A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban. [2. r.]

AJ tás életbeléptetése után uj ítélethozatalra utasította az alsó bíróságot, a további vizsgálati eljárás és a megtartandó ujabb főtárgyalásnál a régi, avagy az új törvényben előirt szabályok követendők ? A bíróságok megállapodása az, hogy az előbb jelölt esetekben a további eljárás az előző törvényben előirt szabályok szerint folytatandó. A birói megállapodások főindoka a törvény ama kifejezésén alapszik, hogy a főtárgyalás már ki volt tűzve (természetes, különben nem lett volna az ügyben ítélet és felebbezés). Véleményem szerint ez nem helyes törvénymagyarázat. Az életbeléptető törvény l. §-ában ama szócska: már, csak azokra az ügyekre vonatkozhatik, a melyekben az előző törvény hatálya alatt az uj törvény életbeléptetése után megtartandó főtárgyalás határnapja ki volt tűzve, de még nem tartották meg a főtárgyalást. Ha a törvényhozó azt akarta volna, hogy minden ügy. a melyben az előző törvény hatálya alatt főtárgyalás volt «kitüzve», tekintet nélkül az ujabb tárgyalásra utasító felsőbb birói végzések számára. — a iégi törvény szerint intéztessék el. - ez az intézkedés a törvénycikk szerkezetéből nem maradott volna ki. A már ösmertetett birói felfogás szerint, ha a felsőbb bíróság, az előző törvény hatálya alatt elintézett ügyben az eljárást megsemmisiti: az ilyen vizsgálatot az első lépéstől fogva a legfőbb bírósági ítélkezésig, az osztrák büntető perrendtartás inquisitorius rendszerének a keretében kellene lejártatni s ha a vizsgálat folyamán fölmerülne ugyanazon terhelt ellen valamely ujabb büntetendő cselekmény, akkor ugyanegy bünpert kétféle eljárás szerint kellene lejártatni és főtárgyalásra vinni ugy az alsó, mint a felső bíróságnál, sőt az lehet a további konsekvenciája a szószerinti magyarázásnak, hogy az előző törvény hatálya alatt történt főtárgyalás kitűzése után habár nem lehetett főtárgyalást tartani és a tárgyalás még az előző törvény hatálya alatt elnapoltatott, de az ujabb főtárgyalásra a határnap a büntető perrendtartás életbeléptetése után tűzetik ki, csak azért, mert a főtárgyalás m á r ki volt egyszer tűzve, a régi törvény szerint fog majd az ügy elintéztetni; a mi a legnagyobb perjogi absurdum volna. A mennyiben a törvény szövege nem tartalmaz eiég határozott és félreérthetlen. világos utasítást : véleményem mellett szól az a sarkalatos jogszabály, hogy a későbbi, de enyhébb intézkedésü törvény praejudical a korábbi törvénynek. Az életbeléptetési törvény eme fontos elvi kérdésben csak az újrafelvételi ügyekre vonatkozólag rendelkezik. De ebből még nem lehet azt következtetnünk, hogy a törvényhozó a fennebbi. megdönthetetlen jogszabályt céltudatosan akarta mellőzni. Kétségen kivüli. hogy az ország keleti részében eddig érvényben volt osztrák büntető perrendtartás a maga inquisitorius rendszerével súlyosabb a terheltre nézve, mint a magyar büntető perrendtartás. A contradictorius eljárás, mely a bűnvádi pör első szakától egészen a befejezésig előnyöket biztosit a terhelt, illetve vádlott részére, a személyi szabadság védelmére felállított garanciák, a védelem rendszere az alsó és felsőbb bíróságok előtt; az, hogy a védő vádlott megnyugvása után is folyamodhátik jogorvoslatért, sőt a vádló fölebbezése a vádlott javára is szolgálhat stb., mindezek az osztrák büntető perrendtartásban föl nem található, vádlott javára szolgáló előnyök. Az osztrák büntető perrendtartás szerint a bírónak nincs megengedve a bizonyítékok szabad mérlegelése, hanem az előirt chablon szerint mérlegeli a gyanuokok. félbizonyitékok és bizonyítékok erejét. A mennyiben az osztrák büntető perrendtartás bizonyítási rendszere is alapul szolgál arra az érvelésre, hogy az osztrák büntető perrendtartás enyhébb az uj büntető perrendtartásnál: meg kell jegyeznem, hogy tévedés, mert az osztrák büntető perrendtartás főbizonyitékaira perjogi chablonok nélkül is lehet birói meggyőződést alapítani; összetett bizonyíték esetén pedig az osztrák törvény szerint sem volt köteles a bíró, legjobb meggyőződése ellenére elmarasztalni a vádlottat. Világos tehát, hogy sem az életbeléptetési törvény szövege, sem a törvény logikája nem szolgálhatnak támpontul arra a birói kijelentésre, hogy minden ügy, a melyben az előző törvény hatálya alatt főtárgyalási határnap volt kitűzve, a régi törvény alapján intézendő el. OG 37 Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban.*) Dr. SÁNTA ELEMÉR budapesti kir. büntető törvényszéki bírótól. II. Az igazolás, (bp. 463—468. §§.) (Vége.) A tágabb értelemben vett jogorvoslatok közé lartozikaz igazolás. Ha valaki határidőt vagy határnapot mulasztott el, igazolás utján iparkodik a mulasztást orvosolni, a különbeni következményeket elhárítani. Az igazolás a fél saját mulasztásának kimentésében áll ; ennek célja az, hogy az a helyzetvisszaállittasék. melyben a fél akkor állt volna, midőn a mulasztás még be nem következett. A polgári eljárásokban ismeretes az igazolás. Nálunk a bűnvádi eljárásban az igazolásnak általában helye nem volt. Egyedül a vádlottnak adatott meg az igazolás, ha az első vagy másodfokú bíróság véghatározata ellen vétlen mulasztásból elkésve adta be a felebbviteli jogorvoslatot. (Curia 68. sz. b. j. döntvénye.) A németországi törvényhozások, ugy az osztrák büntető perrendtartás ismerik az igazolás intézményét. A bp. szerint igazolással élhet az a fél és az a sértett, a ki valamely határidőt, vagy főtárgyaiásnak, járásbirósági tárgyalásnak, valamint törvényszék elé kitűzött felebbviteli tárgyalásnak határnapját maga vagy képviselője hibáján kivül, tudomás hiánya vagy más elháríthatatlan akadály miatt elmulasztotta, a mennyiben a törvény az igazolást ki nem zárja és a mulasztás az ügy elintézésére lényeges befolyással volt. A kir. ítélőtábla előtt tartott felebbviteli főtárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A törvény tehát az igazolást a terheltnek, a kir. ügyésznek, a fő-és pótmagánvádlónak és a sértettnek engedi meg. Más igazolással nem élhet. Itt azonban ki kell emelni, hogy az idézésre meg nem jelent tanú és szakértő elmaradásukat szintén igazolhatják (bp. 194. és 232. §§.). Ez az igazolás azonban nem perorvoslati jellegű és a bünper lényegére nem tartozó, teljesen más igazolás. Az igazolási kérelem annál a bíróságnál nyújtandó be vagy mondandó jegyzőkönyvbe, melynél a mulasztás történt. Ha valamely beadvány beadása mulasztatott el, az az igazolási kérelemhíz csatolandó. A kérelem az akadály megszűnte után 8 nap alatt terjesztendő elő. Dönt az a bíróság, mely az elmulasztott cselekmények kellő időben való teljesítése esetén az ügy érdemében eljárt vagy intézkedett volna. így például, ha perorvoslat beadása mulasztatott el, akkor az igazolás kérdésében az a bíróság határoz, mely a perorvoslatnak kellő időben beadása esetében eljár. Ilyen esetben a perorvoslati beadvány és a szükséges iratok is fölterjesztendők lesznek (v, ö. bp. 465. §.). AZ igazolási kérelemnek felfüggesztő vagy halasztó hatálya nincs. Azonban a kérelem átvételére jogosult bíróság fontos okokból az eljárást vagy végrehajtást felfüggesztheti. De ez csak joga az illető bíróságnak, azonban a felfüggesztés elrendelése nem kötelező. A kérelemnek helyet kell adni, ha az igazolás föltétele valószínűsítve vannak. Valami különösebb bizonyítás e kérdésben nem szükséges. Az igazolásnak való helyt adás esetén a mulasztás pótlása iránt történik intézkedés, illetőleg érdemleges határozat hozatik. Az oly végzés ellen, melylyel az igazolásnak hely adatott, felfolyamodás nem használható. Tehát helye van a fel folyamodásnak az igazolás megtagadása esetében. Egy kivétel az utóbbi megállapítás alól van. Ez a kivétel a bp. 467. §-ában említtetik és pedig akként, hogy: a végzés ellen, mely az igazolást a nyomozás és a vizsgálat folyamán megtagadta, nincs felfolyamodásnak helye ; azonban a terhelt a vádirat elleni kifogásban (bp. 256. 257. §§) előterjesztheti kérelmét az elmulasztott cselekmény teljesítése vagy az elkésett beadvány benyújtása iránt, és a vádtanács ezeket megengedheti. Szükséges itt megemlíteni, hogy a btkönyv 112. §-ában meghatározott három hónapi határidő elmulasztása miatt a sértett fél, — a magáninditványra jogosult — igazolással nem élhet és a b p. 463. §. szerinti igazolás, *) Kivonatos közlemény a budapesti kir. büntető törvényszék érteKezletein tartott előadásból.