A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - A vádirat elleni kifogás visszautasításának kérdéséhez

A JOG 243 tartása céljából a rangemelésen és címeken kívül jó fizetésben is részesüljön. Ha a contradíktorius eljárás befejezésével szükséges ítélet kimondás magasztos funktiója képezi a biró kötelességét s e funktióhoz méltóan közönséges értelemben drágán fizetjük a birót, akkor miért nem hagyjuk kizárólag magasaos kötelességének teljesítése mellett és miért nem bizzuk a perenkivüli dolgokat, a nem kontradiktórius ügyeket, a hivatali háztartás asszonyos kötelességeit más egyénre, ezek a funktiók korántsem oly kényesek és fontosak mint az ítélkezés, ezeket épen olyan jól sőt jobban és szakszerűbben, de minden esetre olcsóbban elvégezné nem birói egyén is. Minden jogász különbséget tud tenni a birói és rendőri eljárás között; minden jogász tiltakozik az ellen, hogy az ítélő biró alárendelt rendőri szerepre utaltassék, és mégis mit látunk a gyakorlatban? Bünfenyitő ügyekben odateszik a vizsgálóbírót nyomozni, rendőri functióval bizzák meg tárgyalás előtt, polgári ügyekben pedig — most a sommás perekben csak, majd a mint ígérve van, mindenféle perekben — ugy a tárgyalás előtt, mint tárgyalás közben a polgári biró nyomoz, vizsgál, határozott rendőri teendőket végez nem a felek érdekében, mert a feleknek mindig örökös sérelme az, ha perbeli autonómiájuk lenyomva, kétségessé téve van a birói hatalom hivatalos nyomozása által, hanem az anyagi, az eszményi igazság kikutatása érdekében. Tudja, látja mindenki, hogy a hivatalos nyomozás munkája miatt a peres félnek saját ügye nem maradhat saját rendelkezése alatt; már pedig másfelől kétségtelen dolog, hogy a polgári pernek ura maga az érdekelt ügyfél mindig és minden körülmények között. Tudja, látja mindenki, hogy a hivatalos nyomozás munkája miatt az eljáró biró biró is, ügyfél is egy személyben ; pedig szintén kétségtelen dolog, hogy a biró az ügyfél helyébe sohase léphet; vagy ha valamelyik biró vizsgál, nyomoz valamely ügyben, többé annak az ügynek ezen egyoldalú munkája miatt, ő birája nem lehet. Egészen bizonyos, hogy akár írásbeli, akár szóbeli az eljárás, annak bírnia kell avval a garantiával, a mit a törvénykezés sikere okvetlenül megkíván. Egészen bizonyos, hogy a szóbeliség egyedüli biztositéka a nyilvánosság (nem a nyomozás, a nyomozás degradálja a birói tekintélyt, sérti a felek perbeli antonomiáját és lefokozza a birói eljárást rendőri eljárássá) ; azt minden ember látja, hogy a törvénykezés az egész országban mindenütt nyilvánosság nélkül folyik (kivéve itt-ott évenként néhány szenzácziós bűnesetet): és mégis az egész polgári eljárást nyomozó szóbeliségre fektették és akarják fektetni, a törvénykezés sikerét, előrelátva és tudatosan koczkáztatják. És hogy viszik keresztül ezen sok ellentétes cselekményeket ? A parlament utján. Mi által sikerül az elméletnek és gyakorlatnak ezen nagymérvű és kártékony szembeállítása ? A parlament működése által. Ugy áll a dolog, hogy a parlament várja a kezdeményezést a kormánytól, az igazságügyi kormány pedig tévútra került; tuleszményi törekvéseinek dédelgetése közben felejti, hogy a törvénykezés e földön tejesen gyakorlati foglalkozás és hogy csak az égben van az igazság, már t. i. az az anyagi igazság, a melyre az igazságügyi kormány oktalanul vadász. A helyett, hogy a birói hatáskört megtisztítaná a nem birói funktióktól, a helyett hogy az itthoni gyakorlati élet útmutatása után indulna: ideális eszmék lehetetlen megvalósításával vesződik és külföldi institutiók szabályzataiból rapiál, de ezek közül is csak azokat hozza haza, melyek az ö rögeszméinek megfelelők, vagy csak jelentéktelen dolgok (pl. hogy a papiros melyik oldalára irja a peres fél a felzetet). Az igazságügyi kormány tévútra került és téves irányban vezeti a parlamentet. Innen van az, hogy a parlament derüreborura csinálja az ellentétes eredményű törvényeket, melyeket szerencsére a birói kar nem alkalmaz; innen van az, hogy manapság korántsem tapasztalható a parlament munkásságában az a sok tudás, mely a parlamenti működés criteriuma lenne; ámde a birói tapintat a törvények alkalmazásában (csekély kivételeket leszámítva) mindenütt ott van. Hiában mondja a parlament, hogy keresse a biró az eszményi igazságot; biz az nem keresi, mert egyszerűen nem ér rá, alkalmazza a meglevő törvényeket, nem érzi magát hivatottnak