A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [2. r.]

278 A JOG Belföld Az uj peres eljárás. Azon értesülést nyerjük, hogy az igazságügyministeriumban már csaknem elkészültek az uj peres eljárással, a mely a szóbeliség és közvetlenség alapelvein épül. Plósz Sándor igazságügyministernek e nagy munkában dr. Térfy Gyula és dr. Fodor Ármin törvényszéki birák segédkeznek és most dolgozták ki az utolsó fejezetet, a melynek cime a perújítás. Teljesen készen | vannak a birói hatáskör és illetékesség, a perképesség, a tárgyalás menetére, a bizonyítékokra és perorvoslatokra stb. vonatkozó fejezetek. Mint értesülünk, a telekkönyvi és bányaügyi eljárás kivételével az összes peres eljárás egyöntetűen, egységesen lesz ; szabályozva. A rendes-, sommás-, kereskedelmi- és váltó-eljárások közti különbség megszűnik. Ezek az ügyek ezután mind egyöntetűen lesznek szabályozva. Szóbeli lesz az eljárás ugy a járásbíróságok, mint a törvényszék előtt. Csupán a pertárgy kisebb vagy nagyobb értéke dönt arra nézve, hogy a pert a járásbíróságoknál vagy a törvényszéknél indítsák. Ezután tehát 500 forintig váltóperek is indíthatók a járásbíróság előtt. A fizetési meghagyásokról szóló törvény is lényegesen módosul, a mennyiben ezután csak váltó és szabályszerű okirat alapján lehet kérni fizetési meghagyás kibocsátását. A fizetési meghagyást pedig ezután nem «ellenmondással», hanem valóságos «kifogásokkal» lehet csak megtámadni. A kifogás felett aztán szóbeli tárgyalás lesz és az ügy ítélettel döntetik el. A fizetési meghagyás tehát egészen olyan lesz, mint most a sommás váltó-végzés. A kifogást írásban és szóval is lehet előterjeszteni. A községi bíráskodást szintén tüzetesen és kimeritően szabályozzák. Az uj perrendtartás első előadói tervezetét még október folyamán nyomatják ki. Ezután szaktanácskozmányt tartanak a tervezet felett és még ebben az évben beterjesztik az uj perrendtartásról szóló törvényjavaslatot a Ház elé. Ertékezlet a gabonauzsoráról. Az igazságügyminisztériumban P1 ó s z miniszter személyes elnöklésével a gabona-usora ellen való védekezés ügyében értekezletettartottak,amelyen Vörösmarthy Béla álamtitkár,dr. E á n y i Bertalan miniszteri tanácsos, dr. Baumgarten Izidor osztálytanácsos, Nagy Sándor kúriai biró, dr. B a r t ó k y József földmivelésügyiminiszteriosztálytanácsos és dr. Szá sz y Béla titkár vett részt. A tanácskozásról a következőket jelenthetjük. Az értekezletnek az volt a célja, hogy a gabona-uzsora ellen való védekezésről készítendő törvényjavaslat-tervezet irányelveit kijelöljék a beszerzett adatok és előmunkálatok alapján, amelyek á minisztériumok rendelkezésére állanak. Miután az ankéten az irányelvek tekintetében megegyeztek, már megkezdték a javaslat-tervezet kidolgozását. Ha ezzel készen lesznek, nagyobb ánkétet hívnak össze, az érdekelt körök bevonásával. Nemcsak a gabona-uzsoravétség megtorlásával, hanem a gabonauzsora preventív uton való meggátlásával is foglalkoznak az érdekelt körökben. Élénk helyesléssel találkozik az a közigazgatási szakkörökből eredó gondolat, mely az állami egyenes adók végrehajtás utján való beszedésével van kapcsolatban. A földműves ugyanis a III. évnegyedben az állami adót kénytelen kifizetni, mert külömben augusztus 15-ikén okvetlenül megkezdődnek az adóvégrehajtások s a lefoglalt gabonát szeptember 10—15-ike közt becsáron alul is elárverezik. A szegény nép tehát, hogy az adóvégrehajtásoktól meneküljön, a legalacsonyabb árak mellett kénytelen eladni gabonáját. A lelkiismeretlen gabonakereskedők a népnek ezt a szorult helyzetét zsákmányolják ki, ringeket alkotnak a gabonaárak hihetetlen leszállítására. Már most e kizsákmányolással szemben azt javasolják, hogy az állam nagyobb gabonakereskedő-cégekkel kössön szerződést, amely cégek a tőzsdei napi ár mellett vennék át a végrehajtók által lezálogolt gabonát. Az adóvégrehajtások alkalmával lezálogolt gabona községi takarékmagtárakba volna összegyüjtendő és annak végleges átadása a cég kezeihez csakis a zálogolást követő 30 nap múlva történnék. A cég az átvétel napján jegyzett árt fizetné az államnak. A kisbirtokosnak joga lenne a lezálogolt gabona átadásáig gabonáját kiváltani. Ez intézkedések által a helyi uzsorások is kényszerítve lennének arra, hogy a tőzsdén jegyzett napi árakhoz ragaszkodjanak, a kisebb gazdák pedig kiszabadulnának a helyi uzsorások karmaiból, összeköttetésbe jönnének a nagy piaccal s tájékozást nyernének a napi árhullámzásról. Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. (Folytatás.) 