A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - A huszadik század első igazságügyi költségvetése. [5. r.]

A JOG 35 felvetett kérdésben tehát e 11 állásnak az előléptetési viszonyok megzavarásában és a felsőbb bitói kiképzésben nagy szerepe nem lehet. A kir. ügyészi állásból kir. törvényszéki elnökké kinevezést a cikkíró teljesen helytelennek állítja. Nézetem szerint ebben sincs igaza. A kir. ügyész büntető szakbeli jártassággal és mindenesetre administrativ gyakorlottsággal is lép az elnöki székbe. Miért legyen tehát elzárva attól az előmeneteltől, a melyet a cikkíró szerint csak kir. törvényszéki s járásbirák igényelhetnek ? Hiszen ezek igen valószínűleg szintén csak büntető vagy csak polgári szakbeli jártassággal léphetnének az elnöki állásba, s a cikkiró épen ugy állithatná ezekről, hogy egyik vagy másik szakban az alájuk rendelt bíráktól kellene tanulniok, de a kik — lehet, hogy ezenfelül az annyira lenézett, de mégis szükséges administrativ gyakorlottsággal sem rendelkeznének. 7 a budapesti büntető Z s i t v a y Leo elnök adatokat, melyek hű 47,194, 70,584, 98,073, — tiz év A huszadik század első igazságügyi költségvetése, ~J (Folytatás.) Eddig még nem volt alkalmunk tvszék ügyeivel behatóbban foglalkozni ur szívességének köszönjük az alábbi képét adják ezen tszék működésének. Az utolsó tiz év alatt a budapesti büntető törvényszék ügyforgalma a következő volt: Iktatószám: 1890 1891: 44,713, 1892: 53,887, 1893: 63,029, 1894: 1895 : 75,804. 1890 : 83,987, 1897 : 93,089, 1898 : 1899 : 101,555 beadvány. Látjuk tehát a bűnügyek számának évről-évre, óta azoknak több mint kétszeresre való emelkedését. ! Valóban kétségbeejtő egy perspektíva a jövőre nézve ! De annál i örvendetesebb. hogy a régi traditióval egyszer-mindenkorra szaki- | tottak. A mint annakelőtte azon kereskedő vagy iparos, a ki fiával j nem tudott mit kezdeni, azt legott orvosi vagy ügyvédi pályára I adta.mert «arra még mindig elég jó» — épugy a büntető birói • pályát is elég jónak találták arra, hogy a polgári ügyekben í csekély jártasságot tanúsító, vagy a természettől különben j sem kiváló szellemi tulajdonságokkal megáldott bírói functio- j narius — tisztelet a kivételeknek — ide áttétessék. És igy i lassankint azon — jogos-e vagy jogtalan, azt nem akarjuk j vitatni — nézet fejlődött ki. hogy a büntető törvényszék birái \ aféle «Strafcompagnie» jellegével búnak. —Ma ez gyökeresen i megváltozott: van számos európai műveltségű és nagytudományu, minden birói kar díszére váló bíró a büntetőtörvszék birái közt és a tárgyalást vezető birák is mindjobban kezdenek feladatuk magaslatán állani. Csak leszoknának arról, hogy mindig olcsó babérokat iparkodjanak szerezni a védői kar rovására. Ügyvéd, bitó és ügyész, — ez oly trió, melynek mindig a legszebb harmóniában kellene működnie, mely kölcsönösen egymásra van utalva, mint egy fának külön-külön elágazó, de egy gyökérből táplálkozó hajtásai. . . A fenti nagyszámú ügydarab elintézése 24 tszéki bitó, 5 tsz. albiró, 12 jbs. albiró, 11 tsz. jegyző, 17 aljegyző és 18 joggyakornok vállain nyugszik, kik mellett 5 irodatiszt, 32 díjnok, 18 szolga és 8 díjas szolga van alkalmazva. Hogy a sok érdemleges mellett, mennyi hiába való munkát is végez ez a nagy apparátus, ezt az alábbiakban fogjuk látni. A mint láttuk a mult évben érkezett és iktatott büntető beadványok száma volt: 101,555. Ha hozzá vesszük az elnöki 1,81 í és a fegyelmi 7 beadványt, összesen 103,37(5 beadvány várt elintézésre a mi összehasonlítva az 1898. évben beérkezett 99,892 darabbal: 3,484 ügydarabbal való szaporodást tüntet ki. A hátralék 1898-ban: büntető iktatószám : 386, bünvizsgálat: 646, vidéki 6, megkeresés 42, bűnvádi per 886, i járásb. felebbvitt ügy 26, jöved. kihágás 75, sajtóvétség 53, I sajtóper 60. A hatósági sürgetések száma volt: 1897 : 342, j 1898: 231, 1899: 448 (ez utóbbi évben legnagyobb számban ' étkezett a megkeresés és tekintve, hogy soká tart a kihall' gatandó terhelt lakásának kiderítése, arányos a sürgetések I növekedése is). Felsőbirósági rendelvény érkezett: 1897: 125, 1898: j 188, 1899 : 184. Ez a fellebbezések nem elég gondos felter! jesztésére vall. Sokkal érdekesebb ezen adatoknál az ügyforgalom részletezése. Nem ok nélkül közöljük ezen adatokat in extenso, — melyekről készségesen el kell ismernünk, hogy ritka szakértelemmel vannak összeállítva Mert a budapesti büntetőtörvényszékben visszatükröződik az egész ország büntető jogszolgáltatása, — azon rideg benyomás, melyet itt nyerünk, semmivel sem válik szebbé és tetszetősebbé a vidéki jogszolgáltatás tükörképe által. De — a mi a fő — ez utóbbiról megbízható adatok nem is állanak rendelkezésünkre, azon forrás pedig, melyből esetleg meríthetnénk, «az igazságügyministeri jelentés az 1895—1898. évekről» oly zavaros és felületes, hogy abból tájékozódni hiábavaló és kárbaveszett munka volna.