A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 4. szám - Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből

A JOG Ma már a főbb kérdéseket tisztázta a jogirodalom és birói gyakorlat, de még mindig merülnek fel uj meg uj szempontok, aminek az az oka. hogy az eljárás kettős ennél a §-nál és nehezen lehet korlátokat felállítani arra nézve, hogy a hűtlen elhagyás ne legyen puszta ürügy és ok a házasságok könnyű felbontására. 1. A birói felhívás előzetes kibocsátását magának a félnek kell kérni és a folyamodónak kívánnia kell a házasság folytatását a maga részéről. Ez a perenkivüli eljárásnak régen tisztázott egyik alapfeltétele. Csodálatos, hogy még mindig találkozunk e tekintetben is tévedésekkel. így egyik kir. törvényszék még az 1898. június 15-én megtartott tárgyaláson is elfogadta alperes ama kérelmét, hogy a bontó per folyama alatt hívja fel a bíróság a felperest az életközösség helyreállítására és ezen kérelem folytán a felhívó határozatot meg is hozta a törvényszék. Egy másik törvényszék pedig, 1,170/898. sz. alatt, a házasságvédő indítvány íra rendelte el a per folyama alatt az életközösség visszaállítását. Es a felsőbíróságoknak kellett hangsúlyozni, hogy ez az eljárás szabálytalan s a törvényszékek helytelenül értelmezték a törvényt, mert az életközösség visszaállítását a bontó per folyama alatt sem a házasságvédő indítványára, sem a felek kérelmére elrendelni nem lehet. (C. 297. és 1,783/1899.) Kár, hogy a megállapodott helyes gyakorlattal szemben maga a Curia is tett kivételt (1,152/1899.). A 77. §. b) pontja alapján felbontást kimondó táblai ítéletet ugyanis indokainál fogva helybenhagyta, jóllehet a hirdetmény kibocsájtását kérő beadványban kijelentette a folyamodó, hogy a házasság felbontása a célja. Megjegyzendő, hogy először keresetet adott be a férj, a mit azonban az elsőbirőság neki visszaadott s csak ekkor kérte a hirdetmény kibocsátását. A törvényszék elutasította felperest, mert maga sem célozta komolyan a házassági életközösség visszaállítását. A kir. Ítélőtábla azonban helyet adott a keresetnek, a következő indokolással: «A felperes felbontási szándékának a megelőző kérvényi eljárásban való kijelentése nem ügydöntő a visszahívást célzó kérvény beadásának ellenkező szándékot bizonyító tényével szemben; épugy az sem, hogy felperes kezdetben is felbontási keresetet adott be s csak birói utasításra kérte az életközösség visszaállítása iránti birói felhivás közzétételét, mert elég, hogy felperes a hirdetmény kibocsátásáért folyamodott ez iránt beadott kérvényében.)) Minthogy a bontóper folyama alatt a 77. §-ban szabályozott felhívást nem lehet kibocsátani, helyesen mondta ki a győri kir. ítélőtábla, hogy alperes az életközösség helyreállításának elrendelését csak akkor kérheti, ha felperes keresetével jogérvényesen elutasittatik. (653/898.) A soproni kir. törvényszék pedig alperes kérelmének helyet adott s a felperes által inditott bontó perben az 1897. évi 6,440. számú végzéssel kitűzött tárgyalási határnap beszüntetésével, az életközösség helyreállítására felperest a 77. §. a) pontja alapján felhívta, kijelentvén, hogy a bontó per tárgyalására ujabb határnap kitűzése iránt a felhívásban megszabott határidő lejártával fog hivatalból intézkedni (57/898.) A soproni törvényszék végzésének indokolása az volt, hogy «alperesnek a felperes által inditott bontóperben érdekében áll az ezúttal kibocsátott felhivás sikertelenségének igazolása.)) A tábla azonban megváltoztatta ezt a végzést s alperest a tárgyalás felfüggesztése és felperesnek a házassági életközösség helyreállítására való köteleztetése iránt előterjesztett kérelmével elutasította. Miből az következik, hogy ha alperes előzetesen ki nem bocsáttatott a 77. §. alapján birói felhívást: a másik házasfél által ellene — bármely bontó ok alapján — inditott perben a 77. §-ra fektetett viszonkeresettel nem élhet, mert ennek előföltételét, az előzetes birói felhívást, a per folyama alatt nem producálhatja. 2. A perenkivüli eljárásnak másik feltétele, hogy a kérvény beadása előtt a különélés már legalább hat hóig tartott legyen, illetve, hogy a felhívandó házastárs már legalább egy év óta ismeretlen helyen lakjék. Míg ez a hat hó, illetve egy év, mint törvényes kellék, le nem telik, az eljárás meg nem indítható s addig a feleket nem illeti meg a kérvényezési jogosultság, minélfogva az előbb beadott kérvény elutasítandó Katona Mór tehát téved, mikor azt állítja (Magyar magánjog vezérfonala, 192. lap), hogy a birói határozatot a hűtlen elhagyás után hat hó előtt is lehet kérni, de a biró csak a hat hó letelte után hivja fel a vétkes felet. 