A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 38. szám - Az időszaki nyomtatvány fogalma hazai sajtójogunkban

268 A JOG Nyilvánvaló ugyan, hogy ez csak formai követelmény s az ily nyomtatványok felelős szerkesztői nem esnek bejelentési kötelezettség alá, azonban épen azért, mert nincsen összhangban sajtójogunkkal, egyaránt alkalmas téves nézetek felkeltésére s a fogalmak összezavarására. Az alkotandó sajtótörvényben kívánatos tehát, hogy az időszaki nyomtatványok fogalma praecizen legyen körvonalozva. Az európai sajtójogok legtöbbjében e tekintetben vitás kérdés nem merülhet fel, mert tételes törvények állapítják meg az időközök azon mértékét, mely az időszaki nyomtatványok kritériumát alkotja. Az 1862. évi december 17-én kelt osztrák sajtótörvény 7. §-a — egyezően az 1852. évi május 27-én kelt császári nyiltparancs 9. §-ával — határozottan kijelenti, hogy: «Időszaki nyomtatványnak az tekintendő, mely havonkint legalább egyszer, habár nem is egyenlő időközben jelenik me g.» Ugyanezt a követelményt fűzi az időszakiság jellegéhez az 1874. évi május 7-én kelt német birodalmi sajtótörvény is. Az ily önkényesen megállapított időbeli határok terjedelmének abszolút helyességét konstatálni lehetetlen s csupán mint föltétlen célszerűségi követelmény a viszonyokhoz mérten ítélendő meg. Nem igen lehet tehát a jelen esetben sem az egy hónapos határidő ellen nyomós érveket felhozni, sem pedig azt megállapítani, hogy az időszakiság mértékéül mily terjedelmű időszak felel meg leginkább. Viszonyainkat s a fentebb ismertetett postai szabályrendeleteket, valamint az ide vágó gyakorlatot — a mennyiben azt ismerni módunkban áll — véve alapul, konstatálhatjuk azonban, hogy a magyar sajtójog szempontjából: időszaki nyomtatványnak az a nyomtatvány tekintendő, mely rendeltetéséhez képestugyanazon cim alatt, negyedévenként legalább egyszer, habár nem is egyenlő időközökben jelenikmeg. Az időszaki nyomtatványoknak megjelenési idejükre való tekintettel ismét számos fajuk van, amiket a tételes törvény is megkülönböztet. Az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §-a például a politikai lapok biztositékának (c a u t i o) nagyságát a szerint állapítja meg, amint azok naponként, avagy nagyobb időközökben jelennek meg. Ezen alapul első sorban a napi- és heti lapok közti különbség sajtójogi jelentősége. Egyidejűleg meg kell azonban jegyeznünk, hogy röviden 1 a p-nak, illetve hirlap-nak, vagy újság nak nevezünk általában véve minden időszaki nyomtatványt. Szűkebb értelemben h i r 1 a p (lap, újság) csak az az időszaki nyomtatvány, még pedig tartalmára való tekintet nélkül, a mely megjelenési időközeinek közelsége folytán közlendőit gyorsabban juttathatja nyilvánosságra, tehát hetenként legalább egyszer megjelenik. A havonkint csak háromszor s ennél nagyobb időközökben megjelenő időszaki nyomtatványt általában f o 1 y ó i r a t-nak nevezik. A napilap fogalmát maga a kifejezés is hiven visszatükrözi. Kétségtelen tehát, hogy amely hirlap mindennap — naponkint esetleg többször is, pl. reggel és este — megjelenik, föltétlenül napilapnak tekintendő. Vannak azonban oly hirlapok is, amelyek hetenkint csak hatszor szoktak megjelenni, vagyis «hétfő kivételével mindennap.)) Tekintve, hogy e hírlapokat a közönség napilapoknak tartja, azok magukat annak hirdetik s ezen jellegüket a belügyminiszter számtalan előfordult eset alkalmából megállapította, kétségtelen, hogy az ily hirlapok a sajtójog szempontjából is napilapoknak tartandók. De, hogy a hetenkint csupán ötször megjelenő hirlapok már nem tekinthetők napilapoknak, aziránt sem lehet kétség. A hetenkint hatszor megjelenő lapoknál a naponkénti megjelenés folytonossága ugyanis rendesen a vasárnapi szám megjelenése után szakad meg, mig az ötször megielenő lapoknál ezenkívül még egy más rendes szünetelő nap is fordul elő. A vasárnapot követő hétfői napon való meg nem jelenés azokkal a nehézségekkel okolható meg, melyeket az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-c. rendelkezései gördítenek a hirlapok hétfői számának előállítása elé, ellenben a megjelenés folytonosságának más napon való megszakítását ily kényszerítő okok nem parancsolják, tehát amíg a hetenkint hatszor megjelenő lapról elmondhatjuk, hogy az, azt a napot kivéve, amikorra a lap előállítását maga a törvény, tehát külső kényszerítő ok megnehezíti, m i nd e n n a p megjelenik, addig ezt a hetenkint ötször megjelenő lapra vonatkoztatva el nem mondhatjuk, következésképen azt a napilap jellegével nem ruházhatjuk fel. Napilapok azok a kőnyomatos laptudósitókis, melyek a napilapok részére a