A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 52. szám - A rendkívüli semmiségi panasz (perorvoslat a jogegység érdekében) alkalmazhatásának egy vitás esetéről

206 A JOG Az osztrák polg. törvénykönyv 163. §-ában felállított ama törvényes vélelemmel szemben, melynél fogva az, a ki a törvénytelen gyermek anyjával a fogamzás időszakában nemileg közösült, a gyermek természetes atyjának tartandó, a másokkal való közösülés ott, hol az osztrák polg. törvénykönyv hatályban van, sikeresen ellen nem vethető. A magy. kir. Curia az 1900. I G. 385. sz. ügynek az 1900. évi november hó 2. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő Ítéletet hozott: Alpereres felülvizsgálati kérelmével elutasittatik és arra köteleztettik, hogy a felperes részére 20 kor. felü'vizsgálati költséget a felebbezési bíróság ítéletében meghatározott idő és jogkövetkezmény terhe alatt megfizessen. Felperes ügyvédének munkadija és kiadása helyettesének a tárgyaláson való megjelenéséért 20 koronában, az alperes ügyvédének munkadíja és kiadása pedig a felülvizsgálati kérelemért 55 korona 30 fillérben saját feleik ellen megállapíttatik. Indokok: Alperesnek a többekkel való közösülésre alapított kifogására vonatkozó panasza azért nem vehető tekintetbe, mert az osztr. polg. törvényköny 163. §-ában felállított ama törvényes vélelemmel szemben, melynél fogva az, a ki törvénytelen gyermek anyjával a fogamzás időszakában nemileg közösült, a gyermek természetes atyjának tartandó, a másokkal való közösülés ott, ahol az osztr. polgári törvénykönyv hatályában van, sikeresen ellen nem vethető. (Curia I. G. 162/1897.) Az, hogy minő vagyoni viszonyoknak minő össszegü tartásdíj felel meg, ténykérdésre vonatkozik, a mely felülvizsgálat tárgyát csak jogszabály megsértése esetén képezheti; jogszabály sértés pedig fenn nem forog, mert a S. E. 65. §-ához képest a szakértők véleményét a biróság szabadon mérlegelheti, vagyis belátása szerint azt elfogadhatja, vagy mellőzheti, s a szakértők által való bizonyításnak ismétlése is a 94. §-hoz képest szabad elhatározásából függ, és mert habár a törvénytelen gyermek tartásdijának meghatározására nézve az a jogszabály, hogy a tartásdíj az anya társadalmi állására és a természetes atya vagyoni viszonyára tekintettel állapítandó meg, a felebbezési biróság pedig a szakértők véleményén kivül tévesen mindkét peres fél vagyoni és társadalmi helyzetére volt tekintettel, mégis a felebbezési bíróságnak abbeli téves felfogása indokából Ítéletének feloldására a jelen esetben alapos ok fenn nem forog azért, mert a felebbezési biróság arra is volt tekintettel, hogy a gyermek életszükségletének minő összegű tartásdíj felei meg. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikerre nem vezetvén, alperest a S. E. 204. §-ához képest a felülvizsgálati költség megfizetésére kötelezni kellett. Kelt Budapesten a m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsának 1900. évi november hó 2. napján tartott üléséből. A mennyiben a bontási kérelem az előterjesztett adatokkal kellően nem támogattatik avagy nyilvánvaló, hogy a kereseti jog elenyészett, ily esetben a 80. §-ra alapított kereset érdemi eldöntésének nem előfeltétele, hogy előzően a feleknek ágytól es asztaltól való különélése elrendeltessék. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az 1894. XXXI. t.-c. 99. §-ában körülirt békéltetési kísérletnek akkor van helye, ha olyan ténykörülményeknek jelenségei megállapíthatók, a melyek esetleg bontó okot képezhetnek, ebből pedig önként következik, hogy a mennyiben a bontási kérelem az előterjesztett adatokkal kellően nem támogattatik, avagy nyilvánvaló, hogy a kereseti jog elenyészett, ily esetben a 80. §-ra alapított kereset érdemi eldöntésének nem előfeltétele, hogy előzően a feleknek ágytól és asztaltól való különélésre elrendeltessék s igy a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletét a kereset főtárgyára nézve ezekből az okokból és az elsőbiróság részéről felhozott indokok alapján kellett helybenhagyni. (1900. november 7. 3,383. sz.) Az életközösség állandó megszakítása abban az esetben, ha az eltávozott házastárs ki nem mutatja, hogy az elhagyásra házastársának rossz bánásmódja vagy egyéb jogtalan cselekménye szolgáltatott okot, a 80. §. a) pontja alá vonható kötelességsertést magában foglalja. A m. kir. Curia: Mindkéc alsóbiróság Ítélete megváltoztatik s egyelőre a feleknek az ágytól és asztaltól való különélése 6 havi időtartamra elrendeltetik, mely ido sikertelen elteltével szabadságában álland felperesnek az 1894. évi XXXI. t.-c 100. §-ban megszabott határidő alatt az eljárás folyamatba tételét az elsőbiróságnál szorgalmazni. Indokok: Felperes az alapon is kérte házassága felbontását, hogy alperes őt még az 1874-ik évben minden jogos ok nélkül elhagyta s azóta tőle különválva él. Minthogy pedig az életközösség állandó megszakítása, abban az esetben, ha az eltávozott házastárs ki nem mutatja, hogy az elhagyásra házastársának rossz bánásmódja vagy egyéb jogtalan cselekménye szolgáltatott okot, a 80. §. ai pontja alá vonható kötelességsértést magában foglalja s tekintettel az állapot folytonosságára, az arra alapított kereseti jog a 83. §. alapján elévültnek nem tekinthető: ennélfogva s minthogy a 80. §. eseteiben a 99. §. szerint a felek kibékülése céljából azoknak az ágytól és asztaltól való különélése mindenkor elrendelhető s az a körülmény, hogy a felek különválására ki szolgáltatott okot, a további tárgyalás és netaláni bizonyítási eljárás által lesz tisztába hozandó, mindkét alsóbiróság Ítéletét a fentebbi módon meg kellett változtatni. (1900. nov. 20-án 3,740. