A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - Pertári kezelés a sommás eljárásban. [Hozzászólás Révai Lajos: Pertári kezelés a sommás eljárásban. 1-2. r. cikkéhez. A Jog, 1900. 31. sz. 225-227. p. és 33. sz. 233-234. p.]

248 A JOG Sérelem. Adalékok, a birói pályazatok viszásságaihoz. Engedje meg a t. szerkesztő ur, hogy a birói pályázati hirdetésnek egy sajátszerű tünetére hívjam fel b. lapjában az érdeklődők figyelmét. A «Budapesti Közlöny* f. é. 195. számában a kassai kir. törvényszéknél üresedésbe jött kir. törvényszéki birói állásra hirdettetett pályázat. A pályázati hirdetményben kifejezetten az foglaltatik, hogy a pályázók a tót nyelvben való járatosságukat is okiratokkal igazolják. Igaz ugyan, hogy az ált. bir. ügyv. szab. 5. §-a előirja, hogy a különös minősítési kellékek a pályázati hirdetménybe felemlitendők, de szerény tudomásom szerint sem az 1869. IV., sem pedig az 1883. I. t.-c. nem irja elő a birói minősítés külön kellékeképen a tót nyelvet. Vájjon van-e tudomása a nagyméltóságú igazságügyminister urnák e különleges pályázati hirdetményről, mely a törvényben előirt minősítéssel rendelkező s amúgy is nyomorult előléptetési viszonyok között levő albirák 9/,„-ed részét már eleve elzárja a pályázatban való részvételtől is? Mióta lett a nemzetiségek nyelve a magyar bíróságoknak különleges minősítési kelléke, vagy már Magyarország Austria mintájára külön nyelv vidékekre lett felosztva? Ha ez igy lenne, akkor a magyar bírák, kik nem nemzetiségiek, csak 12—15 év elteltével számithatnak előhaladásra. így nem építjük fel az egységes nemzeti Magyarállamot ! Spectator. Vegyesek. Az V-ik ker. jbiróság költözködésére való tekintettel a budapesti V-dik ker. kir. jbiróság vezetője a következő elnöki rendeletet bocsátotta ki: 1900. El. 47/4-. Arra való tekintettel, hogy a budapesti V. ker. kir. járásbíróság részére az V. ker. Holdutca 21. számú ház béreltetett ki s az átköltözés előreláthatólag f. é. szeptember hó első napjaiban fog történni, a tárgyalás kitűzése végett már most szükségesnek tartom, hogy a bíró urakkal hivatalhelyiségeiket közöljem. Az egyes jegyzőt irodák megjelölésére még ez idő szerint szükség nem lévén, ugy ezek. valamint egyéb hivatalhelyiségek megjelölése annak idején fog alkalmas útmutató által közzététetni. Mivel előreláthatólag f. é. szeptember hó közepéig az átköltözés meg fog történni, a mai naptól fogva a szeptember hó 15-ike utáni időre kitűzendő tárgyalások az uj hivatalhelyiségbe V. Hold-utca 2L tűzhetők. Az egyes biró urak hivatalhelyiségei a következőkép jelölendők meg : Boronkay Ignác kir. Ítélőtáblai biró hivatalhelyisége : I em. 5. ajtó. Mikin szky István kir. járásbiró' hivatalhelyisége : I em. 3. Arany Sándor kir. aljbiró hív. helyisége II. em. 13. ajtó. Uhrin Imre kir. aljbiró hiv. helyisége II. em. 15. ajtó. Dr. Jászoly Mihály kir. aljbiró hiv. helyisége II. em. 14 ajtó. Rabács János kir. aljbiró hiv. helyisége II. em 12 ajtó. ür. Füredi Ferenc kir. aljbiró hiv. helyisége II. em. 18. ajtó. Dr. Fábry Gyula kir. aljbiró hiv. helyisége III. em. 32. ajtó. dr. Kram aszta Imre kir. aljbiró hiv. helyisége III. em. 27. ajtó. Családi állás elleni bűntett kisérlete vagy bevégzett bűncselekmény ? A budapesti kir. büntető törvényszék 65,178/1898. B. sz. a. itélt : X. Y. a Btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni bűntettnek a 65. §. szerinti kísérletében, mely a 66. §. alapján vétséggé minősül, bűnösnek kimondalik s ezért stb. 14 napi fogházra Ítéltetik. Indokok: H. G. 1891 május 1-én házasságon kivül fiúgyermeket szült, kit 5—6 hetes korában Sz.-re vitt s ott neveltetett egész 1896 április haváig. Minthogy a tartásdijat tovább fizetni nem tudta, elhozatta gyermekét Sz. ről s egy levél és keresztlevél kapcsán L. Mihálylyal X. Y.