A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 3. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [2. r.]

A JOG 11 55 krra leszállított kereseti tökeösszeget stb. felperesnek megfizetni tartozik stb. Indokok: A másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokolásában helyesen fejtette ki, hogy a felperes mint eladó irányában a 11) waggon árpa szállítása iránti ügyletből kifolyólag a vétel tárgyát képező árpamennyiségnek átvételére, mint vevő, az alperes tartandó kötelezettnek és hogy az alperesnek átvételi kötelezettsége az általa kérelmezett és a felperes által engedélyezett halasztási idő elteltével 1895. január hóban állott be. Az alperes azonban az által, hogy a felpereshez intézett, a perben általa 16./' a. bemellékelt 1894. évi dec. 15-én kelt levelében, a mely miután arra a perben ő hivatkozott bizonyítékul, teljes tartalma szerint ellenében bizonyítékot képez, azt irta a felperesnek, hogy minden egyezségi ajánlatát visszavonja és hogy most már a bíróság döntsön a felett, hogy az árpa átvételére ő avagy a serfóződe van-e kötelezve ? — nyilvánvalóan már előre megtagadta a vétel tárgyának átvételét: ennélfogva a felperes, a midőn a per adatai szerint az 1895. év január havára engedélyezett szállítási határidő eltelte előtt, a B) a. szerint 1894. január 27-én az alperest ujabban felhívta a vétel tárgyának elszállítása felett való intézkedés megtétele iránt s az alperes az erre kitűzött határidő alatt a felhívásra nem is válaszolt, már nem volt kötelezve arra, hogy a vételtárgyát képező 10 waggon árpát a szerződés eredeti feltételeihez képest Karvinba az alperes részére saját költségén elszállítsa, mert az alperes részéről az átvételnek előzetes megtagadása következtében a célra nem vezető s a szerződés szerint saját költségén eszközlendő szállítás veszélyének magát kitenni köteles nem volt. Ilyen körülmények között tehát a felperes jogosítva volt arra, hogy a vétel tárgyát képező árpa mennyiséget üzletének helyén Yágujhelyen a kt. 352. ij értelmében az alperes rovására eladhassa. Alaptalan az alperesnek az a kifogása is, hogy az árverést a felperes a C.y a. szerint 1895. évi február 6-án elkésetten foganatosította, mert a felperes az alperes részéről kérelmezett s az ő részéről engedélyezett januári szállítási határidő és a B./" a. felhívás következtében, a rendelkezésre adott időtartam eltelte előtt nem is lehetett jogositva az eladást az alperes rovására foganatosítani. Minthogy pedig az alperes által a perben tagadott az a körülmény, hogy a C7- a. szerint a felperes üzletének telephelyén a magtárban a közjegyző által foganatosított árverésnél a magtárban el volt helyezve a 3 '. F\'. és 4" . a. szerint vétel tárgyát képező 10 waggon mennyiségű és 69/70 kilós árpa, s ez képezte árverés tárgyát, be van bizonyítva az alperes részéről felhívott G. Zsigmond tanúnak a mennyiségre és minőségre nézve határozott vallomása által, a kinek vallomdsát az ugyancsak alperes által felhívott R Simon és D. Jakab tanuk vallomásai is megerősítik és az alperesnek az az állítása, hogy az árverés, a felperesnek az árverési vevővel történt összejátszásával csupán színlegesen foganatosíttatott, a perben nemcsak hogy bebizonyítást nem nyert, hanem a fenti tanuk közül G. Zsigmond vallomása által meg lett cáfolva, mert ennek vallomása szerint annak, hogy ő mint árverési vevő a vétel árát ki nem fizette és az árpa továbbra is magtárban a felperesnél maradt, oka az volt, hogy a leütés után a megvett árpát ő nyereséggel a felperesnek vissza eladta; mindezeknél fogva a C"/. a. szerint foganatosított árverésnek eredményét, a felperes által az alperes ellen, ennek szerződésszegése miatt a k. t. 352. §. alapján a szerződésszerű vételár és az árverésnél elért ár között fenforgó különbözetre irányuló kereseti igénye alapjául el kellett fogadni. Ezekhez