A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - Pertári kezelés a sommás eljárásban. [Hozzászólás Révai Lajos: Pertári kezelés a sommás eljárásban. 1-2. r. cikkéhez. A Jog, 1900. 31. sz. 225-227. p. és 33. sz. 233-234. p.]

A JOG 247 ugV fogF ezt fel, mintha a bejegyzés által egy dologjogi teher statuáltatnék.6 A legújabb magánjogi codex, a német polg. törvénykönyv a kérdést a következőképen tárgyalja. Ismer kötelmi (II. Recht der Schuldverháltnisse: 504—514) és dologi ' elővásárlásijogot. (III.Sachenrecht 1,094—l,10k)»Tehát egy lépéssel tovább ment az o. p. t. nél már a rendszer tekintetében is. Az o. p. t. «in ein dingliches verwandelt werden-jénél» többet jelent, hogy direkt a dologjogi rés2ben tárgyalja a telekkönyvileg bejegyzett elővásárlási jogokat, elkülönítve igy a személyes jellegű jogtól. «Ein Grundstück kann in der Weise belastet werden, dass derjenige zu dessen Gunsten die Belastung erfolgt, dem Eigenthümer gegenüber zum Vorkaufe berechtigt ist>, mond az 1,094. §.; e szakasz második bekezdése szerint pedig : Das Vorkaufsrecht kann auch zu Gunsten des jeweiligen Eigenthümers eines anderen Grunstücks bestellt werden; majd az 1,097. §. « . . . es kann jedoch íür mehrere oder für alle Vorkauffalle bestellt werden*. Kétségtelen: látunk ez intézkedésben bizonyos dologjogi zamatot. Azonban magának a törvénynek és indokolásának állás pontjára helyezkedni nem tudunk már a fennebb kifejtett oknál fogva sem: e jog nélkülözi a dologi jognak igaz elemét, a használati jogosítványt.». Azután az elővásárlási jog dologiságának ellent mond maga a német polg. törv. könyv az 512. §-ban és negatíve hallgatólag az 1,098. §-ban, midőn e jog hatályát végrehajtás és csőd esetére megvonja. 10 Hazai magánjogunk felfogását az elővásárlási jogot illetőleg — dacára annak, hogy ősi intézményünk — bizonyára az o. p. tvkv. befolyásolja. Az o. p. tvkv. rendelkezéseivel foglalkoztunk már az eddigiekben; nézzük még váljon kizárólag adásvételi szerződésnél szerepelhet-e, mint mellékszerződés, vagy pedig más ügyletfajnál is? Az o. p- tkv. 1,072. §. világosan csak «verkaufen>-ről szól, mégis a commentatorok, igy Stubenrauch III. 261.1. természetesnek tartja, hogy más ügyletfajnál, p. o. ajándék, cserénél is kiköthető. A német törvénykönyv paraphrasisaiban az ellenkezőt találjuk; ezek csak adás-vételnél ismerik el; igy Cosack 1.454. 1., F i s c h e r-H e u 1 e 233.1. Az o. p. tvkv. 1,074. §. személyes, nem örökölhető és nem átruházható jognak mondja; a n. p. tvkv. bizonyos feltételtől teszi függővé a jog természetét; az 514. §. dispositiv szabályban kimondja, — hogy nem örökölhető és nem is átruházható — de mindjárt utána igy: «ist das Recht auf eine bestimmte Zeit beschránkt, so ist es ím Zweifel vererblich.» Az örökösödési jogban pedig a 2,034. §. a társörökösre (Miterbe) vonatkozólag igy rendelkezik: «das Vorkaufsrecht ist vererblich»! B. Megengedhető-e, hogy e jog egy harmadik és nem az eladó részére köttessék ki ? Itt is fejtegetéseink előbbi rendszerét fogjuk követni. Vizsgáljuk először egész abstraháltan a kérdést. Hogy áll a jogtudomány a 3. személy javára szóló szerződést tanával ? » A pactum in favorem tertii egy ujabb jogalakulat. A modernebb jognak alkotása, de a modern élet követelménye is. A rómaiak a szerződések e nemét nem ismerték, mert, — mint U n g e r mondja — egoisták voltak, csak magukkal törődtek. A változott élet és gondolkozásmód, no meg a forgalom mai fejlettsége mellett szükség volt az intézményre. A mint modern felfogás mellett képtelenség is, hogy a szerződők akaratát, már ab ovo egy bizonyos irányban megkössék. Ertem: hogy kifejezett akaratuk csak éppen őket jogosítsa, hogy előny, haszon kölcsönös érintkezésükből csak őket érhesse. Ma már a magánjogokban — legalább is de lege ferenda — áll a tétel, hogy én A., szerződést köthetek B.