A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A szerzői jog, kapcsolatban a kiadói jog keletkezésével

A J mely szerint kimondatott, hogy a kibocsátandó 1,0(0 db. uj részvény jegyzésére csakis azok a részvényesek jogositvák, kik a társaság alapításakor kibocsátott részvényeket a nyitrai kir. törvényszék okmánytárában őrzött aláírási iveken jegyezték, megsemmisíttetik. Indokok: A keresk. törv. 150. §-a szerint a részvénytársaság részéről az alapitónak vagy másoknak biztosítani kívánt előnyök a társaság alapításakor annak tervezetébe foglalandók és a 156. § szerint az ily különös előnyök, melyek a tervezetben megállapított mértéket meg nern haladhatják, az alakuló közgyűlés által az alapszabályokba is felveendők, ellenkezőleg a társaságra nézve kötelező erővel nem birnak. Ebből következik, hogy a társaságnak valamely későbbi közgyűlése is az alapitóknak, vagy másoknak a részvényesekkel szembena társaság vagyonából valamely különös előnyt valamennyi részvényesének egyértelmű beleegyezése nélkül a társaságot kötelező hatálylyal nem biztosithat. Minthogy pedig az alperes részvénytársaságnak 1899. febr. 5-én tartott közgyűlése által az alaptőke felemelése alkalmából azoknak részére, a kik a társaság alapításakor kibocsátott részvényeket jegyezték, biztosított az az előjog, hogy a kibocsátandó 1,000 drb. uj részvény jegyzésére csakis ők legyenek jogosítva s ekként a társaság jelenlegi részvényesei közül azok, a kik az alapításkor részvényeket nem jegyeztek, hanem részvényeiket később szerezték meg, az uj részvények jegyzésére csak arra az esetre és csak annyiban legyenek jogosítva, ha és a mennyiben az első aláírók az uj részvényeket át nem veszik, az első aláíróknak a többi részvényessel szemben biztosított oly különös előnyt képez, mely a társaságra nézve a fentebb idézett törvényszakaszok értelmében csak ugy bírhatna kötelező erővel, ha az a társaság alapításakor annak tervezetébe és ennek alapján az alapszabályokba felvétetett volna, ennek megtörténtét azonban alperes maga sem állítja s a perhez hivatalból csatolt alapítási tervezet és alapszabályok is az ellenkezőt bizonyítják: ennélfogva telperes, mint az alperes társaság részvényese, ki a pernek nem vitás tényállása szerint saját részvényét nem a társaság alapításakor aláírás utján, hanem később szerezte meg és a ki a szóban forgó közgyűlési határozat hozatalához saját szavazatával nem járult, eme határozatot, mint a k. t. fentebb idézett Jr-ainak rendelkezésébe ütközött, a k. t. 174. §-a alapján joggal támadja meg, miért is keresetének mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatása mellett helyt adni, az emiitett közgyűlési határozatot megsemmisíteni kellett. Ha a váltónyilatkozat kiállítására meghatalmazott a név mellé keresztvonást illeszt, ugy ez utóbbi nem tekintethetvén jelentőséggel birónak, le nem ronthatja a váltónyilatkozat hatályát. (A m. kir. Curia 1900. május 16. 230. sz. a.) A m. kir. Curia állandó gyakorlata szerint a budapesti és a pestvidéki kir. törvényszék területén lakó kereskedők ellen a csőd elrendelése és a csődeljárás folytatása csak abban az esetben tartozik a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék hatáskörébe ha az illető kereskedő cége be van jegyezve. (A m. kir. Curia 1900. szept. 25. 1,267. sz. a.) A váltótörvényszék 29. §-a megállapítja azokat a feltételeket, a melyektől függőleg biztonság hiánya miatt visszkeresetnek van helye. Az a körülmény, hogy a váltóbirtokos a váltónak általa történt leszámítolásánál birhatott-e tudomással az elfogadónak fizetésképtelenségéről, közömbös. A V. T. 29 §-a 2. pontjának helyes értelme szerint az elfogadó ellen kizárólag a kielégítési végrehajtásnak sikertelen foganatosítása állapítja meg a biztonság hiányát. A bírósági végrehajtó birtokába került végrehajtási foglalási jegyzőkönyvről másolatot hitelesített alakban kiadni a bírósági végrehajtó is jogosítottnak tartandó. (A m. kir. Curia 1900. szept. 