A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 3. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [2. r.]

22 A JOG okiratban kitett kielégítési összegek vagy a mérleg szenvedő oldalának összege nagyobb mint a cselekvő oldal összege, akkor a kielégítési összegtől illetve a szenvedő oldal összegétől jár a vagyonátruházási illeték, a mi természetes is, mert ez esetekben a kielégítési összegek, illetve a szenvedőségek fejében, vagyis a mérleg cselekvő oldalán kitüntetett magasabb árban vétetett át a cég vagyon. Ha a több tagból álló társaságból egy tag kilép és készpénzben kielégíttetik, akkor az ill. díjjegyzék 66. tétele alapján az őt a társaságból megillető követelési jognak a többi tagokra átruházása címén, csak ezen kielégítési összegtől számítható az illeték III. fokozat szerint. A pénzügyi bíróságnak 1885. évi 429. elv. j. határozata az ilynemű kielégítésektől III. fok. illetéket állapit meg, ez téves, semmivel sem indokolható meg. Szóval a társaság feloszlási szerződéseket — a felszámolás esetétől eltekintve — mindig mint vagyonátruházási szerződéseket kell elbírálnunk, s ekkor is a fokozatos illeték az okiratban kitett teljes értéktől számítandó. C) Társaság-meghosszabbítási szerződés. Az illetéki szabályok 51. §-a és az ill. dijj. 89. tétel I. B. b) pontja alapján a szerződés megkötése időpontjában a társasági vagyonról felvett mérlegben kitüntetett értékek után jár a II fok. illeték. Természetesen, ha ingatlanok is volnának a társasági vagyonban, ezek értékétől is csak II. fokozatú illeték számitható, mert a tulajdonos személyében változás nem történt és így vagyon-átruházási illeték a hivatkozott tétel 3 jegyzete alapján sem volna indokolható. (Folytatása következik.) Ausztria és külföld. >JI^Bolgár igazságügy. (1898—1899.) Gyakorlati birói vizsgát a törvény nem ismervén, a 24. 25 és 30. §§-ok ekkép szabályozzák a joggyakornokok képesítésének ellenőrzését: Hogyha a joggyakornok már egy évig gyakorlaton van, kérheti a törvényszék teljes tanácsülését, hogy neki e fölött bizonyítványt (udosztoverenie) adjon ki. Ha a teljes tanácsülés a gyakornokot erre méltónak találja, kiadja neki a kivánt bizonyítványt, mely azután nagyobb fizetésre és a birói eskü 1 e t ét e 1 é r e jogosít. Hogyha azonban a joggyakornok két év leforgása után sem mutatkozik méltónak a fenti képesítésre, akkor hivatalból elbocsátandó. A mondott bizonyítványt nyert joggyakornok az igazságügyminiszter vagy a törvényszéki teljes tanácsülés engedélyévei vizsgálóbírói vagy közjegyzői teendőket végezhet. Epugy, ha legalább hat hónapig egyfolytában bírósági gyakorlaton volt, a birót is helyettesitheti tanácsülésekben. Úgyszintén az ügyész is megbízhatja az ilyen bizonyítványt nyert joggyakornokot az ő helyettesítésével végtárgyalásokon. De még a következő teendőket lehet — törvényszéki végzéssel — a mondott joggyakornokokra bízni: 1. csődügyek vezetését; 2. bírósági kiküldetéseket helyszíni szemlék, tanuk kihallgatása stb. céljából és 3. felek képviseletét ugy polgári mint büntető perekben, utóbbi perekben védői minőségben, ha erre alkalmas ügyvédek nem akadnának. Azon joggyakornoknak, ki a fentemiitett bizonyítvány elnyerése után még egy ideig gyakorlaton van, a törvényszék — az ő kérelmére — teljes tanácsülésben, önálló birói állásra képesítő bizonyítványt adhat ki. Akinek az első bizonyítványt követő két éven belül nem lehet ilyen képesítő bizonyítványt kiadni, hivatalból elbocsátandó, éppúgy mint az, ki, mint fennebb mondva volt, magát az első bizonyítványra nem tette érdemessé. Szabad idejükben a joggyakornokok kötelesek a bíróságok üléseit látogatni. (31. §.) Birói vagy bírósági hivatalnoki állásra való kinevezés általános kellékei a 95. §. szerint hogy az illető 1. bolgár alattvaló, és nagykorú (21 éves) legyen, a bolgár nyelvet birja, 2. hogy polgári és politikai jogoktól megfosztva ne legyen, 3. hogy bünvizsgálat alatt ne álljon és oly bűntett miatt, mely szigorú sötét börtönnel büntettetik, valamint az ugyan e pontban megnevezett bűntettekért (felségsértés, hamisítás, lopás, csalás, sikkasztás stb.) elitélve ne legyen és 4. megfeleljen a törvényben meghatározott különös kellékeknek. E különös kellékek, a mennyiben békebirákra, törvényszéki bírákra vagy ügyészhelyettekre (alügyésekre)(mirovi szudii,cslenove na okruzsni szudilista, zamesztniczi na prokurora) vonatkoznak, közös jellege: hogy a jelölt jogvégzett államvizsgával és 26 éves legyen és mint titkár (jegyző—szekretar), altitkár (aljegyző—podszekretar) vagy joggyakornok legalább két évig szolgált legyen. Innen azután megy az előléptetés a felsőbb birói vagy ügyészi fokokra. így, a ki legalább két évig mint törvényszéki biró vagy ügyészhelyettes szolgált, vizs