sem kötelezettnek a parlament mulasztását pótolni. Hiában mondja a parlament, hogy a bizonyítékok beszerzésénél nyomozzon ; biz az nem nyomoz, nem sülyeszti tekintélyét rendőrségi nivóra, de a felek kötelességét se veszi magára, bár a magáét végezhesse, quis uti se obligavit, ita jus et justitiam recipiat. Hiában mondja a parlament, hogy legyen szóbeli a birói eljárás; bizony irásos az mégis, mert érzi, tudja a biró maga. hogy nyilvánosság nélkül alaptalan megtámadások ellenében csakis a jegyzőkönyvekben van eljárásának biztos garantiája, . mert hát ez a garantia, mikor nincs ellenőrző nyilvánosság, egyaránt szükséges ugy a bírónak mint a perben álló feleknek, verba volánt, scripta manent. Ue hát nincs erő, nincs befolyás, mely a kormány téves irányát megigazítsa ? Engedjen meg nekem a t. szerkesztőség s a nagyraí becsült olvasó közönség, ha őszintébb leszek, mint a milyen í őszinteséghez vannak talán szokva. Budapesti ember sok dologgal ugy van, mint az erdő! beli ember : nem látja a fáktól az erdőt. Én itt a távolságban lehet, hogy nem tudom épen megszámitani, hogy az erdőnek hány szál fája van, de az erdőt teljes perifériájában látom. Azonkívül tudásomat és függetlenségemet nem zsibbasztja semmiféle összeköttetés, semmiféle betolyás. A kormány és a parlament egymásnak hallgatólagosan fogadott kölcsönös megállapodásától, valamint a nagytömegű parlament mozdulatlanságától és nemtörődésétől alig lehet várni, hogy a koi mány téves törekvéseinek maga a parlament vétót mondjon. Ott van azonban az igazságügyi bizottság mozgékony és szakszerű szervezetével; ott vannak az egyetemek és akadémiák kathedráinak elméletekkel foglalkozó tanárai; ott vannak a gyakorlati jogászok, a birói és ügyvédi kar ; ott van a szaksajtó. Hogy van az mégis, hogy mindezek kritika nélkül és engedelmesen követik a kormányt téves irányában és nem lehet hallani vagy olvasni olyan nézetet, mely bátran kimondja, hogy a mai kodifikaczió munkája sok részben eredménytelen, következményeiben ellenhatásu és hogy általáno• nosan kárhoztató a miatt, mert az elméletet és gyakorlatot ugy J választja szét egymástól, a hogy azt szétválasztani sohase szabad. Nincs meg a maga függetlensége az igazságügyi bizottságnak a kormánnyal szemben, mert különben nem követné árkon-bokron keresztül (ha valamelyik tagja független, önálló nézetekhez ragaszkodott, kiakolbólitották) ; a kathedrák embe| rei simulékonyak a miniszterhez, mert hát divatba jött a t^nárminiszter (uti figura docet), reájuk is kerülhet a sor; gyakorlati jogászok foglalatosságuk miatt nem érnek rá a kritikára, különösen birák nem is kritizálják a kormányt, nem akarnak előmenetelük elé gátat emelni, az ügyvédek pedig kicsit törődnek az elmélettel, de hát nem is igen hallgatnak reájuk; a szaksajtó immel-ámmal teljesiti kötelességét és nem lehet látni egészséges szakpolemiákat, melyek kizárólag hivatva lennének I a kérdést tisztázni, a téves irányt megigazítani. Én mindig csudálkoztam azon, a mint csudálkoznak rajtam — hogy ha az a nézet, a mi az én nézetem is, oly általánosan el van terjedve külföldön, ha ennek a nézetnek a leghíresebb perjogi irók a tolmácsolói, mégis miként lehet az, | hogy Magyarországon csak én egyedül álljak a nyilvános.ság előtt az emberek csodálkozására ezen nézettel; miként lehet az, hogy a gyakorlat általában helyesli e nézetet és követi, mégis az elméletben sehogy se akarnak róla tudni?? A meglapulás az oka A szaksajtó közlönyeinek egymás iránti arrogantiája pedig lehetetleníti az egészséges polémiát. Alszunk az egész vonalon. Majd csak felébredünk talán ?! A vádirat elleni kifogás visszautasításának kérdéséhez. Irta: dr. KISS ENDRE, kir. táblai biró, Debreczen. A B. P. 256. §-nak harmadik bekezdése szerint terheli a vádirat közlésétől számítva 8 nap alatt tehet kifogást, ugyanazon szakasz ötödik bekezdése szeiint pedig, a nem kellő idő ben beadott kifogást ahhoz képest, a mint a vádiratot a ter| helttel a vádtanács elnöke, vagy a vizsgálóbíró közölte, s | mint a kihez a kifogás beadatott, a vádtanács elnöke, vagy a • vizsgálóbíró utasítja vissza. Ha a vádtanács elnöke, vagy a vizjgálóbiró a kifogás I beadásának a törvény által megállapított határidejét tévesen I számította ki, s a kifogást elkésés miatt visszautasította, terhelt a B. P. 378. §-hoz képest a vádtanács elnökének, vagy a vizsgálóbírónak jogsérelmet okozott határozata ellen egy-