13. 928. sz. a.) A váltónak lejáratkor történt bemutatását a váltóbirtokos tartozik bizonyítani. Mig a bemutatás meg nem történik, addig az elfogadó nincsen fizetési késedelemben, minélfogva ha a váltóhitelező a váltót annak bemutatása nélkül perelte, a kézbesítés előtt felmerült perköltség megtérítését nem igényelheti. A váltótörvény 40. s-a ugyanis csak feljogosítja az elfogadót a váltóösszegnek letételére, ha lejáratkor a fizetés tőle nem követeltetik, de arra nem kötelezi. (A m. kir. Curia. 1900. február 13. 1,350. sz. a.) A beszámítás fizetés jellegével bír, mivel az által a fennálló követelés megszűnik. A V. T. 39. §-a értelmében pedig a váltóadós csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett köteles fizetni, a részletfizetésnél is tehát jogszerűen követelheti, hogy az a váltóra feljegyeztessék s neki arról a váltó másolatán nyugtatvány adassék, váltókövetelés beszámításánál tehát a beszámításnak első feltétele, hogy az eredeti váltó az itélő bíróságnál beadassék és a bíróságnak mód nyújtassák, hogy a mennyiben valamely váltókövételésre nézve a beszámítás itéletileg jogérvényesen megállapíttatik, azt a váltóra rávezethesse, mivel ellenkező esetben váltóbirtokos a kezénél levő váltó alap ján a beszámítás kimondásának ellenére váltójogokat érvényesíthetne. ÍA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 11)00. szept. 11. I. G. 272. sz. a.) OG 167 A csődöt kérő hitelező által a csődtörvény 87. S-a értelmében az eljárási költségek viselésére letett összeg nemcsak a készkiadások fedezésére való, hanem a csődtörvénynek idézett szakaszából következik, hogy a birói megállapítás alapján előre letett ilyen összeg a készkiadásokon kívül mindazon eljárási és egyéb költségek fedezésére is szolgál, melyek a csődben rendszerint felmerülnek és tömeghiány miatt más módon kielégítést nem nyerhetnek ; az pedig, hogy a csődeljárási költségek közé a tömeggondnoki dijak is tartoznak, a csődtörvény 49.. 5o. és 142. i;-ai rendelkezéseinek egybevetéséből nyilván kitűnik. iA m. kir. Curia 1900. június 19. 609. sz. a.) Bűnügyekben. Vasvilla, fokos és kés fegyvereknek tekintettek és ezért vádlottaknak hatósági elleni erőszak bűncselekménye a btk. 168 Íj ának második bekezdése szerint minősíttetett. A nagyváradi kir. törvényszék (1899 april. 14-én 3,110 sz. a.) ifjú B. M. Mitru I. r. és B. M. Péter II. r. vádlottak a btkv. 70 §. szerinti tettestársak, a btkv. 165. §-ába ütköző 168. §. 2. bekezdés 2-ik része szerint minősülő hatóság elleni erőszak helyett a 92. §. alkalmazásával a 20. §. felhívása mellett annak vétségében mondatnak ki bűnösöknek és ezért a btkv. 168. §. 2. bekezdése alapján a 71. és 92. §-ok felhívásával fejenkint 2 hónapi fogházra; III. r. vádlott id. B. M. Mitru a btkv. 470. §. 1. bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő és büntetendő megvesztegetés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért 8 napi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre stb. ítéltetik. Indokok: A végtárgyaláson kihallgatott Sz. Mihály, D. Lajos csendőrök és P. József tanuk vallomásával beigazolást nyert az a körülmény, hogy 1897. szept. 