A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 46. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [2. r.]

A J ugyanannyira helyezendő el, hogy a szivárgás legfeljebb a szomszéd beltelkéig terjedjen. Ha pedig a térség csekély erre. ugy mindenkor vizáthatlan építkezéssel kell a bajon segíteni. VHI. Nehezebb kérdés ennél a kutak kérdése; mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sokszor egyik kut a másik vizét nyeli el. Ámde ez csak később világlik kis e<en a később észlelt bajon csak a költségesen megépített ujabbi kut bedöntése által lehetne segíteni, — mert vizáthatlan építkezés által természetesen a bajon utólag segíteni nem lehet. A köztekintetek ellenben azt kívánják, hogy egy községben minél több kut legyen ásva, s hogy mindenkinek legyen egészséges kutvize Nézetem szerint annak jogát, a ki előbb ásatott kutat — a prior tempore potior jure elvéből — lehetőleg tekintetbe kell venni; ámde a köztekintet sem mellőzhető teljesen. A későbbi ásatónak tehát megengedendő volna, hogy a szomszéd kútjának felé eső szélétől legalább két ölnyire feltétlenül áshasson kutat, ha mindjárt ez a régebbi kut hátrá nyára is történik. Tapasztalat bizonyítja, hogy ily távolságra, még laza talaj mellett is az átszivárgás lassú — nem rabló: — nagyobb távolság megszabása a kicsiny, vagy szük beltelkeknek kuttól való és a véletlentől függő megfosztása volna. A prior tempore potior jure elvének s a tulajdon korlátozásának tulhajtására s a közérdek ignorálására vezetne ez. A távolság előleges meghatározásának hiánya pedig j o gbizonytalanságot teremtene, síaporitaná a pereket s azon eshetőségnek tenné ki a későbbi kut-ásatót, hogy költséges építkezés után lássa be a szomszéd hátrányát s kútját döntettesse be. Ily körülmények között kutat kevesen ásatnának. Köztekintetek megkívánják, hogy ama szokás, mely szerint egyik-másik jó és egészséges vizű kútról több szomszéd lássa el magát vízzel, hátrányos következmények által meg ne szüntessék. Azért szabályul volna felállítandó, hogy az ilyen kútnak ajókarban tartásához mindazok hozzájárulni tartoznak, a kik azt használják és rontják, a vízmérési gyakorlat pedig, — mint vélelem szerint szívességből türt — elbirtoklásra ne vezessen, még elévitő birtoklás által sem. A határra épített kut a szomszédok közös tulajdonát képezi s a fentartás közös terhe a szomszédoknak. Néhol követeltetik, hogy az, a kinek egészséges és jó kutvl/.e van, tűrje, hogy az egész község az ő kutjára járjon. Miután közkutakról gondoskodva van — vagy gondoskodni kell, semmi szüksége nem forog fenn annak, hogy a magán-kut tulajdonosa kötelezőleg tűrje, hogy az ő udvarán idegenek folyton jőjjenek-menjenek, — titkait ellessék, — nyugalmát zavarják s veszélyeztessék a vagyonbiztonságot, piszkítsák és ragályozzák a kútját. Ez csak akkor volna és pedig teljes kártérítés mellett követelhető, ha a kut természetalkotta forráskutat képez s egyedüli a községben, avagy a kut vize gyógyhatású. Azt a mi a községre előnyös és szükséges, senki le nem foglalhatja teljesen magának — s megfelelő ellendijazás mellett közkincscsé kell azt tennie — mint különben is a természet különös adományát. IX. A füstelvezetési szomszédi jog a gyakorlatban érvényesül akként, hogy a füst nem a háztetőbe beépített magas kürtőn vezettetik ki, — hanem a szomszéd udvarára — rendszerint alacsonyan a falon áttört füstvezető csövön vezet'etik át. Minthogy a füst egy cseppet se kellemes és egészséges, a füstnek ezen elvezetési módja szolgalmi jog hiányában c s a k akkor volna tűrhető, ha másképpen a füst elvezetéséről gondoskodni nem lehet. Puszta kényelmi és olcsósági szempontból senki se köteles a szomszéd füstjét szenvedni. És hogy a szükségi esetben is a szomszédnak mennél kevesebb jusson a füst élvezeteiből, megkívánható, hogy a füst-elvezető cső oly magasra legyen ki és illetve felnyújtva, mint a mily magasságúnak kell lennie a háztetőbe beépített kürtőnek. X. Sok bajnak forrása a szomszédok között a kutak kiöntözött vizének, a házi s z e n n y v i z e k n e k s az eső és hóviz elvezetésének kérdése. Senki se tűri szívesen, ha ilyen vizek a szomszéd beltelkéről