A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 50. szám - A PTKV. tervezetének a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó rendelkezései összehasonlítva a német polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel

364 A JOG marasztalt félnek megjelölt ingatlanából eszközölje a hitelező kielégítését. E két külön megbízásnak más az alkateleme, s különbözik a terjedelme. Amott az adósnak bárhol található ingóiból való kielégítésnek van helye, tehát a megkeresett bíróság a ténykedéssel más hason körű bíróságot is helyettesíthet. Itt csak bizonyos ingatlanokbóli kielégítésre szól a megbízás, tehát korlátolt terjedelemmel ezt a keretet a tkvi hatóság tul nem lépheti. Midőn az ingó végrehajtás foganatosítására több bíróság kerestetik meg, mindenik csak korlátolt megbízást kap, t. i. a maga területkörén foganatosíthat végrehajtást. Innen van az, hogy a 117. §. a) pont esetében a 2. §. szerint illetékes bíróság rendelkezik akkor, ha a kielégítési végrehajtás foganatosítására több bíróság kerestetett meg. A 117. §. b), c) pont esetében azon bíróság jár el, a hol a most jelölt pontokban meghatározott esetek előfordulnak. Itt a helyesbítés esete áll elő, a végrehajtás alól elvont, vagy elvonni célzott dolgok helyett joga van a végrehajtatónak más dolgok összeírását és zár alá vételét követelni. A most összefoglaltak szerint én azt tartom, hogy a fehértemplomi kir. tszék és tábla nem követtek helyes irányt s hogy az a magyarázat, melyet Teleszky adott, inkább megfelel a törvény értelmének s a 116. és 117. szakaszokban foglalt rendelkezéseknek. A PTKV. tervezetének a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó rendelkezései, összehasonlítva a német polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel. Irta : Dr. FARKAS ÖDÖN szolnoki tvszéki jegyző. A «J o g» f. é. 47. számában a törvénytelen gyermek jogviszonyait ismertettem a PTK. tervezete szerint. Nem lesz érdektelen a jelenlegi kor legnagyobb magánjogi alkotásának az 1896. augusztus hó 18-án hozott törvénynyel megalkotott és f. 1900. év január 1-ével életbe lépett német birodalmi polgári törvé nykönyvnek vonatkozó rendelkezéseit is, melyeket a negyedik könyv (családi jog) második része (Rokonság) hatodik címének (a törvénytelen gyermekek jogállása) 1,705—1,718. §-ai tartalmaznak, — megismerni. És pedig annál is inkább, mert — miként ez másképen nem is képzelhető és miként erre dr. I m 1 i n g Konrád szerkesztő tag nemrég a «Jogászegylet»-ben tartott felolvasásában utalt — a tervezet készítésénél a német törvénykönyv is mintául szolgált, minélfogva a tervezetben a örvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó szakaszok némelytike tartalmaz oly rendelkezéseket, melyeket a német törvényben szintén megtalálunk, mig természetesen a szakaszok többi része lényegesen elüt attól, mert részint hazai viszonyainkhoz vannak alkalmazva, részint pedig, mint alább kimutatandom, nézetem szerint jóval megfelelőbb és helyesebb rendelkezéseket tartalmaz a német törvénynél. Hogy a fentebb emiitett cikkemben követett sorrend nyomán haladjak, azon szakaszon kell kezdenem, mely meghatározza, hogy ki tekintendő természetes atyának. A tervezet 360. §-ának rendelkezései nagyjában megegyeznek a ném. polg. tvkönyv. 1,717. §-ával, megegyezik különösen a mi™az exceptiót és a fogantatás kizárás t illeti. Eltérés annyiban van, hogy a tervezet a fogantatás időszakát ezen szakasznál nem határozza meg, hanem utal a 188. §-ra, mig a ném. törv. ezt az 1,717. §-nál a 2-ik bekezdésben meghatározza, idézvén szószerint az 1,592. §. első bekezdését, mely §. a törvényes leszármazást tárgyazó második cimnek második szakasza. Másképen határozza meg a fogantatás időszakát, mint a tervezet, de erről alább lesz szó. Külön, az 1,718. §-ban, tárgyalja a ném. törv. a gyermeknek az atya által való elismerését. Különbség csak annyiban van, hogy mig az elismerést a tőle (az atyától) fogantatásra vonatkoztatja, addig a ném. törv. az elismerést magára az atyaságra vonatkoztatja. További különbség, hogy mig a tervezet szerint az elismerésnek vagy az anyakönyvvezető, vagy más hatóság előtt személyesen vagy közokiratban kell történnie, addig a ném. törv. csupán köziratokról tesz említést. A ném. törv. tehát az elismerést kevesebb alakisághoz köti, mint a tervezet. Az anya által igényelhető összegekről szóló 356. §. megegyezik a n. t. 1,715. §. első bekezdésével. E §. 2. bekezdése megegyezik a tervezet 358. §. 2. bekezdésével. Az igény elévülését a n. t. (1,715. §. 3. bekezd.) négy évben határozza meg, mely kezdődik a gyermek születése után 6 hét elteltével, mig tudvalevőleg a tervezet (358. §. 