A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 48. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [4. r.]

346 A J O G csupán járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt bűncselekményt állapított meg: ám használja a B. P. 426. §-ában előirt semmiségi panasz perorvoslatát: s ezen az uton, ha igazsága van, a B. P. 437. §-a értelmében minden tekintetben, s ezek között, ha a hiba a ténykérdésben esett, az utóbb idézett 437. §. 5. bek. értelmében még a ténykérdésre nézve is megtalálhatja a maga igazságát. Csak a felebbezésutjavan előtte elzárva! Még pedig azért, mert ezen az uton, eme «csekélyebb jelentőségű és a felek érdekeit kevésbbé érintő ügyek a felebbviteli bíróságok teendőinek túlságos elszaporodását «okoznák, a mi ellen pedig a törvényhozás célzata szerint «gátat kell vetni». Hát vájjon a semmiségi panasz utján nem ugyanaz fog történni ?!.. Hát ha a Curia teendői fognak túlságosan elszaporodni : ez nem olyan baj ?!. . Erre én azt felelem, hogy már az eddig szerzett tapasztalatok nyomán is határozottan meg lehet állapítani, hogy a különben is igen széles körű lelebbezés perorvoslata, a B. P. 390. illetőleg 387. §-aiban foglalt föltételek mellett is, még mindig bőséges alkalmat enged a komolyabb ok nélkül való s pusztán huza-vonára irányzott vagy akadékoskodásból eredő szerencse-próbálásnak. A felebbezésnél ugyanis még mindig elég az aféle könnyen odavethető nyilatkozat is, hogy ((neheztelem a cselekmény minősítését)), vagy «a bimtetés sulyos» illetőleg «enyhe voltát» s. m. e. f. és a felebbviteli bíróság apparátusának mozgásba kell jönnie s per longum et latum teljesítenie a maga feladatát. Nem igy a semmiségi panasznál. Itt a B. P. 390. §-ának az a megfelelő értelme, s igy magyarázzák és alkalmazzák is, hogy a neheztelt intézkedést, per extensum, föltétlenül a törvényben meghatározott, vonatkozó semmiségi okkal való összefüggésben kell megjelölni ; vagyis ok- és okozatnak teljesen fedni kell egymást ; aminek construálása, való ok hiányában, fölötte nehéz s előreláthatólag meddő dolog lévén, igen jelentékenyen lohasztja a szerencse próbálóknak perorvoslási kedvét. Vagyis : statisztikai adatokkal ki lehet mutatni, hogy a semmiségi panasz utja, egy-negyed annyival sem szaporítja meg a Curia teendőit a szóban levő esetekben, mint a hogy megszaporítaná a felebbezés utja az ítélőtáblák teendőit. S ebben a nagy különbségben valósul meg a törvényhozásnak célszerűségi intenciója. Hogy a szóban levő rendelkezés szövegében az ((egyedül)) szónak, a mely az ellenkező véleményüek érvelésében oly nagy szerepet játszik, semmiféle átvitt, lappangó, vagy rejtett értelme nincs, s hogy az «a vádbeli cselekmény lehető minősítésének egyedül valóságát)) semmiképpen sem jelentheti, sőt ha már minden áron valamelyes elhallgatott jelzővel akarjuk értelmét bővíteni, akkor ép ellenkezőleg, okszerüleg csak is azt gondolhatjuk elé, hogy «több vagy többféle kép e n» minősíthető cselekményre nézve «e g y e d ü 1» . .; valamint hogy a szintén érvül használt ((illetői eg» kötszó, megkülönböztető természeténél fogva, csupán arra az esetre vonatkozhatik, a mikor a törvényszék az enyhébben módosított váddal szemben, a járásbíróság, vagy közigazgatósági hatóság hatáskörébe tartozó bűncselekményt sem ismert föl a vádlott terhére s ez okon ezt eme vád alól fölmentette : mindezt, a ki magyarul tud s a magyar szórend és szókötés szabályait ismeri, a kérdéses rendelkezésnek egyszer való elolvasása után is tisztán láthatja Én tehát ismétlem amit fentebb mondtam, hogy aszóban levő rendelkezést tisztán a fentebb ki emelt célszerűségi célzat szempontjából, szövege szavainak közkeletű értelme — s nyelv — illetőleg mondattani szerkezete szerint kell magyarázni és alkalmazni; s azokhoz képest én azt minden aggály és töprengés nélkül alkalmazom is; a) ha a törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekményre, vagy — cselekményekre szólt is a vád, de a törvényszék a főtárgyalás fejleményeihez képest csupán — vagy a mint a törvény mondja «egyedül» olyan bűncselekményben vagy cselekményekben mondotta ki a vádlottat vagy vádlottakat bűnösnek, avagy ha a vádló a vádat enyhébbre módosította, a