az ő beltelkére vezettetnek be s innen ismét tovább O G 333 vezettetnek el — s ha ez elvezetés másként is történhetik, nern is tartozik ezt tűrni. Ámde ha ez másképpen nem történhetik — hogy ha például hegynek felfelé vezetni ilyen vizeket nem lehet és a lejtőn a szomszéd beltelke fekszik közvetlenül — ugy ezt a kellemetlenséget, mint szükségbeli dolgot tartozik tűrni minden szomszéd, azonban megkövetelheti, hogy e célra kellően fedett csatornát készíttessenek és tartsanak fenn mindazok, a kiknek ily vezetékreszükségük van. A csatorna kiépítés- és fentartás-költségei a védett terület arányában osztatnak meg. A csatorna irányát közös megegyezés hiányában a természetes lefolyás mutatja meg, de ha a célnak megfelel, az a szomszéd jelöli ki az elvezetés irányát, a kinek telkén keresztül megy. A mennyiben a csatornára a szomszédnak is szüksége van — igen természetesen a csatorna költségeihez a védett birtok arányában ő is hozzájárulni köteles. Oly esetben, ha a tetőről aláfutó esővíz helyrehozhatatlan kárt okoz a szomszédnak, avagy ennek építményére hullana különben alá — ez követelheti az építmény tulajdonosától, hogy födél-csatornával vezesse el az esővizet s ne kelljen esetről-esetre a kárt megállapittatni — mert ez nehé/.kes eljárás és sokszor a kár nem is azonnal jelentkező. A hol az eresz vagy csepegőről a víz puszta földtalajra csepeg s a viz levezethető a csepegő árkon, ott a tető csatorna nem igényelhető. XI. Tűzbiztonsági szempontból mind jobban és jobban hódit az a szokás, hogy a későbbi építtető, valahányszor egy épületet közvetlen szomszédja házához építtet és a tető a tűzveszélytől nem ment, tűzfalat köteles építtetni a szomszédja felé. Ez azonban még nem elég, mert nem sokkal kisebb a tűzveszély, ha az épületek egymást — egy-két lábnyira, avagy méternyire megközelítik. így nemcsak ezért, de főképpen azért, hogy tüzmentés esetén mindenki köröskörül hozzáférhessen épületének tetejéhez, a tűzfal megkívántatik mindannyiszor, ahányszor a h o z z á f é r h e t é s a szomszéd házának éghető tetejéhez gátolva van az uj építmény álta'l. A legszűkebb mérték szerint ezen távolság két ölben volna meghatározandó. Ezen távolság már mégis olyan, hogy a szekérrel való közlekedhetés s illetve hozzá férés, továbbá lajtorjáknak a feltámasztása stb. is lehetővé van téve. Az ezen szabály ellen fennálló régebbi építkezéseknél az eddigi állapot fentartandó volna; azonban lényeges átalakításnál s főképpen a tető megújításánál, azátalakitós illetve újítónak kötelességévé tétetnék a tűzfal felépítése. Közérdek igényli, hogy a tűzbiztonságra vonatkozó ily intézkedések, habár némi áldozattal, de egy nagyobb veszély és kár elhárítása szempontjából életbe lépjenek, A tűzbiztonságra vonatkozó egyéb intézkedések egy speciális törvénynek képeznék tárgyát. XII. Sok vitára ad alkalmat, kell e a községi beltelkeket elkeríteni s ha igen, melyik oldalról, miként és kinek kell kerítenie? Nézetem szerint a beltelkeket és beltelkiker tekét keríteni kell. Ezt saját jól felfogott érdekünk is megkívánja; mert különben az udvar és kert a sok mindenféle jövő-menő és kárttevő individiumoktól, tőképpen nagyobb és kisebb állatoktól, nem védhető meg és sok civódásra, kárbecslésre ad alkalmat. A kerítésnek továbbá körül kell vennie az egész beitelket s igy tehát az utcák és utak felé sem mellőzhető a kerítés, mert különben a saját állataink kóborlását és kártevését nem vagyunk képesek meggátolni s igy a cél nincs elérve. A kerítésnek ezenfelül célszerűnek — elég magasnak és sűrűnek kell lenni — tehát olyannak, a melyen át és keresztül még az apró baromfi sem hatol. Az élő kerítésnél arra is kell ügyelni, hogy az ne egészszen a birtokhatárra ültettessék, mert különben a gyökerek és ágainak terjeszkedése által szomszédunknak okozhatunk kárt. A gyökerek miatt az ásás, a földmüvelés meg van nehezítve, azonfelül a föld beltáplálék is felszívódik s végül az árnyék a növekvést gátolja az árnyék alá eső növényeknél. Továbbá hátránya az élő kerítéseknek, hogy nem egyenletes sürüek s itt-ott a kis baromfi áthatolását lehetővé teszik. A mennyiben pedig ezen kerítések nem közvetlenül a