A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A határjárási és mesgyeigazitási perekről. [Hozzászólás Szövényi Gusztáv: A határjárási, mesgyeigazítási és sommás visszahelyezési perekről. A Jog, 1900. 12. sz. 93-95. p.] - A 1894 évi XXXI t.-c. 100 §-ának magyarázata

298 A JOG Azt csak nem lehet kivánni tőle, hogy lépjen a férjével uj házasságra, hogy a szerzési mód, melyet a törvény előir meglegyen f De hiszen akkor előbb el kellene válnia tőle, ezt, pedig csak akkor tehetné, ha elismernék, hogy magyar ? Ha egy külföldi nő magyar ember férjétől elválik, az 1879: L. t.-c. 35. §-a értelmében magyar marad. Ez az asszony egy magyar állampolgár tényleges törvényes felesége s a vitatott felfogás szerint még sem magyar !.... Meg kell jegyezni, hogy e most emiitett tvszakasz az elválás alatt nem is az ágy- és asztaltól elválasztást érti, erről nem is beszél, hanem a házasság végleges felbontását, mig a felbontás alatt ezen törvény szóalkalmazása szerint" az érvénytelenítés értendő. Az ágy- és asztaltól való elválasztás a honosság tekintetében tehát figyelembe sem jő. Máskép el sem lehet / képzelni e nő helyzetét, csak ugy, hogy attól kezdve, hogy a férje magyar lett, szintén magyar honos. Mért hát mi is lenne egyéb ? Ausztria a honpolgái i kötelékből elbocsátó levelében is, meg igazságügyministerének nyilatkozatában is kijelentette, hogy a fenforgó körülmények folytán ez a nő nem osztrák, nem is lehet már az. Azt ők nem mondhatják, hogy magyar, ahhoz nincs joguk. Annak kimondását csak a magyar hatóságoktól várhatja. Az egész voltaképen akadémikus vita, mert hiszen ennek kimondására a fenti fejtegetések értelmében még csak szükség sem volna. A határjárási és mesgyeigazitási perekről. Irta : HUBERT OTTÓ kir. albiró, Huston. Most a nyári szünidő nyugalmas napjaiban visszalapozgatva a «Jog» koiábbi számait, a folyó év 12. számában a fenti cim alatt — kibővítve a sommás visszahelyezési perekkel, — egy figyelemre méltó cikket találtam, s amennyiben annak minden állításával nem értek egyet, a kérdések tisztázása végett veszek bátorságot magamnak ellentétes nézeteimet nyilvánosságra hozni. A t. cikkíró collegám distinctiót von a határjárási és mesgyeigazitási keresetek között. Nevezetesen megállapítja, hogy a határjárási keresetek tárgyát közvetlen, szomszédok birtokában levő ingatlanok (szántó, rét, erdő,) közötti határjelek kijavítása, megvédése és megújítása képezi. E perek alapjául az 1(535. XX. és 1802. XXIII. t.-cikkeket jelöli meg s ezekből arra a következtetésre jut, hogy a határjárási perek hasonlólag a visszahelyezési és mesgyeigazitási perekhez, egy év alatt inditandók meg. Annak a nézetének is kifejezést ad a t. cikkíró collegám, hogy az 1894. XII. t.-c. életbeléptetése óta a határjárási perek előbb föltétlenül a közig, hatóság előtt inditandók meg, csak a közig, hatóság határozata után tehetők a kir. bíróságok előtt folyamatra s hogy a közigazgatási eljárás elmulasztása: hivatalból constatálandó pergátló kifogást képez. Véleményem szerint a határjárási perek tulajdonképpen nem az 1635. XX. és 1802. XXIII. t.-cikkeken alapulnak, hanem ezeknek alapját a H. K. I. 2. 84. címében foglalt intézkedés képezi, a mely a mai napig is érvényben levő és irányadó. Az 1635. XX. t.c-. tulajdonképpen a határjárási perek mikénti ellátásának módozatait szabályozza, az 1802. XX1I1. t.-c. pedig határozott utalással az 1635. XX. t.-cikkre a pervitel és határozathozatalra ujabb szabályokat állit fel, — tehát mindkettő perjogi szabályokat tartalmaz. Anyagi jogi intézkedések vannak a határjárási perekre nézve a H. K. I. r. 84. címében s az 1635. XX. t.-c. bevezető részének első soraiban. De ezek egészen mást mondanak a határjárási perek tárgyáról, mint a mit t. cikkíró collegám állit. Nevezetesen kimondják, hogy a határjárás: várak, szabad királyi és mezővárosok, faluk és pusztáké közötti vitás mesgyékre és határokra vonatkozik, — tehát nem egyes szomszéd birtokosok szántóföldjei, rét vagy erdői között levő határvonal megjelölése, hanem politikai testületek, jogi személyek egész birtok-határának megállapítása, illetőleg ezek közt a határjelek felállítása képezi a határjárási perek tárgyát — mig az egyes birtokosok egyes ingatlainál, ugyan abból a célból mesgyeigazitási pernek van helye. Mint említettem, ugy az 1635. XX. mint az 1802. XXIII. t.-cikkek határozott perjogi intézkedéseket tartalmaznak, s mig a visszahelyezési perek alapjául szolgáló 1802. XXIT. t.