A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 45. szám - A postajövedéki kihágások. [2. r.]

178 A JOG Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek Ha az áru a vasúti üzletszabályzatban meghatározott maximális szállítási határidő lejárta előtt érkezik is meg, a vasútnak nincsen joga az áru kiadásával ezen határidő lejártáig várni, hanem azt a rendeltetés helyére való megérkezés után azonnal kiszolgáltatni tartozik. Késedelem esetén a címzettnek nincsen joga az árut a vasút rendelkezésére bocsátani, hanem teljes kára, u. m. a tényleges kár és vesztett haszon megtérítését követelheti. A vesztett haszon nemcsak tényleges tovább eladás esetében, hanem akkor is megállapítandó, ha az, különösen a továbbeladás elmaradása esetén, mint elmaradt nyereség az esetleges árkülönbözetben jelentkezik. A temesvári kir. törvényszék (1899 szept. 25-én 8,306. sz. a.) M. testvérek cég felperesnek, m. kir. államvasutak alperes ellen 1,139 írt 34 kr. s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek 15 nap alatt 62 frt 94 krnyi tőkét stbi leltétlenül megfizetni. Továbbá, ha felperesi cég M. Victor vagy más cégtag személyében leteszi a pótesküt arra, hogy I. Izidornak a keresetben 4. tétel alatt emiitett fuvarozási cimen 30 frt fizettetett, az esetre köteles alperes felperesi cégnek még további 30 frtnyi tőkét stbi fizetni (az eskü az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt teendő le a 30 frtra vonatkozólag, különbeni elutasítás terhe alatt.) Felperes követelésének többi részével feltétlenül elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperesi vasúttársaság az A) és B) alatti tanúsága szerint az ő részére 1897 szept. 13-án ide érkezett 76 láda mazsolaszőlőt jelentkezései dacára sem szept. 13-án, sem a másik két követő napon felperesnek s illetve a vámhivatalnak ki, s illetve át nem adta, s miután eme szőlő első termés volt, felperes ezt kára nélkül többé át nem vehette s alperesnek rendelkezésére bocsátotta. Eme rendelkezésre bocsátásra felperes annyival inkább kötelezve volt, mert alperesnek késedelmezése folytán a C-M) a szerint a fenti áruk szállítása tekintetében kötött vételári ügyleteket felperes vevői felbontották volt, miután szükségletüket időközben más helyütt nagyobb részben fedezték. Felperes kártérítési igényét a vasúti üzletszabályok 64. §. b. p. a 88. §. és a kereskedelmi törvénynek 272. §§-aira alapítja s kárát következőkben számítja fel. 1. Az áruk bevásárlási értéke N) szerint 944 frt 10 kr. 2. Fiúméban szállítási dijak 4 « 50 « 3. Fuvardij Fiume—Temesvárra A) szerint 55 « 84 « 4. Szállítmányozónak fizetett dij 30 « — « 5. Személyes kiadás és elmaradt haszon 104 « 90 « Összesen 1,139 frt 34 kr. Végül leiperes előadja, hogy alperesi társaság hivatalnokai alperesi cégnek kártérítési kötelezettségét elismerték. Alperes mindenek előtt abból az indokból kéri felperest keresetével elutasítani, mert a kérdéses szőlő Fiúméban szept. 4-én feladva lévén, a fuvarozási idő az ü. sz. 63. §-a értelmében szept. 15-én éjfélkor járt le és e szerint őt késedelem nem terhelheti; — különben felperes legelőször jelentkezett alperesnél szept. 14-én d. u. 6 órákkor és másnap reggel a kérdéses szőlő, már szept. 