A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A szerzői jog, kapcsolatban a kiadói jog keletkezésével

166 A. JOG ho^v az ítélet jogerőre emelkedésével a kártérítés összege felett határozzon stbi. Indokok: Való ugyan, hogy alperes ellen a B. T. K. 310. §. alapján a gondatlanságból okozott testi sértés vétsége miatt indított eljárás jogérvényesen megszüntettetett.jde a jelen esetben az a körülmény nem ok a kártérítési igény elutasítására, mert alperes a K. B. T. K. 111. §. alapján testi épség elleni kihágásban bűnösnek ítéltetik ugyan azon mulasztás alapján, mely a B. T. K. 310. §-ba ütköző vétség miatt való perbevonását idézte elő; aZjdőbbi ügyben ugyanis azért szüntettetett meg az eljárás alperes ellen, mert az bizonyittatott, hogy felperes maga vállalkozott a fűtői teendőkkel kapcsolatos gépszij áthelyezésére is, az utóbbi ügyben pedig azért Ítéltetett el, mert alperes a kazánfűtőkre nézve fennálló ministeri rendelet 13. §. rendelkezése ellenére alkalmazta a felperest, arra való képesítés kimutatása nélkül. Nem kétséges tehát, hogy felperes az alperes szolgálatában oly teendővel bízatott meg, a melyre való alkalmaztatása tilos volt és az a körülmény, hogy arra felperes, mint közönséges napszámos béremelés mellett maga vállalkozott, alperesnek mint vizsgázott gépésznek felelősségén mit sem változtat, mert felperes mint szolga az alperes utasításait volt köteles teljesíteni; a perben kihallgatott H. Péter molnár azt bizonyította, hogy felperes többször kijelentette, hogy ne alkalmaztassék a fűtéshez, mert ő a géphez nem ért és ő garathoz szegődött munkás, ennek dacára alperes parancsolta, hogy felperes fűtse a gépet s bár azt nem hallotta tanú, hogy a gépszijnak k;rékre helyezését is utasításba adta volna alperes, ezt felperes volt kénytelen teljesíteni, mert más egyén a fűtésnél nem volt alkalmazva. A szakértők továbbá azt az egybehangzó véleményt adták a perben, hogy a fűtésnél és szivatytyuszij felvonásánál nem okvetlen szükséges ugyan szakember alkalmazása, de okvetlen szükséges a munkálatnál a gépész jelenléte; ugyanama szakértők azt is megállapították, hogy az alperes gőzgépjénél, mint minden stabil gépnél egy gépszij-regulatornak kellett volna lennie, mely éppen a gépszij levétele és feltételénél elővigyázati rendszabály; hogy ez nem volt meg, alperes maga beismerte. Ezek szerint alperest nem közvetlenül a felperes kezének összemorzsolása alkalmával terheli a gondatlanság, hanem terheli őt a mulasztás a már előzetes óvrendszabályok be nem tartásából folyóan, melynek alapján a K. B. T. K. 111. §-hoz képest bűnösnek találtatott és minthogy a felperes kárigénye az alperes eme mulasztásával áll okozati összefüggésben, az első bíróság ítéletét megváltoztatni, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani s az első bíróságot további eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Curia (1900. szept. 27-én 2,028. sz. a.) a kir. Ítélőtábla ítéletét helybenhagyja. A zálogjog előjegyzése nem rendelhető el. ha a bemutatott könyvkivonatból nem tűnik ki, hogy a követelés kereskedelmi ügyletből eredt. (A m. kir. Curia 1900 szeptember 13. 3.557/900. sz. a.) táláig azontúl pedig csak abban az esetben élhet, ha a trdts 8. és 53 S-aiban meghatározott és a rendes l.iroi illetőségtől való ettérhetést kizáró esetek valamelyike fenforor, ellenben a perfelvételre határidőt kitűző s arra a felek n.egidézését tartalmazó végzés meghozatala után, ha a 8. és 5,3 § okban meghatározott esetek fenn nem forognak, a kereset többé hivatalból vissza nem utasítható. (A kassai kir. ítélőtábla 1900. július 25. 