-hoz (a gyermek atyjához) küldte, kit a levélben a további tartásra felhinctt. X. Y. ekkor a gyermeket pár hétig K. Mátyásnál tartotta, majd pedig, mivel nősülése miatt alkalmatlan volt, hajóra adatta fel s cédulát tűzvén kalapjába, felkérte a «jószivü emberbarátokat*, hogy a gyermeket D. Sz.-ön B.-éknek adják át, neki ugyanis B. Gizellával szintén bensőbb viszonya volt. X. ezen cselekményét beismeri s azzal védekezik, miszerint abban a hiszemben volt, hogy a gyermeket B. Gizella küldte hozzá. Tekintve azonban stb : mindezek alapján kétségtelen, hogy vádlottnak a gyermek kilétéről s küldőjéről határozott tudomása volt; midőn tehát jobb tudomása ellen a gyermeket B. Gizellához küldte, kétségtelenül azon szándékkal cselekedett, hogy a gyermeket idegen családba csempészve ily módon családi állását megváltoztassa; minthogy azonban ezen eredmény be nem következett: öt a Btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni bűntettnek 65. §-a szerinti kísérletében kellett bűnösnek kimondani stb. A budapesti kir. ítélőtábla: 11,603/98. B. sz. a hozott ítéletével X. Y. vádlott fogházbüntetését hat heti tartamra felemeli. Egyéb részében az elsöbiróság Ítélete vonatkozó indokainál fogva volt helybenhagyandó. A m. kir. Curia: 3,628/99. B. sz. a. hozott ítéletével X. Y. a családi állás elleni vétségben mondatik ki bűnösnek és a kir. Ítélőtábla ítélete szerint kiszabott büntetés helybenhagyatik. Indokok: X. Y. a gondozása alá jutott gyermeket, kilétének megjelölése nélkül, egy hordár segélyével a Mohács felé indulandó hajóra csempészte és ott hagyta, azaz rendszerint járt helyen kitette- terhére a törvény értelmében nem kísérlet, hanem bevégzett tartalommal forog tehát fenn a Btk. 254. §-a szerint meghatározott cselekmény, mely miatt a büntetés a kir. ítélőtábla Ítélete által megállapított nemben és mértékben a Btk. 92. §-ának alkalmazásával azért hagyatott helyben, mert az alsóbiróságilag is figyelembe vett enyhitő körülmények nagy nyomatéka folytán ez kellően indokoltnak találtatott. (Lásd az ebben az ügyben hozott vád alá helyező végzést a Dtár III. f. XII. k. 27. sz. a.) Azon körülmény, hogy a magáninditványra jogosult káros fél ebbeli jogával nem él, nem érinti a tőle ellopott tárgyakhoz való tulajdonjogát. A budapesti kir. büntető törvényszék 41,310/98 B. sz. a. hozott Ítéletéből: Az irodai letétben levő tárgyakat a i vádlott részére leendő megőrzés végett a kir. törvényszék a fogházfelügyelőnek átadja. V. J. t azon kérelmével, hogy a letétben őrzött tárgyak részére, mint tulajdonai kiadassanak, elutasítja. Indokok: El kellett azonban utasítani V. J.-t azon kérelmével, hogy a vádlottnál bűnjelként lefoglalt tárgyak részére kiadassanak, mert bár a vádlott azt vallotta, hogy ezen tárgyakat tőle lopta el, midőn nála alkalmazásban volt, de V. J. a vádlott ellen lopás miatt panaszt nem tett s ezért az általa igényelt tárgyak tulajdonjoga bűnvádi uton meg nem valósitható. A budapesti kir. Ítélőtábla 9,069/1898. B. sz. a. itélt: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét a V. J. károsultat letétben levő tárgyak kiadása iránti kérelmével elutasító felebbezett részében megváltoztatja és utasítja a kir. törvényszékei, hogy a bűnvádi ügyviteli szabályzat 66. §-ának 1. bekezdése értelmében eljárva, az irodai letétben őrzött egy pár sárga félcipőt stb. V. J. károsult előtt felmutattatván, amennyiben azokat magáénak ismeri fel, M. D. K. elitélt és a kir. ügyész hozzájárulása mellett szolgáltassa ki annak. Indokok: M. D. K. most már elitéltnek a birtokában letartóztatása alkalmával oly tárgyak találtattak, melyekről