*) *) Lásd erről bővebben szerzőnek, «bünügyi statistikánkl895—1899 évben Budapest, 1899» cimü tanulmányát. fen werden, abar der König selbst darf nicht in die Verhandlung gezogen werden.» (Gesch: der Magy : IV. K. 289 1.) Megemlitendőnek tartom, hogy régebbi közjogi íróink szennt 1687-ig. az az a meddig az aranybulla ellenállási záradéka el nem töröltetett, a király felelős volt uralkodói cselekményeiért — mert az aranybulla XXXI. cikke által az ellenállásra feljogosított nemesekben, vagy az excommunicatióra feljogosított esztergomi vagy kalocsai érsekben megvolt a hatalom, mely a királyt felelősségre vonja s megbünteti. Mindezt nem lehet a fejlettebb jogi fölfogás alapjáról kiindulva megítélni. Az 1687. évi IV. t.-c. megalkotása illetve ezzel kapcsolatosan az aranybulla ellenállási záradékának törvényszerű eltörlése után közjogunkban a király jogi felelőtlensége alapelvvé vált. De hogy e mellett a király tanácsosainak felelősségének elve is élénken élt a nemzet jogi öntudatában, azt az alább fölhozandó adatok eléggé bizonyitandják. A király személyes akarata tehát már régebben is, különösen azonban jelenleg, csupán a hivatalos közegek utján, vagyis most a felelős ministerek által tanácsolt vagy elfogadott állami cselekményekben nyilatkozik ; és a korona felelős ministereinek jogában ál! a fejedelemnek a királyi hatalom gyakorlására nézve, bármi tekintetben is tanácsot adni. Vagy más szavakkal : a magyar király hatalma csupán képviseleti uton, vagyis azon ministerek közvetítésében nyilvánul, kik ugy királyi uruk bármely közügyre vonatkozó tetteért, mint általában azon politikáért is felelősek a parlamentnek, melynek keresztül vitelére vállalkoztak. Ezt nevezik ma a fejedelmi impersonalitás tanának. A fejedelem impersonalitása azonban a kormánynak csakis közvetlen tetteire vonatkozik, mert a fejedelemnek mindazon tárgyakra nézve, melyet a korona ministerei a királyi szentesítés végett elébe terjesztenek, teljes szabadságában áll megfontolási és elhatározási jogát gyakorolni ; minthogy pedig minden fontosabb közigazgatási tényre a korona beleegye/.ése szükséges : a fejedelem ez intézéseknek megvizsgálása, megerősítése vagy viszavétele által fontos és jelentékeny szerepet játszik az ország kormányzásában. Gróf Pállfy Miklós cancellár (1758.) emlékirataiban igy ir: «meg kell akadályozni a ministereket abban, hogy a királyi tekintélyt oly célok elérésére használják föl, melyek sem a törvénynyel, sem a lehetőséggel meg nem egyeztethetők. Kerülni kell mindent, mi a királyt és annak tekintélyét compromittálhatja.» Ezen tételek azonban mind régebbi evolutióra vezethetők vissza, A tisztviselők felelősségére nézve az első törvényt már Kálmán I. k. II. fejezetében találhatjuk, — hasonló elveket fejteget az aranybulla XIV cikke, mely igy hangzik: «ha valamely várispán nem viseli magát várispánságához illően, vagy vára népét megrontaná, ez reá bizonyittatván, — az egész ország színe előtt méltóságától csúfosan fosztassák meg, s kényszeríttessék az elragadottak visszaadására)). Nem szenvedhet kétséget, hogy a acoram omni regno» nem jelenthet mást — mint a bulla I. cikkében jelölt országgyűlést. Itt van tehát először kimondva az országgyűlés ama joga, mikép a királyi tisztviselők ellen panaszt emelve, azok megbüntetése iránt intézkedhessenek. Az 1231. évi bulla III. pontja szerint: «ha a nádor időközben rosszul kormányozná a király s az ország ügyeit, esedezni fognak nekünk (az ország rendéi), hogy alkalmasabbat állítsunk helyére, t. i. a kit akarunk, és mi engedni fogunk az ő kérésöknek.» Kivette tehát a nemzet a főkormányra való annyi befolyását, miként az ország legfőbb kormányhivatalnokával megelégedését, vagy elégedetlenségét ugy fejezhesse ki. hogy annak sikere is legyen. Az 1291. XXXI. t.-c. szerint: «minden esztendőben egyszer országunknak mind bárói, mind nemesei tartoznak megjelenni Fehérváron a közönséges országgyűlésen, megvizsgálandók az ország összes helyzetét, a bárók (értetnek a főtisztviselők) maguk viseletét, hogy közülök mindenik miképen járt el megyéjében és hogy tartotta meg az ország törvényeit, hogy