A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 7. szám - Sérelem. Alaptalan felebbezések

JOGESETEK TÁRA FELSuBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 7. számához. Budapest, 1900. íebruár hó 18 Köztörvényi ügyekben. Felperes ellen, hivatalnoki fizetésének az 1881. LX. t.-c. 54. §-a szerint végrehajtás ala nem vonható részebői eszközölt levonások tekintetében, felperes visszakövetelési igényének azért nem adatott hely, mert e levonások nem végrehajtás folytán, hanem a szolgálatadó magyar kir. államvasutak igazgatósága által az alperes szövetkezet alapszabályai, illetve a levonások iránt a felek között a kötelezettségnek felperes részéről elvállalásakor létrejött megegyezés alapján eszközöltettek. Ez a megegyezés pedig az 1881. LX. t.-c. 60. §-ának tekintete alá nem esvén, ennek rendelkezése a jelen esetre nem alkalmazható. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1899. április 14-én 24,329. sz. a.) S. Ferenc felperesnek, m. kir. államvasuti hivatalnokok takarék- és előlegezési egylete, mint szövetkezet, alperes ellen 212 frt töke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest kötelezi, hogy felperesnek 212 frt tökét ennek 5°/o kamatát és 57 frt 80 kr. perköltséget fizessen stb. Indokok: A 27. alatti szövetkezeti alapszabályok fi. és 12. §-ában az az intézkedés foglaltatik, hogy a szövetkezet által a tagoknak adott törlesztési kölcsön törlesztése a kölcsönvevő tagnak, vagy esetleg a kezesnek hivatalnoki fizetéséből hivatalbóli levonás utján történik. A levonás mértéke tekintetében az alapszabályokban semmiféle korlátozás nincs és nevezetesen nincs a végrehajtási törvény 54. ^-ban foglalt intézkedésnek megfelelő oly korlátozás, mely szerint a levonás tárgyául a hivatalnoki fizetésnek csak egy harmada és 800 frton felüli része szolgálhat. Nem vitás a felek között, hogy felperes, mint állami vasúti hivatalnok a szövetkezetnek tagja volt és hogy alperes szövetkezet a felperes által kezesi minőségben vállalt kötelezettségének alapján felperes 800 frton aluli hivatalnoki fizetéséből havi részletekben 212 frtnyi összeget felvett. A végrehajtási törvény 54. és 60. §-a értelmében az ott emiitett alkalmazottak és köztük a vasúti hivatalnokok évi fizetésének 800 frton aluli része a végrehajtás alól mentesitve van és az ez intézkedéstől eltérő egyezmény hatálytalan. E törvényes intézkedés célja, hogy a hivatalnok még a saját beleegyezésével se juthasson a közérdek szempontjából meg nem engedhető olyan helyzetbe, hogy illetményeinek az ő kezéhez jutó valóságos összege, a megélhetés végett szükségesnek tartott 800 frtnyi legkisebb összegen alul maradjon. Ebből következik, hogy az alperes szövetkezetnek az az eljárása, mely szerint a szövetkezeti tag által kezesi minőségben vállalt tartozás törlesztése végett, a szövetkezeti tag hivatalnoki fizetésének 800 frton aluli részéből a törlesztési részleteket felvette, a törvény céljával ellenkezik és igy jogtalan és nem tekinthető jogosnak sem azon az alapon, hogy alperes a szövetkezetbe az alapszabályok ismerete mellett tagul belépett, sem pedig azon az alapon, hogy a törlesztési részletek felvétele a szövetkezeti tag felettes hatóságának tudomásával, vagy közvetítésével történt. Az a körülmény, hogy a végrehajtási törvény idézett intézkedései a hivatalnoki fizetésnek csupán a végrehajtás utján való lefoglalását tiltják, nem akadályozza a kérdéses intézkedéseknek a jelen esetre való alkalmazását, mert a fizetés egy részének hivatalból való levonása a törvényes intézkedés célja szempontjából, a végrehajtási lefoglalásával egy jelentőségű és általa a törvény intézkedésében rejlő cél meghiusittatik. Minthogy e szerint alperes szövetkezetnek az az eljárása, hogy a felperes által kezesi minőségben vállalt kötelezettségekre felperes 800 frton aluli fizetéséből 212 frtnyi összeget jogtalanul felvett és igy azt felperesnek visszafizetni köteles, stb. stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. évi június 27-én 1,526. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest 212 frt tőkére és kamatára irányuló követelésével egészen elutasítja és a perköltségek megfizetésére kötelezi stb. Indokok: Felperes saját előadása szerint alperes szövetkezet tagjai közé belépett, tehát magára nézve kötelezőnek elfogadta alperes szövetkezetnek 2,'. alatt csatolt alapszabályait, melyek 6. és 12. §-ai szerint a szövetkezet tagja tűrni tartozik, mint egyenes adós, hogy az őt e minőségében terhelő saját kölcsöntartozása után megállapított törlesztési részletek, mint készfizető kezes pedig, hogy az egyenes adós illetményeiből bármi okból le nem vonható törlesztési részletek a m. kir. államvasutaktól nyert fizetéséből és bármily néven nevezendő illetményéből hivatalból levonassanak, mindaddig mig saját tartozása, illetve a készfizetői kezességével biztosított tartozás kamatostól törlesztetik. Minthogy az adós önként a birói végrehajtás alól kivett tárgyakat és igy felperes is fizetésének és egyéb illetményeinek az 1881. LX. t.