A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 44. szám - A postajövedéki kihágások. [1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 44 számához. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. ítélőtáblának II. felülvizsgálati tanácsa: l^Az 1900. G. II. öö'l számhoz.) 27-ik számú polgári határozat. Ifjú K. Antal, K. Albert és S. József leipereseknek dr. D. Mór alperes ellen indított tulajdoni igényperében az elsó' bíróság felperesek keresetének helyt adva, a lefoglalt ingóságokat a zár alul felmentette és a perköltségeket a peres felek között kölcsönösen megszüntette. Alperes dr. D. Mór az első bíróság ítélete ellen felebbezéssel élvén, felperesek az alperes által beadott felebbezésre észrevételeket adtak. A komáromi kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsa az ügynek nyilvános előadása után az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, s alperest arra kötelezte, hogy az észrevételek beadása által felmerült s megállapított költségeket felperesek részére fizesse meg. Ebben a komáromi kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság által másodfokulag elbírált és alperes felülvizsgálati bírósághoz felterjesztett, itt G. II. 56./1. szám alatt elbírált sommás perben a győri kir. Ítélőtábla kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelt a következő határozatot : »Ha a végrehajtási eljárás folyamán indított igényperben a felebbezési bíróság az első bíróság ítéletét helybenhagyta, a felebbezési bíróság ítéletének a felebbviteli eljárás költségeire vonatkozó rendelkezése ellen sincs felülvizsgálatnek helye* Indokok. Az 1893 : XVIII. t.-c. 229. §. 2-ik pontja azokat a rendelkezéseket, a melyeket a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perekre, s igy az igényperekre nézve is az 1881 : évi LX. t.-c. különösen felállított, továbbra is érvényben tartotta, ugyanezen §. 3-ik bekezdése pedig azt rendeli, hogy az 1881 : LX. t.-c. azon rendelkezései, melyek a végrehajtási eljárás során Ítélettel eldöntendő kérdésekben a felebbezés hatályáról és a másodbiróság Ítélete elleni telebbezés kizárásáról intézkednek, a sommás eljárás szerint tárgyalandó ilyen ügyekben az 1893 : XVIII. t.-c.-ben szabályozott felülvizsgálati kérelemre is megfelelően alkalmazandók. Ezekből a rendelkezésekből, tekintve azt, hogy az 1881 : LX. t.-c. 97. §-a azt irja elő, hogy az igényperekben az első bírósági Ítéletet helybenhagyja, másodbirósági Ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. Ennek a rendelkezésnek ki kell terjednie a felebbviteli bíróság itétetének a felebbviteli eljárásban felmerült költségekről intézkedő részére is. E részben nem állitható fel különbség a között, hogy a felebbviteli bíróság vonatkozó intézkedése megegyez-e az első bírósági Ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezésével, avagy ettől eltérő-e ? Ugyanis az 1893. évi XVIII. t.-cikkben szabályozott eljárás természeténél fogva a felebbezési költség meg vagy meg nem ítélésének kérdése nem esik egy tekintet alá az első bíróság előtt folytatott eljárás költségeivel ; a mint ez kifejezést nyer a törvényben is az által, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 109—111. §§.-ai külön szabályozzák a perköltség viselésének kérdését, s ugyanazon törvény 168. §-a külön szabályozza a felebbezési költség viselésének kérdését. Nyilvánvaló, hogy pl. igényperben a végrehajtatónak az 1881. LX. t.-c. évi 98. §-ában jelzett s a perköltség megszüntetésére alapul szolgáló jóhiszeműség egészen más tekintet alá esik, illetve nem hasontermészetü azokkal az okokkal, a melyek esetleg a sikertelen felebbezés költségeinek megszüntetését indokolják. Azért, hogy a két bíróság az előttük felmerü't költségek tárgyában egyértelmüleg határozott, az sem mondható, hogy a két határozat a perköltség kérdésében egybehangzó, mert habár a felebbezési költség a félre nézve perköltséget képez, de ez a per más szakában merülvén fel, s annak meg vagy meg nem Ítélésének kérdése más feltételektől, s illetve más körülményektől függvén, a felebbviteli bíróság, midőn a felebbviteli költség kérdésében itélt, más kérdés felett s más jogelvek és szabályoa alapján határozott, mint az első birö, midőn az előtte felmerült perköltség viselésének kérdésében határozott. Az első bíró k felebbviteli költség tárgyában nem is határozhatott. Ha az az álláspont fogadtatnék el, hogy a felebbezési bíróságnak a felebbezési költség tárgyában hozott határozatának az első bírónak a perköltség kérdésében hozott