A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Néhány szó a rendezett telekkönyvek és a kész betétek rendben tartása illetve a telekkönyvek gyorsabb rendezésének kérdéséhez

A JOG 275 cselekvőképtelen helyzetbe az ügyvéd által nem képviselt fél esik. Ilyen esetben aztán, a Curiának (57/1900 sz. ítéletében (Ügyv. Lapja 1900. 9.) kifejezett felfogás szerint, nem formális igazolásnak van helye, hanem az ügyfélnek bizonyítania kell, hogy a 3 havi idő azért telt le a nélkül, hogy a per érdemleges befejezését kétte volna, mivel ügyvédje időközben cselekvőképtelen lett s neki erről tudomása nem volt; amikor azután a törvényszék záros határidőt tüz ki a végleges felbontó kérelem előterjesztésére, vagy ha ezt a kérelmet egyúttal előadta a fél, azt elfogadja és a pert érdemben elbírálja az elsöbiróság. A Curiának most említett 67/1900 sz. határozata jelenti ki először kétségtelenül, hogy a házassági perben az 1894: XXXI t-c. által meghatározott nevezetesen a 99. és 100. §§-ban szabályozott határidő elmulasztása miatt igazolásnak egyáltalán nincs helye, hanem a mulasztás esetleg csak a 83. §. 2. bekezdésében foglaltak fenforgása esetén ennek bizonyításával orvosolható. Eleinte nem ily merev volt az álláspontja a Curiának, a mit mutat az 1.207/1899. sz. határozat is. E szeri t a két alsóbiróság elutasító végzését feloldotta a Curia és utasította a törvényszéket, hogy a kitűzendő tárgyaláson a feleket a telperes által beadott igazolási kérelemre haligassa meg, annak tisztába hozatala végett, értesült-e a felperes a feleknek ágytól és asztaltól különélést rendelő ítéletéről, s ha igen, mikor? Derítse fel továbbá, mi volt az oka annak, hogy felperes a 100. v?-ban meghatározott idő alatt a házasság felbontása nánt kérelmet be nem adott, illetve hogy mennyiben terheli ezen mulasztás magát a felperest ? Ezen végzés szerint ugy látszott, mintha helyet akart volna adni a Curia az igazolásnak, ha maga a fél követett el vétlen mulasztást. A 83. £-ban kitűzött elévülési idő elmulasztása körül is találkozunk méltányos Cutiai határozatokkal. így azokban az esetekben, ha az életközösségnek állandó megszakítása a 80. a) pontja alá eső kötelesség sértést foglalia magában, eme folytonos állapotra vonatkozó kereseti jog a 83. §. alapján elévültnek nem tekinthető. (Curia 4,525/897., 2,078/898., í,263'898. sz. stb.) Ha a 83. §-ban irt hat hó utánközvetlenül (mint. pl curiai 3,786/897. sz. esetben 2 nap múlva) indul meg a kereset, enyhíteni szokta a gyakorlat a törvény szigorát azzal, hogy az erőhatalom vagy cselekvőképtelenség fogalmát tág értelemben veszi. így a 4,099/899. sz. perben kimondta a Curia, hogy mivel felperes a bontó kereset megindításában az által gátoltatott, hogy igazolt szegénységénél fogva pártfogó ügyvéd kirendelésének kérelmezésére volt utalva, a kereseti jog azon az alapon, hogy a felmerült bántalmazástól számítva 6 hó már eltelt, nem tekinthető elévültnek. Máskor pedig (pí. 5,626/897. sz. a.) hitelt adott a fél azon egyszerű állításának, hogy a bontó okul szolgáló körülményről csak későn értesült. A bírói gyakorlatnak ez a hullámzása azonban nem megnyugtató. Mennyivel helyesebb lenne nyíltan szint vallani és az 1881 : LIX. t.-c. 61. §-ának analóg alkalmazása mellett helyet adni az igazolásnak. De mivel a bírói gyakorlat végkifejtése —• ugy látszik — éppen ellenkező, az uj perrendtartási törvényben határozottan és kifejezetten kell rendelkezni a felől, vájjon a H. T.-ben irt határidők elmulasztása esetén van-e helye igazolásnak? Mert a H. T. 83. §. 2. bekezdése nem zárja ki az igazolás megengedését s az erre való hivatkozást nem lehet döntő érvnek elfogadni. Ez a törvényhely ugyanis nem a fél (vétkes vagy vétlen) mulasztásáról rendelkezik, hanem azokról az akadályokról, a melyek őt a kérelem előterjesztésében gátolják. Igaz ugyan, hogy e kérdés megoldása — kivált a 99. és 10). §«5.-okra való tekintettel — különös megfontolást érdemel. Ha ugyanis e §§-ok esetén igazolásnak lenne helye, a különélést rendelő Ítéletnek a H. T. 102. §-án alapuló rendelkezéseit illetőleg complicátiók támadhatnának. Nevezetesen kétséges lenne, hogy e rendelkezések hatálya, a mely csak a 99. §. szerint megszabott különélés idejére és a 100. §.