hírszolgálat közvetítése céljából naponkint több izben is kiadás alá kerülnek. Sajtójogi állásukra nézve azonban sem ez a különleges rendeltetésük, sem pedig az a körülmény, hogy olvasóközönségük sokkal korlátoltabb számú, mint más hírlapoké, befolyással nem lehet s ugyanazon elbírálás alá kell hogy essenek, mint más hirlapok. Vannak oly kőnyomatos laptudósitók is, melyek nem jelennek meg naponként, hanem annál nagyobb időközökben. Ezekre vonatkozóan is a sajtójog általános szabályai érvényesek. Hetilapok szorosabb értelemben azok a hirlapok, melyek hetenkint egyszer jelennek meg, de tágabb értelemben a többször megjelenő hirlapok is ide sorolandók, amennyiben nem napilapok, Tartalmukra nézve az időszaki nyomtatványok politikai, vallási (egyházi), társadalmi, és szaklapok, illetve folyóiratok csoportjaira oszthatók, a szerint a mint nagyobbrészt, vagy akár csak részben politikai, vallási, társadalmi, vagy pedig különböző szakkérdésekkel foglalkoznak. A magyar sajtójog szempontjából különösen a politikai minőségnek van jelentősége, a mennyiben az 1849. évi XVIII. t.-c. 30. §-a értelmében a politikai tartalmú lapok megindithatása biztosíték adásához van kötve. A biztosíték adási kötelezettség maga nem, csupán a leteendő biztosíték nagysága függ a megjelenési időközöktől. Az elmondottak után ez utóbbi tekintetben vitás kérdés alig merülhet fel, ellenben tüzetes meghatározást igényel még az a kérdés, hogy miként legyen megállapítandó valamely lap politikai minősége? E célból mindenekelőtt figyelembe kell vennünk a politikai lapok biztositékának rendeltetését és célját, melyet a sajtótörvény 30. §-ának 3. pontja fejez ki azzal a kijelentésével, hogy a sajtóvétségért való elmarasztalás esetén a pénzbüntetés a biztosítékból vonandó le. Tehát a biztosítékadásnak célja az, hogy az esetleg kiszabandó pénzbüntetések fedezésére szolgáljon s rendeltetése pedig, hogy az anyagilag érdekelt biztositékletevőt e cél tudatával lehetőleg visszatartsa oly cselekmények elkövetésétől, melyek a biztosítéknak esetleg részbeni elvesztét is vonnák maguk után.1 Minthogy a biztosítékot a sajtó utján elkövethető bűncselekményekre való tekintetből követeli meg a törvény, ennélfogva annak semminemű célja és rendeltetése nincs abban az esetben, ha valamely lapnak tartalmi minősége olyan, hogy annak büntethetőségét már maga a törvény a priori kizárja. Már pedig a sajtótörvény ma is érvényben levő 14. §-a kijelenti, hogy : «Ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek és törvény által alkotott egyéb testületek iratait és azok nyilvános üléseit hív szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik.» Ily közlésekkel sajtó-deliktum nem lévén elkövethető, következésképen az ily közleményeket tartalmazó lapok részéről, még ha e közlemények tárgyuknál fogva politikaiak is, biztositék követelésének semmi célja nincsen. De a sajtótörvény idézett 14. §-ából az is nyilvánvaló, hogy ily közlemények közzététele mindenkinek meg van engedve. Bárki tehet közzé sajtó utján és bármely hirlap hozhat országgyűlési tudósításokat, vagy olyanokat, melyek valamely törvény által alkotott testület (pl. keresk. és iparkamarák, ügyvédi kamarák, ipartestületek stb.) vagy törvényhatóság nyilvános üléseiről számolnak be. E tudósítások közül az országgyűlésiek mindig, a többi említettek is nagyon sok esetben lehetnek politikai tartalmúak. Ha az ily közlések már megállapítanák valamely hirlap politikai jellegét, akkor a biztositék letétele nélkül ily közleményeknek tért engedő lapok ellen a sajtótörvény 31. §-ában meghatározott büntetés volna alkalmazandó. De hogy ez ki van zárva, mutatja a 14. §. szövege, mely azt mondja, hogy: «a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik.» A politikai minőség pedig nyilvánvalóan mindenkor a tartalomban rejlik. Tehát nemcsak a biztosítékadási kötelezettség céljából és rendeltetéséből, hanem magából a törvény szavaiból is kitűnik: 1. hogy az oly hírlaptól, mely az országgyűlés, törvényhatóságok, valamint törvény által alkotott testületek politikai tárgyú nyilvános üléseiről tárgyilagos és hü tudósításokat hoz, biztositék letétele nem követelhető s 2. hogy a sajtójog szempontjából az ily hirlapok még nem tekinthetők politikai jellegüeknek. ») A biztosítékadási kötelezettségnek ez a célja és rendeltetése kétségtelen és vita tárgyát nem képezi. Mindazonáltal helyesen jegyzi meg Z sitvay Leó, a budapesti büntető törvényszék nagyérdemű elnöke a «Magyar Sajtójog- cimü müvében, hogy ez a cél és rendeltetés á mai viszonyok között, mikor a hírlapi vállalatok óriási tökével rendelkeznek, szinte mosolyt keltő.