4,694-. sz. a.) A hagyatéki leltár bemutatása örökösödési perekben az ügy érdemi elbírálásához nem múlhatatlanul szükséges, mert a hagyaték miségét és értékét a felperes a periratokban is előadhatja s azt, amennyiben szükséges, egyéb módon is bizonyíthatja. Ha a pert örökösödési eljárás meg nem előzte, a hagyaték állaga, valamint a felperes örökösi minősége és az örökösödési arány csak az örökösödésre hivatott összes személyek meghallgatása mellett állapitható meg. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 13. 1,022/900. sz. a.) Valamely kereset beadására vonatkozó felzet nem fogadható el alapul annak a meghatározására, hogy a megindított per lényegileg mire irányul és vájjon olyan természetü-e a kereset, melynek megindítása esetében a telekkönyvi rendeletek értelmében a perfeljegyzésnek helye van. iA m. kir. Curia 1900. április 10. 1,317. sz. a.) A tulajdonjog bekeblezését elrendelő végzés ellen a jelzálogos hitelező felfolyamodási joggal nem bir. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 13. 3,661/900. sz. a.) Igaz ugyan, hogy a házasság alatt közösen szerzett vagyon kezelése a férjet illeti s a felett a közös gazdálkodás folytatása céljából rendelkezni is jogosult; ámde ez a rendelkezési jog nem terjedhet addig, hogy a férj jogosítva legyen a közösen szerzettet közszerző házastársnak beleegyezése nélkül elajándékozni; mert habár a közszerzeményi jog tartalma a házasság megszűnte előtt meg nem határozható s ép azért nem is érvényesíthető, mindamellett a hivestársnak közszerzeményi joga már a szerzés idejében létezővé válik és azt a férj a nő beleegyezése nélkül egyoldalulag meg nem szüntetheti. A színleges ügyletek csak akkor érvénytelenek, ha a felek valódi akaratuk szerint jogügyletet kötni nem szándékoztak, egyébként pedig azok a bennük rejlő valóság szerint itélendők meg. (A m. kir. Curia 1900. szept. 13. 1,026. sz. a.) Az 1868: LIV. t.-c. 5i. §-a első bekezdése értelmében a kir. törvényszék, mint a rendes perek birája jogosítva van ugyan az olyan keresetet, amely a kereset tárgyának értéke szerint a sommás eljárásra tartozik, hivatalból visszautasítani, ezzel a jogával azonban a kir. törvényszék általában csak a perfelvételre határidőt tüzö s arra a feleket megidéző végzés meghozaKereskedelmi csöd- és váltó-ügyek Semmis a közgyűlési határozat, mely szerint a részvénytársaság által kibocsátott uj részvények jegyzése tekintetében az alapításkor részvényt jegyzőknek elsőbbségi jog biztosíttatik,— feltéve, hogy ez az előjog a társaság alapításakor annak tervezetébe és ennek alapján az alapszabályokba fel nem vétetett. A nyitrai kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1899. nov. 3-án 9,928. sz. a.) S. Bsrnát felperesnek a vágmhelyi népbank részvénytársaság alperes elleni közgyűlési határozat megsemmisitésn iránti perében következőleg itélt: Indokok: A felperes annak a közgyűlési határozatnak megsemmisítése iránt indítja a keresetet, a mely szerint az alperes részvénytársaság által kibocsájtandó uj részvények tekintetében az alapításkor jegyzést eszközölt részvényeseknek elsőbbség biztosíttatott harmadik személyekkel szemben; az alperes részvénytársaság ellenben a keresetnek elutasítását és a felperesnek a perköltségben leendő elmarasztalását kérte. A kir. törvényszék ily tányállás mellett és a felek perbeszédeire való tekintettel ugy határozott, hogy a felperes keresete helyt nem állhat és ezért felperest keresetével elutasította még pedig a következő indokokból: a felperes maga sem vette tagadásba, illetve nem is állította azt, hogy a vonatkozó közgyűlés szabályszerűen összehiva nem lett volna és illetve, hogy a közgyűlés a megjelent részvényesek száma tekintetében határozatképtelen lett volna. Ha már most ez a szabályszerűen egybehívott és kétségtelenül határozatképes közgyűlés az alapszabályokban megengedett ujabb részvénykibocsátás módozatát illetőleg szavazás utján ugy határozott, hogy a részvénytársaság alapító részvényeseit az újonnan emittált részvények jegyzése tekintetében elsőbbség illette és hogy ekként nem az első részvényesek birtoka legyen a mérvadó: a közgyűlés mint a részv.