A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 37. szám - Törvényjavaslat a tisztességtelen verseny ellen

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» H7. számához. Budapest, 1900. szeptember hó 16. Köztörvényi ügyekben. Az eredetileg osztrák állampolgár házastársak osztrák bíróság határozatával egymástól agy- és asztaltól el lévén választva, különelésök nem tekinthető jogtalannak. Ezért, a mennyiben az egyik házastárs magyar állampolgárrá válik, a házasság az 1894 : XXXI. t.-c. 77 §. a) pontja alapján csak abban az esetben bontható fel, ha a magyar állampolgár házastárs a másikat az életközösség visszaállítására irányuló szándékáról értesítette és ezen közles idejétől a birói felhivás iránti kérvény beadásáig a törvényes hat ho sikertelenül eltelt. A soproni kir. törvényszék (1900. május 19. 2,376.[ sz. a.) D. Anna Mária Terézia felperesnek K. Károly alperes ellen házassáff (elbontása iránt indított perében következőleg itélt: A felek közt Badenben 1891. okt. 15-én a róm. kath. vallás hitelvei szerint kötött házasság az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a) pontja alapján alperes vétkességének megállapítása mellett felbontatik stb. Indokok : Felperes azon okból kéri a házasság felbontását, mert férje alperes, 1898. elején minden jogos ok nélkül vele a házassági élet közösségét megszakította, lakásából kizárta, a mióta különválva is éltek. Ezen pernek elbírálásánál mindenekelőtt hivatalból volt vizsgálandó az, vájjon felperes a Badenben kötött és osztrák alattvalók között létesült házasság felbontását kérelmezni jogosult-e ? A külföldiek között kötött házasság felbontásának belföldi bíróság előtt az 1894. évi 31. t.-c. 115. §. alapján való felbontására a magyar állampolgárság elnyerésével és igy azon a napon szereztetik jog, a mely napon a házasfél az állampolgári esküt vagy fogadalmai letette. Az idézett törvény 115. §-ának abból a rendelkezéséből tehát, hogy a magyar állampolgárság elnyerése előtt létrejött oly tények alapján, melyek a házastársak korábbi joga szerint bontó vagy ágytól és asztaltól való elválasztásra okot képeznek, a magyar állampolgárságot nyert házastársnak házasságát a magyar bíróság felbonthatja: önként következik, hogy honosítás esetében az 1894. évi 31. t. cikknek mindazok a rendelkezései, melyek szerint a kereseti jog érvényesítése záros határidőhöz van kötve, akként értelmezendők, hogy eme határidők az esetre, ha a kereseti jog a házasfelek korábbi jogszabályai szerint már meg nem szűnt, a honosítás napjától veendők számításba, s igy miután a felperes a C. alatt csatolt okirat szerint a magyar honosságot elnyerte s ugyanezen okirat szerint az állampolgári esküt 1899. nov. 18-án letette, attól a naptól számítva pedig a jelen pert a félévi záros határidőn belül folyamaiba tette, ugyanezért felperes kereseti jogosultsága megállapítandó volt, stb. A győri kir. Ítélőtábla (1900 június 27. 1513. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja stb. Indokok AC. alatti honossági okirat szerint 1899. nov. 18-án magyar honosságot nyert felperes az E. alatti községi bizonyitványnyal kimutatta, hogy férjétől az alperestől, több mint 6 hónap óta külön él, minthogy alperes a 6,670/1899. sz. a. hozott végzésben kiszabott határidő alatt felperessel a házassági életközösséget birói meghagyás dacára helyre nem állította, s minthogy a tárgyaláskor beismerte, hogy az életközösséget 1898. elején ő szüntette meg oly módon, hogy nejét a lakásból éjjel kizárta , az ennek okául felhozott az a körülmény pedig, hogy felperes akkor vele közösülni nem akart, az életközösség megszüntetésére és az állandó különélésre jogos okul nem szolgálhat, a kir. törvényszék a peres felek házasságát az 1894. évi 31. t.-c 77. §. a) pontja alapján helyesen bontotta fel stb. A m. kir. Curia (1900. aug. 6. 4,536. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítéletének a házasság felbontására vonatkozó része megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A házasfelek közötti életközösség megszüntetés ének alapját a badeni cs. kir. járásbíróságnak 1898. augusztus 31-én 180/1898/6. sz. a. kiadott B. bizonylata szerint ugyanazon bíróságnak 1898. évi ápril 24-én 180'1898./4. sz. a. hozott határozata képezvén, mely szerint a felek ágytól és asztaltól elválasztattak, alperes ellenében az, hogy a házastársi életközösség megbontása őtet terhelné, nem állapitható meg, mivel az életközösség megszüntetésébe a keresethez H. alatt csatolt jegyzőkönyv tartalma szerint felperes maga is beleegyezett és mert az akkor még osztrák honos mindkét házastárs hazájuk törvényei szerint és illetékes bíróságuk által hozott fentebb felhívott határozatnak hatálya felperesre is mindaddig kiterjedt, míg a magyar állampolgárságot el nem nyerte,és