A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 48. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [4. r.]

A JOG 347 Vannak ingatlanok, a melyek csak ugy használhatók, ha a bennük levő talajvíz elvezettetik, avagy az időnként összegyűlt eső és hóviz onnan kivezettetnek. A talajvíz elvezetésére legalkalmasabb és a szomszéd birtokosoknak is legkényelmesebb eszköz az alagcsövezés. A mennyiben tehát az alagcsöveket a szomszéd birtokokon is át kell vezetni — a szomszéd tűrni szokta és köteles is tűrni az alagcsöveknek elhelyezését, időnkénti javítását — ugy azonban, hogy netáni kára megtéríttessék s az alagcsövek elhelyezése és javítgatása reá nézve is alkalmas időben és módon történjék. Az eső és hóvizek elvezetése rendszetint természetes nyilt árokban történik. Ezen árkoknak ió karban tartása és védelme az összes érdekelt birtokosoknak feladata és senki oly intézkedéseket nem tehet, a mi által a víz természetes elfolyása meggátoltatnék, esetlegesen eltorlaszoltatnék s ez által egyik-másik szomszéd birtokos ingatlana vízáradással öntetnék el A csatornák és műsáncok felállítása az összes érdekeltek egyhangú határozata, vagy közérdekű hatósági intézkedés alapján történhetik ; de ha egyszer ilyen müvek létesíttetnek, azoknak fentartása az összes védett birtokosoknak a védett birtokrész arányában hozzájárulásos feladata. XVIII. A külbirtokok osztályába tartozó szőlők és gyümölcsösök, a legrégibb időktől kezdve köröskörül egészben rendszerint élő kerítéssel láttatnak el, innen azoknak szőllőkert és gyümölcsöskerti elnevezése. A szőlőknek és gyümölcsösöknek élőkeritéssel való ellátása közös védekezés a tolvajok és kóborló nagyobb állatok behatolása ellen, azért tehát minden szomszéd kötelezhető arra hogy a saját szőlője vagy gyümölcsöse végére eső élőkeritést megfelelőleg gondozza, szaporítsa, gyarapítsa, a célnak megfelelőleg. Miután az apró baromfi ritkán kóborol el a beltelkeken kivül, azért a szőlőknél és gyümölcsösöknél megfelel a célnak, ha élőkerités állíttatik fel. Annyival is inkább, mert ezek rendesen utakkal szegélyeztetnek s így az élőkerités terjedése senkinek se okoz kárt. XIX. A külbirtokoknál ismeretes, leginkább kényelmi gyalogutak érdekes kérdést képeznek a gyakorlati életben. Ezen utak rendszerint emberemlékezet óta állanak fenn s így sokan ugy gondolkoznak, hogy elévitő elbirtoklás által a közönség annak fennállásához jogot szerzett s körömszakadtig küzködik azoknak léteért. Én nem vagyok ezen nézeten, mert hiszen az ilyen gyalogutak közül sok csupán kényelmi szempontból keletkezett, elbirtoklási szándék nélkül és a sok felesleges gyalogút a közvagyon hátrányára áll fenn. Ne felejtsük el, hogy az ilyen gyalogutak nem mennek mindig egy nyomon, hanem jobbról-balról egy ölnyi szélességben gázoltatik el a birodalom s egyéb keresztény államok szomszédsága következtében. . . . Sajnos, az a v a r nemzet államszerkezetéről és jogintézményeiről is csak épp oly keveset tudunk, jóllehet az a Duna mentén harmadfélszáz esztendeig tartó államot tudott fentartani Ama gyarságnak nemcsak közéletét, hanem magánviszonyait a harc határozta meg. Valóságos katonaság volt az egész nemzet s még azok is, kik tényleg nem vettek részt a hadakozásban, nők, rabszolgák, gyermekek, többé-kevésbbé j a hadi életnek szolgáltak. A régi magyarok házasságot adás-vevés utján kötöttek. A házas nőnek «feleségi) volt a neve, a mi azt mutatja, hogy a férj nem egyszerűen csak szolgálójának tekintette nejét.Bizonyos, hogy a magyaroknál is már nagyon korán kifejlett családi állapotok uralkodtak. A család neve hihetőleg «nem» volt az őskorban ; mert a kinek családja volt. azt nemesnek mondták. Jóval kimerítőbbek már a történelmi adatok Szt. István idejéből. Királysága nem volt despotikus, de nem is volt a mai modern értelemben vett alkotmányos királyság. Felségjogait nem osztotta meg alattvalói egy részével, miként azt a nyugati királyok a kifejlődött hűbériség nyomása alatt tenni kényszerültel; ; az övé volt a legfőbb katonai, birói és törvényhozói hatalom és hatalma egyaránt kiterjedt az ország összes szabad lakosaira. Hivatalnokai, kik a hatalom gyakorlatában neki segédkeztek : a megyei ispánok, az udvarbíró és palotaispán — a későbbi nádorispán, — a hatalmat ő tőle kapták és az ő nevében gyakorolták. Törvényhozási és közigazgatási rendeleteit a nemzet akkori képviselőinek, a