A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 50. szám - Folytatólagos végrehajtás

A JOG 363 pedig erős jogászok által megvitatott törvényszövegezésnél feltenni nem lehet. Vagy pedig hiányos volna a törvény szövegezése a fenti értelmezés szerint azért, mert ha a kizárólagos jogot ebben a tekintetben a törvényszék vizsgálóbirájának kívánta a szakaszt tentartani. akkor e helyett a kifejezés helyett «a vizsgálóbíró határoz» azt kellett volna mondania, hogy «a t örvényszéki vizsgálóbíró határozw. Tehát ki kellett volna a 105. §. első bekezdéséből a «rendszerint» szónak maradnia és a «tön'ényszéki» szónak nem szabadna hiányoznia akkor, ha a vizsgálat elrendelését a szakasz «csak» és «kizárólag» a törvényszéki vizsgálóbirákra kívánta volna ruházni, sőt nem lett volna felesleges a most idézett két szó valamelyikének a szövegbe való felvétele sem, s hogy sem az egyik, sem a másik nincs ott. de igenis, ott van a «rendszerint» szó. ennek az a logikai consequentiája. hogy nem akarta a megszorítást a törvényhozó s nem akarta a k jrlátozást egyedül a törvényszéki vizsgálóbirákra, különben ha ezt akarta volna és mégis igy szövegezte volna a szakaszt, nem csak hiányosan szövegezte volna, de hibásan is. bár a hiány itt egyúttal hibául is vehető, ezt pedig a törvényhozó testületről a priori ki kell zárnunk. A törvény giammatikai és logikai értelmezése tehát a mellett szól, hogy nemcsak a törvényszéki vizsgálóbíró rendelheti el vagy mellőzheti a vizsgálatot, hanem a vizsgálat menetére felügyelő s a vizsgálóbírót is irányító hatóságon: a vádtanácson kívül más is. Ez pedig a B. P. 110. §-a második bekezdése szerint, a mely azt mondja: «A jelen törvénynek a vizsgálóbíróra vonatkozó intézkedései a járásbíróságnak arra a birájára is értendők a ki vádtanács megbízása alapján eljár», más nem lehet, mint a járásbíróságnak a vizsgálat teljesítésével megbízott bírája, vagy rövidebben, a járásbirósági vizsgálóbíró. Ez különben a törvénynek több intézkedéséből is kitti mk, s különösen abból, hogy a 128. §. szerint, a méh nek rendelkezése már a B. P. 110. §-a második bekezdése szerint a járásbirósági vizsgálóbíróra is értendő, (a vizsgálóbíró köteles a vizsgálatot megszüntetni stb ) a vizsgálat megszüntetését a vizsgálatot teljesítő biró mondja ki, már pedig ha joga van ahhoz, hogy a vizsgálatot megszüntesse, kell, hogy joga legyen annak elrendeléséhez is, a mi megint logikai következés s a 105. és 110. i;-ok összevetésebői folyik. Egyébként a tulajdonképeni vizsgálóhatóság maga a törvényszék, a vizsgálatot teljesítő biró csak annak kiküldöttje, már most akár szervezeti törvényeknél, akár a B. P. rendelkezéseinél fogva, nem lehet olyan különbséget találni, a mely a törvényszék vizsgálóbiráját mint a törvényszék kiküldöttjét speciális jogokkal ruházná fel a másik kiküldött bíróval szemben, mert hisz utasítást nem adhat akár egyiknek akár másiknak csak a vádtanács, indítványt ugy az egyiknél mint a másiknál csak a kir. ügyész tehet s a mennyiben mint kikül dött jár el akár az egyik, akár a másik, egymással csak megkeresés utján érintkezik. Hogy azután az elvi kérdéstől eltekintve, a gyertyát véka alá ne rejtsük s a közérdek s különösen az egyéni szabadság kérdését illetőleg a célszerűség s a jogpolitika melyik fél mellett szól, azt ugy hiszem fejtegetni is felesleges, mert, hogy a bűncselekmény színhelyén . a tettes közelében székelő biró az igazság kiderítését a helyi ismereteknél fogva megfelelőbben és gyorsabban eszközli, az magyarázatra nem szorul. Ha talán némelyek felteszik is azt, hogy a törvényszék székhelyén levő biró nagyobb jogi tudással megy neki egy vizsgálatnak mint a járásbirósági biró. akkor is megnyugtathatja őket az a tudat, hogy felette őrködik a gyengébb tudásnak három erősebb tudású bíróból álló vádtanács, s bele-bele szól a viásgálatba a kir. ügyész mint speciáliter büntető jogász szava is, s igy még a hypothesis valósága esetén sincs megokolva a tövényszéki vizsgálóbírónak kizárólagos joga a vizsgálat elrendeléséhez. A ki különben a vizsgálatot teljesíteni hivatva van s a kiiea B. P-nak a vizsgálóbíróra vonatkozó rendelkezései értendők, az a vizsgálat során egyenlő hatáskörűnek tekintendő a vizsgálóbíróval a vádtanács által adott esetekben. A különbség csupán az, hogy a törvényszéki vizsgálóbíró jogköre a vizsgálatokra általános, mig a járásbirósági jogkör csak a vádtanács által adott m