A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 3. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [2. r.]

A JOG 23 tárgyát képezi, vájjon a Btk. 317. §-a alkalmazást találhat-e? Szerény véleményem ugyan az, hogy e bűncselekmény alanya a szülő nem lehet, miután azonban dr. Illés Károly1) véleménye szerint ^bizonyos körülmények között elkövetheti a szülő vagy gyám is a gyermekrablás bűntettét* szükségesnek tartottam ennek megemlítését, annál is inkább, mivel dr. Illés Károly a konkrét esetre alkalmazhatólag így nyilatkozik: «Alanya lehet e bűntettnek a hitvestársak egyike, ha ideiglenes elválás esetén a gyermek nevelése a másikra bízatott*2). Sőt a Curiának következő kijelentésével azonos felfogásra lehet következtetni: * A szülő saját gyermekére nézve nem követheti el a gyermekrablást, ha a gyámhatóság a gyermeket az ő hatalma alól előzőleg ki nem vette*. Nem osztván ezen felfogást, mely volt házastársak közt csak a legvadabb gyűlölködés, s bosszúvágy kielégítésére szolgálna, áttérek azon véleményem szerint egyedüli módra, melyen a gyermek visszaszerezhető, sez a gyermek kiszolgáltatása iránti per. E per a konkrét esetben tiszta tényállásánál fogva rövid ideig tart, s igy a végrehajtási eljárás szükség esetén csakhamar kezdetét veheti. Kérdés tárgyát képezheti az, vájjon ezen az 1877: XX. t.-c. 13. §-a által a gyámhatóság hatáskörébe utalt kérdésben a bíróság eljárhat-e. Tekintve azt, hogy azon kérdés megállapítása, hogy a gyermek kit illet, nem képezi per tárgyát, hanem csakis a gyermeknek az azt megillető szülőnek leendő átadása, ilyen per megindításának mi akadálya sem lehet. Igaz ugyan, hogy a míg a jogosult szülő a végrehajtáshoz jut és az 1881. évi LIX. t.-c. 222. §-a szerint pénzbüntetés kiszabásával szoríttathatja a másik szülőt, sok idő elmúlik s talán már az 1894: XXXI. t.-c. 95. §-a szerinti Ítélet is a kezei közt van, de sajna, a törvény gyorsabb módot nem ad céljai elérésére, a hol pedig lex non distinguit, nec nobis est distinguere. A jogosult részére kielégítő megoldás csak abban az esetben lehet, ha az 1881. LX. t.-c. 222. §-ával azonos intézkedés vétetik fel a gyámi torvénybe: Dr. Ágoston Péter. kir. trvszéki jegyző, Veszprém. Irodalom. Irománygyüjtemény a bűnvádi perrendtartáshoz. A kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek számára. A magy. kir. Igazságügymin. megbízásából összeállította dr. B a umgarten Izidor min. osztálytanácsos. Váci kir. orsz. fegyintézet könyvnyomdája. Ezen vaskos kötet 165 iratmintát foglal magában az eljárás legcsekélyebb részeire is kiterjedőleg és ismertető jegyzetekkel ellátva. Bár mechanikai dolgozatnak látszik ily dolgozat, de nagy körültekintést, a büntetőjog és eljárás teljes ismeretét és nagy szellemi munkát tételez fel. A bíróságok feladatát mindenesetre rendkívül megkönnyíti. A magyar sajtójog mai érvényben. *) Irta : Z s i t v a y Leo a budapesti kir. büntetető törvszék elnöke. Budapest 190o. G r i 11 Károly cs. és kir. udv. könyvkereskedése. (Befejező közlemény). A bécsi kormány 1795. f e b r. 25-én kiadja a Generalzensurverordnung-ot, a mely az 1790/91. X. t.-c. dacára Magyarországra is kiterjesztetett. Az 1810-b en kiadott censori utasításokat a magyar censorokra is kötelezőkké tették s az 1811/12. évi országgyűlés maga kijelenté, hogy a könyv vizsgálat Austriában és Magyarországon ugyanazon irányelvek szerint gyakorolandó. A tulszigoruan vett censura ellen 1820. márc. 20-án Bars megye fölír. 