A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 47. szám - A hagyatéki eljárás némely hiányairól. Az 1894. évi XVI. t.-c. 120. és 48, §-ai. - A törvénytelen gyemek jogviszonyai a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szerint

A J leányokra vonatkozólag és előfordult, hogy az alsóbiróságok a magasabb korig állapítván meg a kötelezettséget, a kir. Curia ez ellen felülvizsgálatot nem engedett meg, kimondván, hogy az, hogy a felebbezési bíróság mely kor elértével tartja a gyermeket keresetképesnek, ténykérdést képez és mint ilyen ellen felülvizsgálatnak helye nincsen. A következő 351. §-ban két, részben uj momentum van. Ugyanis kimondja, hogy a tartásdíj követelhető a múltra is, tehát megszorítás nélkül. Jelenig' joggyakorlatunk a múltban hosszabb időre csak azon esetben ítéli meg a tartásdijat, ha 3z anyát annak érvényesítésében bizonyos körülmények gátolták vagy tartották vissza, mint házasságiigéret, fizetési ígéret, alkudozások stb. Uj továbbá, hogy az többre nem mehet mint a mennyivel törvényes gyermekének tartoznék az atya. Ellenben hogy a tartás előlege-: havi részletekben fizetendő és hogy az mérsékelhető vagy emelhető, nem uj. Szintén nem uj ezen §. azon utolsó rendelkezése hogy : «A tartásnak lejárat előtti megfizetése nem menti fel az atyát a tartás később való szolgáltatásának kötelezettsége alól». Ugyanis vannak esetek, midőn az atya az anyává' egy bizonyos összegben előzetesen bíróságon kivül kiegyezik. Joggyakorlatunk ezt nem respectálja, ennek dacára kötelezi az apát tartásra, kivéve, ha az egyezség a kiskorú érdekében gyámhatóságilag jóváhagyatott, sőt joggyakorlatunk még a bírói egyezségekhez is megkívánja a gyámhatóság hozzájárulását. Ezen utóbbi gyakorlatot codificálja a 355. §.. midőn kimondja: <iA tartás mennyisége vagy a taitás megváltása tárgyában az atya és gyermek között kötött egyezség csak gyámhatósági jóváhagyás esetében érvényes». Joggyakorlatunk már eddig is azon elvet követte, hogy bárki felléphet tartásigénynyel. ki a gyermeket tartotta. Ezt az elvet fejezi ki a 352. §. is, kimondván egyszersmind azt is. hogy : «ha az anya lép fel ily cimen : a vélelem az, hogy a gyermeket addig ő tartotta el.» Ezzel eleje vétetik annak, hogy ugyanazon időre a tartást az anya és más is követelhesse. Az atya részéről eszközlendő megváltáshoz — miként fentebb emütém — gyámhatósági jóváhagyás szükségeltetik. Nem szükséges azonban ez a 353. §. szerint, ha az eltartás kötelezettségét az örökösök, — kikre az ez iránti kötelezettségek átháramlását ugyanezen §. első bekezdése mondja ki — váltják meg. Itt a tervezet jóváhagyásról nem szól, természetesen, meit meghatározza az összeget is. melylyel a megváltás eszközölhető ; megváltható pedig oly összeggel, melyet a gyermek a hagyatékból kötelesrészül követelhetne, ha atyjának törvényes örököse volna. Ez sok esetben kedvezmény az örökösre, kivált kis hagyatékoknál, mert az igy megállapított összeg kevesebb lesz. mintha a tartásdíj tőkésittetik. De méltányos is, mert a törvénytelen gyermek sem követelhet (megváltás esetére) többet a természetes atya hagyatékából, mint a menynyit az atya gyermekére hagyni köteles. Megfelel ezen §. intentiója a 351. §. fentebb emiitett azon rendelkezésének, hogy a tartás többre nem rúghat, mint a mennyivel törvényes gyermekének tartoznék az atya A 353. §. utolsó bekezdésében még kimondja, hogy : «ha több a törvénytelen gyermek, a megváltás összegének megállapításánál mindegyik törvényes gyanánt számita és az első bekezdésben az örökös tartási kötelezettségét az esetre is megállapítja, ha az atya a gyermek születése előtt hal meg. Ezen utóbbi rendelkezés tekintetében is utalok fentebb a 358. § kapcsán előadottakra. A 35í. §. megállapítja, hogy : «a gyermek halálával a már esedékes szolgáltatásokon kivül a tai tás vagy az annak fejében» járó kártalanítás az elhalálozást megelőző időre követelhető. A gyeimek temetési költségét szintén az atyára rója, amenynyiben az a gyermek hagyatékából ki nem kerül és végre lehetővé teszi, hogy ha az atya a tartást megfizetni vonakod nék, vagy az rajta be nem hajtható, hogy azt más fizesse megtérítés reményében, midőn kimondja, hogy : «az atya helyett szolgáltatott tartás megtérítése követelhető az atyán.)) A tervezetnek 343—347. §§-ai nagyrészt a törvénytelen gyermeknek családi állására és az anya; továbbá a természetes atya szülői jogkörére vonatkozó intézkedéseket tartalmaznak. A 343., 344. és 345. §§. uj intézkedéseket nem tartalmaznak. Kiemelendő azonban a 345. §-ból azon, a mai jogállapotnak mindenben megfelelő rendelkezés, hogy a kiskorú anyát nem illeti meg a gyermek személyére a törvényes képviselet, haszonélvezet és vagyonkezelés joga. Uj jogállapotot teremt ellenben a 346. és a 347. A 346. §. lehetővé teszi, hogy a törvénytelen gyermek természetes atyja nevét viselje, anélkül, hogy utólagos házasság által való törvényesités vagy örökbefogadás szükségeltetnék, Ugyanis ha az anya beleegyezését megadta és a természetes atya elismerte, családneve viselését neki megengedte s ez a szüleOG ?