15-én reggel kirakva lőn. Továbbá tagadja alperes, hogy a felperes a kérdéses szőlő eladásából bármi kárt szenvedhetett, s illetve szenvedett voln?.. Végre alperes előadja, hogy felperes nem volt jogosítva a kérdéses szőlő átvételének megtagadására és az ez okból keletkezett kárt nem érvényesítheti. E tényállás mellett a kir. törvényszék alperesnek kártérítési kötelezettségét elvben megállapította, mert jóllehet az ü. sz. 69. §-a b. p. nem azonnali kiszolgáltatás esetében a vasúttársaságot csakis beigazolt költségek megtérítésére kötelezi, alperes mulasztása, a mely nem azonnali kiszolgáltatás mellőzésében állolt, hanem napokra húzódott, a keresk. törvénynek 405., 400., 425. §§. és 429. §-ának utolsó bekezdése alá esik. Ugyanis M. S., G. F., K. N., P. E., V. I. és N. L. tanuk vallomásával a kir. tszék beigazoltnak találta, hogy felperes ugy alperes társaságtól, melyhez különösen és a fenti áruk vám alá eső minőségeinél fogva fordulni nem is tartozott, valamint a vámhivatalnál a kérdéses szőlőnek átadását nemcsak szept. 13-án és a másik két követő napon szorgalmazta, hanem azokat még szept. 15-én sem kapta ki s miután alperes eme késedelemnél vétlen vagy legalább nem vétkes mulasztását beigazolni nem tudta, kártérítési kötelezettségét a fönnebb hivatkozott törvényszakaszhoz, valamint a keresk. törv. 273. §-a alapján megállapítani kellett. Ezzei szemben alperesnek az ü. sz. 63. §-ára való hivatkozása sem vétethetett figyelembe, mert a fuvarozások késedelme a keresk. törv. 405. §-ából kifolyólag nem a törvényben meghatározott fuvarozási idő leteltétől, hanem az áruknak a rendeltetési helyére való megérkezésének időpontjától számítandó, még pedig a jelen esetben annál is inkább, minthogy a fuvarozási hitándő meg nem lett határozva. Mindezek dacára felperesnek keresetében 1. tételére alapított kárát megítélni nem lehetett, mert a címzett a részére megérkezett áru átvételét a keresk. törv. értelmében meg nem tagadhatja, azt a fuvarozónak rendelkezésére nem bocsáthatja. Ebből következik ismét, hogy felperes jogellenesen alperesnél hagyott áru értékének megtérítését nem követelheti. Felperes ezek szerint a megérkezett árut átvenni tartozván, valóságos kárként alperestől csakis ama különbözetet követelhette volna, a mely a kérdéses szőlőnek eredeti beszerzési ára és eme eladási ár közt mutatkozott, melyben alperes mulasztása folytán amazt tovább adta volna el. Eme indokokból felperest keresetének 1-ső tételére alapított kártérítési követelése tekintetében elutasítani kellett. Ugyaneme indokból nem lehetett megítélni a keresetben 2—3 tételekre alapított kártérítési igényeket sem, miután eme tételek is a kérdéses szőlő beszerzési árához tartozóknak tekintendők. Ellenben a kir. tszék. M. S., G. F., 1.1. és K. S. tanuk vallomásaival beigazoltnak találta azt, hogy felperes a kérdéses szőlő átvétele céljából 3 napon át siker nélkül szállítmányozójának kocsiját kiküldte s tekintve, hogy a fentiek szerint eme költséget vétkes mulasztás folytán alperes eszközölte a keresetben 4 t. sz. a felszámított 30 frtnyi kártérítési összeget felperesnek megtéríteni kellett, azonban tekintettel, hogy eme összeg nagyságát csakis I. I. igazolja a polg. prdts. 236. §-a alapján felperesnek megítélt póteskünek letételétől függőleg. A mi végül az elvont hasznot illeti, a kir. tszék az X) és Y) alattiak alapján beigazoltnak találta, hogy felperes 2,098 kiló első termésű mazsolaszőlőt vett, melyet alperes a fentiek szerint elmulasztott kellő időben átadni; továbbá a kir. tszék a kereset 5 tételében említett személyes kiadásokat megítélendőnek nem találta, minthogy felperes azoknak mibenlétét és fenforgását nem igazolta; a tulajdonképeni elvont hasznát, tekintette], hogy a kir. tszék a som. elj. alapján ugy találta, hogy felperes a kérdéses mazsolaszőlőt még ha szept. 