A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 43. szám - Elrendelhetö-e a sommás visszahelyezés a birói kiküldött jogellenes ténykedésével szemben?

A J ért és különösen arra nem terjed ki, hogy akár a volt háztulajdonost, akár bárki mást : a bevezetés alkalmával tényleg birtokolt lakásából kilakoltassa. Ebbeli nézetemet támogatja az 1881. évi LX. t.-c. ^181. §-án kivül a fennálló évtizedes joggyakorlat A fenti szakasz szerint: «a lakbérlő a használati jogot a vevőnek a helyi szabályoknak megfelelő, ilyenek nem létében 3 hónapi felmondásra átbocsátani tartozik». B r ac h i a 1 i s kilakoltatást, a bii tokbabevezetés stádiumában tehát ugy a törvény, mint a joggyakorlat egyenesen kizárja ; kizárja még a volt tulajdonossal szemben is, mert ez az általa birt lakás tekintetében bérlőnek tekintendő és a lakbérleti szabályok oltalma alatt áll. Adott esetünkben azonban a birói kiküldött — törvényadta jogkörét túlhaladva, — a birtokbahelyezés alkalmával a volt tulajdonost brevi manu kilakoltatta és bútorait az utcára helyezte. Mit sem használt a volt tulajdonos abbeli tiltakozása, hogy a lakás és a bútor nem az övé és hogy ő N. M. bérlőjénél mint albérlő lakik (mely tiltakozás jegyzőkönyvbe is vétetett) — a kilakoltatás azért mégis annak rendje szerint ment véghez. A lakás tulajdonképeni bérlője : N. M.-né ennek folytán kénytelen volt a VIII —X. k. járásbíróság előtt sommás visszahelyezési keresetet indítani. Tárgyalás alkalmával K. M. a v o 11 háztulajdonos eskü alatt azt vallotta, hogy ő a lakást N. M. asszonynak tényleg bérbe adta, a házbért tőle közvetlenül beszedte, néhány héttel később azonban oda ő is beköltözött és felperesnél most albérben lakott. Alperes pedig azza1 érvelt, hogy itt közös háztartás esete forog fenn, a bútorok nem felperes, hanem K. M. tulajdonát képezik és igy felperes a volt háztulajdonos háznépének tekintendő, a ki tehát utóbbival egy szempont alá esik. Ebbeli állítását egy házmesteri minőségben nála alkalmazott tanúval is iparkodott bizonyítani. Feiperes a fennebb ismertetett jogi érveken felül még azzal is érvelt, hogy sommás visszahelyezési perben a tényleges birtoklás kérdésén kivül más jog- vagy ténykérdés birói e bírálás tárgyát nem képezheti és igy teljesen közömbös, vájjon felperes tulajdonát képezték-e a bútorok vagy sem. jóllehet kezében vannak az e részbeni bizonyítékok, már elvi szempontból is lemond azok bemutatásától. Ha már jogellenes volt a birói kiküldött eljárása K. M.-el szemben, ugy az egyenesen törvénytelen vele szemben, a ki ellen birói végzés nem hozatott, a kire a tkvi hatóság kiküldő végzése nem vonatkozik, a kinek tehát ilyen nem is kézbesittethetett, kivel szemben mindezek folytán a birói kiküldött ily minőséggel nincs is felruházva és a ki az 1881. évi LX. t.-c. 181. §-ának és a lakbérleti szabályok oltalma alatt áll. A VIII —X. ker. kir. járásbíróság erre 1900. Sp. Ví. 1,407. sz.. f. é. augusztus hó 9-én kelt ítéletével felperest keresetével elutasította a következő indokolás alapján: «1. Minthogy alperesek tagadásával szemben, sem felperes bérlői minősége H. és K. vallomásukból bebizonyitottnak nem tekinthető, fő:eg mert felperes állítólagos albérlőjének K. M. tanúnak albérben birt szobája nem volt meghatározva, hanem K. heti 1 frtos bér fejében az egész lakás bármely részét használhatta ; fr ?) 2. sem pedig felperesnek a bútorokhoz való tulajdonjoga beigazoltnak nem vehető, mert K. tanú szerint a bútorokat G. Józseftől, ez pedig azokat a tanú ellen tartott árverésen vette; 3. és minthogy a két tanú vallomásából megállapithatólag felperes és K. M. közös háztartásban élve birták a kérdéses lakást és igy a K. ellen elrendelt birtokba vezetés felperes, mint annak háznépe ellen is elrendeltnek tekintendő és ezen lakásból felperes n e m az alperesek által önhatalmúlag, hanem a birtokba vezetésre bíróilag kiküldött végrehajtó által tétetett ki, a kiküldött eljárása pedig a sommás visszahelyezési perben, melynek előfeltételét különben is az önhatalmú eljárás képezi, birálat tárgyává nem tehető: Annál fogva felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a költségekben marasztalni kellett». Nem foglalkozom az Ítélet bevezető részében előre bocsátott indokolással és az abban foglalt ténymegállapítással. Mindaz a mit az első biró itt felhoz, a sommás visszahelyezési per keretén kivül esik. És ezen felfogásomban nem tántorít el még azon körülmény sem, hogy a felebbviteli bíróság az indokolás ezen részét is magáévá teszi. Ezen kérdés dolgában egy gazdag judicatura már előzőleg és éppen azon irányban döntött, hogy a sommás visszahelyezési perben semmiféle érdemleges kérdés nem tárgyalható és vitatOG 