A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - A ministeri felelősség előzményei a magyar közjogban. [1. r.]

3 í A JOG A cikkíró kicsinyléssel nyilatkozik az administrativ dolgokról. Erre csak az lehet a felelet: olvassa el utólag azt a két beszédet, a melyet Szilágyi Dezső mondott az igazságügyministerium személyzetéhez, a midőn ministeri állását elfog- ! lalta s a midőn arról távozott és a melyekben nálam minden- • esetre, de talán a cikkírónál is illetékesebben méltatta az j «administrativ» teendők tontosságdt és nehézségét. Aligha gondolt arra cikkíró, hogy a kir. it. táblai elnöki | administrativ-kör sok fontos kérdésben a ministerium helyett utolsó fokban dönt, de kivétel nélkül, ugy személyi mint dologi kérdésekben véleményezőleg közvetíti az alsóbb fokú felügyeleti hatóságtól, a kir. törvényszéki elnököktől a ministeriumhoz ez ügyeket. Hogy pedig a személyi ügyeket, ezek között az állások J betöltésének kérdését a cikkíró is fontosnak tartja : arra a cikk- I nek címe s egyes tévedésektől eltekintve, helyes iránya is vall. Ugyanaz a teendőköre van a kir. it. táblai elnöki titkárnak is mint az igazságügy ministerium több ügyosztályának. Bizony a dologi ügyek sok kérdésében is számos törvénynek és rendeletnek szakszerű ismerete, azoknak egybevetése s a gyors elintézéshez szükséges nagy jártasság mellőzhetetlen kellék. Aligha végezhetnék el mindezt irodaigazgatói és irodatiszti erők ; de ha igen: ugy miért tesz kivételt a cikkiró a kir. it. táblai elnöki titkári teendőkör és az igazságügyministerium munkaköre között ? Miért nem megy el addig, hogy itt is, ott is a fogalmazói személyzetnél fölösleges a jogászi készültség ? A cikkiró az administrativ teendőknek ekkép nyilván téves kicsinyléséből kiindulva, megtámadja az elnöki titkári intézményt egyrészt azért, hogy arra az állásra kir. törvényszéki birák neveztetnek ki, másrészt azért, hogy itt elszoknak a birói működéstől és helytelenül neveztetnek ki a kir. it. táblákhoz biráknak, vagy a kir. törvényszékekhez elnököknek. Hogy kir. törvényszéki biiák, járásbirák helyesen neveztetnek ki egyes kivételes esetekben elnöki titkárokká, már fentebb rámutattam. Helyes ugyanis, hogy a kir. it. táblai elnökök sok irányú s terhes teendőik ellátásában bíróilag j gyakorlott segéderővel rendelkezhessenek. Albiráknak e célból berendelését már csak azért sem tartanám helyesnek, j mert ezek még csak ebből az állásból várhatnák kir. törvényszéki bírákká vagy járásbirákká kinevezésüket, a mely körülménynél fogva bizonyára nehezebben járhatnának el a kir. törvényszéki elnökökkel szemben az administrativ körben szükséges határozottsággal. Nem ritkán kényes helyzetbe juthatnak, midőn a kir. it. táblai elnöknek olyan intézkedést kell javasolniok, a melylyel az általuk előterjesztett ügyben a kir. törvényszéki elnök ellenkező álláspontot foglal el. Gyakran kellene tehát neheztelást vonniok magukra épen azoktól, a kiknek főnöki jóindulatára előléptetésük esetén számitaniok kell. Ennek igazságát elméleti feltevéssel lehet tagadni, de a gyakorlati élet szempontjából alig lehet elvitatni. Hogy azután az ekkép elnöki titkárokká kinevezett birák miért felejtik el minden tudásukat azalatt a két-három év alatt, azt a cikkiró azzal a kérdéssel fejti meg, hogy «foglalkozik-e táblai elnöki titkár peres ügyek ellátásával?)) Igaz. e munkakörrel nem foglalkozik sőt nagymérvű s teljes munkaerőt igénylő elfoglaltsága mellett uem is foglalkozhatik. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk, hogy a felügyeleti panaszok igen gyakran nehéz kérdéseket vetnek fel. A megoldás nem ritkán alapos jogászi készültséget, gyakorlott birói felfogást igényel. Sokszor a felkivánt per áttanulmányozásával jár az. A felügyeleti hatóságnak meg kell bírálni azt, hogy a panaszlott bírónak olyan intézkedésével áll-e szemben, a melyet a birói meggyőződés védpajzsa vesz körül, a mely ellen a törvény rendes utján van orvoslásnak helye, vagy pedig a biró tényleg olyan mulasztást vagy törvénysértést követett el, a melynek megtorlása yégett felügyeleti intézkedésnek van helye r ü munkakörben intézendők el az alsóbiróságok időszaki megvizsgálásáról szóló jegyzőkönyvek is. A ki nem jogász, nem biró, az bizony nehezen boldogul az esetleg kifogásolt birói működésnek méltatásában. Ide tartoznak a törvények kiegészítésére a tapasztalt hiányok megszüntetésére, a törvényhozásnak előkészítésére, vonatkozó