g á 1 óbi r ó v á nevezhető ki. A felsőbb állásokra azután magasabb szolgálati census 3—5 évig kívántatik meg. Például legfőbb semmitőszéki biróvá vagy alügyészszé csak azon felebbviteli törvényszéki alelnökök és ügyészek avagy felebbviteli birák nevezhetők ki, kik ezen minőségükben legalább öt évig szolgáltak. A rangfokozat ekkép alakul: I. Békebiró, (kerületi) törvényszéki biró, törvényszéki ügyészhelyettes. II. Vizsgálóbíró. III. Kerületi törvényszéki alelnök vagy ügyész, felebbviteli törvényszéki biró vagy alügyész. IV. Kerületi törvényszéki elnök, felebbviteli törvényszéki alelnök vagy ügyész. V. Felebbviteli törvényszéki elnök, legfőbb semmitőszéki biró vagy alügyész vagy mint a törvény nevezi :«t anácsügyesz>> (prokuror na otdelenie). VI. Legfőbb semmitőszéki alelnök, illetve tanácselnökök (mert az első elnökön (prvpredszédately) kivül a törvény csak tanácselnököket (prvdszedateli na otdelenie) ismer, legfőbb semmitőszéki főügyész (glaven prokuror). VII. Legfőbb semmitőszéki első elnök. (Folytatása következik.) Dr. Schischmanow St. Milán, a belgrádi bolg. fejed, a bécsi diplom. ügynökség első titkára. Nyilt kérdések és feleletek. A nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekmények fogalommeghatározása. (Kérdés.) X. Y. vidéki kereskedő csődbe jutott. Megindittatván ebből kifolyólag a bűnvádi eljárás, nevezett a BTK. 416. §. 4. pontja alapján a vétkes bukásban jogerejüleg bűnösnek mondatott ki és emiatt 10 frt pénzbirságra Ítéltetett az alapon, hogy elmulasztván kellő időben a csődöt bejelenteni, alkalmat szolgáltatott néhány hitelezőnek ellene végrehajtást vezetni. Megjegyezni kívánom, hogy az ítéletben a politikai jogok elvesztése ki nem mondatott, hogy a csőd rövid idő múlva meg lett szüntetve és a hitelezők kielégítve lettek. Azóta mintegy nyolc esztendő mult el és nevezett kereskedő vagyonhoz jutván, az illető község virilistái közé kiván felvétetni. Aggályok merültek fel azonban ez irányban azért, mert az 1886: XXVII. t.-c. (községi törvény) 34. §. a) pontja szerint nem vétethetik fel a virilista névjegyzékbe az, «ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy véts ég miatt jogerejüleg elitélve volt.» Kérdés tehát az, vájjon a vétkes bukás és különösen annak fenti esete, nyereségvágyból elkövetett vétségnek minősithető az általános büntetőjogi fogalmak szerint ? Én azon nézetben vagyok, hogy nem, mert nyereségvágyból elkövetett bűntett és vétség alatt általános etymologiai és büntetőjogi fogalmak szerint csak oly cselekedet érthető, melynek célja, hogy az illető magának, vagy másnak, valamely büntetendő cselekmény által elérhető vagy elérendő jogellenes hasznot vagy előnyt biztosítson, vagy szerezzen, mások jogellenes megkárosítása által. Ide volnának sorozhatok első sorban a szigorúan úgynevezett vagyon elleni delictumok stb. A fenforgó esetben tehát én nyereségvágyból elkövetett vétséget nem látok fenforogni. Aliqtds. Gyermektartás végett végrehajtási eljárás. (Felelet.) A fenti kérdésre, mely lapjuk 2-ik számában megjelent, következő a válaszom: A gyámhatósági határozatoknak sok esetben illuzorius volta 1 az, a mi feltett kérdésre adandó feleletből következik, mert azt hiszem nem képezi vita tárgyát az, hogy a gyámhatóságnak az 1877. XX. t.-c. 13. §-a alapján hozott határozatainak, — mert nem kételkedhetem, hogy a kérdés ezekre vonatkozik, — az ellenszegülőre kirovandó birság alkalmazásával nem lehet érvényt szerezni. A kérdést teltevő nyilván az 1881: LX. t.-c 222. §-ra gondolt akkor, mikor az 1877: XX. t.-c. 281. §-ban emiitett bírságot vélte alkalmazhatónak a konkrét esetben. Ez azonban, tekintve egyrészt magát a hivatkozott §. szövegét, másrészt annak a törvény VIII. fejezetében való elhelyezését, téves felfogás, mivel a 281. §. a gyámhatóság előtti tárgyalásra vonatkozik. De a kérdést feltevőnek azt hiszem nem is volt célja ezen §. említésével e kérdést ebbe a körbe szorítani, hanem bármely lehető módot találni a kérdés megoldására. A büntető törvénykönyv esik legközelebb az igen tisztelt kérdezőhöz, mert a bírságot szabadságvesztésre kívánja átváltoztatni. A Btk. 317. §-a jöhet e kérdésnél figyelembe, mely szerint «a ki tizennégy éven aluli gyermeket, akarata ellenére, szülője, gondnoka, vagy felügyelője hatalmából, — erőszakkal, fenyegetéssel vagy ravaszsággal elvisz, vagy letartóztat, a gyermekrablás bűntettét követi el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Természetes dolog, hogy 12 éven aluli gyermek akarattal nem bírván, elvitele mindig gyermekrablást képez, 12 éven felülinél azonban az akaratelhatározás elismertetvén, a büntethetőség kérdésében a gyermek akarata a leglényegesebb kérdés. Miután a konkrét esetben szülő áll szemben szülővel, kérdés