A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 3. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletekután kiszabandó illeték alapjául veendő értékről. [3. r.]

20 A JOG egység, mert ott csak több fizikai cselekvés, de e g y j o gsérelem van s igy azt természetes egységnek, vagy a mennyiben nem egyszerre készíttettek a darabok, folytatólagos cselekménynek lehet csak tekinteni. Ellenben valódi törvényes egységek: a rablás, erőszakos nemi közösülés, halált okozó testi sértés s ilyen a magánlaksértés azon esete is, midőn a törvény rendelete szerint az beleolvad az annak segélyével elkövetett súlyosabb delictumba. (L. ez iránt bővebb : «Az Egység és többség tana a büntetőjogban c munkámat. 46. s köv. 1.) B u r i - 2, ki a törvényes egység fogalmára nézve is a causalitas egységéből vagy többségéből indul ki s a törvényes egységben is egy causalitast lát és mihelyt több causalitás forog fenn, azonnal a halmazatot veszi fel. Az ő hatása alatt tekintik Hei 1 F. Valamint Edvi Illés Károly is a több pénzdarab meghamisítását törvényes egységnek s ugyancsak Buri az, a ki a kísérleti cselekményt a bevégzettel, a több minősítő körülmény fenforgását egy cselekménynél törvényes egységnek minősiti. B u r i ezen elvi felfogását azonban, mely oda visz, hogy a vérfertőző házasságtörésnél egység forog fenn, nem tudom elfogadni, épen azért, mert nem a causalitást, hanem a jogsérelem, az eredmény egységét vagy többségét tekintem irányadónak a halmazat tanában. A H e i 1 F. álláspontját, valamint a Curiának nem egészen világos felfogását tehát a BTK. 330. §-ának magyarázatára nézve, nem hogy a törvénynyel megegyezőnek tartanám, de épen azzal ellentétben állónak, mert mellőzik a törvényes egységet ott, a hol a törvény világosan előirja. A BTK. idézett és vitatott pontjának értelmére nézve tehát gyakorlatilag a következőket tartom a törvénynyel megegyezőnek : 1. A BTK. 330. §-a mindenesetre alkalmazandó, vagyis a magánlaksértés büntette mindig külön megállapítandó, ha az eszközcselekménynek nem tekinthető. Ez az eset forog fenn akkor, ha a tettes a behatolás után határozza el és hajtja végre valamely más bűncselekmény létesítését. 2. A magánlaksértés büntette, ha világosan csak eszköz volt valamely nálánál súlyosabb bűncselekmény elkövethetéséhez. ezen súlyosabb cselekmény által absorbeáltatik, vagyis ezen súlyosabb delictumnál törvényes egységet képez. 3. Oly esetekben, midőn a tettes az erőszakos behatolás mellett más, de a laksértés bűntetténél enyhébb delictumot létesített, a két cselekmény bűnhalmazatban állapítandó meg, még ha a behatolás eszközcselekmény volt is, azonban 4. ha a laksértés mellett elkövetett enyhébb cselekmény a laksértés tényálladékához tártozik (ablak ajtó beverés, bezuzás) ez esetben a laksértés absorbeálja ezen kisebb sérelmet. Legyen szabad még csak a 2. és 3. pont értelmére megjegyeznem, hogy habár első pillanatra inconsequentiának tűnik is fel, hogy csak súlyosabb cél-cselekmény fenforgása esetén állapítunk meg törvényes egységet, egyenlő súlyos vagy enyhébb célcselekmény esetén ellenben halmazatot veszünk fel a cél és az eszközcselekmény közt, ez val )ban nem következetlenség, hanem természetes folyománya azon szabálynak, hogy a plus absorbeálhatja a minust, deaminus nem a p 1 u s t. A 2. pont esetén az erőszakos behatolás után vagy közben elkövetett súlyosabb delictum tényálladéka rendszerint olyan, hogy abba a laksértési cselekvés beleolvad s igy önálló cselekvési jellegét elveszti. Ezért mondtam a BJT XXX. kötetének 197. lapján azt, hogy ily esetben a tettesnek «egy cselekvés»-éről kell beszélnünk. Heil F. ellenmondásnak qualifikálja ezen állítást, holott ez épen a törvényes egység és a cselekvés általam formulázott fogalmának felel meg. A «cselekvés» alatt ugyanis én nem a fizikai actust. az u. n. «elkövetési cselekvést» értem, hanem a tettes mindazon tevékenységét v~gy mulasztását, melyet el kell követnie, a végből, hogy a külvilágban beállott változás, mint egy speciális delictum. az ő alanyi bűnösségének eredményéül legyen tekinthető. Nem az utolsó fizikai actus, a szúrás vagy gyújtás az. ami az emberölési vagy gyujtogatási «cselekvés» alatt értendő, hanem mindaz az előző magatartás, tevékenykedés, amit a tettes kifejtett, a végből, hogy ezen utolsó actust végrehajthassa. A ki ötszörre, hatszorra adta be s hosszabb időközökben a lassan ölő mérget áldozatának, aki 18 késszurással sértette meg ellenfelét, aki ütötte, fojtogatta s végül vizbedobta a sértettet s a halál épen a vizbedobás által idéztetett elő, a ki négy-öt helyen gyújtja fel a házat: mindezek csak aegy cselekvés»-t létesítettek és senki sem fogja ezen «actusokat» külön-külön cselekvésnek minősíteni. Ugyde,^ ha az összes actusok együtt képezik a cselekvést, akkor mi ellenmondás van abban, ha az ajtóbefeszitést is az emberölési vagy erőszakos nemi I özösülési cselekvés egy mozzanatának, előkészítésének tekintjük? Világos és kétségbe nem vonható, hogy a behatolás és a lövés vagy közösülés mint fizikai cselekvések külön cselekvése k s igy ha a «cselekvés» szó platt a fizikai actust. a testmozgást értjük, akkor nem egy, de több cselekvésről kellene beszélnünk, ugy de a «cselekvés» szó jogi értelemben nem az actusokat jelenti, hanem a tényálladék tárgyi oldalát, a maga egészében, a mit Buri és követői causalitásnak, okozatosságnak neveznek. Hogy a cselekvés szót igy kell értenünk, mutatja az, hogy a mulasztási delictumnál is beszélünk cselekvésről, pedig ott fizikai actusok. tevékenységi mozzanatok nincsenek. Azonban, mint emiitettem, az egység és többség tanában nem a cselekvés, még kevésbé a fizikai actusok a döntő tényezők. Nem az a kérdés, hánya c tussá 1, az udvaron vagy a szobában, vagy a kertben öletett-e m e g, v a 1 a k i, — h a n e rn az, hogy hány ember öletett meg. Ha tehát valaki a zárt ajtók megett alvó X-et meg akarja ölni, vagy súlyosan megsérteni vagy közösülni akar vele s rátöri az ajtót s a behatolás folytán a tervezett cselekményt végrehajtja, akkor azt hiszem természetesebb minősítés a tettest csupán ama súlyosabb tényálladékban marasztalni, mint ilyenkor is halmazatot állapítani meg, mikor a halmazati büntetés sem lesz nagyobb, mint ha a biró csak a súlyosabb cselekmény büntetési tételét alkalmazza s az erőszakos behatolást súlyosító körülménynek tekinti. Hogy oly eshetőség, a minőt Heil F. ur felemiit, mely szerint e magyarázat szerint a laksértés büntette mellett elkövetett súlyos testi sértés büntette absorbeálja a laksértést s igy ez esetben a biró csak 3 évi börtönt szabhat ki, ellenben ha a tettes csak könnyű testi sértést vagy becsületsértést követett el, akkor a halmazat felvételével négy évig terjedhető börtön szabható ki a BTK. 98. §. alapján, tényleg előfordulhat, ezt elismerem, de ez nem lehet érv a fentebbi magyarázatok cáfolatára, mert épen maga Heil F. mutatja ki egész alaposan a törvény egy vastag hibáját, mely szerint a magánosok elleni erőszak csak két évig terjedhető börtönnel büntetendő s igy ha 30 ember egy magánlakba erőszakosan berontott, ez is csak ezen tétel alá esik, mig a 3 ember által elkövetett magánlaksértés büntette 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő. A törvényben is lehetnek és vannak is következetlenségek, de a bírónak épen az a kötelessége, miután a büntetéskiszabás az ő kezében van. hogy ezeket lehetőleg eltüntesse a gyakorlatban s egészen bizonyosra is vehető, hogy a laksértés bűntettének és a testi sértés vétségének a halmazatát szabály szerint enyhébben büntetik bíróságaink, mint a laksértés és súlyos testi sértés bűntettének törvényes egységét. A Curia legújabb gyakorlata annyiban helyes irányban halad, hogy a magánlaksértés büntette vagy vétsége mellett elkövetett más cselekményt, a mennyiben halmazatban állónak tekinti, manapság rendesen anyagi halmazatnak minősiti s az eszmei halmazat felvételét ily esetekben következetesen mellőzi. 'A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek ' után kiszabandó illeték E lapjául veendő értékről. Irta : dr. DÉNES ISTVÁN p. ü. fogalmazó, Budapest. II. Társasági szerződések. A) Társaság alakulási szerződések. Az ill. dijj. 89. tétel I. B. b) pontja szerint ha két vagy több egyén közös vagyoni előny elérése céljából vagyonukat, vagy vagyonukat és fáradságukat egyesíti, a kikötött vagyonbetétek összegétől II. fokozatú illeték jár, mely azonban soha kevesebb, mint az ill. díjjegyzék ugyanezen tételének I. B. 1. pontja alatti esetben.1 nem lehet. Ezen illeték a hivatkozott 89. tételhez tartozó 2. jegyzet és az ezzel kapcsolatos ill. díjjegyzék 13. tétel 17. pontja 2 ellenére a kereskedelmi törvény (1875: 1 Midőn a társaságot alkotó tagok csak fáradságukat egyesitik, akkor egyedül a szerződés első ivétől 5 frt illeték jár. 2 Az ill. dijj. 89 tétel I. fí. alatti 2. jegyzet az idő szerint nem jonet alkalirazasba, mert ez a régi kereskedelmi törvúny (1840: XVIII. t -c.) 4 §-anak intézkedésén alapul, mely szerint a közkereseti társaságok valtóképességgel és könyveik h.telességgel csak akkor birtak, ha 1?Q^wo-SZerZOdéuSt kötöttek> s ezt a váltótörvényszéknél bejegyeztették (1,940/94. p. u. b. e. h. lásd L a s i tz Pál i. m. 538 oldal)