-c. 54. §. szerint végrehajtásilag le nem foglalható részeit tartozása törlesztésére fordítani kétségtelenül jogosított és az igy ónként teljesített fizetést a végrehajtási törvény alapján, tartozatlan fizetés esetét kivéve, a hitelezőtől vissza nem követelheti. Minthogy abból, hogy a felperes a bizonyítékul csatolt saját okiratai szerint sem 1894. november havában, a mikor az általa B. alatt csatolt jegyzék szerint fizetéséből a levonások megkezdettek, sem később egészen 1897. május 25-ig, mikor a C) alatti okirat szerint az üzletvezetőségnél, illetőleg 1897. évi december l-ig, a mikor az A) alatti okirat szerint a m. kir. államvasutak igazgatóságánál tett panaszt, a levonások ellen fel nem szólalt, okszerüleg az állapítandó meg, hogy fizetéséből a levonások az ő beleegyezésével eszközöltettek és a levont összegek az ő hozzájárulásával fordíttattak alperes szövetkezettel szemben fennálló tartozásának törlesztésére, tehát a fizetésből levont és alperes szövetkezetnek kiszolgáltatott s összesen 212 frtot kitevő részletek felperes által önként teljesített fizetés tekintete alá esnek. Minthogy felperes nem vonta kétségbe, hogy ő, mint más szövetkezeti tagért készfizetői kezességet vállalt szövetkezeti tag alperes szövetkezetnek a B) alatti kimutatás szerint 1894. november havától 1898. május haváig fizetéséből levont és alperes szövetkezetnek kiszolgáltatott 212 frttal adósa volt és hogy ezek a I levonások a m. kir. államvasutak igazgatóságának rendelkezése folytán s nem birói végrehajtás utján eszközöltettek és minthogy mindezeknél fogva a fenforgó esetben az 1881. LX. t.-c. 54. 60. §. nem alkalmazható és nincs arra jogalap, hogy a felperes által fennálló tartozásának törlesztésére a kifejtettek szerint önként fizetettnek tekintendő 212 frt felperesnek visszaitéltessék, illetve alperes ennek visszafizetésére köteleztessék stb. stb. A m. kir. Curia (1899. december 15. 1,078. sz. a.) A másodbíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A felek között nem vitás az, hogy felperes a keresetben visszakövetelt összeggel az alperes szövetkezetnek az ettől más szövetkezeti tagok által felvett s azoktól be nem hajtható kölcsönökért a felperes, mint a szövetkezet tagja kezesség cimén valóban tartozott; a felperes hivatalnoki fizetéséből eme követelés törlesztésére havi részletekben levont összeg visszafizetése iránt támasztott kereseti követelésnek tehát, minthogy tartozatlan fizetés esete fenn nem forog, jogos alapja nincs. Azon az alapon pedig, hogy a levonások felperes hivatalnoki fizetésének az 1881. évi LX. t.-c. 54. §-a szerint végrehajtás alá nem vonható részéből eszközöltettek, felperes visszakövetelési igényének azért nem adható hely, mert a levonások nem végrehajtás folytán, hanem a szolgálatadó m. kir. államvasutak igazgatósága által az alperes szövetkezet alapszabályai, illetve a levonások iránt a felek között a kötelezettségnek felperes részéről elvállalásakor létrejött megegyezés alapján eszközöltetvén, ez a megegyezés pedig, minthogy a végrehajtás esete fenn nem forog, az 1881 : LX. t.-c. 60. §-ának tekintete alá nem esvén, az idézett §-nak egyedül a végrehajtás korlátozására vonatkozó rendelkezése a jelen esetre nem alkalmazható. Ezek szerint felperes visszakövetelési igénye az alperes szövetkezettel szemben semmi törvényes alappal nem birván és törvénybe ütköző oly eljárás, mely az alperes szövetkezet feloszlatására alapul szolgálhatna, az alperes részéről fenn nem forogván, a másodbiróság ítéletét stb. stb. helybenhagyni kellett. Az 1881: LX. t.-c. arra nézve kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, hogy oly esetben, midőn az adós tartozását akár azért, mert a hitelező ismeretlen, távol van, vagy az ajánlattal meg nem elégszik, vagy más fontos oknál fogva birói letétbe helyezi s az ekként letett összegre többeknek zálogjoga van, a felosztás az érdekelt felek között mikép és melyik bíróságnál eszközlendö, mivel ez nem tartozik a végrehajtási eljárás körébe. Ezen kifizetés teljesítése tekintetében a biroi illetőség megállapítására nézve az 1881: LX. t.-c. megfelelő rendelkezéséből kell kiindulni. E részben pedig első sorban irányadó az, hogy a zálogjogi bekebelezéssel biztosított követelés is, mint ingóság foglalandó le és pedig a 18. §. szerint illetékes járásbíróság által, továbbá, hogy a 26. §. 4. p. szerint a felosztást az ily letett követelésekre általában a végrehajtást foganatosító bíróság van hivatva eszközölni. A m. kir. Curia (1900 január 18-án 7,180. sz. a ) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely Sz. Antal végrehaj-