A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 48. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet kérdéséhez. [Hozzászólás Somogyi Miksa: Az ügyvédi nyugdíjintézet kérdéséhez című cikkéhez. A Jog, 1900. 46. sz. 329-330. p.]

A JOG 191 tra Minthogy a biztosító társaság kárbecslője az A•/. alatt csa tolt biztosítás, szerződéssel biztosított ingóságokban előállott tüz kart 1,635 frt 92 krban állapította meg; Minthogy ugyanezen ingóságok b'eismerten már előzőleg becsi biztosító társaságnál ugyanezen tűzkár ellen 3,000 forint voltak biztosítva és így az első biztosítás a szenvedett tűzkárt teljesen tedezi, — kétségtelen, hogy alperes az A /, alatt csatolt biztosítási szerződéssel biztosított ingóságok elégése folytán előállott kárát felperesnek megtéríteni nem tartozik. A B) alatt csatolt biztosítási szerződéssel biztosított és elégett kukorica kárát a felperes 182 frtban számította iel és azt vitatta, hogy alperes kárbecslője e kárt ugyancsak 182 forintban állapította meg. Minthogy alperes a kukoricában szenvedett kárt csak 108 frt 88 krban ismerte el; minthogy felperes alperes tagadásával szemben azt a körülményt, hogy az elégett kukorica 182 irt értékét képviselt, és hogy ezt az értéket alperes kiküldöttje is ez összegben állapította meg — bizonyítani meg sem kisérte; végre minthogy nem vitás, hogy a kukorica a bécsi biztosító társaságnál biztosítás tárgyát nem képezte, kétségtelen, hogy alperes felperesnek a kukorica elégése folytán szenvedett kárát megtéríteni tartozik. Ezekhez képest a fenti módon határozni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1900 február 18-án 1,802. sz. a.) az első bíróság ítéletének azt a részét, a mely által a felperes kereseti követelésének 216 kor. 96 fillér tőkét stbit meghaladó részével elutasittatott, helybenhagyja. egyébként azonban ezt az ítéletet megváltoztatja, felperest kereseti követelésének 216 kor. 96 fill. tőke stb. iránti részével is elutasítja stb. Indokok: A 2*/. alatt becsatolt a felperes által tőle származottnak elismert, a keresethez A) és B) alatt csatolt biztosítási kötvényekben foglalt biztosítási szerződésekre vonatkozó ajánlatnak 7-ik kérdésére: «károsult-e már bevalló egyáltalán ? Mikor f Mily nagy volt a kár? Kárpótoltatott-e és mily intézet által ?» felperes azt felelte: <1897. júliusban a bécsinél 25 frt. A pertári beosztás dacára az erre kitűzött határnapon felperes végiratot nem adott, sőt 37,196 99. sz. kérvényében ki is jelentette, hogy ilyet adni nem kíván és így az alperes által a 3/. alatt becsatolt kárfelvételi jegyzőkönyv tartalmára és az azon lévő aláírására nézve sem nyilatkozván, ezek valódiságát elismerte. A 3'/. alatti jegyzőkönyvnek 7-ik kérdésére adott válasza szerint pedig felperes az ajánlattétele előtt nem csak az abban emiitett egy tűzkárt szenvedte, hanem azon kivül még egyet és pedig 1883. évben, ugy az ezt követő évek valamelyikében Mezőtúron volt háza égett le, és ennek fejében az <Első magyar általános biztosító társaság-tói 240 frt kártérítést kapott. Minthogy pedig a K. T. 474. §-a értelmében a biztosított a szerződés megkötésekor az előtte tudva levő azokat a körülményeket, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztosilóval közölni köteles, s illetve az eléje terjesztett kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős és ezen közlési kötelezettség megszegése esetében a K. T. 475. §-a értelmében a megkötött szerződés érvényessége megtámadható; minthogy a 2 /. alatt csatolt ajánlat szerint felperes azon kérdésre, hogy megelőzőleg tűzkára