15. §. A biztosítási magánvállalat a belföldi ügyletek után alkotott és a 14. §. a—d) pontjai szerint elhelyezett díjtartalékot minden üzletévet követő öt hónapon belül a m. kir. állampénztárba köteles letéteményezni. A 14. §. a), b), és c) pontjában említett értékpapírok az üzleti év utolsó napján a budapt sti értéktőzsdén jegyzett középárfolyam szerint számitandók. A letett értékek az állami biztosítási hivatal utalványára adatnak vissza. Az állami biztositási hivatal pedig az utalványozást csak azokra az értékekre rendelheti el, melyekre nézve a biztositási vállalat kimutatja előtte, hogy azok a biztositási szerződéseknek teljesítése, visszavásárlása vagy egyéb módon megszűnése következtében lelszabadultak vagy pedig az életbiztosítási kötvényekre előleg vagy kölcsönkép adattak. A díjtartalék beszolgáltatására és kezelésére, az értékek kicserélésére és a kamatjövedelenimek időszakonkénti kiszolgáltatására vonatkozó részletes intézkedéseket, a kereskedelemügyi mmisterrel egyetértően, a pénzügyminiszter állapítja meg. 16. §. Ha a 14. §. szerint elhelyezett biztositási díjtartaléknak hivatalos árfolyam szerinti értéke a letéteményezés tartalma alatti időben az év utolsó napján csekélyebb annál az értéknél, mint a melyben az állampénztárba beszolgáltatásakor letéteményeztetett, az állami biztositási hivatal az illető vállalatot, a 40. §-ban megállapított rendbírság terhe alatt a hiánynak bizonyos határidőben pótlására utasíthatja. 17. §. A biztosítási vállalat köteles a díjtartalék elhelyezéséül szolgáló értékpapíroknál az év végén mutatkozó és az évfolyamán nem értékesített egész árfolyamkülönbözeti tartalék alkotására fordítani. Ezt a tartalékot kizáróan csak a díjtartalékot képező értékpapírok árfolyamveszteségének fedezésére szabad fordítani. Az árfolyamkülönbözeti tartalékot belföldön kell elhelyezni és azt kizáróan a 14. §. a), b) és c) pontjaiban megjelölt értékekben és az ott megszabott arányban kell befektetni. 18. §. A biztositási vállalat köteles az évi tiszta nyereségnek legalább 10 százalékját nyereségtartalék alkotására fordítani. Ezen tartalék mindaddig gyarapitandó, mig a biztositási tőkének a 4. §-ban kötelezően megszabott nagyságát el nem érte. A mint erre az összegre emelkedett, az évi tiszta nyereségnek csupán 5 százaléka csatolandó a tartalékhoz. Ha azonban a biztositási tőke nagyságát elért tartalék később csökken, ez mindaddig újból 100/o_al gyarapitandó, mig a biztosítási tőke nagyságát ismét elérte. (23. §.) A külföldi biztositási vállalat csupán a belföldi üzletre vonatkozóan köteles nyereségtartalékot alkotni. A nyereségtartalékot csak belföldön lehet elhelyezni és csakis a 14. §. a), b) és c) pontjaiban megjelölt értékekbe és az ott merjelölt arányban lehet befektetni. 19. §. A biztositási vállalat alapításának és első szervezésének költsége legfeljebb három évre, a szerzési költség pedig kárbiztositásnál, nemkülönben a balesetet tárgyazó biztositásnál a biztositási, de három évnél nem hosszabb időre és az életbiztosításnál, ha a biztositási idő öt évnél rövidehb, ezen időre, különben pedig öt évre osztható fel. A megszűnt biztositásnak szerzési költségét a megszűnés évében kell törleszteni. 20. §. A biztositási vállalat köteles könyveit minden évben lezárni, azok alapján a lefolyt üzletév egész üzletéről zárószámadást készíteni és ezt a vállalat fejlődését és vagyoni viszonyait szabatosan feltüntető évi jelentés és közgyűlési jegyzőkönyv kapcsán, a közgyűlést követő két hó alatt az állami biztositási hivatalhoz beterjeszteni. Külföldi biztositási vállalat egész üzletéről és belföldi üzleteiről külön-külön jelentést és zárószámadást köteles készíteni és beterjeszteni. Viszonosság esetében az állami biztositási hivatal megengedheti, hogy a külföldi vállalatnak az egész üzletről szóló jelentése és zárószámadása a jelen törvény szabályaitól eltérhessen. A zárószámadás és a felügyelő-bizottságnak a zárószámadás megvizsgálását tartalmazó évi jelentése a budapesti hivatalos lapban, valamint a vállalat hirdetményeinek közzételére alapszabály szerint megjelölt módon nyilvánosságra hozandó. Az évi jelentések és zárószámadások tartalmának összeállításánál irányadó elveket és mintákat az állami biztositási hivatal meghallgatása után a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg. 21. §. Az alapszabályoknak, vagy az alapszabályokat helyettesítő bejelentésnek (5. §. harmadik bekezdése), valamint az üzleti tervnek minden módosítása, a biztositási vállalatnak felszámolása, vagy - csődöt kivéve — bármely módon megszűnése, úgyszintén minden egyezmény, melynek az a célja, hogy valamely vállalat összes vagy egyes üzleti ágainak biztositási állaga, az arra vonatkozó díjtartalékkal és dijátvitelekkel együtt legalább felerészében más vállalatra átruháztassék vagy más vállalattól átvétessék, avagy, hogy az összes vagy egyes üzleti ágak biztositási állagának legalább fele része a megfelelő díjtartalékkal és dijátvitelekkel együtt viszontbiztosításba adassék vagy átvétessék, az állami