-vel a célból, hogy B. C-nek szolgáltasson valamit. Adós: B., de a hitelező nemcsak A. vagy C., mint helytelenül mondják egyesek, hanem mindketten. - Mindezen esetben dislinguálnunk kell. Ha A. szerződést köt B.-vel, hogy a szerződésileg kötelezett szolgáltatást C. élvezze ugyan, de csak ténylegesen, ugy C. jogot nem nyer, jogosított egyedül A.; p. o. valaki képeket, festményeket 6 Igy Stubenrauch III. 261: . . . «nach Art einer dinglichen Belastung)); és Ellinger: Civilrecht 399; «als ein Realonus». 7 A társörökös (Miterbe) tervényes elővásárlási jogát a 2,034., 2,035. §. szabályozza. 8. V. ö. Motive III. 447. s. köv. I. 8. Dr. I m 1 i n g Conrád is, dologjogi szerkesztője alkotandó magánjogi törvényünknek kifogásolja a ném. polg. törv.-könyv rendelkezését az elővásárlási jog dologjogi voltára vonatkozólag. (Jzk. I. 119.) Ellenben Cosack e. m. 457: . . . «Doch giebt es Ausnahmen von dieser Regei : gewisse Vorkaufsrechte sind mit dinglicher Kraft ausgerüstetx. 10 Zsögöd szerint (Jzk. III. 20.) az absolut elővásárlási jogot oly harmadikkal szemben, ki nem telekkönyvi utódja a jogengedélyezőnek, csakis dologi keresettel lehet érvényesíteni, a mint ezt mi sem tudjuk máskép elképzelni, mert a hogy Zsögöd mondja: «a jogosult csak a dolog kiadását követelheti s a jogviszony többi mozzanatai (vételár felvétele stb,) nem e harmadikban, hanem az eredeti kötelezettben jelennek meg». A porosz Landrecht az elővásárlási jogot személyes jognak minősiti. telekkönyvi bejegyzésnél azonban dologjogi hatályt tulajdonit. I. 20.-569., 570., 572. §. 1 V. ö. U n g e r: Vertragé zu Gunsten Dritter (Iherings Jahrbücher für Dogm. X. I. Í1869): Gareis: Die Vertraege zu Gunsten Dritter; Savigny: Obligationenrecht 59. §. 2 V. ö. Dernburg cessionális elméletével! vesz egy képtár részére. Nagy a különbség a kettő között: az utóbbi esetben a harmadik nem hitelező, csak az a bizonyos valaki! Az alaki hasonlatosság az, a mi első pillanatra esetleg megtéveszt! s Vitakérdés, hogy kinek adjuk meg az esetleges keresetet B. ellen; A.-nak-e, ki tulajdonképen a szerződő fél, a tertiusnak, C.-nek-e, a kinek javára köttetett a szerződés, vagy mindkettőnek, hisz mindketten hitelezők.4 Mindkettő jogosított: meg kell adni az eszközt is mindkettőnek, hogy jogát érvényesítse. Igen, de ismét mutat az élet arra is esetet, mikor kitűnik, hogy a két hitelező, a két jogosított joga nem egyenlő erős, terlius joga függ a szerződést kötő akaratától. Igy: A. megvonhatja C. jogát ! p. o. a biztositónak jogában áll életében a kedvezményezett jogát visszavonni. Váljon mikor és mennyiben áll szerződést kötőnek ezen joga a kedvezményezettel szemben, vagy utóbbinak joga független ? Ezt nagyon nehéz még esetről-esetre is eldönteni, nem hogy szabályt lehetne általánosságban erre felállítani. Az o. p. tvkv. a negotium in favorem tertii jogalakulatot nem ismeri ; a 881. §-ban végez röviden e kérdéssel: «... kann Niemand einem Anderen ein Versprechen machen, oder annehmen*. A század eleji törvénykönyvtől a maradiságot megértjük; ujabban a theoretikusok igyekeztek részére az osztrák jogban helyt szorítani, természetesen egy törvénykönyvvel szemben eredménytelenül. s De meg azután a mi tulajdonképeni kérdésünkre vonatkozólag az 1,072. §. a lehetőségét is kizárja, hogy az elővásárlási jogot in favorem tertii biztosithassák: «wer eine Sache .... verkauft . . . . ihm die Einlösung anbieten soll»; tehát a törvény szerint csak az eladó jogosított erre ! Ellenben a ném. polg. tvkönyv a 328. §-ban: «Durch Vertrag kann eine Leistung an einen Dritten mit der Wirkung bedungen werden, dass der Dritte unmittelbar das Recht ervvlrbt, die Leistung zu fordern*; tehát a harmadik jogot szerez és követelheti a teljesítést. Hitelező ő is, a szerződést kötő fél is. Továbbá a törvény: közelebbi adatok hiányában a körülményekből, jelesül a szerződés céljából itélendők meg a következő kérdések: váljon a tertius jogot szerez-e, rögtön vagy csak bizonyos feltételek mellett; igy, váljon a szerződést kötő félnek is legyen joga a teljesítést követelni; e jog cumulativ, vagy subsidiarius-e ? jogában áll-e szerződést kötő félnek tertius jogát annak beleegyezése nélkül megváltoztatni vagy megszüntetni ? Tehát a már abstracte felvetett kérdésekre a ném. polg. törv. könyv sem állit fel szabályt: utal az esetről-esetre való eldöntésre. Hazai jogunkban a harmadik javára szóló szerződés nem ismeretlen fogalom. A keresk. törvény 406. §. szerint a cimzett, átvevőnek is joga van. Itt is: feladó szerződik a fuvarozóval; tertius: az átvevő. Majd keresk. törvény 498. §. életbiztosítás: «... a kinek javára kiköttetik, kedvezményezettnek tekintetik.* Ugyanaz az eset 16 El tehát jogunkban a szerződések e neme és igy nincs az iránt sem kétség, hogy az elővásárlási jog, egész függetlenül az o. p. tvkv. 1,072. §-tól nem cs ak eladó, hanem egy harmadik részére is kiköthető. Magának az elővásárlási jognak is igy van meg igazi gyakorlatiassága. Az elővásárlási jog kétélű kard. Jog ma — jogtalanság lehet holnap; ma igaz érdekeket oltalmazhat — holnap káros hatása lehet: módot nyújthat tilos zálogszerződések leplezésére, az ingatlanokat forgalmon kivü! helyezheti. Ismeretesek azok a motívumok, a melyekkel pro : a conservativek és reactionariusok, — contra : az u. n. liberálisok érvelnek, ha oly jogintézmények jövőbeni szabályozásáról van szó, melyek az ingatlanok esetleges megkötéséhez vezetnek, vagy azok forgalmát megnehezítik; tárgyalja is bőven-röviden minden nemzetgazdasági társadalmi munka, jelesül ujabban az agrárpolitika nagy irodalma » — Bizo' Sőt még törvények indokolása is ; v. ö. Motive II. 44449. nyos: érvelni sokféleképen lehet: egészséges eszmék és gondolatok felett azonban a dolog gerincét illetőleg vita nem lehet. Az elővásárlási jog él jogunkban: az élet azonban alig-alig vesz róla tudomást. Ki kell fejleszteni s ez jövendő codexünknek jut feladatul ! Itt kitűnő jogtudósunk, Zsögöd Benő szavaival élek: «vajjon van-e valamely jogintézménynek gyakorlati jelentősége, vagy sem, az nagy mértékben annak mikénti szabályozásától függ.» Az elővásárlási jog részére is csak a helyes tételes szabályozás nyithatja ki igazán az élet kapuját! Az egész jogászvilág figyelme kell, hogy alkotandó törvénykönyvünk felé forduljon. Rövid idő múlva — mint hallszik — közzéadják tervezetét: első sugarait annak a fénynek, mely be fogja világítani jogi életünket. Winter Frigyes ügyvédj. Arad. 3. L. erről részletesen Schwartz Gusztáv előadásait, összeállította B e s n y ő, 403. 1. 4 Lásd: Windscheid; 309,, 316. §., Báron 217. §. 5 Lásd: Hasenöhrl: das östr. Obligationenrecht. 6 Dt. XIII. 166. 234/85., ... a követelési jog a biztosított összegre nézve, a kedvezményezett részére szereztetik meg. - Schwartz G. az életből egy csomó esetet sorol fel (405. 1.) a többek között: «Eladom a házamat, de kötelezem az uj vevőt a mostani bérlők jogaínak a respectálására, — ezt nemcsak én, hanem a bérlők is követelhetik azután». stb.