A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - Enyhébb intézkedésü törvény

36 A JOG E szerint 1. folyó lajstromszám volt 1899: 13,465,1899; 13,153, tehát jóval kevesebb, a mi annál meglepőbb, mert a beadványok száma, a mint láttuk, jóval emelkedett. 2. Bünvizsgálat voit 1899: 6,821.; 1898-ból átjött 1,152 = 7,973. Ezekből befejeztetett 7,327. 3. Vizsgálati megkeresés 1899: 4,181, 1898-ból átjött 167, = 4,348 ; ebből elintéztetett 4,306. 4. Folyamatba tett bünper 1899: 8,258, 1898-ból átjött 989 = 9,247. Ebből elsőbiróságilag befejeztetett 8,361 és pedig: áttétellel: 639, megszüntetéssel: 5,144, felmentő ítélettel: 307, marasztaló Ítélettel 2,271. 5. Főtárgyalásra kitüzetett 1899-ben 4,136 ügy, ebből befejeztetett: 3,644, elhalasztatott 492; 1900-ra kitüzetett 618, ebből a legtávolabb határnap esik 1900 május 29-ikére. 6. Vizsgálati fogoly érkezett 1899: 1,628 fő. 1898-ból átjött 371 = 1,999 fő, 1899-ben megszüntetett a vizsg. fogság 1,720 főnél, 1899. dec. 31-én fogva maradt: 279 — ebből dec. havában érkezett 115. Szomorú egy statistika ! Jóllehet ezen kimutatás a nagyszámú félretételekről be sem számol (az ügyészi kimutatásokból tudjuk, hogy ezek itt Budapesten a feljelentések -)- 50°/0-át teszik) — mégis 5,144-re megy a megszüntetések és még külön 307-re a felmentéssel befejezett ügyek száma. Vagyis az ezen bünperekben érdekelt egyének irgalmatlanul az elő- és rendes vizsgálat pokoltüzén keresztül hajtattak, ismételve a vizsgálóbíró elé idéztettek, ügyeikben számtalan tanú kihallgattatott, számtalan rizsma papír és a mi ennél még több : temérdek drága idő elpocsikoltatott, egy kisebb hadtestet képező embertömeg ártatlanul mejfiurcoltatott, vagyonában és becsületében, I gyakran visszahozhatatlan módon megkárosittatott, - hogy végeredményképen az ügy megszüntettessék !! A felmentések száma még mindig legalább is 15%-át teszi a végtárgyalásra került ügyeknek, — jóllehet Z s i t v a y elnöksége óta a százalékarány határozottan javult, — mert ez azelőtt 25—30 °/o *s vo't- Ha a felmentések ezen nagy számának okát nyomozzuk, akkor nem csupán a tárgyalást vezető bíróval azonos előadót vagy a tszéki vádtanácsot kell hibáztatnunk. Gyakran ők is szeretnék az ügyészi indítvány mellőzésével a további eljárást megszüntettetni, — de attól tartanak, hogy az ügyész vagy magánpanaszos a megszüntető határozat ellen felfolyamodással él, — és ily esetben a kir. tábla majdnem kivétel nélkül az utóbbiak pártjára áll és vádhatározatot hoz, vagy közvetlen végtárgyalásf rendel. Az elsőbiró tehát irtózik a többlet-munkától és derüre-borura, gyakran meggyőződése ellenére is, vád alá helyez vagy közvetlen végtárgyalást rendel. ott rögtön elvehessék érdemeik jutalmát vagy bűneik büntetését, a mi és tanácsosaink által hozandó ítélet szerint.» Az 1298. XXIII. t.-c. értelmében a király tanácsosainak meghallgatásához van kötve, s ugy rendelkezik, hogy a király bármit tenne a mellé rendelt tanácsosok meghallgatása nélkül, akár nagyobb adomány, akár méltóságok adásában, akár más fontos dolgokban — érvénytelen legyen. Összefügg ez epochalis törvénynyel még az 1386. III. 1507. V. az 1582. I. 1588. III. 1608. k. e X. és az 1741. X. törv.-cikkelyek, — melyek szerint a király tanácsosai meghallgatása nélkül, már az 1848. III. t.-cikket megelőzőleg sem intézhette egyedül az ál'ami ügyeket. Már régibb törvények utalják a királyt arra, hogy maga mellett tanácsosokat tartson, kiknek véleményét fontosabb ügyekben kikérje; — ugy p. o. Sz. István I. 7. fejezet, de magnitudine consiliis, — továbbá 1386. III. 1478. X. 1500. X. törv.-cikkek igy intézkednek. Az 1386. III. t.-c. rendeli, hogy a király tanácsosai ne csak a király, hanem az ország érdekeit is tartsák szem előtt, hogy ha pedig valaki rosz tanácsot adna a királynak, csúfosan zárassék ki a király tanácsából és oda többé be ne vétessék. Nem érdektelen, hogy az 1397. évi temesvári országgyűlésen az aranybulla XIV. cikke a nádor, országbíró és bánokra is kiterjesztetett. De legpracisebb kifejezését a felelősség elvének, az 1507. V.. VII. és VIII. törv.-cikkelyek tartalmazzák. Az 1507. VII. t.