A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Néhány szó a rendezett telekkönyvek és a kész betétek rendben tartása illetve a telekkönyvek gyorsabb rendezésének kérdéséhez

276 A JOG vonatkozó része által indíttatva, felbuzditva érzem magam alább elsorolandó szerény eszméim, illetve nézeteimnek, kiválólag a gyakorlati élet követelményei szemmel tartása mellett leendő közzétételére, azon reményben, hogy a közjó eléréséhez, habár talán egy elenyésző csekély részszel én is hozzá járulok. A rendezett telekkönyv, illetve betét állandó rendbentartására alkalmas törvényt hozni volna a legfőbb cél; felette kívánatos és üdvös lenne ilyen törvény egyaránt az államra és polgáraira. Az én nézetem az, hogy a rendbehozott telekkönyvek, illetve betétek a ma érvényben levő telekkönyvi rendtartás, s a telekkönyvekre vonatkozó egyé^> törvények és rendeletek s az örökösödési eljárás által, állandóan rendben nem tarthatók ; azaz a helyszínelés óta, a betétszerkesztésig illetve telekkönyv helyesbítési eljárásig (1892 ; XXIX. t. c. 2. §. 1. a. b. pontok) keletkezett hibák újból előfognak állani, tagadhatatlanul kisebb mérvben, mint eddig. Arra nézve, hogy a telekkönyvi tulajdonos, egyszersmind tényleges birtokos is legyen, illetve a betétek a lehetőség szerint állandóan rendben tartassanak, szükségesnek tartanám törvényben kimondani : 1. Hogy az ingatlan átruházást tárgyazó kérvények csak abban az esetben fogadhatók illetve intézhetők el érdemileg a telekkönyvi hatóság által, ha azt nem a felek, kivéve azon esetet, ha az egyik fél jogi képzettségei bír, hanem a) kir. közjegyző, b) ügyvéd vagy c) községi jegyző készítették és ellenjegyezték. 2. Jogi képzettséggel nem bíró felek maguk, ingatlan átruházás iránti kérvényeiket csak szóval terjeszthetik elő a telekkönyvi hatóságnál, mely arról jegyzőkönyvet vesz fel. 3. Kötelesek a felek s az 1. pont alatt megnevezett megbízottak az eddigi kellékeken felül a kérvényben pontosan megnevezni az átruházás tárgyát képező ingatlanok mindkét oldali szomszédos tulajdonosait s ha ezt bármi okból nem tehetnék, közölniök kellene a szomszédos ingatlanok régibb tulajdonosainak, esetleg azok egyikének a nevét. 4. A mennyiben az 1. pont a., b., c. alszámai alatt megnevezett egyének, a 3. pontban foglalt rendelkezéseknek meg nem felelnének, felelősek az esetleges hibás átírásból a felekre háramolható károk és hátrányokért. 5. Köteles a telekkönyvi hatóságnál szemlézéssel foglalkozó egyén, a telekkönyvi térkép és az átruházás tárgyát képező ingatlanokkal szomszédos telekkönyvi joszágtesteket tartalmazó telekkönyvek illetve betétek segélyével az átruházás iránti kérvényben foglalt adatok figyelemben tartása mellett az azonosítást megejteni, s ennek megtörténtét a beadványra ráírni. 6. Ha az azonosítás nem sikerülne, illetve az látszanék, hogy a telekkönyvi tulajdonos nem tényleges birtokos, illetve nem azt birja, mint a mire tulajdonosként van bejegyezve, ez esetben köteles a szemlét teljesítő közeg a telekkönyvi hatóságnak jelentést tenni, s ha az eljáró biró ujabb szemle alapján, a jelentéshez foglaltakat alappal biroknak találna, köteles lenne a biró a kérvény ideiglenes félretétele mellett a feleket maga elé idézni, ezeket a rendetlen telekkönyvi állapot esetleges hátrányos következményeire, s a tényleges birtoklás alapján való tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges adatok beszerzésére nézve kitanítani, illetve a tényleges birtoklás alapján való tulajdonjog bejegyzési, esetleg telekkönyvi helyesbítési (1891: XVI. t.-c. 18. §. a. pont) eljárást hivatalból megindítani. A nem szakértő feleknek azért nem tartanám megengedhetőnek az ingatlan átruházást tárgyazó kérvények beadását, mert tapasztalat alapján mondhatom, hogy az ilyen kérvényeknek úgyis igen nagy része elutasítást von maga, s mert a 3. pont alatt emiitett kívánalmaknak alig tudnának helyesen megfelelni, igen sok esetben neveznék meg a szomszédos tulajdonost, vidéki helyeken szokásos ragadvány (guny) nevén, vagy a tulajdonos helyett megneveznék a haszonélvezőt, esetleg a bérlőt. Különben tapasztalat igazolja, hogy a felek, még az intelligensebb elemek is, felismerve a telekkönyvi ügyek körüli teljes tájékozatlanságukat, legtöbb esetben telekkönyvi ügyekkel foglalkozó egyének segélyét veszik igénybe. Hogy a 3. pontban foglalt kívánalmaknak a kir. közjegyző, ügyvéd és községi jegyző illetve a telekkönyvi hatóságnál az eljáró biró pontosan megfeleljenek, felelősség terhe alatt kötelességükké kellene tenni azt, hogy az azonosításhoz szükséges adatokat