A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 4. szám - Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből

A JOG 27 késekre, az egy igazságügyministert kivéve, mégis ma is i önkénytelenül ajkainkra lopódzik azon kérdés : nem érvényesült-e idegen, az igazságügyininisteriumon kivül álló befolyás az egyik vagy másik kinevezésnél 5 Principiis obsta ! Kérve kérjük az igazságügyministert, ne engedje magát semmi oldalról befolyásoltatni és tartsa jövőre is egyedül a ressortja érdekeit szeme előtt. Ezen érdekek pedig minden állásra : oda termett és kiváló szakemberek kinevezésé; követelik. Mert a méltókat a szakközönség is ismeri és azok mellőzését annál jobban fájlalja, mert az újonnan kinevezettek közül többen kiváló érdemüket és szakképzettségüket eddig gondosan véka alá rejtették. — Egyelőre csak ennyit. . . . A helyettesek közül öt az egész évre, 2 pedig csak az év második felére van előirányozva, mert csak akkor teszi azt az uj eljárási szabályok értelmében felülvizsgálandó bűnügyek számának fokozatos növekedése mellőzhetlenné. A rendes kiadások közt szerepelnek : fizetések és lakpénzek : 274,590. k. (1899: 144,040); dijnokok díjazása: 13,91(5.(1899: 6,462); ruhailletmények : 2,200 (1899: 1,000); jutalmak és segélyek: 2,200 (1899: 1,140.) A dologi kiadások összege : 20,000. k. Bűnügyi költségekre van előirányozva : 1.) közvédők költségeire 32,000. k. 2.) külön védők költs: 5,000 k. ; 3.) A kir. táblák kiküldötteinek költs: 6,000 k. 4 ) tanuk és szakértők dijjaira: 22,000 k. 5.) nagyobb ügyek rendkívüli költs: 10,000 k. Végül utazási költségekre 12,000 k. (1899 : 6.000 k.) Első eset, hogy a budgetben védőkről és azok d ij ázásáról is van szó és azért illő, hogy ezen fontos, az ügyvédi karra nézve korszakot alkotó reformot jelentő ujjitásnál percig megálljunk. Itt egy elv jutott diadalra, azon elv : hogy az állam ezentúl a bűnvádi eljárás terén az ügyvédi kar szolgálatait ingyen többé igénybe nem veheti. Soká tartott, mig ezen elv érvényre jutott, de — mint minden igazság, — minden téren ki fogja eszközölni bebocsáttatását és bizonyára mielőbb a polgári eljárás terén is érvényesülni fog. A kezdet szerencsésen megvan, a többit majd az ügyvédi kar erélye és tapintata ki fogja vívni. A különvédő amolyan subsidiarius közvédő, a ki akkor lesz kirendelve, ha az egyes vádlottak érdekei ellentétesek. (Bpt. 411. § a.) A tanuk járandóságait nem tartjuk elegendő összegben előirányzottaknak, itt az igazságügyi kormányzatot még sok és kellemetlen meglepetés várja. Az átmeneti kiadások közt szerepel 6,000 k. a kézi könyvtár első beszerzésére az ujonan felállított főügyészségeknél. Kevésnek elég kevés. A rendes kiadások összege 440 korona (1899 : 200). A személyi járandóságok részletezése a következő : 11 főügyész (6: 10,000. 5: 8.000 k. fiz., 1: 2,000. 9: 1,400, 1: 1.200 k. lp. és 1: 2,000 k. szem. pótlékkal); 14 helyettes (7: 6,000. 7: 5,000 k. fiz., 3: 1,600, 10: 1,120, 1: 900 k. lp. ebből 4. mint már említettük, csak 1j2 évi illetménynyel) ; 1 fogalmazó 2.400 k. fiz. és 800 k. lp ; 12 irodatiszt (4 : 2,000, 4: 1,800, 4: 1.600 k. fiz. 2: 700, 9: 490, 1: 420 k. lp.); 13 írnok (5: 1,400,4: 1,200,4: 1,000 k. fiz., 2 : 600,10: 420, 1 : 360 k. lp.); 22 szolga (1 : 800, 8 : 700, 7 : 600, 6: 500 k. fiz. 2: 240, 19: 110. 1 : 120 k. lp. és 100 k. ruhailleték.) 1879—1880-ban csak két főügyészség létezett: Budapesten az összes magyarországi és Maros-Vásárhelyen az összes erdélyi bíróságok területére. A létszám akkor az előbbinél állott 1 főügyész és 4 helyettesből (kik közül azonban csak 3 működött; a 4-dik állás haláleset folytán üresedésben maradt), 2 fogalmazó, 1 irodaigazgató. 2 irodatiszt, 3 irnok és 3 szolgából ; az utóbbinál 1 főügyész. 1 helyettes, 1 fogalmazó, 2 irnok és 2 szolgából. A személyi járandóságok összege volt a bpestinél 28,820 frt (57,640 k.) a dologi kiadásoké 16,392 k. ; a marosvásárhelyinél 17.020 k. személyi és 5.688 k. dologi kiadás. Nagy részét a főügyészi teendőknek abszorbeálják a gazdasági különféle szerződések és egyéb teendők. Ezen ága a működésnek annál nehezebb, mert a főügyészségek rendszerint csak átmeneti fórumok, melyek önálló hatáskörrel nem birnak. .Minden ilyen kérdés az igazságügyministeriumban lesz véglegesen eldöntve és ebből magyarázható az ig. ministeriumnak évről évre növekvő forgalma. Képzelhető ezek után a bürokratikus copf. mely eddig még mindig hiába vár azon bátor reformátorra, a ki azt egy-kettőre gyökerestől levágja. III. Királyi törvényszékek és járásbíróságok, kir. ügyészségek. A kir. tszékek és járásbíróságok személyi