törvényszék olyan bűncselekmény vagy cselekményekvádja alól mentette föl a vádlottat vagy vádlottakat, a mely cselekmény illetőleg csel ekmények, járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van — illetőleg vannak utalva; s alkalmazom kivétel nélkül b) ugy a vádlóval mint a vádlottal szemben Ellenben, ugyanazon célszerűségi tekintetekből, s különösen azért, nehogy ugyanabban az ügyben, egyidejűleg kétféle — s két külön felsőbb bíróság elé tartozó perorvoslat használása által a perorvosló eljárás törvényes rendje megzavartassék s ekként az ((igazságszolgáltatás hathatósságának» hátrányára «az Ítéletek jogerőre emelkedésen hátráltassák, nem alkalmazom a szóban levő rendelkezést, vagyis elfogadom a felebbezést, ha a vádlottat, vagy ha többen volnának azok valamelyikét, a törj vényszék hatáskörébe utalt valamely büncseI leleményben is bűnösnek mondotta ki, illető l leg ilyen cselekmény vádja alól is mentette j föl, s ezek ellen helyén való felebbezésjelenI tete 11 be. A szomszéd jogok és kötelezettségekről. Irta: Csebi POGÁNY VIRGIL lévai kir. járásbiró. «Negyedik és befejező közlemény.» XVII. A viz elvezetésére a külső birtokoknál is gondot kell fordítani, tömérdek kárt okozhat itt egy-egy birtokosnak a hanyagsága. TÁRCA. Nagy képes világtörténet. Szerkeszti: Marczali Henrik. IV. és V. kötet: Középkor. — Budapest. Franklin-társulat és Révai testvérek kiadása. A «Jog» eredeti tárcája. Lapunk már egy izben méltatta ezen nagyszabású és kiváló szaktudósok által szerkesztett, a külföldi hasontárgyu legjelesebb publicatióival méltán versenyző irodalmi vállalatot. Ma ujabban fekszik előttünk két kötet, mely nemcsak az irodalombarát, de a jogász figyelmét is teljes mértékben leköti. A jogtörténet lehetőleg száraz tanulmány, de azonnal érdekessé és élvezhetővé válik, ha a kellő milieube állíttatik és az egyes jogalkotásoknak okozati összefüggése a korral, a történelmi eseményekkel, az uralgó szokásokkal és speciális életviszonyokkal kitüntettetik. Es ebben keressük a jelen történelmi mű főérdemét. Ez nem egy puszta regélő krónika, mely a királyok vérengzéseit és hőstetteit glorifikálja és pragmatice a népek sanyargattatása és elnyomatásának végtelen láncolatát élénkbe tárja, — nem : a szerzők figyelme mélyebbre hatol : ők az események okozati összefüggését is keresik és a népek eltérő fejlődéséből, a kényszerűség kinyomozott törvényéből magyarázzák ki a világraszóló események szükségszerű bekövetkeztét. Az ily munkát tanulmányozni, minden gondolkozó főre a legnagyobb élvezettel jár. Mi jogászok is nagy haszonnal forgathatjuk ezen nagybecsű történelmet; sokat találunk abban ugy a közjog, mint a polgári és büntető jogok fejlődése szempontjából egyaránt érdekeset és tanulságosat. Sőt a 4-ik és 5-ik kötet már becses anyagot is hoznak a hunnok, avarok és magyarok középkori jogéletének fejleményeiből. És a munka ezen részével akarunk e helyütt bővebben foglalkozni, ebből néhány szemelvényt nyújtani. Hogy a fél, vagy egészen barbár népeknél a jogéletre vonatkozó források csak igen gyéren folynak, az természetes. Hiányzott náluk a szakavatott iró, mert írni egyáltalában nem tudtak. De hiányzik a lantos krónikás is : Inter arma silent musae. Rá vagyunk tehát utalva a hasonkoru civilizált népek Íróinak hallomás utáni közleményeire és mende-mondáira. De a szerzők itt is eklektikusán járnak el és csak azt registrálják, a mi valószínű és elfogadható. A hunnoknál a kormányzás formája tökéletesen patriarchális volt. A király maga osztott igazságot a legegyszerűbb módon, minden díj nélkül. Rettenetesek voltak a büntetések, melyek közül kisebbet a karóbahuzásnál nem is említenek. Azonban minden hunn alattvaló sértetlenül élvezhette a legnagyobb szabadságot, ha urának parancsait tiszteletben, magát pedig minden bűntől távol tartotta Oly zavartalan, nyugodt volt az alattvalók élete, hogy még született rómaiak is többre becsülték a hunn, mint a római állapotokat. Valószínű, hogy eredetileg a hunnok állami és törzsszerkezete nagyjában megegyezett a magyarok és avarokéval; mindazonáltal jelentékeny módosulást szenvedett az a vidék természeti alakulata és műveltségi visszonyai, valamint a római