16-án átvette volna, még mindig 2 frtnyi haszonnal eladhatta volna — a szakértők véleményének alapul vétele és eme 2 írtnak betudása és illetve levonása mellett — métermázsánként 3 frtban vagyis 2,098 kg. után 62 frt 94 krban kellett megállapítani. Alperesnek ama védekezései s illetve tagadásai, hogy felperesi cég a kérdéses szőlőt a megrendelt mennyiségben a fenti késedelmi időben szállitandólag eladta volna, figyelembe nem vétettek, mert egy részről a C) és •/• alattiakra kihallgatott tanuk vallomásaival nagyobb részben megcáfoltatnak, s mert különben is a tényleges eladások megtörténte az elvont haszon megállapításának feltételét nem képezi. Mindezek alapján alperest a fentiek alapján a most emiitett 62 frt 9í-kr. megfizetésére feltétlenül, a fennebb említett 30 forintnak megfizetésére pedig feltételesen kötelezni s felperest keresetének eme tételeket s illetve a fenti póteskü le nem tétele esetében a fenti 6i frt 94 krnyi összeget meghaladó részével elutasítani kellett. A temesvári kir. ítélőtábla (1900 jan. 15-én 404. t. sz. a.) az első bíróság ítéletének neheztelt azt a részét, rrely szerint felperes kereseti követelésének egyik részével feltétlenül elutasittatott, továbbá alperes felperes pótesküjétől feltételezetten 30 frt tőke és annak kamatai megfizetésében elmarasztaltatott és a perköltség a póteskü letétele esetében kölcsönösen megszüntettetek, helybenhagyja, ugyancsak az Ítéletnek egyéb részét megváltoztatja és felperest az első bíróság által feltétlenül megítélt 62 frt 94 kr. tőke és ennek kamata iránti keresetével elutasítja és őt a póteskü letételének elmulasztása esetében arra kötelezi, hogy alperesnek a felebbezési költséget megfizesse (55 k. 3 f.j Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásai és a per egyéb adatainak a S E. 64 §. alapján való mérlegelésével megállapítható, hogy felperes a részére szállított áruknak a m. kir. államvasutak Temesvár-Józsefvárosi állomására történt megérkeztéről 1897 szept. 13-án reggel értesíttetett; továbbá, hogy alperes az áruk átvétele iránt szept. 13-án 14-én és 15-én kocsi kirendelésével kellő időben lépéseket tett, de azokat ugyanakkor meg nem kaphatta. — A vasúti üzletszabályzat 66. §-ának 2. pontja szerint az átvevő jogosítva van az árunak a rendeltetés helyére való megérkezés után annak kiszolgáltatását követelni, ha tehát az áru az üzletszabályzat 63. §-ában meghatározott maximális szállítási határidő lejária előtt érkezett is meg, a cimzett említett jogát a megérkezés után azonnal érvényesítheti és a vasút az üzletszabályzat 66. §-ának első pontja értelmében az árut neki kiadni köteles. Az üzl.-szab. 69. § ának b) pontja értelmében a vasul köteles a beigazolt költségeket megtéríteni, ha az áru elvitele az átvevőnek a megérkezésről történt értesítése alapján a kellő időben megkiséreltetett, de meg nem történhetett, mert egy órával az elvitelre való jelentkezés után sem állott az áru kirakás vagy átvétel végett rendelkezésre. A felhozottakból következik, hogy az alkalmazottjaiért az üzl. szab. 9. §-a szerint felelős alperest az áru kiszolgáltatása körül késedelem terheli és a per adatai nem higynak fenn kétséget az iránt, hogy a késedelem alperes közegeinek vétkes gondolatlanságából eredt. Minthogy jelen esetben az áruknak a megérkezés után azonnal ki nem szolgáltatásából származó kár megtérítése képezi a pernek a tárgyát, felperesnek kötelességében állott kimutatni azt, hogy alperes mulasztásával kapcsolatba hozható mily kárt szenvedett. — Felperes az áruknak 1897. évi szept. 15-ike után való átvételt megtagadta és alperesnek azokat rendelkezésére bocsátotta. — Ehhez azonban az üzl. szab. 90. §-a értelmében az annak 5-ik pontjában felhozott eset fenn nem forogván, a keresk.