A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 41. szám - Törvényjavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [3. r.]

A d O O 163 meghosszabbítása iránt benyújtott kérvényét a panaszos meghallgatása, illetőleg tárgyalás nélkül akkép intézte el, hogy panaszlott ellen a csődöt megnyitotta ; ugyanis a panaszlott mint nem kereskedő ellen a csődnyitásnak a 1881 : XIII t.-c. 84. §-a szerint csak abban az esetben lett volna helye, ha az idézett §-ban meghatározott módon kimutattatott volna a közönséges csőd elrendelhetésének az az alapfeltétele, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják: A kifejtetteknél fogva a 22,764/900. sz. a. hozott végzésnek felülbírált részét, valamint 28,269/900. sz. a. hozott végzést megváltoztatni, illetőleg a bennük foglalt intézkedéseket hatályon kivül helyezni, s az első bíróságot törvényszerű eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Curia állandó gyakorlata szerint a budapesti és pestvidéki kir. törvényszék területén lakó kereskedők ellen a csőd elrendelése és a csődeljárás folytatása csak akkor tartozik a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék hatáskörébe, ha az illető kereskedő cége be van jegyezve. A budapesti kir. törvényszék (J 900. jul. 23-án 25,991. sz. a.) S. T. cég panaszosnak csődnyitási kérelmét azon az alapon sem togadja el hatáskörébe tartozónak, hogy B. Miksa panaszlott be nem jegyzett kereskedő; ennél fogva a hatáskörébe nem tartozó csődnyitási kérvényt panaszosnak visszaadja. Indokok: Az a körülmény, hogy a kereskedőnek cége a cégjegyzékbe nincs bejegyezve, kereskedői jellegén mit sem változtat. Ugyanis a keresk. törvénynek a kereskedő fogalmát megállapító 3. §-a a bejegyzést mint a kereskedői jelleg előfeltételét nem ismeri; ellenkezőleg a keresk. törv. 16 §-ából kitűnik, hogy a kereskedő cégének be nem jegyzésével csak azoktól a jogoktól esik el, a melyeket a keresk. törv. a bejegyzett kereskedők részére megállapít, de egyébként cégének be nem jegyzése az illetőnek kereskedői jellegét meg nem szünteti, amit az is bizonyít, hogy a kereskedő a keresk. törv. 21. §-a értelmében cégének bejegyzésére hivatalból pénzbírság terhe alatt szorítandó. Ezt figyelembe véve a kir. törvényszék a csődtörv. 241. §-ának azt a rendelkezést: «jelen törvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatai a kereskedőkre alkalmazandók,» nem értelmezheti másként, mint hogy kereskedő alatt be és be nem jegyzett kereskedő egyaránt értendő. Ezt megerősíti az a körülmény is, hogy a csődt. 248. §-a értelmében a kereskedő ellen, ha az fizetéseit megszünteti, annak kimutatása nélkül, hogy passivumai aktn urnát meghaladják, a csőd megnyitandó, a mely §. a be nem jegyzett kereskedő ellen nem volna alkalmazható, ha a be nem jegyzett kereskedő ellen kért csödnyitás felett ez, a kir. törvényszék, mint közönséges csődbíróság volna illetékes határozni, és nem a bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék. Nem volna pedig a 248. §. alkalmazható, mert ez a kir. törvényszék, a mennyiben a be nem jegyzett kereskedő ellen kért csődnyitás felett határozni illetékes volna, csak a közönséges csődeljárás szabálvai szerint járhatna el, lévén a csődtörv. 72. §-a által a 248. §-nak a törvényszék területén alkalmazása a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknek fentartva. Mivel azonban a keresk. törvény a cég be nem jegyzését előnyökben nem részesiti, mivel a csődtörv. be s be nem jegyzett kereskedő közt kifejezetten különbséget nem tesz, mivel végre az eddigi első birósági, de a kir.Curia gyakorlatával ellenkező (1. Grecsák: Curiai határozatok I. r. 40. sz. l.j gyakorlat által megtett különbség abban az előnyben részesiti a be nem jegyzett kereskedőt, hogy fizetésképtelensége esetén nem kell feltétlenül csődbe mennie, ennél fogva a kir. törvényszék a kir. törvény szavainak és szellemének megfelelően ezt a megkülönböztetést helyesnek el nem ismerheti s hatáskörének hiányát állapítja meg. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1900. aug. 7. 94,057. sz. a.) S. T. bécsi cég B. Miksa bpesti kereskedő ellen csödnyitási kérvényét visszautasítja, mert B. Miksa cég ezen kir. tszéknél nincs bejegyezve, tehát a vele szemben való csődnyitásra a csődtörv. 72. §. értelmében nem ezen kir. tszék illetékes. A magyar kir. Curia által (1900. szept. 25-én 1,244. sz. a.) a fenti illetékességi összeütközés kérdésében, a jelen csödnyitási ügyben a kérelmezett csőd elrendelése és a csődeljárás folytatására a budapesti kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek, mert a m. kir. Curia állandó gyakorlata szerint a budapesti és a pestvidéki kir. törvényszék területén lakó kereskedők ellen a csőd elrendelése és a csődeljárás folytatása csak akkor tartozik a budapesti kir. keresk. és váltótörv/ényszék hatáskötébe, ha az illető kereskedő cége be van jegyezve: mert az a kérdés, hogy fenforog-e a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék illetékességének a csődtörvény 72. §-a második bekezdésében szabályozott esete ? a dolog természeténél fogva gyors megoldást igényelvén, e célra csak is a már első tekintetre felismerhető cégbejegyzés ténye szolgálhat alkalmas eszközül stb. Bűnügyekben. Vádlott egy gyermeket oly módon akart orrbaja ellen gyógyítani, hogy zinóberből egy késhegyni mennyiséget izzó parázsra hintett s a betegnek fejét lepedővel betakarva, őt a lepedő alatt megpároltatta. A gyermek ennek következtében meghalt. Vádlott felmentetett. A szolnoki kir. törvényszék (1899 okt. 18-án 8,866. sz. a.) G. Jánosné szül. K. T. Julianna vádlottat az ellene emberülés vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: G. Jánosné ugy a vizsgálat mint a végtárgyalás során beismerte azt, hogy 1897. évi december hó 4-én E. Sándorné mezőtúri lakosnak első férjétől származó Mária nevü 14 éves leányát orrbaja ellen oly módon gyógyította, hogy a bűnjelként szereplő zinóberből egy késhegyni (3—4 grammnyi) mennyiséget izzó parázsra hintett s a betegnek fejét lepedővel betakarva őt a lepedő alatt megpároltatta, majd a leányt ágyba fektetve a megpároláshoz használt lepedővel betakarta és huzamosabb ideig igy hagyta. G. Mária harmadnapra ezen füstölés után már nagyon rosszul lett s a nélkül, hogy orvosi segélyben részesült volna, 1897. évi december 13-án meghalt. Habár a gyermek anyja által leirt kórtüneteknek a boncjegyzőkönyv adatainak figyelembe vételével adott orvosi vélemény, (2 és 22) valamint a törvényszéki orvosnak felülvéleménye (39), nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy G. Mária halálának oka a zinóberrel történt füstölés által előidézett higany mérgezés volt: mindazonáltal a kir. törvényszék G. Jánosnét az emberölés vétségének vádja alól felmentendőnek ítélte azért : mert tagadásával szemben a saját mulasztásukat mentő szülőknek kimondása nem vehető hitelt érdemlő bizonyítékul arra, hogy G. Jánosné az orvosi gyógykezelés igénybevételéről a szülőket egyáltalában lebeszélte volna ; mert tagadásával szemben nincs bizonyíték arra, hogy a zinóbernek mérgező hatását ismerte volna, sőt inkább dr. R. Antal járásorvosnak több mezőtúri telkes (33 nsz.) által támogatott kijelentése szerint el kell fogadni