királyi tanácsnak meghallgatásával és ennek beleegyezésével adta ki. mező miattuk. Ezt a szomszédjogok és kötelességek szempontjából, a melyek mégis a szükségszerűségen avagy célszerűségen alapulnak, kívánni nem lehet. Azért tehát a kényelmi szempontból keletkezett gyalogutaknak beszüntetését — feltéve, hogy azok nincsenek szolgalmi joggal bekebelezve — ellenezni nem lehet. Ellenben a szükségszerű gyalogutak, amelyek a kocsiközlekedést pótolják s a melyek nélkül egyik-másik ingatlanhoz még hozzá jutni se lehet; ugy a célszerű gyalogutak, mint a milyenek a szőlő és gyümölcsös alji utak, fentartandók. A gyalogutaknak szélességgé szokás szerint fél öl. azaz annyi, a mennyi két szemközt jövőnek a kitérésre elegendő. XX. A mezőgazdálkodásnál gyakran jön abba a helyzetbe a gazdálkodó, hogy földjének művelésekor, terménye betakarításakor a szomszédja földjére kénytelen szekerével, ekéjével befordulni. Ez előfordul akkor, ha valakinek a földje keskeny s igy nem tud rajta szekerével, ekéjével megfordulni, avagy ha az ingatlan oly meredek, vagy árkos, hogy a terményeket azon kifuvarozni nem lehet. Ezt mint olyan dolgot, a mely az általános mezei munkálkodás, szántás, vetés, betakarításkor ás rendszerint kár nélkül történik, a szomszédnak általános gyakorlat szerint tűrnie kell. A netán okozott kár azonban megtérítendő. XXI. Igen nehéz a szükségbeli védekezési szomszédjognak gyakorlati meghatározása. Ezen jog, mely ugy a beltelkek, mint a kültelkeknél is előfordul, gyakorlati érvényesülését az elemi csapások esetén — tűzvész, árviz stb. — nyeri. Jogszerűsége és mértéke attól függ, mily áldozatokkal és mit akar valaki megmenteni, a szomszéd dolgainak bolygatásával és rendszerint rongálásával ? Mert ha például a szomszéd ólja lebontásával megmenthetem az én házamat, a beavatkozás jogszerű és indokolt, de nem ellenkezőleg. Ha a saját udvaromról a szomszéd falának kibontása által az árvizet eltávolithatom s vele a szomszédot nem árasztom el, a beavatkozás, a védekezés jogos, különben jogtalan. A szabály tehát az, ha a szomszédnak kisebb kárával jelentékeny előnyt lehet veszély esetén elérni — természetesen ekkor is megfelelő kártérítési kötelezettség terhe mellett, - a beavatkozás jogszerű, különben pedig, ha a szomszédomat hasonló veszedelembe hozom, vagy annak jelentékenyebb kárát okoznám, akkor nem jogszerű és a szomszéd azt megakadályozni jogosítva van. Ide tartozik az az eset is, a mikor a pusztítva vándorló férgek szokásos irtását valaki elmulasztja. Ily esetben, ha a hatóság támogatása késik, vagy azt bevárni nem szabad, joga van mindenkinek a védekezést a szomszéd ingatlana felé js Senátusában, az egyházi és világi főurak gyülekezetében hozta István törvényeit, hogy irányt adjon nemzetének «miképen éljen tisztességesen és békében.» Törvénykönyve főképen a büntető igazságszolgáltatásra vonatkozik.Főfeladatának tartotta a közbéke, a személybiztonság fentartását s éppen ezért a verekedést, a gyilkosságot a legszigorúbb büntetésekkel sújtotta. A ki csak kirántja kardját, nagy vagy kicsiny ember, hogy mást megüssön, kard által vesszen el. A törvénykönyv második, későbben fogalmazott részében azonban már enyhítve találjuk a tulszigoru rendelkezést. A halálos büntetés csak azon esetben maradt fenn, ha valaki kardjával mást megölt. Ha sebet ejtett, egész vérdijat; ha pedig csak kirántotta kardját, a nélkül, hogy sebet ejtett volna, fél vérdijat fizetett. Ezen vérdijon (szabadoknál 110 aranypénz = 600 korona, szolgáknál és nőknél ellenben jóval csekélyebb) a király, a rokonok és a birók osztozkodtak. A férfi, ki nejét megölte, a szabad ember vérdijának csak felét tartozott a megölt asszony rokonainak fizetni. Ezen enyhe büntetésekkel szemben tulszigoruak az esküszegésre. lopásra és más kisebb bűntényekre kiszabott büntetések. István törvényhozásának legfontosabb része, a magánvagyon biztosítása és az örökösödés jogának szabályozása volt. A földnek közös, nemek és ágak szerinti birtoklása megszűnt és helyébe a családra szorított magánvagyon és e mellé a község és az egyházi vagyon lépett. Mindenki azzal a mije van, szabadon rendelkezhetett, tetszése szerint adhatott nejének és ! egyéb családbelijének, vagy az egyháznak. Kivétel csak, ha | valaki a király élete ellen tör, vagy elárulja az országot vagy I külföldre szökik, — ez esetben birtoka a királyra szállott, de még 1*