felügyeleti hatósági intézkedések, a mely teendők mindegyikében az elnöki titkár elnökének segédeként az ügyet áttanulni, előterjeszteni s az ekkép kinyert utasítást feldolgozni kénytelen. Mindez a biró' tanulmánynak némi gyakorlására is nyújt talán alkalmat, de az ebbeli előkészültséget és gyakorlottságot feltétlenül megkívánja, Az sem áll tehát, hogy már előzőleg kiképzett biró az elnöki titkári működés alatt teljesen elveszti birói gyakorlottságát. Az általában előrebocsátottak szerint nem lesz ez sokkal inkább újonc az ismét elfoglalt birói téren, mint a rendszerint kinevezett biró, de mint törvényszéki elnök az administrativ munkában teljesen kiképzett erőként fogja állá sát betölteni, a mely képzettséggel viszont nem minden biró rendelkezik. És az előléptetések összegében a 11 elnöki titkárnak nagy jelentősége nem is lehet. Ezer körül van az a status, a mely 225 kii. it. táblai birói állásra s körülhelől 60 kir. töivényszéki elnöki állásra előmenetelre számit. A cikk címében TÁRCA. / A ministeri felelősség előzményei a magyar közjogban.*) A «Jog» eredeti tárcája. Irta: Dr. HORVÁTH JÁNOS kir. alügyész Bpesten. A ministeri felelősség elvét többé vagy kevésbbé erélyesen már régebbi idők óta hangoztatták, habár a mostani értelemben véve csakis a II. György uralkodása idején találju : szt határozottan fölállítva. . . (Todd I. K. 222 l.)Macau1 a y igy nyilatkozik : «minő törvényeknek köszöriheté ezt Anglia (t. i a felelősség eszméjét) azon durva századokban ? Valóban nehéz lenne előkeresgélni teljes számmal akár a Plantagenetek, akár a Tudorok korából oly törvényeket, a melyekből tisztán világosan kiderülhetne, hogy minő időpontban kezdődött Angliában tulajdonkép a király tanácsosainak legális felelőssége .^B Nagy érdemű tudósunk a magyar viszonyokra nézve igy ír: «III. András 1298. 23. t.-cikke merész előjátéka a ministeri felelősségnek és mint ilyen, önmagában bevégzett egész — nem szorul semmi kiegészítésre. Nyílt képletbe rakva, — explicite —• az igaz, a ministerek politikai felelősségének egyik elemét még nem találjuk benne föltüntetve. Nincs benne nyilt szavakkal még kifejezve az, hogy hát azon tanácsosokkal, a kik a királyt rosszul tanácsolják, voltaképen mi történjék ? Ámde közelebbről tekintve, mégis benne rejlik már a ministeri felelősség e sanctiójának magva is, habár kissé még nagyon is primitív alakzatban ?» . . . «Tekintsünk szét a *) A magyar királyság közjoga cimü művem, most rendezett második kiadásának X. fejezet. 8 §. történelmi bekezdése. XlII-ik században, de nem fogunk találni hozzá hasonlót, sehol, egész Európában.* Ezekre való vonatkozással tehát most mi igy írhatunk, a ministeri felelősséget törvénybe iktató 1848-iki törvényhozás nem mondott ki olyast, mi ellentétben lenne a nemzet közjogi hagyományaival, mert már régi törvényeinkben, ugy országgyűlési emlékeinkben, nem egy fölbukkanó törvénynyel vagy javaslattal találkozunk, melyek azt bizonyítják, hogy a kormány felelősség egyike volt a régibb törekvéseknek, melyek a magyar nemzet közjogi fölfogását jellemzik. «Mintha a magyarral a királyság megalapítása óta veleszületett lett volna az alkotmányos érzék, most sem a királyt érte a nemzeti harag (t. i. Péter idejében) első kitörése, hanem tanácsosát Budot, kit felelőssé tettek minden gonoszságért. A jobbágyok ennek halálát követelték a királytól, mint ki mindnyájuknak közös ellensége. A király látva, hogy meg nem mentheti, hivét a bosszúállóknak kiszolgáltatta. Borzasztók lehettek a vádak, melyekkel a közvélemény a király bizalmasát terhelte. Megfogták Budot megölték, s darabokra vagdalták* (Marcali M O T. II. K. 12 1.) Az 1525-ben tartott hatvani országgyűlésen (jul. 4-én) Werbőcy István magyar nyelven ekként szólott,—Jól tudjuk, hogy mind ezeknek nem oka O felsége, kinek kegyességét ismerjük, okai az urak, kik őt, — az ország javaival nem törődve, kielégíthetetlen birvágytól elvakítva, helytelen tanácsukkal tévútra vezették. Ő felsége és az ország java tehát most azt követelik, hogy azokat, a kik neki hűtlenül szolgáltak, hivataluktól mozdítsa el és helyökbe hü hazafiakat rendeljen. A magyar közjognak régi elve az, mit már a 48-iki törvények megalkotása előtt az ismert conservativ író gr. M a y lá t h János ugy fejez ki: «Die Person des Königs ist heilig, und unverletzhch : er ist unverantwortlich. Auf dem Reichstag kann die Regierung im Allgemeinen, die Beamten einzeln angegrif-