vádlottnak azt a védekezését, hogy a zinóber füstölés mint a süly elleni gyógyitásmód a nép közt el van terjedve, a nélkül, hogy annak veszélyes oldala ismeretes volna, és mert ily körülmények között az, hogy a vádlott a bekövetkezhető káros eredményt előre nem látta, illetve nem tudta, éppen az elterjedt szokásnál fogva büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanságot nem képez. A bűnjelként lefoglalt szereknek megsemmisítése azért lett elrendelve, mert azok közforgalom tárgyát nem képezik. A budapesti kir. ítélőtábla (1900 jan. 4-én 14,344'99. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, G. Jánosné sz. T. Julianna vádlottat a btkv. 290. §-a alá eső emberölés vétségében vétkesnek kimondja és ezért ugyanazon törvényes intézkedés alapján a btkv. 91. §-ának alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számítandó 3 hónapi fogházra itéli, kötelezi egyszersmind vádlottat a kir. kincstár részére 119 kor. 72 fill. eljárási, valamint a még felmerülendő tartási költségeknek az 1890 : 43 t.-c. 4. §-a értelmében leendő visszatérítésére. Indokok: A kir. tszék indokainak a tényállás megállapítására és a bekövetkezett halálesetnek a vádlott ténykedésével való okozati összetüggésben létére vonatkozó részét a kir. ítélőtábla is magáévá teszi, a vádlott gondatlanságát meg nem állapító részét azonban nem fogadja el. Ugyanis vádlott beismerte, hogy az elhaltat izzó parázsra szórt zinóber gőzzel megpárolta, mely gőzt illetve az abban az elhalt által beszívott higanyt az orvosi szakvélemény az emberi életre ártalmasnak, veszélyesnek sőt halálosnak mond, de tagadta, hogy ezen gőz mérges voltát tudta, avagy ismerte volna. Tekintve azonban, hogy a zinóbertől ekként fejlett gőz olyan, mely hatásában mindig veszélyes; tekintve, hogy vádlott az általa állítása szerint ugyan nem ismert hatású szerből fejlett gőzből oly mértékben szívatott fel az elhalttal, hogy ez a boncvizsgálat és a vegyi vizsgálat alapján adott orvosi szakvélemény szerint azon beszitt gőz mérges hatása folytán halt el, tekintve, hogy a vádlott beismerése szerint oly szert használt g>ógyitásra, melynek hatásáról előbb meggyőződést nem szerzett: ezeknél fogva G. Mária halálát, halált okozó könnyelmű és büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanság okozta. Mindezekhez képest vádlott az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a btkv. 290. §-a alá eső emberölés vétségében vétkesnek kimondandó és ezért büntetendő volt. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett vádlott büntetlen előélete, továbbá az, hogy a zinóber füstöléssel való gyógyítás azon vidéken a tanuk és különösen dr. R. Antal járásorvos vallomása szerint szokásos, anélkül hogy veszélyes volta ismeretes volna. A magyar kir. Curia (1900 szept. 14-én 4,992. sz. a.) a kir. Ítélőtábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokokból és még azért, mert a vádlottnak az a védekezése, hogy ő ugy tudta, miszerint a zinóber füstölés gyógyító hatással bír, G. Józsefné sz. T. Sára és V. Sára tanuk vallomásával megerősítést nyert, s mivel nem belsőleg bevevés utján, hanem külsőleg füstöléssel alkalmazta a zinóbert, minthogy továbbá dr. K. Antal járásorvos tanúsítása szerint a zinóberrel való (üstölés a nép között nagyon el van terjedve s a zinóbert minden orvosi rendelvény nélkül egyszerűen az üzletekből mindenki megszerezheti, miként az a jelen esetben is a szatócstól megszereztetett s igy a vádlott azt mint 1 általa jónak ismert házi szert jóhiszeműen tanácsolhatta is, a | bekövetkezhető káros hatásra illetve eredményre nem gondolna-