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek Ha a biztosító intézet fentartotta magának a jogot a szer ződést felbontani és a befizetett dijakat visszafizetni, ha a kötvény keltétől számított két éven belül, de csupán a biztosítottnak életben iéte alatt a társaság az ajánlatban tett valamely oly valótlan állitásnak jut tudomásara, mely a kockázatra behatassa. birt, akkor a biztosított halála utap tudomására jutott, a k ckázatra befolyással biro állítólagos valótlan bemondások a mar megtamadhaílanna valt biztositasi kötvény hatályát nem érinthetik. A keresk. törv. 474., 475. §-ai illetve az 506. §-a szerint a biztosítónak jogában all ugyan a biztosítási szerződést ea ott szabályozott közlési kötelesség megsértés.- miatt a biztosiiott halála utan is megtámadni, a biztosító azonban erről a jo^arol egészben vagy részben le is mondhat, a kedvezményezett előnyére történt ily lemondás jogérvényesen kiköthető. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróságnak Ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik, hogy felperesnek 10,000 korona tőkeösszeget, ennek a kereset beadásától 1897. évi december hó 15. napjától folyó 5% kamatát és 170 korona 80fill. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt életbiztosítási kötvényben foglalt «A kötvény megtámadhatlansága» cimü feltét ;1 szerint, ez a kötvény azoknak a teltételeknek teljesítése után melyektől annak átadása függővé van téve, megtámadhatlanná válik és a biztosított összeg a benne foglalt határozatok értelmében kifizettetik, ha a bevallott kor a valóságnak megfelel és a biztosított a hadi szolgálatra vonatkozó feltételeket meg nem szegte; a társaság azonban fentartja magának a jogot, a szerződést felbontani és a befizetett dijakat visszafizetni, ha a kötvény keltétől számított egy éven belül a biztosított önkeze által halálát előidézné; továbbá fentarja magának a jogot a szerződést fiibontani és a befizetett dijakat visszafizetni, ha a kötvény keltétől számított két éven belül, de csupán a biztosítottnak életben léte alatt, a társaság az ajánlatban tett valamely oly valótlan állitásnak jut tudomására, mely a kockázatra behatással bír. Az nem vitás tény, hogy az évi 587 korona biztosítási dii az alperesnek kifizettetett, hogy a fenforgó életbiztosítás illetőleg az A) alatti kötvény az annak előlapjára vezetett járadék szerint 1897. évi május hó 4. napján hatályba lépett, hogy a kötvény átadása megtörtént, továbbá, hogy a biztosított P. B. 1897. évi június hó 1-ső napján, tehát a kötvény érvényességének tartama alatt meghalt, hogy erről felperes — a kedvezményezett — az alperest a megfelelő bizonyíték bemutatása mellett értesítette és a biztosított összeg kifizetésére felhívta. tekintve, hogy a fenforgó esetben akár a biztosítottnak bevallott korára, akár hadi szolgálatára vonatkozóan a biztosítási kötvény megtámadhatóságát maga után vonható kifogás alperes részéről egyáltalán nem tétetett: tekintve, hogy alperes maga sem állítja, hogy az általa ebben a perben érvényesített kifogásainak alapját képező azok az állítólagos hamis bevallások, melyek szerinte a biztosítottnak 3 ./. alatti ajánlatában foglaltatnak és a melyek alapján alperes a biztosítási szerződés érvényességét e perben kifogás alakjában megtámadta, a biztosított P. B.-nak életben léte alatt jutottak tudomására és hogy azok alapján a biztosítási szerződést a biztosított életben léte idejében felbontottnak jelentette ki: tekintve, hogy ezek szerint a biztosítási kötvénynek elölidézett feltétele értelmében, a biztosított halála után az alperesnek tudomására jutott s a kockázatra befolyással biró állítólagos valótlan bemondások, az ugyanazon feltétel határozott tartalma szerint már megtámadhatlanná vált biztosítási kötvény hatályát nem érintik, s tekintve, hogy a keresk. törv. 477., 475. §§-ai illetve az 506. §-a szerint a biztositónak jogában áll ugyan a biztosítási szerződést az ott szabályozott közlési kötelesség megsértése miatt a biztosított halála után is megtámadni, a biztosító azonban erről a jogáról egészben vagy részben le is mondhat, a mi a fenforgó esetben a fenn idézett megtámadhatlansági záradék, ban tényleg meg is történt ; s tekintve, hogy a K. T. 507. §-ának helyes értelme szerint a kedvezményezett előnyére történt ily lemondás jogérvényesen kiköthető: mindezeknél fogva a kir. Curia az érintett valótlan bemondásokra vonatkozóan felhozott tényeknek vizsgálata nélkül, a biztosítási szerződés érvényét feltétlenül megállapitandónak találta s mindkét alsóbiróság itétetének megváltoztatásával, alperest a kereseti kérelemhez képest a biztosított tőke, ennek kamata és mint pervesztest, a prts 251. §-a alapján a per- és felebbezési költség fizetésére kötelezte. (1900. november 28-án 1,202. sz.) |