volt-e ? hamis bevallást tett, midőn az egyik tüzesetet és pedig a nagyobb kárt okozót elhallgatta; minthogy a felperest jelzett közlési kötelezettsége alól az a körülmény, hogy az említett tűzkárt a 2'/. alatti ajánlattételét több évvel megelőzőleg szenvedte fel nem menti; minthogy végül a biztosított által megelőzőleg szenvedett tüzesetek száma a biztosítási szerződés megkötésére, de minden esetre legalább is a fizetendő díjösszegre befolyással birván, a tűzkár ellen tett biztosítás hatálytalan, ha a biztosított az általa szenvedett tüzesetek számát az ajánlatban helytelenül adta elő, illetve azok egyikét elhallgatta: alperes a K. T. 475. §-ára alapított hatálytalanítási kifogásának helyt adni és az elsőbiróság Ítéletének részben helybenhagyása, részben megváltoztatása mellett felperest egész követelésével el kellett utasítani stb. A magyar kir. Curia (1900 okt 31-én 697. sz. a.) által a másodbiróság ítélete abban a részében, mely szerint felperes keresetének 108 frt 48 kr. tőkét s ennek kamatját meghaladó részével elutasittatott, helybenhagyatik ; a felperest 108 frt 48 kr. tőke s ennek kamata iránt elutasító stbire vonatkozó részében megváltoztattatik s e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kereskedelmi törvény 471. §-ának második bekezdése szerint, ha valamely tárgy ugyanazon időre és ugyanazon esemény ellen újból biztosíttatik, a későbbi biztosítás csak annyiban érvényes, a mennyiben a korábban biztosított összeg a tárgy teljes értékét nem fedezi. Minthogy az első bíróság által e részben helyesen kifejtettek szerint az alperes társaságnál biztosított tárgyak a Bécsi biztosító társaságnál korábban biztosítva voltak és alperes nem bizonyította azt, hogy a tüzeset idejében a most nevezett társasággal kötött biztosítási szerződés már hatályában fenn nem állott, felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy az Aj alatti biztosítási szerződés szerint a biztosított tárgyak értéke 3,000 frtnál, vagyis annál az összegnél, melynek erejéig azokra a Bécsi biztosító társaságnál korábban biztosítva voltak, többre rúgott; minthogy felperes azonban ezt a körülményt nem bizonyította: az első bíróság ítélete az A) alatti biztosítási szerződés szerint biztosított tárgyakból elégettekért követelt kártérítési összegre nézve az itt s egyebekre nézve a benne megfelelően felhozott okokból annál inkább helybenhagyandó volt, mert az a körülmény, hogy felperes az ajánlatban nem adta elő azt, hogy az ajánlatot megelőzően körülbelül 12 évvel a jelenlegi lakhelyétől különböző más lakhelyén tűzkárt szenvedett és azért az Első magyar biztosító társaságtól emlékezete szerint 240 frt kártérítést kapott, a jelenlegi tűzesetig lefolyt hosszabb időnél és a korábban szenvedett tűzkár jelentéktelenebb voltánál fogva nem tekinthelő a biztosítás elvállalására befolyással biró oly fontos körülménynek, mely a bitositási szerződés érvénytelenségét vonná maga után stb. Az elfogadó a birtokából elveszett váltó megsemmisítését kérni jogosítva nincsen, hanem a mennyiben az általa elfogadott váltó akarata ellenére és jogtalan uton másnak birtokába jutott, ebbeli kifogását a fellépő tulajdonos ellen a váltóeljárás 16. és következő szakaszában előirt módon érvényesítheti. Ha a váltó az összes kellékekkel kitöltve nincsen, ugy a megsemmisítési eljárásra a váltóbiróság nem illetékes. (Pécsi kir. tábla 1900. szept. 4 815. sz. a ) Az a közbenjáró, ki megbízás folytán az eladóvá tett dologra vevőt keres s ilyent találva a szerződést kötni szándékozó feleket összehozza és a kinek ezen közbenjárása folytán a felek szerződnek is, az erre az esetre ígért közbenjárási dijat abban az esetben is követelheti, ha a már szerződött felek a szerződéstől visszalépnek, de később, habár a megbízottnak ujabb közbenjárása nélkül, azonban a megbízás értelmében, a szerződést trjból és végleg megkötik, mert ez a szerződés lényegében a megbízott közbenjárásának eredménye. (A m. kir. Curia 1900. okt. 13. 238. sz. a.) Bűnügyekben. Két tanú nem képezi azt a többséget, melynek jelenlétét a btk. 258. §-a, mint a rágalmazásnak feltételét, a »többek» kifejezése alatt megköveteli. A nyitrai kir. törvényszék (1899. aug. 2-án 4,799. sz. a.) J. Mátyás vádlottat a btk. 258. §-ába ütköző s a 262 §. szerint minősülő nyilvános rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért 14 napi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Sz. Lajos körjegyző 1898. okt. 15-én hivatalos teendői elvégzése céljából Nevidre községbe ment s a korcsmában, hol községháza és bírói lak hiánya miatt a tárgyalások rendszerint tartatni szoktak, működését meg is kezdette. Tárgyalás közben Sz. Lajos körjegyző felhívta J. -M. községi esküdt vádlottat, hegy a leányára kiszabott 4 frt bírságot fizesse le. Vádlott ekkor, mint állítja, a feletti méltatlankodásában, hogy leánya minden idézés nélkül lett a 4 frt birság fizetésére kötelezve, — gorombáskodni kezdett; Sz. Lajos sértett, hogy a tárgyalást folytathassa, rendre utasította vádlottat, ő azonban a helyett, hogy engedelmeskedett volna a következőket mondotta sértettnek: te lump, te semmirevaló, te rongyász, csak pénzt tudsz lopni, megloptad a községet és csak nyúzni tudjátok az embereket. E tényállás vádlott részleges beismerésével és az eskü alatt kihallgatott Sz. Lajos és E. Jozefin valamint V. Ignácz tanuk vallomásával igazolást nyert. Minthogy tehát J. Mátyás és vádlott a törvény által alkotott hatóság tagjáról, annak hivatalos eljárása közben, a nyilvánosságot fogalmilag megállapító helyen, a korcsmában, oly tényt állított, mely valósága esetében Sz. L. körjegyző ellen a büntető eljárás megindításának okát képezné és közmegvetésnek tenné ki; minthogy védőnek az a kifogása, hogy a panasz nem volt két tanú által előttemezve, — figyelemmel arra, hogy azt panaszos sajátkezüleg irta és aláirta, teljesen alaptalan, őt a btk. 258. §-ába ütköző és a btk. 262. §. szerint minősülő nyilvános rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani és büntetlen előéletére, izgatott és ittas állapotára tekintettel a fenti büntetéssel sújtani kellett. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1899. okt. 18-án 1,994. sz. a.) Sz. L. sértettnek bejelentett felebbezését, nemkülönben a vádlottnak és védőjének a tszék azon végzése ellen írásban beadott semmiségi panaszát, a melylyel a vádlott részéről Sz. L. ellen becsületsértés miatt emelt viszonvád folytán a büntető eljárásnak megindítását megtagadta, hivatalból visszautasítja s az ügyet csupán vádlott és védőjének felebbezése folytán vévén vizsgálat alá, a vádlottat csupán a btk. 270. §-nak 2-ik pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében mondja ki bűnösnek s őt 8 napi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Sz. Lajos sértett félnek a büntetés súlyosbítása végett bejelentett felebbezése a kir. Curia 63. sz. döntvénye alapján, a vádlottnak és védőjének semmiségi panasza pedig azért utasíttatott vissza, mert a vádlott által emelt viszonvádnak helyt nem adó végzés ellen sem a végzésnek, sem a vád tárgyában hozott ítéletnek kihirdetése alkalmával sem felebbezést, sem semmi-