képest a felperesnek kereseti követelését a szerződésszegő alperes irányában a kt. 352. §. alapján a leszállított kereseti kérelemhez képest 967 frt 55 kr tőkeösszeg és ennek február 22-től járó törvényes kamata erejéig nindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával megítélni kellett, mert a szerződésszerű és az árverésen befolyt vételár közötti különbözet fejében a felperest, miután a 10 waggon árpának 7,900 frtot kitevő vételárát az alperes a perben kifejezetten nem tagadta, a O/. a. szerint pedig annak elárvereztetésénél 6,200 frt folyt be, 1,700 frt illeti meg, és mert jogos igénye van a felperesnek az árverés foganatosításából felmerült, a C '. és D '. alatti szerint igazolt, de az alperes által kifejezetten szintén nem tagadott 13 ft 85 kr. költség megtérítéséhez is. Ezzel szemben azonban a felperest terhelte saját kereseti előadása szerint Vágujhelytől Karvinig a szállítási díj és fuvarbér s a szállítási dijnak 711 frt 30 krnyi összegét a felperes H"/. alattival igazolván s a fuvarbérnek a D'/. alatti szerint kimutatott 35 frt összegét az alperes nem tagadván, azok fejében levonásba hozandó összesen 746 frt 30 kr. Az ekként (1,713 frt 85 kr - 746 frt 10 kr) 967 frt 55 krt kitevő kereseti tőke összeg után a keresetben megjelölt idő után járó kamat fizetési kötelezettségét pedig az alperes a perben nem kifogásolta stb. Bűnügyekben. Tettestárs csak az, a ki a tényálladék egy részét létesiti. Segéd a csalásban, aki csak tervvel, útmutatással vett részt, bár e nélkül a tett nem lett volna elkövethető. (B. T.K. 69. 2. 2. p. 379. §.) A budapesti kir. trvszék: I. M. Ferenc a W. és F. cég kárára elkövetett, a B. T. K. 379. §-ába ütköző, a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében, a B. testvérek cég kárára elkövetett s a már hivatkozott szakaszokban meghatározott csalás bűntettének a B. T. K. I 65. §-a szerinti kísérletében, az A. Károly és A. Ignác kárára elköveI tett s ugyancsak a már hivatkozott szakaszokban meghatározott két I rendbeli csalás vétségében és a K. B. T. K. 71. §-ában meghatá: rozott közbiztonság elleni kihágásban, II. K. Gyula és III. P. Boldiz~ár az A. Károly kárára elkövetett, a B. T. K. 379. §-ába ütköző, a 380. : §-aszerint minősülő csalás vétségében és pedig ezen cselekményre | vonatkozóan M. Ferenc vádlottal a B. T. K. 70. §-a értelmében I mint tettestársak bűnösöknek mondatnak ki és ezért . . Indokok: I. eset. M. Ferenc és K. Gyula vádlottak, A. Károly panaszával egybehangzóan beismerik, hogy P. Boldizsár ! vádlottársukkal egyetértve 1898. évi november hó 14-ikén A. Károlytól a M. Ferenc által a B. és F. cég nevében kiállított s | napló 1 tétel alatt fekvő hamis megrendelő levél alapján két láda cukrot kicsaltak. A hamis megrendelő levél alapján a két láda cukrot panaszos üzletében K. Gyula vette át és azt M. Károly hordárral kerülő utakon M. Károly kereskedőhöz vitték ; és ehhez P. Boldizsár vádlott közvetítésével, a ki mint kereskedősegéd M. már előbbi Időkből ismerte — eladták. P. Boldizsár vádlott i beismeri, hogy a két láda cukor az ő közreműködésével adatott el M. Károlynak, azt azonban tagadja, hogy tudomása lett volna i arról, hogy vádlott társai a cukrot jogtalan uton szerezték, illetve ' hogy e panaszbeli esetre nézve vádlottakkal előzetesen összebeszélt volna. M. Károly vádlott szintén határozott tagadásban van arra I nézve, hogy ö e panaszbeli csalásról tudomással birt volna. Minthogy azonban A. Károly panaszos azon vallomást tette, hogy P. Boldizsár segédje volt s ilyen minőségénél fogva csakis P. birt tudomással arról, hogy ő (panaszos) a B. és F. céggel üzleti össze| köttetésben áll s igy jelen csalási eset értelmi szerzőjének P. Boldizsárt tartja; minthogy tehát ezen tanúnak eskü alatt tett vallomása megerősíti a vádlotttársak által P. Boldizsárnak szemébe mondott s önmagukat is