A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [2. r.]

A JOG 279 biztosítási hivatal jóváhagyását igényli és a nélkül a kereske­delmi cégjegyzékbe be nem jegyezhető illetve hatályba nem lép­tethető. A díjtartalék ily viszontbiztosítási egyezmény létrejötte ese­tében is a belföldön marad elhelyezve és letéteményezve. A 7. és 12. §§-ban említett számítási alapok módosítása csak a díjtartalék gyarapítása céljából és pedig a már megkötött ügyletekre vonatkozóan csupán a biztositoltak ujabb megterhe­lése nélkül történhetik. Az első bekezdésben emiitett egyezménynek (átruházásnak, egyesülésnek vagy viszontbiztosításnak) csak akkor van helye, ha az érdekelt vállalatok az állami biztosítási hivatal előtt kimutat­ják, hogy díjtartalékaik legalább is a 12. §. szerinti számitásnak megtelelő értékben teljes épségben megvannak, vagy pedig az egyezmény létesítésével egyidejűleg kiegészíttettek. Külföldi válla­lattal ily egyezmény csak akkor létesíthető, ha annak belföldön működő, bejegyzett fióktelepe van. Egyebekben a jóváhagyás csak akkor tagadható meg, ha oly körülmény forog fenn, mely miatt a 10. §. szerint az igazolvány kiállítását lehetne megtagadni, vagy a melynél fogva a biztosítottak helyzete rosszabbodnék. 22. §. A 21. §-ban emiitett egyezmény (egyesülés, átruházás vagy viszontbiztosítás) esetében a vállalatok életbizlositottjai biztosítási szerződéseiktől visszaléphetnek ugyan,de visszalépés esetében csu­pán annak az összegnek háromnegyed részét követelhetik, mely őket a díjtartalékból az egyezménynek a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bejegyzése napján számitásszerüen megilletné. 23. §. A biztosítási magánvállalat biztosítási tőkéjét, ha ez a 4, §-ban meghatározott összeget meghaladja és ha a 18. §. értel­mében alkotott nyereségtartalék a biztosítási tőkeösszeget elérte, a 4. §-ban kötelezően megállapított összegre leszállíthatja. A biztosítási tőke ezen leszállításához az állami biztosítási hivatal jóváhagyása csak akkor tagadható meg, ha a leszállítás következtében a biztosítottak helyzete rosszabbodnék. 24. §. A kit a biztosítási vállalat biztosítási ügyletek megkötésére felhatalmaz : az a vállalat főügynöke (vezérügynöke) s ilyennek nevezendő. logköre kiterjed biztosítási ajánlatok elfogadására és köt­vények kiállítására, valamint mindazokra a jogcselekményekre, melyeket az ügylet rendszerint szükségessé tesz. Különösen fel van hatalmazva arra : a hogy a biztosítási dijat — a visszatérő időszakban fize­tendő dijakat is — a biztosítottól átvegye és erről nyugtát állít­son ki; bi hogy a biztosítás tartama alatt a biztosítás fentartása céljából szerződés szerint megkövetelt közléseket valamint a szer­ződés által teltételezett esemény bekövetkezéséről és annak meg­történte után teljesítendő bejelentéseket a biztositottói átvegye ; c) hogy a folyamatban levő biztosítást meghosszabbítsa és annak szerződéses tartalmát a biztosítottal egyetértően módosítsa. A főügynöknek ezt a jogkörét a biztosítási vállalat harma­dik személyekkel szemben nem korlátozhatja. Ez a jogkör megilleti a vállalat által főügynökül (vezérügy­nökökül) alkalmazottakat akkor is, ha biztosítási ügyletek meg­kötésére külön felhatalmazva nincsenek. 25. §. A kit a biztosítási vállalat biztosítási ügyletek megköté­sének közvetítésével megbíz : az a vállalat ügynöke és ilyennek nevezendő. Jogköre kiterjed arra : aj hogy ügyletkötésre feleket szerezzen, a biztosítási aján­latot a biztosítottól átvegye és a vállalathoz továbbítsa ; b; a biztosítási kötvényt a biztosítottnak kiszolgáltassa és ennek ellenében a biztosítási dijat saját nyugtájára is felvegye ; ci a szerződés által feltételezett esemény bekövetkezéséről és annak megtörténte után teljesítendő bejelentéseket a biztosí­tottól átvegye és d) a visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási dijat a vállalat nyugtája ellenében felvegye és a mennyiben a lejáratig a vállalat a biztosítottat arról, hogy az ügynök a díj felvételére nincs jogosítva, külön nem értesítette, a dijat a biztosítottól a biztosítási szerződés érvényben maradását eredményező hatálylyal saját nyugtájára is átvegye. Az ügynöknek ezt a jogkörét a biztosítási vállalat harmadik személyekkel szemben nem korlátozhatja. Ez a jogkör megilleti a vállalat által ügynökül alkalmazot­tat akkor is, ha biztosítási ügyletek