13-án este Tamásdon id. B. M. Mitru véresen azon panaszszal jött a csendőrökhöz, hogy őt fiai t. i. I., II. r. vádlottak meg akarják ölni, a csendőrség ekkor M. Tódor és társa éjjeli őröket küldte el a vádlottakért, a kik azonban azt mondták nem mennek, ha 1C0 csendőr jön is értük; kevés idő múlva ismét panaszra ment id. B. M. Mitru, ekkor a csendőrök elmentek id. B. Matula házához, de vádlottakat nem találták otthon, tehát eltávoztak, csakhamar jelentette id. B. Mitru, hogy fiai az istálló padlásán vannak; a mikor újra lejött a csendőrség, felszólította I., II. r. vádlottakat, hogy jöjjenek le a pádlásról, de azok ugy a csendőrök, mint M. Tódor, D. Péter és P. József tanuk egybehangzó vallomása szerint a padlásajtóból vasvillával és fokossal hadonázva azt kiabálták: a kinek kedves az élete lel ne jöjjön, mert leütik, leszúrják. Sz. Mihály őrmester ekkor odahozatván egy létrát, felküldte id. B. M. Mitrut azt gondolva, hogy apjukat a fiuk bántani nem fogják, azonban I. és II. r. vádlottak közül valamelyik a létrán felfelé haladó id. B. M. Mitrut főbe ütötte, ugy hogy az kénytelen volt leszállni. Ezután Sz. M. őrmester ment a létrára, mit látva I , II. r. vádlottak a padlásajtót betették és a nyíláson a vasvillával szurkáltak kifele, az őrmester több izben felszólította őket, hogy jöjjenek le, de mert ez sikerre nem vezetett, ijesztésül fegyverét a tetőnek irányítva elsütötte, mire ifj. B. M. Mitru és B. M. Péter megadták magukat, a mikor is a csendőrség őket letartóztatta, másnap az őrsre Sarkadra kisérte, harmadnap pedig a szalontai kir. jbiróságnak átadta. Tekintettel arra, hogy id. B. M. Mitru panaszára a csendőrök kötelesek voltak eljárni, megállapítható, hogy akkor, a mikor I., II. r. vádlottak kihallgatás esetleg letartóztatás végett a községházához fel akarták kisérni s e végett azoknál megjelentek, hivatalos eljárásban voltak s minthogy ezen eljárásukban veszélyes fenyegetések által akadályozva lettek; tekintettel az emberi élet kioltására alkalmas eszközökre: vasvilla, fokos, melyekkel padlásajtóból szurkáltak lefelé; tekintettel arra, hogy nem puszta engedetlenség, passiv ellenállás forog fenn, hanem a veszélyes'fenyegetések használata is bizonyítást nyert: ifjú B. M. Mitru és B. M. Péter cselekménye a btkv. 165. s 168. §. 2-ik bek. 2-ik része alá eső hatóság elleni erőszak bűntettének alkotó elemeit teljesen kimeríti. Azonban tekintettel büntetlen előéletükre és arra hogy nagyon féltek a csendőröktől és azért vonakodtak őket követni, mint nyomatékos enyhitő körülményre: I., II. r. vádlottak a btkv :92. §. alkalmazása mellett bűntett helyett a 20. §. felhivásávalmint 70. §. szerinti tettestársak vétségében mondattak ki bűnösök- nek és a rendelkező részben meghatározott büntetéssel sújtattak. Id. B. M. Mitru részbeni beismerésével és a kihallgatott 2 csendőr, M. Tódor és D. Péter tanuk vallomásával bizonyítást nyert, hogy id. B. M. Mitru a panaszt követő másnap reggel, midőn fiai már le voltak tartóztatva, 10 frtot igért Sz. M. csendőr őrmesternek azért, hogy fiait ne kisértesse el. Minthogy III. r. vádlott a 10 frtot közhivatalnoknak Ígérte azért, hogy kötelessége ellenére járjon el, cselekménye a btkv. 470. §. 1. bekezdése alá eső megvesztegetés vétségét állapítja meg, melyben bűnösnek mondatott és a rendelkező rész szerint büntettetett. A büntetés kimérésénél enyhitő körülményül vétetett, hogy fiai érdekében követte el a bűncselekményt, ellenben súlyosító körülményt képezett, hogy ő volt az, aki előtte való este a csendőrségnél több izben panaszt emelt fiai ellen és a csendőri beavatkozás az ő kérelmére történt, másnap mégis ő akarta a dolgot mintegy elsimítani. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1899 szept. 19-én 2,755. sz. a.) a kir. tszék ítéletének az id. B. M. Mitru vádlottról rendelkező felebbezett részét megváltoztatja, ezt a vádlottat a vád és annak következményei alól felmenti, az ifj. B. M. Mitru és B. M. Péter