3. A perenkivüli eljárásra, mint szintén házassági ügyre nézve, az illetékesség az általános szabályok szerint állapítandó meg. A H. T. arra az esetre, ha a házasság külföldiek közt köttetett s a házasfelek belföldön együtt nem laktak, utóbb azonban az egyik házasfél a magyar állampolgárságot elnyerte, avagy már előbb is magyar állampolgár volt: az általános illetékességi szabályoktól eltérő rendelkezést nem tartalmaz s igy a magyar honosra illetékes torvényszék előtt a házassági ügy meg nem indítható. Ez esetben tehát biróküldéssel kell a törvény hiányán segíteni Számtalanszor nyilatkoztak már igy felsőbíróságaink, mégis minduntalan látunk próbálgatásokat az illetékesség megállapítására nézve. Igy a soproni kir. törvényszék, minthogy a férj Sopronban lakott, magát illetékesnek mondta ki, (3,923/898 ) de a győri kir. Ítélőtábla (6,922/898. sz. a.) ezt a végzést megváltoztatta, mert a soproni törvényszék azon az alapon, hogy a soproni lakos felperes Sopron község illetőségébe felvétetett, avagy hogy ezen felvétel kilátásba helyeztetett, ez ügyben való eljárásra nincs hivatva. Érdekes e mellett a soproni törvényszéknek ez a végzése azért is, mert kísérletet jelent az eljárási tervezetnek elfogadására nézve, a mi eddig még sohsem történt. Indokolásában ugyanis egyenesen hivatkozik ennek a tervezetnek ama kijelentésére, hogy «az illetékességet a férj illetősége, illetve lakhelye állapítja meg» s ezen az alapon mondta ki magát illetékesnek. De a győri kir. ítélőtábla ezt az indokolást el nem fogadta, a mint hogy nem is fogadhatta el, mert az eljárási tervezetet sem a maga egészében, sem egyes részeiben kötelező erővel nem ruházta fel a jogszokás s nem fogadta el a birói gyakorlat. 4. A Curiának legújabb gyakorlatáról is meg kell emlékeznünk, mely szerint ha a külföldön kölcsönös beleegyezés alapján ágytól és asztaltól elválasztott külföldi házastársak egyike magyar állampolgárságot szerez, a magyar állampolgár a 77. §. alapján csak akkor kérheti a birói felhivás kibocsátását, ha előbb magánúton felhívta külföldi házastársát az életközösség helyreállítására s ha e felhívástól számítva hat hó sikertelenül eltelt. Míg ez a helyes gyakorlat kijegecedett, a joggyakorlat a következő fejlődésen ment át. A Curia már előbb is többször (pl. 290/897. sz. a.) kijelentette, hogy ha a felek kölcsönös beleegyezéssel szakították is meg a házassági együttélést, ez a körülmény nem zárja el őket attól, hogy az együttélés visszaállítását bármelyikük követelhesse. Ez a kijelentés ugy magyar honos, mint olyan házastársakra is vonatkozott, kik közül csak az egyik a magyar honos, vagy egyik sem volt előbb magyar honpolgár, hanem a házassági per előtt szerzett magyar honosságot. További haladás volt azután az a kinyilatkoztatás (C. 6,129/898), hogy Ausztriában a feleknek kölcsönös megegyezéssel történt elválasztása ágytól és asztaltól, arra a félre nézve, amely utóbb magyar állampolgárságot szerez, ez által hatálytalan lesz. Kimondta egyúttal a Curia, hogy mivel a H. T. nem foglal magában oly rendelkezést, melynél fogva a házastársak kölcsönös beleegyezés alapján a különélésre feljogosittatnának, a magyar állampolgárrá lett házastárs jogosan kívánhatja, hogy alperes az életközösséget vele folytassa. És miután a felhivás ez alapon kibocsáttatott s alperes nem tért vissza : mindhárom bíróság a H. T. 77. §. a) pontja alapján helyet adott a felbontó keresetnek. Eddig tehát nem kívánta meg a Curia az előzetes magánfelhivást. 1899. évi 1,524. és 1,395. számú Ítéleteivel proclamálta először a fentebb kifejtett szabályt s azóta állandóan ez a gyakorlat. Ezekben az ítéletekben kijelentette legfelsőbb bíróságunk, hogy a házastársaknak különélése ily esetekben a H. T. szempontjából csak akkor válik jogos ok nélkülivé, ha a magyar állampolgárságot nyert házasfél, a magyar állampolgárság megszerzése után, házastársával az életközösség visszaállítására vonatkozó szándékát közölte s csak ettől a közléstől számított hat hó letelte után bocsátható ki a H. T. 77. §, a) pontjában meghatározott, az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhivás. Nézetem szerint a bíróság hivatalból köteles ezt figyelembe venni s ha a közléstől számított hat hó még le nem telt, a felhivás ki nem bocsátható. Erre mutat az idézett I. 395/899. számú ítélet is, amelyben felperest csak « ezúttal» utasította el keresetével a Curia, időelőttiség okából, mivel a felhívás a szóban forgó szándék közlésétől számított hat hó letelte előtt bocsáttatott ki. Legcélszerűbb az életközösség visszaállítására vonatkozó szándékot közjegyző utján közöln. a másik názastárssaj. A történeti igazság kedvéért említem meg hogy az | eszmét először Tóth Gáspár vetette fel (Ü. L. 1898. 24.) es hogy a pestvidéki kii. törvényszék határozott és követke-