beismerte, hogy azokat V. J. - tol lopta azon idő alatt, mig nála mint segéd alkalmazva volt. V. J. a vizsgálat során kihallgattatván, megerősítette a vádlott előadását és kérte ellopott tárgyainak visszaadását, volt segédjének megbüntetését azonban nem kívánta. Tekintve, hogy azon körülmény, miszerint a magáninditványra jogosult káros fél ebbeli jogával nem él, annak a tőle ellopott tárgyakhoz való tulajdonjogát nem érinti; tekintve, hogy a kérdésben forgó tárgyakat már a vizsgálóbíró visszaadhatta volna a bűnvádi ügyviteli szabályzat 66. §-ának 1. bekezdése értelmében az igazolt tulajdonosnak s amennyiben az elmulasztatott, annak utólagosan leendő eszközlése ellen törvényes akadály fen nem forog; tekintve, hogy az eljárási gyakorlatnak s az ide vonatkozó szabályrendeleteknek is megfelelő feladata az ítélkező bíróságnak, miszerint az eljárás során beszerzett és letétként kezelt tárgyak igazolt tulajdonosaiknak kiadassanak az esetben is, ha azok nem bizonyultak az elbírálandó vád tárgyára vonatkozóknak, ezek alapján a kir. törvényszék Ítéletének felebbezéssel megtámadott rendelkezését megváltoztatni s a kir. törvényszéket a rendelkező részben megjelölt eljárásra kellett utasítani. Egy csődbe jutott albiró ellen a közvádló kir. főügyész a fegyelmi eljárás megindítását és a nevezettnek vád alá helyezését kérte, mert ellene a csődbíróság a csődöt jogérvényesen megnyitotta. A közvádló főügyész annak a felfogásnak ad kifejezést, hogy a kinevezett biró vagy bírósági hivatalnok ellenében a csődnyitás puszta ténye már fegyelmi vétséget megállapít és hogy ennek következtében a fenforgó esetben is a fegyelmi eljárás elrendelésének van helye. A kassai kir. Ítélőtábla fegyelmi bírósága azonban e felfogásban nem osztozott ; mert — igy szól az indokolás — az kétségtelen, hogy a jelenleg hatályban levő, a birák és bírósági hivatalnokok telelősségét szabályozó törvények (1871 : VIII. és IX. t.-c.) a csődbejutás önmagában véve fegyelmi vétségének «sui generis» el nem ismerték, nem nyilvánították ; sőt az 1871 : VIII. és IX. t.-c. 64. §-ának amaz intézkedése, a mely a csődbejutott s ennek folytán felfüggesztett hivatalnokot fizetésének egy harmadára szorítja, szemben a más okból felfüggesztett hivatalnokkal, a ki részére fizetésének a fele kijár, azt tanúsítja, hogy a törvényhozót eme megszorító intézkedésnél a csődnek esetleg hosszabb tartamú lefolyására való tekintet vezérelte s hogy az egész idő alatt a csőbejutottat fizetésének egy kis részében részeltetni kívánta. A kir. Ítélőtábla fegyelmi bírósága sem tartja ugyan kizártnak azt az eshetőséget, hogy a csödnyitás is alapul szolgálhat a fegyelmi eljárásra, ha a csődnyitást oly körülmények, jelesül a csődbe jutottnak oly ténykedései idézték elő, melyek a vétkes hivatali kötelességszegés vagy botrányos magaviselet fogalmai alá vonhatók és a melyekből az 1871. évi VIII. t. c. 20. §-a a) vagy b) pontjában meghatározott fegyelmi vétség tényálladéka constatálható, a közvádló azonban ily különös körülményekről, a csődbejutottnak ily ténykedéseiről panaszlevelében és vádindilványában egyáltalán említést nem tesz. A m. kir. Curia : A kassai kir. ítélőtábla fegyelmi bíróságának fennebbi keletű és számú határozata helybenhagyatik. Mert magának a csődnyitás elrendelésének a biróra háruló jogkövetkezményét az 1871. évi VIII. t.-c. 62. §. d) pontja tüzetesen meghatározza, a fegyelmi eljárás megindítása feletti határozathozatal azonban a csőd, bukás okainak kinyomozása iránt hivatalból indítandó bünvizsgálat befejezéséig és a bünvizsgálati iratoknak a fegyelmi bírósághoz beérkeztéig felfüggesztendő. (1900. évi május hó 5 94. sz.) -fcSZVÍKY rÁK£*sA*. nTOMDX/A P.DDAPI