terhelő azt a vallomását, hogy e panasz| beli csalást előzetes megbeszélés és együttes akaratelhatározással i közösen hajtották végre; minthogy P. maga elismeri és K. András rendőr tanú is igazolja, hogy P. a M. Károly üzletéből, hol a cuki rot eladták, a rendőr láttára megszaladt, már pedig, ha a panaszbeli csalásról tudomása nem lett volna, akkor elszaladni nem lett 1 volna oka; minthogy vádlott látta azt, hogy M. és K.vádlott-tárI sai a cukrot nem Kőbányáról szállítják, mégis, mint ezt M. Károly és neje tanuk eskü alatt igazolják, P. a cukor eladásakor oda | nyilatkozott, hogy Kőbányáról szállíttatik; sőt e cimen fogyasztási adó-és fogyasztási költségre M. Károlytól 10 frtot kért, minthogy ; továbbá M. Károly negyedrendű vádlott beismerte azt, hogy hori dár minőségét eltüntetendő, hordári sapkáját rendes kalappal cserélte fel; minthogy beismerte azt is, hogy a panaszos üzletéből ! fuvarozott két láda cukrot a B. és F. cég előtt a kocsiról minJ den ok nélkül lerakták, azután ismét felrakták és tovább mentek; minthogy a két láda cukor le- és felrakását vádlottak í csak azon célból eszközölték, hogy panaszosnak B. Lajos | segédjét, a ki őket távolról kisérte, a cukor hovaszállitása i iránt tévedésbe ejtsék; minthogy továbbá M. Károly tagadása 1 ellenében M. Károly és neje tanuk hit alatt tett vallomásával igazolva van azon körülmény, hogy M. Károly vádlott a cukor eladásakor oda nyilatkozott, hogy a cukrot Kőbányáról szállítja, tehát hogy M -nek valótlan dolgot mondott, mert a cukrot panaszos üzletéből fuvarozta; minthogy B. Lajos tanú vallomásával, a kit gazdája vádlottak után küldött azon célból, hogy kisérje figyelemmel, hová szállítják vádlottak a cukrot, igazolva van azon körülmény, hogy M. Károly a kocsit, melyen a cukrot fuvarozta, szaladva I vitte, mert észrevette, hogy B. Lajos őket követi; minthogy tanú J igazolja azt is, hogy M Károly vádlott két ízben is el akart szökni, midőn B. őt rendőrrel le akarta tartóztatni; minthogy továbbá M. Károly vádlott, a mint ezt a bűnjelként csatolt 1. napló tétele I alatt fekvő átvételi elismervény igazolja, a két láda cukor átvételét i nem a saját, hanem S név alatt ismerte el; minthogy pedig a I fentiekből nyilvánvaló, hogy M. Károly láthatta azt, hogy vádlott I társai jogtalan uton járnak, mégis vádlott-társait arra nézve, hogy j cselekményeiket végrehajthassák, szándékosan elősegítette; minthogy ezek szerint M. Ferenc és K. Gyula vádlottak ellenében a vizsgálat és végtárgyalás adataival is támogatott beismerésével, P. Boldizsár vádlott ellenében pedig a fentebb ismertetett és perrendszerüknek talált adatokkal bizonyítva van, hogy közös akarattal I jogtalan vagyoni haszonszerzés céljából A. Károly panaszost ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették: ennélfogva az értékre való tekintettel M. Ferenc, K. Gyula és P. Boldizsár vádlottakat a B. T. K. 379. t}"ába ütköző, a 380. §-a szerint minősülő csalás vétségében; mint a B. T. K. 70. §-a szerinti tettestársakat, M. Károly vádlottá pedig a fentebb ismertetett bizonyítékok alapján ugyancsak az At Károly sérelmére elkövetett csalás vétségében mint a B- T. K. 69. §. 2. pontja szerinti bűnrészest kellett bűnösnek kimondani 1899. évi március 14-én 21,141 sz.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőfokú bíróság ítéletét nem felebbezett részeiben nem érintve, a P. B. által a saját elitéltetése tekintetében felebbezett részében pedig részben megváltoztatja akként, hogy P. B. az A. K. kárára elkövetett, a B. T. K. 379. §-ába ütköző s a 380. §-a szerint minősülő csalás vétségében mint a B. T. K. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédet mondja ki bűnösnek s ezért. . . Ezzel a változtatással egyebekben az elsőbiróság ítéletét felebbezett részében helybenhagyja. Indokok: A kir. Ítélőtábla első sorban is mellőzi az első-