A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 50. szám - A PTKV. tervezetének a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó rendelkezései összehasonlítva a német polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel

A JOG 365 anya társadalmi állásához mérten az atya vagyoni és kereseti viszonyai figyelembe vételével jár, addig a n. t. 1,708. §. 1. tétele az atya viszonyára nincs tekintettel, miután arról mi említést sem tesz. Azonban sokkal szabatosabban határozza meg ez a szakasz 2. bekezdése az atyának 16 éven tul való tartási kötelezettségét, mint a tervezet 350. §-ának 2. tétele, mert mig itt általában van arról szó, vagyis ha a gyermek arra reá szorul. — addig a n. t. csak az esetre állapítja meg, ha testi vagy szellemi hibák folytán képtelen magát fentartani. A tervezet szerint a tartási kötelezettség az adott esetben sokkal tágabb. Előnye a tervezetnek, hogy meghatározza az időpontot, a meddig a kötelezettség terjed, vagyis a gyermek teljes korúvá váltáig, hacsak a gyermek korábban szert nem tesz arra, hogy a maga erejéből megélhessen. A n. t. ellenben e tekintetben határozatlan, mert ily időpontot nem emlit, hanem általában azt mondja «ezen időponton tul is». Valószínű, hogy ugy interpretálják ezt a rendelkezést ott is. hogy a kötelezettség legfeljebb a teljes kor elértéig tart. Ebben az esetben azonban ez a kötelezettség kevésbé terhes, mert a n. t. 2. §-a szerint a teljes koruság a 21-ik életév betöltésével éretik el, holott a tervezet 2. §. 1. bekezd, a 24-ik életévet fentartotta. Enyhíti a tervezet szigorúbb rendelkezéseit a 351. §. 3. tétele, mely szerint: «A gyermek szükségletei és a természetes atya anyagi viszonyai változásához képest, a tartást mérsékelni vagy emelni lehet, de az többre nem rúghat, mint a mennyivel törvényes gyermekének tartoznék az atya». Ezzel szemben azonban az 1,708. §. utolsó rendelkezése az 1.603. §. 1. bekezdését itt is alkalmazandónak rendeli, ez pedig következőképen szól « Tartásra nem kötelezett, ki egyéb kötelezettségei figyelembe vétele mellett, saját állásához mért megélhetésének veszélyeztetése nélkül, a tartást megfizetni képtelen». Ezt a rendelkezést, melynek analógiája különben meg van a tervezetben a második cim ötödik fejezetének (eltartás kötelezettsége) 250. §. 1. bekezdésében, a hetedik fejezetre is kiterjesztendőnek vélem, mert a tervezet szerint a törvénytelen gyermek sokkal kedvezőbb helyzetben van természetes atyjával szemben, mint a törvényes gyermek atyjával szemben. Ugyanis a tervezet szerint a törvényes gyermek tartási igényei nem oly korlátlanok, mint a törvénytelené. Mert a 249. §. 3. bekezd, szerint eltartást, még ha vagyona is van, csak annyiban követelhet szüleitől, a mennyiben az vagyonának jövedelméből és keresményéből nem telik. Tehát ezen rendelkezés szerint már nem követelhet feltétlenül és teljes mértékben eltartást. De teljesen meg van szorítva ezen igénye — ha vagyona van, — a következő 250. §-ban, midőn a második bekezdés első tételében a szülőt kötelezi ugyan, hogy mindenét a maga és kiskorú gyermekei eltartására egyformán kell felhasználnia, de a 2-ik tételben kivételt állapit meg e kötelezettség alól, ha a gyermek vagyona állagából eltartható vagy ha van neki eltartásra kötelezhető más rokona. Ebben a két esetben tehát a gyermek a szülőtől — a mennyiben ez erre nem képes — eltartást nem követelhet. Már most ezzel szemben minő a jogállása a törvénytelen gyermeknek? Sokkal kedvezőbb, mert a 350. §. feltétlenül megállapítja a 16 éves korig a fizetési kötelezettséget; lehet ugyan ez a 350. és 351. §§. szerint kicsiny is, de fizetni minden körülmények között j kell. ha az atya még oly szegény, ha a gyermeknek vagyona | vagy más tartásra kötelezhető rokona is van, miután a tervezet ! csak a törvényes gyermeknél részletez, de nem egyszersmind a törvénytelennél is. Ennek pedig, azt hiszem, az eltartás tekintetében bizonyos körülmények között nagyobb jogokat bizto sitani, mint amannak, még sem lehet. Ezért tartom én helyesnek a német törvény rendelkezését és tartom a hetedik fejezetbe felveendőnek a tervezet 240. §. í. bekezdését, mely így szól : oNem köteles mást eltartani, ki egyéb kötelezettségeit is számba véve, saját illő megélhetésének veszélyeztetése nélkül azt nem teheti.» Ha ez a §. felvétetik, akkor ebben a §. esetében a törvénytelen gyermek ugyan tartásdijat nem követelhetne, ezt én azonban helytelennek nem tartom, mert kötelezhetőnek vélem az atyát, hogy nagy szegénysége mellett mindenét oszsza meg törvényes j gyermekével, de arra már nem, hogy midőn önmaga alig | képes megéíni, hogy ekkor még törvénytelen gyermeke részére is fizessen tartásdíjat és magát nagy nyomorúság veszélyének tegye ki. De ha eddig elmenni nem akarunk, minden körülmények között felveendőnek tartom a 249. §. 3. bekezdését és a 250. §. 