-ban irt 3 hóra terjed ki az esetben, ha a felek a 100 §. alapjánN a házasság felbontását nem kérik, — igazolás esetén érvényes lenne-e a most emiitett 3 hó letelte utáni időre is egészen a bontó ítélet meghozataláig ? Ha igen. ugy méltánytalanság érhetné pl. az esetben a férjet, ha a 102. §. alapján a vétkesség vizsgálata nélkül kiszabott nötartást huzamosabb ideig kellene fizetni, holott talán egyedül a neje. vagy a neje is vétkes ? Ezen a bajon csak ugy lehetne, némileg legalább segíteni, ha az igazolási határidőt rövidre szabnák. Az igazolás és perújítás jogorvoslatainak mellőzésével egészen íj eszméket vet fel e kérdés megoldására nézve J a c o b i Béla. (Jogt. Közi. 1900. 36.) Szerinte, ha a felek a 100. §-ban irt 3 hó alatt és annak letelte után is külön éltek, ez a különélés egymaga megszakijta a felbontás iránti kérvény beadási határidejének elévülését. Ezt a kijelentését a birói gyakorlatnak arra az állásfoglalására alapítja, mely szerint, ha nem tekinthető a 83. §. alapján elévültnek a kereseti jog akkor, ha azt az életközösség állandó megszakítására alapítják. — mennyivel inkább el kell fogadni ezt a felfogást egy már befejezett válóperben a végleges felbontás iránti kérvény beadását illetőleg. Ez az okoskodás azonban nem fogadható el. A 100. § ugyanis nem általában véve utal a 83. §-ra, hanem csak ennek 2. bekezdésére. A kereseti jog elévülése alól pedig a 83. §. 1. bekezdése teszi azt a kivételt, hogy a 77. §-ban foglalt bontó ok nem évül el ; s a birói gyakorlat ezen 1. bekezdés alapján terjesztette ki ezt a szabályt a 80. §. a) pontjára is abban az esetben, ha a szándékos és jogtalan különélés e pont alá vonható bontó okot képez. Egészen máskép szabályozta tehát a törvény az elévülés két esetét, a mennyiben a 83. §. 1. bekezdésénél a szándékos és jogtalan különélés eseteit kifejezetten kivette az elévülés alól; a 100. §.-nál pedig ezt nem tette meg. Hogy J a c o b i Béla álláspontja a H. T.-ből nem igazolható, még jobban kitűnik abból, ha a most kifejtett külömbség további következményeit levonjuk. Ha ugyanis a 77. §-on kívül még más ok alapján is kérik a bontást, alkalmazandó lesz a H. T. 99. §-a, a mely szerint a 76., 78., és 79. §.-ok esetében a házasság felbontása előtt rendszerint, a 80. §. esetében pedig mindig el kell rendelni az ágytól és asztaltól való különélést. Ilyenkor aztán figyelembe veendő a 100. §. rendelkezése is. Tegyük fel azután azt az esetet, hogy a 100. § ban előirt 3 hó alatt nem kérték a végleges felbontást : kérdés, elévült-e ezen mulasztás folytán a 77. §-ban foglalt bontó ok is, holott a 83. §. szerint ez sohsem évül el ? Szerintünk kétségtelenül : igen. A 83. §. 1. bekezdése ugyanis ez esetben sem alkalmazható, mivel ez a törvényhely csak a kereset meg nem indítása folytán bekövetkező elévülést szabályozza ; a 100 § pedig a 77. §-t nem veszi ki a bontó okokat tartalmazó többi §. közül, mint ez a 83. §. 1. bekezdésénél előfordul. Ha tehát még a 77. §-ra fektetett bontó ok is elévül a 100. §-ban jelzett 3 hó lefolyás í esetén : magának a különélésnek elévülést megszakító erőt tulajdonítani lehetetlen. De mi is lenne abból, ha maga a különélés ilyen nevezetes következménynyel járna. Milyen absurd eredmény állna elő. ha a különélés elrendelésekor a H. T. 101—102 §§-ai alapján tett ideiglenes rendelkezések hatálya is végtelenül fennállana pusztán a különélés folytán ? Pedig ezek oly kényes intézkedések, hogy még az igazolás megengédése esetén is jól meg kell fontolni, vájjon hatályukban fentarthatók-e a 100. §-ban előirt 3 hó leteltével ; a mint ezt fentebb kifejtettük. Látni való tehát, hogy az ilyen magyarázat sok jo£os érdekeket sértene és ellentétben van a H. T. szellemével Másik érve Jacobinak az, hogy a 3 havi határidőt nem kell olyan szigorúan venni, hiszen a 83. §. 6 hótól 10 évig terjedhető latitudet ad a feleknek a kereset megindítására. Ez a latitude pedig a 83. § megfelelő alkalmazása mellett még inkább áll a 3 hónapos határidőre nézve. Ez a hivatkozás sem találó. Mert feledi ismét, hogy a 100. §. nem általában véve hivatkozik a 83. §-ra; igy tehát ennek 3. bekezdése sem alkalmazható ebben az esetben. Akárhogy furjuk-faragjuk tehát a H. T.-t, ebből magából az itt tárgyalt mulasztás nem orvosolható. A házassági perendtartás megalkotásakor kell ezt akérdéct, a mely különben is tisztán az eljárás körébe tartozik, megnyugtatóán és kellő körültekintéssel megoldani. Néhány szó a rendezett telekkönyvek és a kész betétek rendben tartása, illetve a telekkönyvek gyorsabb rendezésének kérdéséhez. Irta : BODOGH ZSIGMOND, kir. aljbiró, Jászapáthi. Nagyméltóságú dr. P 1 ó s z Sándor igazságügyminister urnák folyó évben, az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmából mondott beszédének, a telekkönyvek rendezésére