akkor, midőn kijelenti, hogy a közjegyző saj t felelősségére és saját költségén helyettest alkalmazhat, oly fokú qualificatióval, minővel ő maga bír. De eltekintve még ettől is, az a kérdés, vájjon a jogi és társadalmi életben Spectator hol talál oly embert, akár köz-. 12 oldalra terjed.