2. bekezdésének 2. tételét, mert különben a két categoriáju gyermek között nem egyforma mértékekkel mérünk. Azzal az esetleges ellenvetéssel szemben, hogy miután az ötödik fejezet az eltartás kötelezettségéről általánosan szól és , miután ugy ez, mint pedig a hetedik fejezet a «Rokonság» felirattal ellátott közös második cimben foglaltatik, tehát az ö. fejezet rendelkezései mint általánosak az ezt követő 7. fejezet eseteiben is alkalmazandók, — ezzel szemben már most kiemelem, hogy nem alkalmazhatók azon egyszerű okból- mert a 183. §. 3. bekezd. kimond|a, hogy - «a törvénytelen g\érmek és természetes atyja egymásnak nem rokona», már pedig az 5. fejezet, a benne foglaltakból kivehetőleg. kizárólag a rokonokra vonatkoztatható, az ez alóli kivételek pedig benne íel vannak említve, ezek között azonban a törvénytelen gyermek nem fordul elő. Habár jelen fejtegetésem céljául a 7. fejezet rendelkezéseit tűztem ki és nem is akarom az 5. fejezetben előforduló 250. §-ban foglaltak megfelelő voltát taglalni, mindazonáltal felakarom említeni, hogy a 250. §. 1. és 2. bekezdése a jelen alakjában félreértésekre adhat okot, mert ugy tűnik fel, mintha a két bekezdés két különálló rendelkezést tartalmazna. Pedig ez nem áll, mert a kettő összefügg egymással, u. t. a 2. bekezdés az esetre alkalmazandó, ha a szülök, az I. bekezdésben emiitett helyzetben vannak. Ezért, — miként ez a ném. törv.ben is igy van — a 2-ik bekezdés elé ezen szavak volnának teendők: «Ha a szülők ily helyzetben vannak, akkor nekik ... > ezen szavak pedig: «szülőknek azonban» el volnának hagyandók. Jelenlegi alakjában a 2. bekezdés a legnagyobb anomáliákra vezethet, pl. milliomos szülőknek is mindenüket a maguk és kiskorú gyermekük eltartására kellene felhasználniok stb. Ezenkívül jelenlegi alakjában a 250. §. 2. bekezdése 2. tétele, ellentétben van a 249. §. 3. bekezdésével. A 351. §. többi rendelkezéseihez anaiog rendelkezéseket tartalmaznak a n. t. 1,710. és 1.711. §-ai. Eltér a n. t. annyiban, hogy a tartás nem havi részletekben, hanem 3 hónapra előre fizetendő; /la a gyermek a negyed év kezdetekor életben volt, akkor megilleti a negyedévre eső teljes összeg. Eltér azonban a 352. §. a n. t. 1,709. §. 2. bekezdésétől. Mert mig a tervezet szerint a tartást bárki követelheti, addig ezt a n. t. megszoritja, azt mondván «a mennyiben az anya, vagy egy tartásra kötelezett anyai rokon szolgáltatja a gyermeknek a tartást, a gyermeknek az atya iránti tartás igénye az anyára, vagy rokonra megy át.» Hozzá teszi azonban, hogy «az átmenet a gyermeknek hátrányára nem érvényesíthető.» A tervezet rendelkezése mindenesetre liberálisabb és joggyakorlatunknak is megfelelő. A terv. 353. §-ával analóg rendelkezéseket tartalmaz a n. t. 1,712. §-a, azzal az eltéréssel, hogy a tervezet kifejezetten elmondja, hogy : «a törvénytelen gyermek eltartásának kötelezettsége átháramlik az atya örökösére,» mig a n. t. csak megállapítja, hogy: «a tartási igény az atya halálával nem szűnik meg.» Azt hiszem, hogy a tervezet szövegezése megfelelőbb és világosabb. A 354. §-nak a n. t. 1,713. §-a felel meg értelemben, de a szövegezés eltér egymástól. Mindenek előtt megállapítja a n. t., hogy a tartási igény a gyermek halálával megszűnik. Ez a tervezetben kifejezetten kimondva nincsen, de önként értetődik a §. tartalmából. Azonban a n. t. szerint az igény nem szűnik meg. a mennyiben az teljesítésre (Erfüllung), vagy nem teljesítése miatt kártalanításra a múltra, vagy oly előzetesen adandó szolgáltatásokra irányul, melyek a gyermek halálakor esedékesek. A tervezet a «teljesités»-t tartásnak veszi és kétségtelen, hogy a n. t. is a tartás teljesítését (Erfüllung des Unterhaltes) érti. Miért is a tervezet szövegezése világosabb. Nem foglaltatik a német törvényben, annak, h ogy «az atya helyett szolgáltatott tartás követelhető az atyán» a n. t. részben eltérő rendelkezéseinek megfelelő kijelentés, dp voltaképen ez a tervezetben is felesleges, hiszen a 352. §. ugyanazt tartalmazza. Végre a temetési költség a terv. szerint első sorban a gyermek hagyatékát terheli, mig a n. t. szerint a gyermek örökösét. Azt hiszem e tekintetben is megfelelőbb a tervezet. A 355. §. megfelel a n. t. 1.714. § ának, csakhogy itt a «tartás mennyisége» helyett «tartás jövőre í ézve» van és a tervezet «egyezség»-ről, mig a n. t. «megállapodás»ró! szól. A terv. 343. §-ának : «A törvénytelen gyermek anyjának és anyja rokonainak ép oly rokona, mintha törvényes származású volna», ugyan értelemben megfelel az 1,705. §., azonban teljesen eiütő a szövegezése, mely igy szól: «A törvénytelen gyermek az anyához és az anyai rokonokhoz való viszonyban a törvényes gyermek jogi állásával bir.» Nézetem szerint a tervezet szövegezése sokkal világosabb, egyszerűbb és érthetőbb, e mellett azonban benne a német szövegezésben kifejezett jogelv is benfoglaltatik. A 344. §-nak a családnév viselésére vonatkozó rendel-