-társaság legfőbb közege csak a törvényadta szabad jogával élt és a szavazattöbbséggel hozott határozatnak a kisebbségben maradt részvényesek engedni tartoznak, természetesen azon feltétel alatt, ha a hozott határozata törvény és az alapszabályok határozmányaival összeegyeztethető. Az adott esetben a sérelmesnek tartott határozat sem a törvény tiltó szabályaiba, sem az alapszabályokba nem ütközik, ugyanis kereskedelmi törvényünk nem tartalmaz oly jogszabályt, a mely az uj részvények kibocsátására a felperesileg vitatott módozatot kötelezőleg rendelné, de másrészt az alperes részvénytársaság alapszabályai sem tartalmaznak erre vonatkozólag, még pedig magának felperesnek az előadása szerint normativumot, miből nyilvánvaló, hogy az alperes közgyűlésének teljesen szabad keze volt e módozatnak megállapítása kérdésében és illetve teljes szabadsággal részesítette előnyben az alapító részvényeseket, a kik annak idején pénzüket az alapításkor még bizonytalan jövőjű részvénytársaságra kockáztatták. Kiemelendő még ezek után az a körülmény, hogy a megtámadott határozatát a közgyűlés egyhangúlag hozta meg és hogy így ez a határozat az alperes részvénytársaság egységes akaratának íelel meg, melyben felperesnek, ki a közgyűlésre meg nem jelent, annál is inkább kell megnyugodnia, mert nem is valószínűsítette felperes azt, hogy a pernek meg nem indítása esetében reá uj részvény nem jutott volna. A keresetet mindezeknél fogva el kellett utasítani. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1900. jan. 31-én. 35. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereskedelmi törvény 177. §-a szerint a részvényes a közgyűlési határozatot keresettel csak az esetben támadhatja meg, ha a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik. Az ily keresetek elbírálásánál tehát egyedül az a kérdés képezheti megvizsgálás tárgyát, hogy a megtámadott határozat ellenkezik e a törvénynyel vagy az alapszabályokkal, ellenben az a további kérdés, vájjon a neheztelt közgyűlési határozat egyes részvényesek vagyoni érdekeire nézve lehet-e és mennyire sérelmes? ily perben nem jön figyelembe. A felperes keresetének alapjául csak azt hozta fel, hogy a kérdésben forgó határozat a keresk. törv. 163. §-ába ütköznék, mely szerint minden részvényest a társasági vagyon aránylagos része megilleti. Tekintve; azonban, hogy a megtámadott határozatban, mely szerint a közgyűlés az újonnan kibocsátandó 1,000 darab részvényt első sorban az eredeti aláírók részére tartotta fenn, a meglevő társasági vagyonra nézve a részesedés aránya iránt mi rendelkezés sem foglaltatik és így az a határozat a kereskedelmi törvény 163. §-ában foglalt általános szabálylyal nem ellenkezik; tekintve továbbá, hogy a felperes maga sem állította, mikép az alapszabályokban a közgyűlés annak a meghatározásától el volna zárva, hogy az újonnan kibocsátandó részvényeket kiknek fogja juttatni, a neheztelt közgyűlési határozat nem olyan, mely akár a törvénynyel, akár a társasági alapszabályokkal ellenkezik , * ™-.k?r Curia (1900 szePl- 6-á" 786. sz. a.) mindkét alsob.roság íteletet megváltoztatja, az alperes részvénytársaságnak 1899. február 5-en tartott közgyűlésén hozott az a határozat