-c. az erőszakos foglalásra való hivatkozással több ízben kifejezetten felemlíti az 1. évi határidőt, addig az előbb említett törvények egyike sem foglalja magában azt, mintha a határjárási perek egy év eltelte után megindíthatok ne lennének. De nem is tehető ily intézkedés, mert hiszen, mint t. cikkíró collegám is igen helyesen jegyzi meg, a határjárási per oly jogsérelmek orvoslására hivatott, melyek nem erőszak, hatalmaskodás, hanem gondatlanság, elhanyagolás folytán állottak be, — tehát a határ — értvén mindig egy egész birtokhatárt, — erőszakos foglalás nélkül éveken át lehet megjelöletlenül másnak birtokában, de azért a határjárási per megindítható, mivel éppen az van hivatva felderíteni és megjelölni a helyes határvonalat s így az egy év eltelése által a keresetet beadó fél ettől a jogától törvény szerint meg nem fosztható. Helyes azonban az 1802. XXII. és XXIII. t. cikkekből birói gyakorlat folytán kifejtett mesgyeigazitási pereknél az 1. évi határidő betartása, mert itt nem egész határról, hanem egy-egy darab ingatlanról lévén szó, azok határának változása és birtokba vétele könnyen ellenőrizhető s amennyiben t. cikkíró collegám igen helyesen megjegyzi, — itt már erőszakos foglalásról is eshetvén szó, a birói gyakorlat helyesen vette át az 1802. XX. t.-cikknek az 1. évi határidőre vonatkozó intézkedését. Nem osztozhatom t. cikkíró collegámnak abban a nézetében sem, mintha az 1894. XII. t.-c. életbeléptetése óta a határjárási perek előbb közigazgalási uton lennének eldöntendők s csak azután terelhetők birói útra. Ez az 1894. XII. t.-c. 34. §-ából csak abban az esetben olvasható ki, ha e szakaszt nem összefüggésben a törvény IV. fejezetében foglalt többi szakaszokkal, hanem kiszakítva vesszük magyarázat alá. De egy tekintet a megelőző 33. és következő 35. §§-okra s azonnal meggyőződhetünk arról, hogy a közig, hatóságok a határjelek felállítása, kijavítása és megnyitása körül nem minden esetben hivatvák eljárni és bíráskodni. Ugyanis a törvény 33. §-a a következőket rendeli : «A birtok határának jelzése tárgyában a törvényhatóságok e törvény életbeléptetésétől számítva egy év alatt szabályrendeletet (!) alkotni tartoznak». A 35, §. pedig a következőleg intézkedik: «A földbirtok határjeleinek a szabályrendelet értelmében (!) leendő felállítása és fentartására a községi elöljáróság (városi tanács, Budapesten kerületi elöljáróság) ügyel fel, mely a megszabott idő alatt fel nem állított, megrongált vagy megsemmisült határjeleket, ha azok a felszólítás után 15 nap alatt elfogadható indok nélkül nem állíttatnak fel, az illető tulajdonos költségére állítja fel.» Ezekből szerény véleményem szerint az következik, hogy a közigazgatási hatóságok a határjelzés kérdésében csakis akkor hivatvák eljárni és határozni; a mikor a törvény által a birtokhatárok jelzése tárgyában megkívánt törvényhatósági szabályrendelet végrehajtása, vagy pedig a törvényhatósági szabályrendelet folytán már felállított s elpusztult határjelek helyreállításáról lehet szó. Tehát törvény szerint szükségtelen a határjárási kérdésben előbb közigazgatási eljárást tenni folyamatra s így annak folyamatra nem tétele egyáltalán nem képez az 1893. XVIII. t-c. 27. §-ának 1. pontjába ütköző s igy hivatalból constatálandó nergátló kifogást. Amit t. collegám cikkében a visszahelyezési perekről irt, azt minden pontjában helyesnek tartom, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a visszahelyezési perek alapja is Werbőcy hármas könyvében keresendő és pedig annak I. r. 68. címében, mely mai napig is érvényben van, — továbbá hogy a visszahelyezési kérdésekben nem csak az 1542. évi pozsonyi végzés 5 cikke, az 1588. XXIX., az 1802. XXII. és 1807. XIII. t.-cikkek irányadók, hanem irányadó I. Ferdinánd VI. (besztercebányai) végzésének 5. cikke, — annyival is inkább, mivel erre való hivatkozással és'annak bővebb magyarázataképpen alkottatott az 1802. XXII. t.-cikk. \ A 1894 évi XXXI t.-c. 100 §-ának magyarázata. Irta: dr. ZAKARIÁS JÁNOS brassói ügyvéd. 1 Ab i kir. törvényszék H. J. felperesnek, Z. Gy. • alperes elleni házassági kötelék felbontása iránti perében, felperesnek kérésére, melyben a 99-ik §. értelmében a kibékülés megkísérlése céljából történt ágy és asztaltól való különélés 6 havi határidejének lejárta után, a házasság felbontását kérelmezte, a következő intézkedést tette: «fennebbi kérés folytán a kir. törvényszék folyamodó felperest értesíteni rendeli, hogy a kérvény elintézését az a 1 p eresi hasonló kérelembeadhat ására kitűzött 3 havi határidő lejártáig, vagy a mennyiben alperes