a felek gondos kikérdezése mellett, kétely esetén a vonatkozó telekkönyvek, betétek, illetve a községi elöljáróság által pontosan vezetendő, 5 évenként a község költségére az eredetivel összegyeztetett és kiigazított telekkönyvi illetve betétmásolatok, telekkönyvi térképek, esetleg a katasteri adatok alapján állapítsák meg. Azt nem tartanám célszerű intézkedésnek, ha a községi jegyzők a telekkönyvi kérvények beadásától eltiltatnának. Ez inkább káros, mint hasznos intézkedés lenne, ugy a felekre, mint a telekkönyvek illetve betétek rendbentartása szempontjából. Ha közjegyzői és ügyvédi kényszer hozatnék be a telekkönyvi ügyeknél, az eddigieknél még több eset fordulna elő. különösen kisebb értékű ingatlanoknál, a mikor a felek az adásvételről szerződést nem Íratnának, s a tulajdonjog átírást nem kérelmeznék. Sokkal nehézkesebb, s a felekre sokkal hátrányosabb volna az eljárás, ha a közjegyzői és ügyvédi, különösen a közjegyzői kényszer hozatnék be. A közjegyző vagy ügyvéd székhelyétől 30—40—50 k. méternyire eső községben lakó felek, különösen azok, kik vonaton nem közlekedhetnek s fogattal nem rendelkeznek, sok esetben kétszer-háromszor is, sőt többször is elhatároznák s mégis mindannyiszor elmulasztanák a közjegyző vagy ügyvédhez való bemenetelt, különösen nagyon hanyagul menne az ingatlanok átíratása a nyári nagy munka időben, meg tavaszszal és őszszel, mikor esőzések alkalmával a vidéki utak a nagy sár miatt csaknem járhatlanok. Számtalan csekélyebb értékű ingatlan átírása elmaradna csupán azon okból is, hogy a közjegyző és ügyvéd munkadija nagyobb mint a községi jegyzőké. A közjegyzők vagy ügyvédek lakhelyére való bemenetellel, az eladó és vevő, igen gyakran eladók és vevők, egy egy napot, sőt ha igen távol laknának, két napot is elvesztenének, s még ezenkívül igen sok esetben viselniök kellene az azonossági tanuk dijait és költségeit is, ezek nélkül pedig nem lehetne megengedni az ügyvédnek sem, hogy előtte ismeretlen egyéneknek ingatlant tárgyazó vagyonátruházási szerződést készítsen. Ismétlem, hogy különösen a 200—300 korona értéken alul levő ingatlanok átírása, a fenti okoknál fogva számtalan esetben elmaradna. Mivel pedig éppen a kis értéket képviselő ingatlanok kétszer-háromszor is képezik némely évben átruházás tárgyát, s mivel tényleges birtoklás alapján való tkvi rendezés esetén csak az utolsó tulajdonos kötelezhető illetékek fizetésre — s ez helyes is — az államnak az illetékkel meg nem róható ügyletek folytán évente rendkívüli nagy kára származnék. Jászkiséri működésem alatt — hol általános telekkönyvi helyesbítést foganatosítottam — számos olyan ingatlant találtam, különösen a 200 koronánál kisebb értéket képviselő ingatlanok között, melyeknek a telekkönyvi tulajdonostól számítva a tényleges birtokosig 4, 5, sőt több telekkönyvön kivüli tulajdonosa is volt. Jogi képzettséggel nem biró feleknek azért engedném meg, hogy tulajdonjog bejegyzése iránti kérvényeiket, szóval ezután is előterjeszthessék a telekkönyvi hatóságnál, mert ez által mód nyújtatnék a legszegényebb elemeknek is arra, hogy tulajdonjogukat, a lehető legkevesebb költséggel kebeleztethessék be, másrészt a jegyzőkönyvet felvevő biró személye biztosítékot képezne arra nézve, hogy az azonosítás a jegyzőkönyv felvétele előtt megtörtént. Az azonosításra vonatkozó megjegyzésnek, a jegyzőkönyvnek elmaradhatlan kellékének kellene lenni. Azra nézve, hogy az átruházás tárgyát képező ingatlannak, az okirat illetve kérvényben helyrajzi szám szerint megjelölt ingatlannal való azonosítása a tulajdonjog átírása előtt megtörténjék, s hogy a biró csak azután intézkedjék a tulajdonjog átírása tárgyában, ha az a z o n o s s á g r ó 1 meggyőződött, ez ideig suly fektetve nem lett, pedig tapasztalat alapján mondhatom, hogy erre a legnagyobb súlyt kellene fektetni, s ha erre a múltban a fent kifejtett módon lett volna suly fektetve, akkor a betétszerkesztőknek felényi, esetleg harmadrésznyi munkájuk lett volna, mint most van. De ha most kezdenénk is el a fen t ebb kör vo italozott azonosítást, mivel a telekkönyvi hatóságok folytonosan rendeznék telekkönyveiket, a betétszerkesztők munkájamindigkevesebb lenne, s végeredményében sok kai gyorsabban haladnának munkájokkal. A legtöbb hiba éppen az azonosítás elmulasztása miatt csúszott be a telekkönyvekbe, s e nélkül ezután is számtalan hibás bejegyzés fog történni, ugy a hagyaték átadó végzések, mint a rendes beadványok alapján. Túlnyomóan pórnép által lakott vidéki helyeken főleg, de a városokban is egyugyanazon nevet 5—10 ső! 20 -30 egyén