határozatával való Budapest, 1900. november hó 4. egyértelműsége esetén a két határozatnak a perköltség tekintetében való egybehangzóságánál fogva a felülvizsgálati kérelem ki van zárva, ellenben ha a felebbezési bíróság a felebbezési költség tárgyában máskép határoz, mint az első bíróság a perköltség kérdésében határozott, a felebbezési költség kérdésében felülvizsgálatnak van helye, ez arra a visszásságra vezetne, hogy ugyanabban a kérdésben, melynek érdemi elbírálása mindkét esetben ugyanazon feltételektől függ s ugyanazon jogelvek szerint történik, egyik esetben volna jogorvoslatnak helye, a másikban nem ; igy ha igényperben az első bíróság a keresetnek helyt adása mellett a végrehajtatónak jóhiszeműségénél fogva a perköltséget az 1881 : LX. t.-c. 98. §-a alapján megszüntetné, a felebbviteli bíróság pedig az alaptalan felebbezőt a felebbezési költségben elmarasztalná, felülvizsgálatnak volna helye, ellenben, ha a felebbezési költséget megszüntetné, nem volna felülvizsgálatnak helye, habár a felebbezés alapossága, vagy alaptalansága, illetve a felebbezési költségre vonatkozó rendelkezése esetleg semmiféle kapcsolatban nem áll a végrehajtatónak az 1881 : LX. t.-c.-ben jelzett jóhiszeműségével. Ezekből nyilvánvaló, hogy az a kérdés : hogy igényperekben a felebbviteli bíróság ítéletének a felebbezési költség kérdésében hozott intézkedése ellen van-e felülvizsgálatnak helye vagy nincs ? abból a szempontból, hogy a felebbviteli bíróság e részbeni intézkedése egyértelmű-e az első bíróságnak a perköltség kérdésében hozott határozatával vagy nem ? el nem dönthető. Kérdés még : váljon a felebbviteli biróságn.ik a felebbezési költség tárgyában hozott határozata, mint az első biróság határozatának tartalmával semmiféle kapcsolatban nem álló, önálló intézkedés, tehető e felülvizsgálat tárgyáva ? Minthogy a felebbviteli költség viselésének kérdése a per körülményeinek, s ezek szerint az ügy érdemének vizsgálata nélkül alaposan el nem bírálható, önként és szükségszerűen következik ; hogy a midőn a felebbezési bíróságnak az ügy érdemében hozott határozata felül nem vizsgálható, annak a felebbezési költségre vonatkozó intézkedését sem lehet felülvizsgálat tárgyává tenni ; a miből ismét az következik, hogy ha a felebbezési biróság igényperben az első biróság ítéletét helybenhagyta, a felebbezés költségeire vonatkozó intézkedés, akár egyez az az első bíróságnak a perköltségre vonatkozó intézkedésével, akár nem, felülvizsgálat tárgya nem lehet. Kelt Győrött, 1900. évi október hó 16-án. Hitelesíttetett a kir. ítélőtáblának 1900. évi október hó 23-án tartott ülésében. Vági M. sk. elnök. Szabó Pál sk. tanácsjegyző. A házassági törvény 54. §-ának e) pontjára alapított keresetnél felperesnek oly bizonyítékokat is fel kell hoznia, melyekből okszerüleg következtethető, hogy felperesnek arról, miszerint alperes az egybekelés előtt teherbe volt ejtve, a házasság megkötésekor nem volt tudomása, és hogy alperest más ejtette teherbe. A szolnoki kir. törvényszék (1899 nov. 25-én 14,771 sz. a.) a H. András és K. Borbála között az ujszászi anyakönyvvezető előtt 1898 nov. 12-én megkötött házasságot az 1894. évi 31. t.-c. 54. §. e) pontja alapján érvénytelennek mondja, a házasság tartama alatt született Kálmán nevü kiskorú gyermeket alperes anya nevelése, tartása, gondozása alatt hagyja. A kereset azon részét, mely a házasság tartama alatt született gyermek törvénytelenitésére vonatkozik, elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy midőn ő 1898 november hó 12-én alperessel házasságot kötött, alperes már akkor idegen egyénektől, teherben volt, ezen terhességet felperes előtt eltitkolta, mi által felperest tévedésbe ejtette. Alperes gyermekét 1899 április hó 13-án meg is szülte, és a gyermek az anyakönyvbe Kálmán utónévvel és felperes előnevével be lett vezetve, kérte az 1884. évi 31. t.-c. 54. §. e) pontja alapján a közte és alperes között létrejött házasságot érvénytelennek, a született gyermeket pedig törvénytelennek kimondani. A birói békéltetés peres felek között nem sikerült. Tekintve, hogy alperes beismerte, hogy a házasság megkötésekor idegen egyéntől való teherben létét alperes előtt eltitkolta ; tekintve, hogy alperes beismerését megerősíti a B) alatti születési anyakönyvi kivonat, mely igazolja, hogy alperesnek a házasság megkötésétől számítva alig 6 hónapra született Kálmán nevü gyermeke ; tekintve, hogy felperesnek az 1894. 31. t.-c. 54. §. e) pontja alapján jogában állott a házasság érvénytelenségét kérelmezni,