járandóságaira fizetések és lakpénzek címén 1900-ban 16.391,061 k. van • előirányozva, holott ugyan-e célra 1880 ban csak 9.115,126 k. (4.557,563 frt) fordíttatott. Már ez a körülmény magában is tanúsítja, hogy az igazságügy igényei jóval nagyobb figyelemben részesülnek ma, mint akkor, mikor a takarékosság az egyetlen vezéreszme volt, mely az igazságszolgáltatás sivár óceánja felett lebegett. Nagyot haladtunk azóta minden irányban, de még több. még intensivebb munka vár reánk a jövőben. Elsőfokú bíróságainkat a tökély oly magaslatára kell emelnünk, hogy felsőbíróságaink munkaköre a felek megnyugvása folytán lényegesen apadjon, — ehhez pedig jó bírák kellenek. És ezek is megszerezhetők 3 feltétel mellett: a) jó fizetés, b) jó előléptetése) arányos munkafelosztás. Mindhárom irányban nálunk eddig sokat vétettek, — legyen szabad Plósztól ez irányban is lényeges javulást várnunk . . . Az uj bűnvádi eljárás, főleg az első években, első fokú bíróságainktól óriási munkamegfeszitést fog kívánni. Evve, a miniszter számol is, mert a birói létszámot 20 birói, 20 albiróil 70 aljegyzői, 5 telekkönyvvezetői, 20 Írnoki és 29 hivatalszolga i állással emeli. Egyelőre természetesen várakozó állást kell elfoglalnunk azon problémával szemben, vájjon elegendő lesz-e ezen személyzetszaporitás. Budapesten a viszonyok már ma — tehát a törvény működésének elején is tarthatatlanok. A lajstromrendszer behozatala egyfelől, a bűnügyek szaporodása másfelől, az alkotmány-utcai törvényszéki palotában hihetetlen állapotokat szültek. A hivatalos helyiségek, — jóllehet minden használható zig-zugot is jegyzői irodává sőt még tárgyaló teremmé is avattak fel, — annyira szűkek és elégtelenek, hogy ma már — pl. a büntető járásbíróságnál — egy tárgyaló bíró a másiknak a nyakán ül és felváltva kénytelenek tárgyalásaikra egy és ugyanazon hivatalos helyiséget felhasználni. A mig az egyik tárgyal, addig a másik, ha ugy tetszik, sétálni mehet. Mit szóljunk akkor még a bérházakban elhelyezett járásbíróságokról, hol a bírák konyhákból átalakított, a legszükségesebb bútorzatot is nélkülöző udvari sötét szobákban kénytelenek napról-napra O Felsége a király nevében ítéletet mondani, a magyar állammhatalmat és annak méltóságát kifelé képviselni. Elodázhatlan a mondottak után az V. ker. járásbíróság kiköltöztetése. Csakhogy ezen kérdés újból egy másik fogas kérdéssel áll kapcsolatban: a budapesti járásbíróságok összpontosításával. Mi hosszú évek óta ezen eszme szószólói vagyunk és némi elégtétellel constatálhatjuk, hogy ezen terv lassanlassan mind tágabb köröket hódított meg magának, — sőt a ministerium kebelében is igen komoly méltatásra talált. Csakhogy itt megint a pénz kérdése gördit akadályokat, a különben helyesnek ismert eszme kivitelének útjába. Újból félrendszabályokhoz akarnak nyúlni és valamennyi balparti járásbíróság helyébe csak az V—VI., esetleg külön még két járásbíróságot egyesíteni. Ezen utóbbi eszme birói körökben is propagáltatik, pedig csak pillanatnyi könnyebbülést fog okozni, egészében pedig a kérdés megoldatlan marad. Fölöslegesnek tartjuk itt mindazon érveket újból felhozni, melyek a teljes egyesítés mellett szólanak ; a ki az eddig általunk és mások által felhozottakból nem okult, azt bizonyosan most sem fog sikerülni érvelésünk helyességéről meggyőznünk. Bár későn és mindig fokozódó áldozatok árán, — de mégis csak érvényt tud magának szerezni az actuális szükségletek kényszerítő logikája. A lajstromrendszer átalakítása és javítása is, — mely már kilátásba volt helyezve — az ujabb hírek szerint ad calendas graecas lett elodázva. Ugyanazok a tényezők, a kik eddig nem győztek ezen intézményről elég rosszat mondani, most egyszerre dicshimnuszokat kezdenek zengeni a lajtromrendszer kitűnő és teljesen alkalmas voltáról. Ha az uraknak a mostani tarthatatlan állapotok tetszenek, ugy ez ellen nem lehet kifogásunk, de hogy a magunk nézetén ez mit sem változtat, az ép oly természetes. A mi rosz, azt jóvá átvarázsolni absolute nem lehet és ezért a növekedő bonyodalom magától fogja rávezetni az illetékes tényezőket az átalakítás szükséges voltára. Csak azt az egyet kívánjuk, hogy ezen tapasztalat — ne tulnagy áldozatok árán - mielőbb megszereztessék. (Folytatása következik.) Dr. Révai Lajos. Vitás kérdések a háza sági perrendtartás köréből. Irta: dr. RAFFAY Ferenc, győri kir. törvényszéki albiró. IV. Ujabb judicatura a 77. §-h o z. Az uj házassági perrendtartás hiányát a H. T. 77. §-ára alapított pereknél lehetett érezni legjobban, kivált a perenkivüli eljárás körül, amely egészen uj volt hazai jogunkban 1*