1839. június 21 -én az országgyűlés hirlap levén szőnyegen, Szeren csy kir. személynök ezt mellőztetni kívánja, mert belevág a számos törvények által elismert előzetes censurába. A rendek ez ellen hevesen tiltakoztak, majd fölállott Klauzál Gábor s kimutatta, hogy a fönnálló censurának semmi nyoma törvényeinkben, s annálfogva e jogot a nemzet magának tartotta fönn. KI auzál nézetét akkor az egész első tábla magáévá tette. Az 1848. XVIII. t.-c. Klauzál véleményét juttatja törvényerőre, mennyiben kimondja a sajtószabadság visszaállítását. A censura mint törvénytelen örökre eltöröltetett, ezzel ama nagy elv lön törvénybe iktatva, mit B 1 a c k t o n e igy fejez ki: a sajtót alávetni az azt megszorító censura hatalmának, annyit tesz, mint a vélemény szabadságát alávetni egy egyén előítéleteinek, ki ennek folytán csalhatlan és önkényes birája lesz a tudomány, a vallás és politikai téren felmerülhető controvers kérdéseknek. A jogállam eszméje azonban ezzel még nincs befejezve, a korlátlan sajtószabadság, illetve szabadosság ellen a magyar törvény szintén tartalmaz tételeket, kiindulván amaz elvből: «m e g kell büntet ni mint veszedelmestés s ért öt (a mint ez meg is történik) minden oly nyomtatványt, mely egyszer már nyilvánosság elé került, benne veszedelmes irányzatok foglalvák, detörvényen 11 Dr. Illés Károly: A magy. büntetőtörvények magyarázata I. köt. 495. lap. 2j Curia 7,519'88. sz. Márkus: Fels. kir. elvi határozatai V. köt. 414. lap. f) Előző cikk 2. sz. alapuló és pártatlan Ítélettel, ez szükséges föltételeabéke sarend fentartásának, a kormány és vallás, mint a polgári szabadság egyedüli helyes alapjai f ö n ma r a d h a tás á n ak.» (B 1 a c k s t o n e.) A sajtószabadság ekkép helyesen felfogott eszméjét és gyakorlati oldalának alkalmazását mutatja be Zsitvay Leó, — müve tehát a jogállamot tárja elénk a maga legmagasztosabb valóságában, midőn egyrészről a sajtószabadság eszméjét alapelvül kimondja, mást észt azt védi, majd pedig a sajtószabadsággal visszaélőket megtorolja. Nagy figyelemmel vettem e müvet kezembe, mert tudtam, hogy ily nagy feladatra csak Zsitvay Leó vállalkozhatott, kinek gyakorlatával e téren tán egy szakemberünk gyakorlata sem mérkőzhet. Nagy örömmel veheti e müvet a gyakorlati magyar jogász világ, mert oiy ember müve ez, ki megszokta a dolgokat a maga valódi értékökben mérlegelni. Hasznos példa e mü megjelenése, útmutatás ez arra, hogy gyakorlati jogájzaink a maguk élte föladatának választott szakmában saját tapasztalataikat összegyűjtve bocsássák a tanulni és okulni vágyó jogászközönség elé, a jogélet gyakorlati nyilvánulásaiban olyanok ezek a gyakorlati müvek, mint a hajónak a világító torony. A művön magán meglátjuk, hogy a jogélet tapasztalatain s szigorú megfigyelésein alapul, annak csoportosítása,beosztása oly kézre vall, mely az ügyészi s a birói tollat egyformán forgatta, sehol nem válik tul tömörré, sehol nem hosszadalmassá, hanem mindvégig uralja tárgyát, s annak különféle phasisait logicai sorrendben tárja elénk. Maga a mü az általános bevezetés után, két egymástól független részre oszol, az első könyv táigyalja az anyagi jogszabályokat. A Il-ik könyv az alaki jogszabályokat. Az első