közvetítésével külön meg­bízva nincsen is. 26. §. Ha a biztosítási ügylet a biztosított által kitöltött ajánlat alapján köttetett meg és ez az ajánlat oly valótlan feleletet tar­talmaz, mely fontosságánál fogva a biztosítás elvállalására befo­I lyással lehet, a biztosítási vállalat e körülmény miatt az ügylet érvényességét meg nem támadhatja, ha a biztosított bizonyítja, hogy a valótlan feleletet az ajánlat kitöltésénél közreműködött ügynöknek az ajánlatban foglalt homályos vagy határozatlan kér­dés értelmének magyarázata alapján adta. 27. §. Ha a biztosítási ügylet az ügynök által vagy a biztosítottól különböző személy által, az ügynök jelenlétében, kitöltött ajánlat alapján köttetett meg és ez az ajánlat valótlan teleletet tartal­maz oly tényről, vagy körülményről, melyről az ügynök közvet­len észlelet alapján meggyőződést szerzett vagy szerezhetett és a mely a biztosítás elvállalására fontosságánál fogva befolyás­sal birhat, a biztosítási vállalat e körülmény miatt az ügylet érvényességét meg nem támadhatja. Ha pedig a valótkn felelet oly tényre vagy körülményre vonatkozik, a mely az ügynöknek nem közvetlen észlelet, hanem a biztosított közlése alapján jutott vagy juthatott tudomására, a biztosítási vállalat ezen körülmény miatt az ügylet érvényességét csak akkor támadhatja meg, ha az ügynök a valótlan tartalmat a biztosított tényleges bemondásának megfelelően töltötte ki az ajánlatban. Ha a biztosított fél sem írni, sem olvasni nem tud, vagy ha az ajánlat nyelvét nem érti, és az ajánlaton két jelen volt tanú nem tanúsítja, hogy az ajánlat a biztosított félnek felolvas­tatott és az általa értett nyelven megmagyaráztatott, annak bizo­| nyitása, hogy az ügynök a valótlan tartalmat a bemondásnak ' megfelelően töltötte ki, a biztosító vállalatot terheli. I 28. §. A 25—27. §-ok megfelelően alkalmazandók akkor is, ha a biztosítási ügyletet oly személy közvetíti, a kit a vállalat nem alkalmazott ugyan kifejezetten ügynökül, de a kinek üzletszerű közvetítését elfogadni szokta. 29. §. A biztosítási vállalat az ügyletek megkötésére, valamint az ügyletek közvetítésére felhatalmazott ügynökeinek meghatalma­zást és ennek megszűnését is, a 40. §-ban emiitett rendbírság terhe alatt, az állami biztosítási hivatalnak, a meghatalmazás adásától, illetve megszűnésétől számított három nap alatt bejelenteni köte­les. 30. §. i Az állami biztosítási hivatal a feleket megtévesztő ajánlati űrlapok használatát, a 40. §-ban megállapított rendbírság terhe alatt megtilthatja a vállalatnak. (Vége következik.) Irodalom. A magyar közjog kézikönyve . Irta : K m e t y Károly buda­| pesti tud. egyetemi tanár. (Politzer Zsigmond és fia kiadása) ; Ára 8 korona. Kmety Károly uj kézikönyve uj irányt jelöl közjogi irodal­I munkban. Ha semmi más kiválósága nem lenne, a legnemesebb cél el van érve : ez az első közjogi tankönyv, melyből hazafiságot lehet tanulni. Általában mindenütt önálló felfogás jelemzi. Soraink kerete nem engedi, hogy müvéből kiszakított részeken bizonyítsuk be fenti állításunkat, de constatálható, hogy mindenütt reá bukkan \ az ember önállóságára, mely meggyőzően hat. Érvelése erőteljes, I tudományos alapokon nyugszik. Minden során meglátszik, hogy j kerüli a sablonokat; speciális magyar közjogot kiván teremteni. A mű beosztása könnyen lehetővé teszi az áttekintést. Hat | könyvre oszlik. I. A magyar közjog forrásai. II. A magyar állam népe és területe. III. A magyar király. IV. Az országgyűlés. V. A fele­lős kormány, a helyhatósági önkormányzat és a független bírósá­gok. VI. A társországok autonómiája és az osztrák császársághoz való viszonyuk. A bevezetésben az alaptanokat, a függelékben a magyar állam-cimereket és színeket adja. Az egyes fejezeteket kimerítően tárgyalja. A különböző intézmények tárgyalásánál eltér az eddigi közjogi Íróktól, s nehogy olvasója a történeti fejlődés labirintjai között eltévedjen, csak a mai állapotokat tárgyalja a szövegben, mig az előzményeket, fej­lődési fokozatokat a világos megkülönböztetés kedvéért j eg y z ét­be n adja. Megjelent. A XII táblás törvény töredékei. Közli V éc s e y Tamás, a római jog ny. r. tanára a budapesti kir. egyetemen, a m. t. akadémiai rendes tagja, a magyar jogász-egylet alelnöke. Budapest 1900. Politzer Zsigmond és fia kiadása. Ára 1 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents