A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 50. szám - A PTKV. tervezetének a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó rendelkezései összehasonlítva a német polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel

198 j Felperes bontó keresetével elutasittatott, miután be van bizonyítva, hogy felperes már 13 évet meghaladó idő óta idegen férfival ágyasságban él, miből következik, hogy alperes az életközösség visszaállitását rendelő birói meghagyásnak jogosan nem tett eleget. De nem volt felbontható a házasság alperes viszonkeresete folytán sem, mert alperes a bontás iránti kérelmét az 1894. évi 31. t.-c. 100. §-ában meghatározott határidőn tul terjesztette elő. Különben is az 1894. évi 31. t.-c. 77. §-ában és 80. §-aban megjelölt bontó okok egymás mellett meg nem állhatnak, illetve a házasság a 77. §. és a 80. §. alapján is egyszerre fel nem bontható. A debreceni kir. törvényszék (1899. december 20-án 1,823. sz. a.) Sz. Eszter felperesnek T. Gábor alperes elleni házasságkötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék a peres felek között a hajduházai ev. rcf. egyházközségben a 1882. évi november hó 24-ik napján kötött házassági köteléket az 1894. évi XXXI. t. c. 77. §.-ának a) és a 80. §.-nak c ) pontja, valamint a 85. §. alapján mindkét fél vétkesnek kimondása mellett felbontja. Az 1891. évi február hó 25 én született Róza nevü gyermek tartását és gondozását továbbra is a felperesre bizza, ha a/.onban ő erre képtelenné válnék, a kötelezettség alperest fogja terhelni. Id o k o k: A 17,846/1896. sz. a. beadott kérvényhez D. alatt csatolt helyhatósági bizonyitványnyal igazolva van, hogy alperes 6 hónapot meghaladó idő óta külön él nejétől. A 17,846/1896. P. számú és alperesnek szabályszerűen kézbesített végzésből kitűnik, hogy alperesnek bíróilag meghagyatott, hogy a megbontott életközösséget záros határidő alatt állítsa vissza. A per adatával igazolva van, hogy alperes a birói meghagyás dacára külön él a felperestől. És minthogy alperesnek az elhagyás tekintetében előterjesztett védekezése, hogy nejét nem szerette és meggyőződött róla, hogy vele boldog nem lehet, az életközösség megbontására jogos indokul el nem fogadható, megállapította a kir. tszék, hogy alperes szándékosan hagyta el nejét és hogy a birói meghagyásnak igazolatlanul nem tett eleget. De másrészről, miután felperesnek beösmerésével és különösen C. Gábor és V. Miklós tanuknak vallomásával be van bizonyítva, hogy felperes nő már több mint 13 éve egy másik férfival ágyassági visszonyban állandóan él, megállapította a kir. törvényszék azt is, hogy viszont felperes nő közerkölcsiségbe ütköző életmódot folytat állandóan. Végül megállapította a kir. törvényszék, hogy ily előzmények után a felperes az 1894. évi XXI. t.-c. 77. §-ának a), alperes pedig a 80. §. c. pontja alapján a házassági köteléknek felbontását kérni jogosítva vannak és pedig annyival inkább, mert a per adataiból kétségtelen, hogy a házas élet annyira fel van dúlva, miszerint az életközösségnek tovább folytatása mindkét félre elviselhetetlenné van téve. Ezeknél fogva felperes keresetének, valamint alperes viszonkeresetének helyt aini s a házassági köteléket a felhívott törvényszakaszok alapján minkét peres fél vétkesnek kimondása mellett felbontani kellett. t\z 1891. évi február hó 25-én született Róza nevü gyermek tartásá iránt az 1894. évi XXXI. t. c. 95. §-a értelmében tétetett intézkedés. Ezen gyermeknek esetleges tartására alperes azért köteleztetett, mert a házassági kötelék fennállásának ideje alatt született gyermek atyjának az anyával törvényes házissági kötelékben levő férj vélelmezendő mindaddig, mig annak ellenkezője a maga utján be nem bizonyittatik. A többi gyermek elhalván, vagyon-kérdés fel nem merülvén, ez irányban intézkedni nem kellett. A debreceni kir. itélő tábla (1900 márc. 27-én 747. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletének a házasság felbontására vonatkozó hivatalból felülvizsgált részét azzal a kiegészítéssel, hogy a házasságot az 1894: XXXI. t. c. 77. §-ának az a) pontja alapján a felperes keresete folytán, az említett törvény 80. §-ának a c) pontja a'apján pedig az alperes viszontkeresete folytán bontja fel, helybenhagyja, stbi. A magyar, kir. Curia (1900 okt. 17-én 2,476. sz. a.) által mindkét alsóbir'óság Ítélete a házasság felbontását tárgyazó részében megváltoztatik, ugy felperes keresetével, valamint alperes viszontkcresetével elutasittatik, s ebből fol\ó!ag a házasság tartamaalatt született Róza gyermek iránti rendelkezés hatályon kivül helyeztetik s ugyanezen, valamint az 1898. márc. 18-án szül., de az alsóbiróság által figyelmen kivül hagyott gyermekre nézve a jelenlegi állapot fentartatik, stbi. In dokok: A per adatai, különösen O. Gábor és O. Miklós tanuk vallomása, nemkülönben felperes beismerése által be van bizonyítva, hogy felperes már 13 évet idegen férfival ágyasságban él, miből következik, hogy felperes jogosan nem követelheti, hogy alperes vele az életközösséget visszaállítsa, illetve, hogy alperes az életközösség viszaállitását rendelő 17846/96. számú birói meghagyásnak jogosan nem tett eleget, ehhez képest a felek házassága a felperes keresete folytán nem volt felbontható. De nem volt felbontható a házasság az alperes viszonkeresete folytán sem, mert jóllehet alperes felperes ellenében az 1894. XXXI. t.-c. 80. §. c) pontjába megjelölt bontó ok fenforgását bebizonyította, tekintve mégis, hogy a 6 hóra elrendelt különélést tárgyazó itélet a mellékelt kézbesítési vevény tanúsága szerint alperes OG részére 1898. jun. 29 én kézbesittetett, alperes azonban a bontás iránti kérelmét nem a 100. §-ban meghatározott határidőn belül, hanem csak az 1899. évi nov. 29-én megtartott lárgyaláson terjesztette elő, alperes viszonkeresete e perben nem volt többé figyelembe vehető. Mindezeknél fogva, de tekintve, hogy a 77. §-ban és a 80. §-ban megjelölt bontó okok egymás mellett meg nem állhatnak, illetve a házasság a 72. §-ban és 80. §. alapján is egyszerre fel nem bontható, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a fenti módon kellett határozni, Ha valamely egységes követelést csak részben perelnek be, s nem forog fenn oly körülmény, melynél fogva a beperelt részkövetelést a követelés másik részétől különvált léttel bírónak tekinteni lehetne, a pertárgy értékének meghatározásánál a fennálló egész követelés értéke az irányadó, a miből önként következik, hogy az egységes követelést, melyet semmiféle körülmény nem oszt egymástól megkülönböztetett részekre, a birói hatáskörre vonatkozó szabályok kikerülése végett két részre osztva, külön perek tárgyává tenni nem lehet. (Budapest' kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa. 1900. szeptember 11-én, E. 233/900. sz. a. és 1900. október 3-án E. 292/900. sz. a.) A tulajdonos a birlalótól a dolog kiadását követelheti és kártérítést is igényelhet, ha a birlaló a dolgot jogtalanul használja, ahhoz azonban nincsen joga, hogy a használatba vételről szóló értesítés miatt a dolog kiadása és kártérítés helyett a dolog értékének megtérítését követelhesse. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 19'JO. május 23. 114 sz. a.) A polgári bíróság nem rendelhet el büntető bíróságnak nem jogerős ítélete alapján biztosítási végrehajtást. (Budapesti kir. tábla 19J0. október 3. 1,413. sz a.) Ha a szolgálati szerződés határozott időtartamra szól és annak elteltéig fel nem mondható, ugy az alkalmazottnak elbocsátásából keletkező jogviszonyra az 1884. : XVII. t.-c. 97. §-a nem alkalmazható, minthogy a joggyakorlatban elfogadott elvek szerint ily esetben a jogtalan elbocsátásból eredő jogviszonyokat a kártérítésre vonatkozó általános elvek alapján kell elbírálni. Az elbocsátott egyénre az elbocsátásból csak akkor származhat kár, ha ő a kikötött alkalmazási időtartamra uj alkalmazást nem kap, vagy javadalmazása az uj alkalmazásban a kikötve volt alkalmazásnál kisebb, az elbocsátott csak az esetben követelhet kártérítést, ha elbocsátása után a megszüntetett szerződésben kiszabva volt időtartam alatt uj alkalmazást nem kapott, vagy csak kisebb javadalmazás mellett kapott. Ha az uj alkalmazás a kikötve volt időtart imon belül az alkalmazottnak hibája nélkül megszűnt, ugy ez a körülmény a volt főnöknek kártérítési kötelezettségét megállapítja, de a megszűnés ténye az alkalmazott által bizonyítandó. (A m. kir. Curia 1903. október 10. 524/900. sz. a.) Egymagában az elbirtoklási határidőn belül gyakorolt birtoklás az ingatlan vagy más dolog tulajdonának megszerzésére alkalmas jogcímet nem képez. A kereset beadásának napjától fogva a birtoklásnak jóhiszeműségére hivatkozni nem lehet. (A m. kir. Curia 1900. á|>rili<; :;. 5,261/99. sz. a.) A Székely-földön a leányok kiházasitásáról egyedül rendelkező i555. évi Constitutió 20. pontja szerint a fiu és leány maradékokat hátrahagyó ember után az örökség, tehát az összes vagyon, a szerzeményre való tekintet nélkül, a fiút illeti, de ugy hogy a fiu a leányt ki-ki a maga székének törvénye szerint kiházasitsa. A miből önként következik, hogy a leány-utódot fiu örökös létezése esetében az apai összes vagyonból hajadoni jogon csupán a kiházasitás iránt való jog illette meg. Ha tehát leányok az apai javakból részt kaptak, kiházasitást nem igényelhetnek. (A m. kir. Curia 1900. okt. 30. 5,467. sz. a.) Az 1874 : 34. t.-c. nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy az ügyvéd a fél megbízásából tett, vagy akár az érdekében teljesítettnek utólag elfogadott eljárásért csak abban az esetben követelhetné a .kötelezett díjazást, ha részére alakszerű meghatalmazás állíttatott ki, továbbá, hogy ha az ügy természete megengedi, a fél általában vagy az ügyben teljesítendő külön egyes teendők elintézésére több ügyvédet meg ne bizhasson. (A m. kir. Curia: 1900. nov. 2. 533. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek Miután a biztosítási dijakról kiállított váltó, az ellenkezőnek bizonyításáig, fedezeti váltónak tekintendő, és mivel megállapittatott, hogy a biztosított a lejárt díjrészlet fizetésére nézve a váltó lejártáig halasztást nyert, az erre az időre eső díjrészletet a biztositott a biztositónak a viselt kockázat ellenértéke gyanánt fizetni tartozik. Ellenben a biztositott a biztosítási dijat az engedett halasztás elteltével sem fizetvén ki, a biztosítási szerződés a halasztás folytán kitűzött napon a ker. törv. 485. §. 4. pontja értelmében hatályát veszitette, és így a biztosítási dijnak ettől a naptól számított többi részét a biztositott nem köteles fizetni