307 ható. Szolgáljak példákkal? Csak a «Jog» számos évfolyamában és másutt is közzé tett számtalan jogesetre kell utal nom. A hol pedig az alsó biró a Curia álláspontjától eltér, ott legalább alapos indokolás várható, mely ezen eltérés okát adja. Evvel azonban a felebbviteli bíróság adósunk maradt és igy mégis csak inkább a Curia álláspontjához ragaszkodom. Látszólag alaposabb az utolsó indok, mely a birói kiküldött ténykedését sommás visszahelyezési per utján felülbiráltatni nem engedi. Ezen álláspontra helyezkedik a másodbiróság is, midőn 1900. IV. D. 415. sz. ítéletében kimondja: «1900: IV. D. 415. abudap. kir. tszék 1900 okt. 16-án: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik, mert a felek előadása alapján és a 2. al. bírósági végzés tartalmából *) megállapítható, hogy a lakkiürités bírósági intézkedés folytán foganatosíttatott. (? I) Hatósági intézkedés ellen pedig sommás visszahelyezési kereset nem indítható.» Sajnálatomra e kérdésben is mindkét bíróság álláspontjával ellentétes nézetben vagyok és azt az alábbiakban indokolom : A birói kiküldött eljárása más hatóság vagy bíróság által csak annyiban vagy addig felül nem bírálható, a mig ő kiküldetése törvényes keretében mozog; mihelyt azonban a törvény korlátait túllépi, ebbeli ténykedései már többé nem birói kiküldetéséből folyóknak tekintendők és ezért az ezek elbírálására illetékes bíróságok és hatóságok elé tartoznak. Igy, hogy csak egy példát említsek, a birói kiküldött, a ki eljárása közben súlyos testi sértést követ el, azonnal a büntető bíróság előtt lesz kénytelen tettéről beszámolni, minden tekintet nélkül kiküldetésének egyéb tartalmára. A mig tehát a birói kiküldött a birtokbavezetést gyakorolta, eljárása csakis az 1881 : LX. t.-c. 34. és 35. §-ainak rendeletéhez képest volt előterjesztéssel megtámadható, mely siker esetében az eljárás megsemmisítését vonja maga után. Készséggel megengedem, hogy a volt tulajdonos K. M. csakis ily előterjesztéssel élhetett. Máskép áll az eset N. M.-el szemben. O a birói kiküldöttől végzést nem nyert, birói intézkedés vele szemben nem volt elrendelve és igy az irányában foganatosítható sem volt A birói kiküldött tehát vele szemben ily minőséggel nem birt, de nem is őt, hanem a volt tulajdonost akarta kilakoltatni. A mit tehát a bírósági kiküldött N. M.-el szemben elkövetett, azt nem mint birói k i k ü 1 d ö 11, hanem mint magán személy, illetve mint az uj háztulajdonosnak megbízottja cselekedte és mivel a megbízó a megbízott minden ténykedéseért felelős, azért jogában is állott N. M.-nek a megbízókat I. B. és F.-et egyenesen perbe vonni, keresetét ellenök indítani. A kiküldött hatáskörének kérdése tehát szóba jöhetett és vita tárgyát képezhette volna akkor, ha maga a birói kiküldött lett volna az alperes, de ki van zárva az uj háztulajdonosok alperessége mellett. És ebben rejlik az első és a felebbviteli biró kardinalis tévedése. Ők a kiküldött eljárásáról beszélnek és azt megtámadhatlannak nyilvánítják, — holott itt pusztán az uj háztulajdonosok és megbízottjuk eljárása ellen irányul a kereset. Tévesen fogta tehát fel mindkét bíróság a helyzetet, midőn avval érvel, hogy a birói kiküldött eljárása visszahelyezés iránti sommás perben birálat tárgyává nem tehető. N. M. nem törődik es nem is tartozik törődni a birói kiküldöttel. Ez reá nézve nem létező személy. Ót a háziurak birói Ítélet, végzés, meghagyás és intézkedés nélkül az 1881. évi LX. t.-c. 181. §-ának világos intézkedése ellenére kilakoltatták, más jogorvoslata tehát nincs, mint az uj háztulajdonosok ellen érvényesített sommás visszahelyezés, mely egyedül van hivatva, az ily sérelmeket azonnal orvosolni. És az érintett tszakasz egyúttal a birói illetőség kérdésében is dönt, midőn egyenesen a helyi lakbérleti szabályokra hivatkozik. Midőn tehát nem a kiküldött hivatalos eljárásának felülbit álata áll napirenden, — a mire a járásbíróság tényleg illetéktelen, — hanem a háztulajdonos által, per abusum, *) Vájjon bennfoglaltatik-e ezen végzésben a lakkiürités, ennek elbírálása végett ide iktatom ezen végzés megfelelő szószerinti szövegét: 22,150. Tk. 1900. Budapest 1900. aug. 3-án. Végzés: Ezen kérelem folytán .... árverési vevőknek a birtokba leendő bevezetése elrendeltetik s annak .... foganatosítása végett G. K. bir. végrehajtó kiküldetik. A felebbezési bíróság tehát a birtokbabevezetést a lakkiürité ssel azonosnak veszi, jóllehet azok különböző volta előtte per longum et latum taglaltatott ! Szükséges-e hangsúlyoznom, hogy főleg ottan, a hol a további felebbvitel ki van zárva, nagyobb praecisitás és az ügyek gondosabb, behatóbb és jogászibb megvizsgálása fölötte kívánatosak volnának ? 1*