-c. értelmében: «Ha valaki a rendek közül a király tanácsában ezen ország közjava, szabadsága és törvényei ellen nyilván vétene és vakmerően cselekedni merészelne, ezt a többi ülnökök a legközelebbi országgyűlésen a főpapok, országnagyok, és a többi rendek előtt följelenteni tartoznak ; ki is ugyanott, mint a hazának és a szabadságnak árulója és háborgatója javaiban és személyében érdeme szerint büntettetni fog.» (Vége következik.) Bárki is osztozkodjék azonban a felelősségben, azon tény el nem vitatható, hogy ily nagyszámú felmentések a civilisált világban talán unicumszámba mennek és méltó feltűnést keltenének, ha a világ azokról tudomást nyerne. Mert a culturállamokban a felmentési százalék maximuma 5% — és ezt is azon bonyolódott természetű bűnügyek okozzák, melyeknél nagyszámú az indicium és csakis a nyilvános főtárgyaláson sikerül a terhelt ártatlanságát kideriteni. Hány esetben történik ezenfelül, hogy maga a vád alá helyezés elegendő ok a szegény vádlott elitéltetésére, mert «csak nem tételezhető fel, hogy valaki alapos ok nélkül vád alá helyeztessék)). íme, a circulus vitiosus ! Ebből pedig következik, hogy a felsőbíróságok határozatai a felmentéseknek még jóval nagyobb percentualéjáról tanúskodnának, — ha ilynemű kimutatásokra nálunk egyáltalában suly fektettetnék. Hány birói és ügyészi állás volna megtakarítható, ha az ! ség, vizs ügyészgálóbiró, előadóbiró és vádtanács ily rengeteg munkahalmaztól menekülne ; hány komoly vizsgálat volna alapo san keresztülvihető, ha az ekkép elfecsérelt idő ezekre fordíttatnék? És vájjon mi mindezen visszásságoknak az okozója ? Csakis a ministérium tájékozatlansága, mely alkalmatlan és képzetlen egyéneket rendel ki oly állásokba, melyek komoly tudományos készültséget és sok évi tapasztalattal párosult erélyt, tapintatot és teljes tárgyilagosságot igényelnek. Az ügyészség — gyakran csak felületes betekintés után — átteszi a feljelentést a vizsgáló bíróhoz azon utasítással, hogy az elővizsgálat megindítandó és azon feltevés mellett, hogy a vizsgálat nem lesz folytatva, ha annak minden substratuma hiányzik. Itt az ügy egy kezdő joggyakorl ók, aljegyző vagy jegyző kezébe kerül, — a ki sablonszerűén beidézi a feleket és tanukat, jóllehet — ha a kellő szakképzettséggel bír — már az első megtekintésre is láthatja, hogy az ügy nem valami fényes eredménynyel kecsegtet. Az aktacsomó nőttön nő és mire végül a vizsgálat vezetője is meggyőződött arról, hogy csak üres szalmát csépelt, átteszi az ügyet az ügyészséghez beszüntetés végett. Az amúgy is munkával tulhalmozott ügyészek egy része— látva a nagy irathalmazt — keres bármily ürügyet a «schiebolásra» és újból átküldi azt a vizsgálat opótlása» végett. És a szerencsétlen vizsgálóbíró vagy jegyző nem mer erről az elnöknek jelentést tenni, mert attól tart, hogy a «pótlás végetti visszaküldési) — vizsgálóbírói renomméjának árthatna ; tehát újból neki megy az áldatlan munkának, mig végre a nagy munkának semmi lesz a vége. Ne higyje senki, hogy itt torzképet rajzolunk, sőt az erősebb színeket a pallettánkra fel se vettük; számításon kivül hagytuk a vizsgálóbíró rossz indulatát, hiúságát, hatalmi viszketegét, nagyúri hóbortját, boszuvágyát és feltűnési hajlamait, melyek mind végzetesek lehetnek a terheltre nézve. Mi azonban nem nézhetjük közönynyel azt, hogy polgártársaink ezrei itt Budapesten - frivol módon meghurcoltassanak és a vizsgálóbirák. helyetteseik, vagy az ügyészek egy részének tudatlansága vagy kényelemszeretetének áldozatul odadobassanak.A görögök hekatombákat áldoztak az istenek nek, — de ezen hekatombák csak ökrökből állottak ; az embervadra való vadászat azonban a iegujabb kor vívmánya és ez fájdalom nálunk még a megengedett sportok közé tartozik. Ide tehát uj Herkules volna szükséges, a ki a bürokratizmusnak ezen Augias istállóját kiseperje. Több önállóságot de nagyobb felelősséget is kérünk mindazon birói közegek részére — kíméletlen eljárást és esetleges elmozdítást pedig minden oly alkalommal, a hol a vizsgálat eredménytelensége előre volt látható és az ily esetek többször az évben ismétlődnek. Kíváncsian várjuk ez okból az uj törvény hatását a'vizsgálóbirói intézményre. Dr. Révai Lajos. (Folytatása következik.) -y^ Enyhébb intézkedésü törvény. Iita: BODOR LÁSZLÓ kolozsvári kir. tszéki biró. Az 1897. évi XXXIV. t.-c. 4. §-a rendelkezése szerint azokban az ügyekben, a melyekben a büntető perrendtartás életbeléptetése előtt a főtárgyalás már ki volt tűzve, az eddigi eljárási szabályok szerint kell eljárni. Az ország ama részében, a melyben eddig az 1852. évi osztrák büntető perrendtartás volt érvényben, több bíróság előtt felmerült az a kérdés, hogy azokban az ügyekben, melyekben a büntető perrendtartás életbeléptetése elctt főtárgyalás volt, de a felső bíróság a magyar büntető perrendtar