könyv ismét három fejezetre oszol. Az I. fejezet igen értékes részeket foglal magában, úgymint a sajtó szabadságot, a nyomtatvány fogalmát, a sajtójogi felelősséget, az eljárást felelős személy hiján, — a felelősség alóli mentességet, s a sajtójogi elévülést. Mindezek pedig oly tételek, melyek eddig igy egybeállítva jogi irodalmunkban nem voltak, ez a rész fontos nemcsak a szigorún vett gyakorlati jogászra, de fontos az a laicusra, kinek szava az esküdtszékben ép e nyomós kérdésekben van hivatva sokszor dönteni. Az első könyv második fejezete a sajtó bűntetteket, vétségeket és kihágások eseteit foglalja magába. Szerzőnk ezt két csoportra osztja. Az első csoportba sorolja a bűnös gondolat közlést. A második csoportba a tilos titokköziés eseteit. Ennek a résznek a csoportosítás s a könnyen átnézhetőség a kiváló érdeme, eltekintve más előnyeitől. Az első könyv III. fejezete nem kevésbbé fontos, mert ismét oly téren mozog, hol igen is szigorún kell distinguálni és eljárni, — nevezetesen a sajtórendőri jogszabályokat értem ez alatt. Sehol inkább nincs több alkalma az államnak túllépni a korlátokat, mint ép e téren, viszont elnézni a sajtó szabadságával való visszaéléseket. Ez a rész egy compact egész, a melyet ha az illető közegek kellőleg megtanulnak s szem előtt tartanak, a túllépésektől nem kell tovább félnünk. A H-ik könyv az alaki jogszabályokat tartalmazza. Különös súlyt fektet erre, mert a legszebben kimondott elvek sem érnek semmit, ha a vonatkozó anyagi törvényeket, az alaki törvények, az eljárási correct szabályok ki nem egészítik. Ki tagadná meg azt, hogy a méltán értékes 1878. V. t.-c. valódi életét csak 1900. január hó 1-én nyerte meg. Az eljárási szabályok tehát különösen fontosak anyagi törvényben kimondott elveket illetőleg, az élet, e nagy kritikus az eljárás helyes voltában rostálja meg a kimondott eszméket, elveket és tételeket Zsitvay Leónak, a par excellence gyakorlati jogászéielének s működésének ez volt a fényoldala, nagyon természetes, hogy ez a rész is a gyakorlati jogászvilág számára igen kiváló becsű s alkalmas lesz arra, hogy számos és végzetes tévedésnek elejét vegye. Ennyit a könyvről magáról, s végeredményül annyit, hogy Zsitvay Leó derék munkát végzett, s hogy müve gyakorlati nagy becsét azonban a most megindult uj élet a bűnvádi eljárás terén fogja véglegesen és a maga értéke szerint fölismerni és hasznosítani. Horváth János, kir. alügyész Budapesten. Vegyesek. Helyreigazítás Lapunk f. hó 14-én megjelent mult számában dr. Gombai Izsó pozonyi ügyvéd ur «Egy ügyvéd panasza* cimü cikkének 3-iK bekezdésének 3-ik sorába, «vicnélküli fulánkjait» helyett: méznélküli fulánkjait; ugyanazon bekezdés 11-ik sorában «egy choros* helyett: egy chorus; a 4-ik bekezdés 13-ik sorában pedig «e legképzelhetőbb* helyett: a legképzelhetőbb olvasandó. A besztercebányai ügyvédi kamara a B. T. és az Esküdtszéki intézmény életbeléptetése alkalmából f. hó 8-án nyilvános felolvasást rendezett. Célja volt az uj intézmény életbeléptetése alkalmából az, hogy azt az érdekelt közönséggel megösmertesse. Az első felolvasó dr. Rippely Ede ügyvéd volt, a ki az uj intézménynek szervezetét, alakítását stb. — általában annak közigazgatási részét megösmertette. Második felolvasó Traeger Zsigmond tszéki biró volt, a ki feladatává tűzte azokat a büntetendő cse-