« tési anyakönyvbe bejegyeztetett, akkor a gyerek az anya családneve helyett az atyáét viseli. Az atya elismerésének vagy az anyakönyvvezető előtt személyesen vagy közokiratban kell történni. Ha pedig a gyermek 14-ik évét már betöltötte, akkor az ő beleegyezése is szükséges. Ezen utóbbi rendelkezés tekinte tében önként felmeiül a kérdés, hogy minek a gyermek ezebeleegyezése, mert ha nem kell a 14 éven felüli kiskorú törn vényes gyermeknek a beleegyezése, ha atyja a gyermek nevét változtatni akarja, miért kelljen a törvényt e!en gyermeké, mikor az utóbbin?k mindenképen — rendes körülményeket tartva szem előtt — csak előnyére szolgálhat, ha az atya és nem az anya nevét viseli. Végre a 347. §. felsorolja mindazon eseteket, s megállapítja a feltételeket, a melyekben s a melyek mellett az anya helyett és az anyai rokonok s gyám megelőzésével a gyermek személyére vonatkozó szülői jog a természetes atyát illeti. Kimondja egyszersmind azt is, hogy ez esetre, t. i. midőn a szülői jog őt illeti: «az atyának a gyámság viselésére az anyától a végintézkedésben nevezett gyám és az anyai nagyszülők után a többi rokonnal szemben elsőbbsége van.» Még meg kell említenem ugyancsak a második rész, második címének a törvényes leszármazásról szóló második fejezetének 188. §-át, minthogy jelen cikkem elején emiitett 360. §. a fogantatás időszaka tekintetében a 188. §-ra utal A 188. §. igy szól : «Az időszak, a melyben a gyermek fogantathatott (a fogantatás időszaka), a gyeimek születése napját megelőző száznyolcvanegyedik és háromszázadik nap közötti idő, mind a két határnap beszámításával. A gyermek törvényessége érdekében lehet bizonyítani, hogy a születése napját megelőző háromszázadik napnál előbb fogantatott.)) Szakit tehát a tervezet a joggyakorlattal annyiban, hogy nem hónapokban (hat és tíz hónap), hanem napokban fejezi ki a kritikus időt, a mi mindenesetre szabatosabb, mert a hónapok nem egyforma számú napokból állanak és például azt decretálni, hogy a hónapok átlag 30 napból állóknak vétessenek, a szóban forgó kérdésben még sem lehet. De miért vétetett éppen 181 és 300 nap fel, mikor hat hónap több, vagy esetleg több lehet 181 napnál és 10 hónap minden körülmények között több 300 napnál. Megengedi a tervezet a gyermek törvényessége érdekében annak bizonyítását, hogy a születése napját megelőző 300-ik napnál elŐL-b fogantatott, de annak a bizonyítását, hogy a születése és 181 n:.p között fogantatott, vagyis előbb a 18l-ik napnál, mát nem engedi meg. A fentiekben ismertettem a törvénytelen gyermek jogállását a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szerint. És ha némely szakaszhoz szerény megjegyzéseimet fűztem, erre azon körülmény bátorított, hogy a szerkesztők a tervezetet magában foglaló könyv bevezetésében a tervezet közzétételének céljáról a következőket mondják: ... «a tervezet közzététele mutatkozott szükségesnek ugyanabból a célból, melyet a bizottság üléseiről felvett jegyzőkönyvek közzététele tartott szemelőtt. E cé1 az, hogy a polgári törvénykönyv megalkotása a közönség s főleg a szakkörök minél teljesebb közreműködésével történjék, nevezetesen, hogy a bizottság körén kivül állóknak alkalmuk nyíljék véleményüket akár az irodalomban, akár más alkalma? módon nyilvánítani)).*) Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 17-én dr. Dé cse y Zsigmond tanácselnök elnöklése mellett ülést tartott, melynek tárgya dr. Tarnay János kúriai bi ró fölolvasása volt akoronaügyész hatásköréről. A fölolvasásra okot azon nemrég felmerült kérdés szolgáltatott, hogy vájjon fel van-e jogosítva a koronaügyész az ügyész által bejelentett semmiségi panaszt visszavonni ? Az előadó erre a kérdésre nemmel válaszol. Ezen véleményének indokolására azon véleménynyel szemben, hogy a koronaügyész a vád képviselője, hivatkozik az ügyészség szervezetéről szóló 1871. évi törvényre. Ebből a törvényből kiviláglik, hogy a koronaügyé.iz hatáskörének meghatározása a létesítendő bűnvádi eljárásnak van fentartva, másrészt azonban mindama közegek fel vannak sorolva, a melyek a vádat képviselni tartoznak. Ezek között azonban a koronaügyész nem fordul elő. A curiai bíráskodás magától érthetőleg kizárja azt, hogy ott a vád képviselője szerepelhessen, mert hiszen a curia nem határoz érdemben, hanem csak a törvény helyes alkalmazásának szempontjából vizsgálja felül az első fokú biróság Ítéletét. Ennek következtében nem szükséges a vádlott jelenléte sem a curiai tárgyalásnál. * Nem szorul semmi mentségre, hogy szerző a tervezetet bírálja. Hisz az igazságügyminister urnák nincs hőbb óhaja minthogy ez minél több oldaról történjék. Azért kérjük t. munkatársainkat, hogy a minister kívánságát minél gyakrabban teljesítsék. A szerkesztőség