A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 52. szám - A rendkívüli semmiségi panasz (perorvoslat a jogegység érdekében) alkalmazhatásának egy vitás esetéről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 52 számához. Budapest, 1900. december hó 30. Köztörvényi ügyekben. Felperes az alperes községgel kötött magánjogi szerződés­ből kifolyóan inditvan meg keresetét, felperesnek az alperes község mint jogi személy ellen közvetlen kereseti joga van, tekintet nélkül arra, hogy a községi elöljáróságot valami gondatlanság vagy mulasztás terheli vagy sem. A kalocsai kir. törvényszék (1899. april 27-én 113 sz. a.) L. Zsigmond felperesnek D. József mint Dunapataj községbirája alperes elleni 4,31)4 kor. 56 fillér és jár iránti perében következő­leg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Dunapataj község elöljárósága az iratoknál 5/. a. fekvő árverési jkönyv tanúsága szerint 1895. jun. 9-én buza­vetés alá bérbe adja az 1895 96. gazdasági évre az inanii 26 hold területű ugarföldeket R. János és társainak több részletekben, össze­sen 409 írt 90 kr. évi bérért, mely összeget B. János és társai lefizetik, a földeket birtokba véve, a szántást is megkezdték. Felperes az árverés után utóajánlatot tett és a Dunapataj község képviselő testületének 1895. jun 11-én hozott határozata szerint a fent emiitett inánii ugartöldeket szabad kézből 780 frt. évi bérösszegért bérbe vette, ezen bérösszeget az A. a. csatolt nyugta szerint 1895. aug. 8-án a község pénztárába befizette; Dunapataj község pedig, miután B. János és társai a bérleményt már elfogadták, L. Zsigmond felperesnek,bérleménybe helyeztetése végett a kalocsai kir. járásbíróságnál, miként ezt a rövid uton beszerzett 7,954 96. sz. jbirósági iratok igazolják, 1895. évi jun. 14-én 5,043 95. sz. alatt sommás visszahelyezési keresetet indított B. János és társai ellen az alapon, hogy az 1895- évi június hó 9-iki árverést a képviselőtestület jóvá nem hagyta és dacára annak, hogy a községi elöljáróság B. János és társait a bir­tok elhagyására felhivta, ezek a bérleményt elhagyni nem akarták. Ezen sommás visszahelyezési perben a kalocsai kir. járás­bíróság 5,454 95. sz. ítéletével B. János és társait az inánii ugar­föleek visszabocsátására kötelezte, mire B. János és társai a végrehajtás kikerülése céljából, miként ezt a jbirósági iratok közt elfekvő 6,118 95. sz. kérvényükben jelezték, a bérleményt elhagy­ták, erről L. Ödön községi jegyzőt értesítették, kijelentették egy­idejűleg azonban, hogy a visszvégrehajtási jogot fentartják. Felperes ezután az ugarföldeket, használatba vette, búzával bevetette, de nem sokáig birlalhatta, mertB. J. és társainak a fent­említett 5,454 95. sz. jb. ítélet ellen beadott felebbezése folytán a kalocsai kir. törvényszék azon indokból, hogy közigazgatási uton még nem döntetett el az a kérdés, hogy a bérlemény L. Zsigmondot v. B.-ékat illeti-e, I. 45/96. sz. a. hozott permeg­szüntető végzésével a kalocsai kir. járásbíróság ítéletét feloldotta. Ennek folytán B. János és társai 1896. máj. 8-án 5,179 sz. a. benyújtott kérvényükkel Dunapataj községe ellen a haszonbérle­mény visszabocsájtása iránt végrehajtással éltek. Ezen kérelmüknek a kir. jbiróság helyt adott és a járás­;-at0'^ közt elfekvő 1896 év má: hó 23 á" fe!"pfl' vé~ hajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint B. János éstársai a L. Zsigmond által már búzával bevetett földek használatába bevezettettek. Dunapataj község, mely a visszvégrehajtási jegyzőkönyv szerint a birtokbavezetés végett kitűzött határnapokról előzőleg értesítve lett, a végrehajtás foganatosítása előtt egy nappal, az az 1896. máj 22-én a végrehajtó kezéhez juttatott előterjesztéssel, majd 1896. évi máj. hó 19-én 5,815/96. szám alatt a járásbíróság­hoz benyújtott előterjesztéssel, sőt 1896. évi máj. hó 22-én 5,179/96. sz. végzés ellen felfolyamodással is élt. A kir. járásbíróság 6,874/96. sz. végzésével az előterjesztést elvetette, ellenben a budapesti kir. itélő tábla a felfolyamodásnak helyt adva, 7,879/96 jb. szám alatt iktatott végzésével a visszvég­rehajtást hatályon kívül helyezte, mely légzés a teleknek 1896. évi aug. hó 30 án kézbesítve lett. Ezen kir. ítélő táblai végzés hozatala és kézbesítése előtt azonban B. János é^ lársai a felperes által elvetett búzát már learatták és behordták. Felperes keresetét ezen tényállásra alapítva, elő'dta,hogy Duna­pataj községe a haszonbérre vonatkozó és B. János és társai által íelebbezett községi képviselő testületi határozatot, mely még 1895. évi jun. hó 11-én kelt, csak 1896. évi ápr. hó 10-én, tehát a közgyűlés megtartásának idejétől számított csak 10 hó múlva terjesztette föl és így annak, hogy B. János és társai a fel­peres által már bevetett ugarföldek használatábavisszvégrehajtás utján