gbizások esetén, de akkor a törvényszéki vizsgálóbíróval egyenlően lép elő, vagyis a vizsgálatot rendszerint a törvényszéki vizsgálóbíró, kivételes esetekben a vádtanács megbizásaa alapján a járásbirósági vizsgálóbíró is elrendeli, az elffbbi jogköre az igar'ságügyiminister megbízásából, az utóbbié a vádtanács megbízásából fakadván. Folytatólagos végrehajtás. Irta: DÓMJÁN L. kir. aljárásbiró. Sajó-Szentpéter. A végrehajtási törvénynek csupán a 116., 117. és 128. szakaszai tesznek említést a folytatólagos végrehajtásról. E törvényszakaszok a II. cim első fejezetébe vannak beosztva. E berendezés hibás, ezen szakaszokat az általános részbe kellett volna beilleszteni. Ott lett volna helye annak, hogy ha nem is taxatíve, legalább általánosságban soroltassanak fel a ' folytatólagos végrehajtás esetei, ott határoztattak volna meg a kiviteli módozatok. Szabályozni lehetett volna az eljárást azon esetekre is, ha a III. cimben megjelölt egyedi vagy faji ingóság átadása kei észtül nem vihető s a folytatólagos végrehajtás a 217. és 218. §-ok szabályai szerint megállapított készpénzbeli érték behajtása iránt kéretik. Meg lehetett volna jelölni, hogy biztosítás esetében a folytatólagos végrehajtás mily feltétek mellett, miként eszközöltetik. A törvény hézagos intézkedései nyitott ajtót hagynak a I találgatások s különféle magyarázatokra. A törvény életbeléptetése után megjelent szaklapokban, | igy a «Jogtud. Közlöny » 1882. évifolyamának hasábjain többször fordulnak elő Teleszkynek fejtegetései, magyarázatai, i Ezek azonban a törvény hiányát nem pótolhatták, mert a ! törvény tudós szerkesztőjének szaklapokban megjelent kijelenI tései bármily köztekintélyre vergődtek is, nem bírhattak oly | súllyal, mintha a magyarázatok a törvénybe lettek volna befoglalva. Igy a törvényszerkesztőnek azt az érdekes kijelentését, I «hogy telekkönyvi hatóság ingóságokra vég, rehajtást nem rendelhet» nagytekintélyű szaktudósunk Imling lecáfolni igyekezett, kifejtette «a végrehajtási törvény magyarázata)) c. müvében, hogy ha az alap-végrehajtás csupán ingatlanra rendeltetett el. ingókra folytatólagos végrehajtást a tkvi. hatóság rendel. Ily ellentétek közt megesik, hogy ügyvédek és birák felfogásai összekülönböznek, s mindjárt a birót bántják jogegység hiánya miatt. A «J o g» f. évi 43. számában dr. W e i s z bogsáni ügyvéd urnák ily ellenvetésével szintén találkozunk, az ő felszólalására az lehet az egyenes válaszunk, hogy a fehértemplomi törvényszék és tábla az Imling rendszerén haladt. Engem azonban nem elégit ki e magy rázat, nekem legalább ugy tetszik, hogy Teleszky inkább helyes uton haladt. Érveimet alább fejezem ki: Idézem mindenek előtt a Curiának 738/82., 1,929/87, 5,598/87., 7.686/89. sz. a. határozatait, melyekben kivan mondva hogy ingatlanokra a folytatólagos végrehajtást a per bírósága rendelj el. Ali ez azon esetre is, ha a 117. §. a) pontban felsorolt ok miatt kéretik a végrehajtás. Imling analógia utján vezet. A Curia ellenben azt mondja :«ott, hol külön rendelkezés nincs, az általános szabályok érvényesek.)) A 43 szakasz rendelkezését egybevetve tételül felállíthatjuk : Ingókra is, ingatlanokra is a 2. §. szerint illetékes bíróság rendelvégrehajtást. A kivételt a 116.. 117. §-ok állapítják meg, Ezen szakaszok pedig a tkvi hatóságok külön hatáskörét nem szabályozzák. Foglalkozzunk a másik érv cáfolatával. A megkeresett bíróság az eljárás befejezése után átteszi ugyan az írásokat a megkereső bírósághoz, ennek azonban nincs oly fontos jelentősége. Az 1868. évi LVI. t. c. 412, és 460. §-ok esetében csak az eljárás befejezte után volt helye a folytatólagos végrehajtásnak, most a 117. §. a) pont esetében bármikor, igy ha az eljárás folyama alatt az iratok még nincsenek visszaküldve, mégis a folytatólagos végrehajtást a 2. §. szerint illetékes bíróság is elrendelheti, sőt ha az ingatlanra kéretik, csakis az rendeli el. Miért all almaznánk a 116. §. analógiáját csupán egy esetre, ha a többi esetekben az általánok rendelkezéseket tartjuk meg? Vegyük szemügyre a hatóságok közti megbízás terjedelmét, alkatelemeit. A 2. §-ban illetékes bíróság, mindenik bíróság részére, melyeket a végrehajtás foganatosítására megkeres külön megbízást ad. Az ingó végrehajtás teljesítésére megkeresett bíróságnak azt a megbízást adja, hogy az adós összes ingóságaiból elégítse ki a hitelezőt. A telekkönyvi hatóságnak megbízása arra szól, hogy