ezen időpontig különélésük hazájuk törvényes rendelkezésein alapulnak és ekként a különélés állapota is törvényesnek tekintendő. Az idézett határozat hatálya a felperesre nézve megszűnt ugyan 1899. nov. 18-án, a mely napon a magyar állampolgári esküt letette, de fennáll az ez időben az alperesre nézve is, mely körülmény azonban nem akadályozhatja a most magyar honos felperest abban, hogy mint ilyen alperes ellen a házasság felbontását az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a) pontja alapján, melyre keresetét alapította, szorgalmazza, de mert alperes ellenében a különélést elrendelő határozattal szemben a szándékos és jogos ok nélküli elhagyás vádja csak az esetben hozathatván fel sikerrel, ha felperes a magyar állampolgárság elnyerésével a többször idézett határozattal elrendelt állapot megszüntetésére és ekként a házastársi életközösség visszaállítására irányuló szándékát alperessel előzően közölve, ezen közlés idejétől a birói felhivás iránti kérvény beadásáig a törvényes hat hó, mint a szándékos és jogos ok nélküli elhagyás időtartama sikertelenül eltelt, tartozott volna felperes ezt a közlést teljesíteni, ezt azonban elmulasztván, az 1899. évi 31. t.-c. 77. §-a a) pontjának rendelkezései sem nyerhetnek alkalmazást, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének felbontására vonatkozó része megváltoztatandó és felperes keresetével elutasítandó volt stb. A szülök ingatlan vagyonukat eltartási kötelezettség ellenében egyik gyermekükre ruházták át. A tartás értékének mint ellenérték kiszámításánál, figyelemmel arra, hogy az ajándékozók az ajándékozás előtt családjukkal együtt meg tudtak élni ugyanazon ingatlanokból, alapul vétetett, hogy az ajándékozó eltartásának értéke az ingatlanok értékét nem haladta tul és igy tényleg ajándékozási ügylet jött létre. Rokonok közötti ügyletnél a pénzleolvasás dacára azt is bizonyítani kell az arra hivatkozónak, hogy a pénz a leszámoló tulajdona volt. A szülők és gyermekek között eszközölt vagyonátruházás harmadik személyekre nézve joghátrányos nem lehet. Kötelesrész utáni kamat, mennyiben a per az örökhagyó halála után évek múlva indíttatik meg, csak a kereset beadásától számítva jár. A fehértemplomi kir. törvényszék (1899 dec. 19-én 15,993 sz. a.) D. Dimitrie és D.Janku felpereseknek, D. János, Q. Alexa, D. Ilia és D. George alperesek elleni köteles rész kifizetése iránti perében következő ítéletet hozott : Felperesek keresetükkel elutasittatnak, és kötelesek D. János és D. Alexa alpereseknek 33 frt 80 kr perköltséget megfizetni. A felperesek, valamint D Ilia és D. George alperesek között a perköltségek megszüntettetnek. Indokok: D. János alperes elleniratában beismerte, hogy néh. D. Mojsze és D. Florea örökhagyók a román-oravicai 188 betétszámu tjkvben felvett ingatlanaikat a keresethez egyszerű másolatban mellékelt 1879. nov. 14-én 719. sz. a. kelt közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződéssel élethossziglani eltartásuk fejében reá ruházták, beismerte továbbá, hogy ugyanakkor és ugyancsak eltartás fejében ruháztak még reá egy malomrészt és egy közlegelőbeli foglalást is. Ezen kivül elleniratában kifejezetten nem tagadta, tehát beismerte azt a körülményt, hogy az emiitett alkalommal szülőitől még két más közlegelőbeli foglalást is kapott. Ezen beismeréseket alperes különben még az által is megerősítette, hogy D. János I. r. alperes nejének és D. Alexa II. r. alperesnek a birói becsű alkalmával tett azon kijelentésére, mikép az a két közlegelőbeli foglalás, a melyet az ellenirati állítás szerint a felperesek szüleiktől előre kaptak, a keresetben emiitett három közlegelőbeli foglalás gyökével sem azonos, az alperesi képviselő észrevételt a 10,988/99.fp. sz. végzésben foglalt felhivás dacára sem tett. A felperesek azon állításával szemben mikép az örökhagyók után olyan vagyon, a melyből ők köteles részt követelhetnének, nem maradt; az alpereseknek képezte perrendszerü kötelességét annak igazolása, hogy az örökhagyók után hagyaték tényleg maradt, tehát felperesek köteles részük kielégítése körül nem csak az ajándékozás tárgyát képezett fenti vagyonra vannak utalva. Ezt a körülményt azonban az alperesek nem csak nem bizonyították, de az e végből megtartott jegyzőkönyvi tárgyaláson még azt sem mutatták ki, hogy örökhagyók után az örökösödési eljárás már folyamatba tétetett volna, sőt a felperesek által hivatkozott D. Ilia, D. Rafailo és D. George tanuk vallomásai által egyenesen az nyert bizonyítást, hogy örökhagyók az I. r. alperesre átruházott vagyonon kivül egyéb vagyonnal nem birtak. Ily körülmények között a felperesek mint örökhagyók gyermekei, az I. r. alpereseknek elajándékozott vagyonból, ennek az ajándékozáskori értéke szerint, köteles részüket a vb. 8. §-a értei-