1. bekezd.) a gyermek születésétől számított 3 évi elévülést állapit meg. Kártérítést a német törvény ezen fejezetben egyáltalán nem ismer (tervezet 357. §.) sem a jegyes, sem pedig a nem jegyes tekintetében. Van azonban a n. t.-ben is a házasságon kivüli közösülésen alapuló kártérítésről három helyen szó. És pedig a második könyv, kötelmi jog 7. része (Egyes kötelmi viszonyok) 25. címében: «Meg nem engedett cselekmények)) alatt a 825. és 847. §§-nál és a családi jogot magában foglaló 4. könyv 1. része (polgári házasság) 1-ső címében «Jegyesség» alatt a 130. §-nál. A 825. §. szerint: «Ki egy nőszemélyt csellel, fenyegetéssel, vagy a függőségi viszonynyal való visszaéléssel a házasságon kivüli közösülésre reá bir, az illetőnek az ebből származó kár megtérítésére köteleztetik)). A 847. §. igy szól: «A test megsértésének esetén .... a sértett azon kárért is, mely nem vagyoni kár, pénzben teljesítendő méltányos kármentesítést (Entschadigung) követelhet. Az igény át nem ruházható és nem megy az örökösökre által, hacsak az szerződéssel elismerve vagy pedig beperesitve nincsen. Hasonló igénynyel bir egy nőszemély, ki ellen szemérem elleni bűntett vagy vétség követtetik el, vagy pedig csellel, fenyegetéssel, vagy a függőségi viszonynyal való visszaéléssel a házasságon kivüli közösülésre reábiratik. Hasonló rendelkezések a tervezetben, a kötelmi jog ((Tiltott cselekmények)) 2-ik cime alatt nem foglaltatnak. A tervezet az «Entschadigung» szót egy helyen, a kötelmi jogban, az 1,140. §-ban «elégtétel»-lel jelöli meg. Végre az 1,300. §. szerint : «Ha egy feddhetlen jegyes jegyesének a közösülést megengedte, ugy ő, ha az 1,298. §. vagy pedig az 1,299. §. feltételei fenforognak, azon kárért is, mely nem vagyoni kár, pénzben teljesitendő méltányos kármentesítést követelhet)). A 2. bekezdésben ezután ugyanazon rendelkezések következnek, mint fent a 847. §-nál. Az 1,298. és 1,299. §§. pedig azon kártérítésről szólanak, melylyel a jegyesség felbontása esetén a visszalépő vagy pedig a visszalépésre okot szolgáltatott jegyes a szülőknek, az ezek helyett eljáró harmadik személyeknek és a másik jegyesnek tartozik. Én a német törvény ezen rendelkezéseit, előző cikkemben elfoglalt álláspontomból kifolyólag, ugy az elhelyezés, mint pedig a rendelkezések tartalma szempontjából sokkal helyesebbeknek és megfelelőbbeknek tartom, mint a tervezet 357. §-át. A tervezet 359. §-a, mely a követelések biztosításáról szól, megfelel a rendelkezések tekintetében a n. t. 1,716 §-ának. Eltérés annyiban van, hogy a 359. §. a vélelmezett atya kötelezettségéről szól, mig az 1,716. §. az a t y á é r ó 1. A német törvény tehát, a tényleges és nem a vélelmezett természetes atyát kötelezi, vagyis én a német törvényt ugy értelmezem, hogy az ideiglenes intézkedés megtétele előtt bebizonyítandó, hogy a kötelezni kért a törvény értelmében természetes atya. A mennyiben ez igy van, ezt is a már előző cikkemben előadott okokból helyesnek kell tartanom. Eltérés még annyiban van, hogy a 359. §. a kérelemre az anyát vagy törvényes képviselőjét vagy a méhmagzat részére kirendelt gondnokot jogosítja fel, mig az 1,716. §. ezen jogot csupán az anyának adja meg. Azonban az anya a rendesnél nem nagyobb, az 1,715. §. 1. bekezd, szerint fizetendő összegek fizetését, illetve biztosítását is követelheti, mig a 359. § ban ez a meghatározás nem foglaltatik, hanem az anya igényét a szülés, a hat heti és három havi tartásra szorítja, vagyis a 356. §. szerinti egyéb kiadásokat mellőzi. Végre a tervezet a lebetegedésről. mig a n. t. a gyermek születéséről szól. A tervezet 348. §. 2. bekezd, megfelel a n. t. 1,709. §. 1. bekezdésének, mig oly általános kijelentés, hogy a törvénytelen gyermeket természetes atyja eltartani köteles (348. §. 1. bekezd.), a ném. törv.-ben nem foglaltatik. A tervezet 349. § igy szól : «A gyermeket eltartás címén mindaz megilleti, a mi illő megélhetéséhez szükséges, valamint az is, a mibe neveltetésének és kiképeztetésének költsége kerüb), mig a n. t. 1.708. §-nak 2. tétele azt mondja, hogy a tartás magában foglalja az összes (tehát nem illő) életszükségleteket, úgyszintén a neveltetésnek és hivatáshoz való előkészítésnek (Vorbildung zu einem Berufe) költségeit, (tehát nem a kiképeztetését). A német törvény, midőn praecisebben meghatározta, hogy mi foglaltatik a tartásban, azt egyszersmind — a mint látszik — szűkebbre is akarta szorítani. A tartást a n. t. szerint is 16 éves korig köteles az atya teljesíteni. De a tartás mérve tekintetében már van eltérés, mert mig a tervezet 350. §. 1. tétele szerint a tartás az