bíróilag bevezettettek és az életnemüt learatták, a község, t. i. alperes volt okozója, miért is kéri, hogy a közös szak­értők által a C7. alatti szerint történt megállapítások figye­lembe vétele mellett alperes 2.180 frt 78 kr. tőke s járulékainak megfizetésére köteleztessék. Az alperesként perbe vont Dunapataj községe becsatolja 2­alatt a L. Zsigmond haszonbérletét tárgyazó községi képviselet határozatára hozott törvényhatósági jóváhagyó határozatot és azzal védekezik, hogy B J. és társai önként foglalták el a haszonbérleményt és így ezek jogellenesen helyezkedtek birtokba; egyébként a község B. J. és társai birtokba helyezkedésének megakadályozása és felperesnek a haszonbérletben való megtartása céljából a törvényes lépéseket megtette, mert sommás vissza­helyezéssel, majd a visszvégrehajtás foganatosítása illetve elren­delése ellen előterjesztéssel és felfolyamodással élt és így azért, hogy B.-ék birtokba helyezkedtek, a községet felelőssé tenni nem lehet. A kir törvényszék felperesnek Dunapataj község ellen való kereshetőségi jogát az 1886. évi XII. t.-c. 86. §-ára való figyelem­mel, nem találta megállapíthatónak és azon meggyőződésben van, hogy az idézett törvény 86. és 88. §-ai értelmében Dunapataj községe jelen esetben csak másodsorban vonható felelősségre. Az idézett törvény 86 §-a ugyanis kimondja, hogy az elöljáróság felelős első sorban mindazon károkért, mely káro­kat cselekvése, mulasztása által, szándékos vagy vétkes gondatlan­ságból magánosoknak jogtalanul és illetéktelenül okozott, az idé­zett törvény 88. §-a pedig akként rendelkezik, hogyha a károsult az elöljáróság vagyontalansága miatt kielégítést nem nyert, a fedezetlen kárt a község pénztárából téríti meg. Ezen §-ok rendelkezéseiből tehát nyilvánvaló az, miszerint minden oly esetben, midőn a község elöljáróságát terheli a mulasz­tás, első sorban a község elöljárósága tartozik felelősséggel a kártérítések tekintetében. Minthogy pedig a jelen esetben tényként állapitható meg, miszerint Dunapataj község elöljárósága a községi képviselőtes­tület által hozott és B. János és társai által a törvényhatósághoz megfelebbezett, az iratokhoz mellékelt megyei bizottsági határo­zat szerint jóvá is hagyott és L. Zsigmond részére a haszonbér­letet biztosító képviselőtestületi határozatot, vastag mulasztást elkövetve, a haszonbérletbe behelyezkedtek és a bevetett életne­műeket learatták és igy annak, hogy L. Zs. felperes a haszon­bérletből folyó jogait, melyeket részére a másodfokú közigazga­tási hatóság már biztosított, nem érvényesíthette, Dunapataj község elöljárósága volt az okozója,— anná fogva a felperes keresetét első sorban a község az időbeni elöljárósága ellen lett volna jogosítva indítani, mert miként fennebb előadatott, az idézett 86. évi XXII. t.-c. 88. §-a értelmében a község csak másodsorban lett volna felelősségre vonható. Ezen okokból felperest Dunapataj községe ellen indított keresetével elutasítani (stb.) kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1899. évi nov. 7-én 4,088 sz. a.) az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helybenhagyandó volt az első fokú bíróság ítélete annak az 1886. évi 22 t.-c. 86. és 88. §-ok rendelkezéseire alapított indckaibó' nvidazoncJ*a* a"na!c az indoknak a me'^zéséve^ 3 mely szerint megállapította, hogy felperesnek kárát Dunapataj község elöljárósága okozta, mert a község elöljáróságának perben állása nélkül, annak a ténynek megállapítása e perben helyt nem foghat. A magyar kir. Curia (1900 okt. 17-én 356. sz. alatt) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperesnek az alperes községgel szemben közvetlen kereseti joga megállapíttatik és ehhez képest az első bíróság a per érdemében való szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy ő az alperes községnek inánii ugarföldjeit haszonbérbe vévén, ámbár a 780 frt haszonbéri összeget alperes községnek kifizette, az alpe­res község öt az 1895/6-iki gazdasági évre a haszonbérletben harmadik személyek igényeivel szemben meg nem védelmezte és a felperes által a haszonbérelt földben elvetett búzatermést mások hordták el. Felperes tehát az alperes községgel kötött magánjogi szer­ződési viszonyból kifolyóan indítván meg keresetét, felperesnek az alperes község, mint jogi személy ellen, ebből kifolyóan közvet­len kereseti joga van, tekintet nélkül arra, a jelen kérdés eldön­tésénél közömbös körülményre, hogy a községi elöljáróságot vala­mely gondatlanság vagy mulasztás terheli-e vagy sem. Ezek figyelembe vételével az adott esetben az 1868 : XXII. t.-c. 86. és 88. §-ai alkalmazást nem nyerhetvén, felperesnek köz­vetlen kereseti jogát az alperes községgel szemben megállapítani és az első bíróságot a per érdemében való szabályszerű eljárásra utasítani kellett

Next

/
Thumbnails
Contents