A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - Törvénykezési alapelvek és kodifikáció

242 A JOG jából figyelembe kell venni a nem bitói eljárás kritériumait : összehasonlítás utján nyerjük a lehető legvilágosabb definitiókat. Közben bocsánatot kérek, hogy ily általánosan tudott közönséges dolgokat beszélek, de az ellentétek szándékolt szembeállítása végett el nem kerülhettem; különben is sokkal jobb nekünk a mi közönséges dolgainkat rendezni előbb az é et útmutatása szerint s csak azután bölcselkedni pium desideriumok felett. A birói eljárás célja és eredménye, igazságszolgáltatás; célja a perben álló felek vitás tételeinek megállapítása és célja a vitázó felek helyzetének consolidálása. Birói ítélettel befejezett ügy, be van fejezve örökre e földön, A i:em bírói eljárás (rendőri, közigazgatási, egyházi, katonai stb.) célja a status-quo fentartása ; célja a vitás tételek bizonyítékainak kinyomozása és az el árással meg nem elégedő félnek a törvény rendes utjári való utasitása. A birói eljárás itél a számára készen előállított bizonyítékok alapján ; a rendőri eljárás kinyomozza a bizonyítékokat, ha kell vallatással letartóztatással. A törvénybiró nem kockáztatja tekintélyét a felek perbeli autonómiájának erőszakos megsértésével; a rendőrbhó hatalma kiterjed nyomozás és vizsgálat köbben erőszak alkalmazására is. A bírói eljárás elismeri, hogy a bírói segélyre szorult vitázó felek a bíróság előtt ügyöknek mindig kizárólagos urai a per kezdetétől a per végéig ; a rendőri eljárás önkényes s a czél érdekében (a bizonyítékok előállithatása s a statusquo fentarthatása szempontjából) nem törődik a felek rendelkezési jogával. Ha van kivételes bíróság, az a fenti meghatározások szerint — akármilyen nevet adjanak neki — vagy csak törvénykezési (igazságszolgáltatási), vagy csak rendőri bíróság lehet. Az állami és erkölcsi rend fentarthatása szempontjából a vitázó felek nem minden ügyöknek lehetnek urai a per kezdetétől fogva; a vizsgálat rendén elveszthetik önrendelkezési jogukat a rendőrség előtt, de visszanyerik azt a bíróság előtt, a hol mindenki egyenlő. Az állami közrend és az erkölcsiség megóvásának avagy helyreállításának kötelessége nem bizható egyes érdekelt személyek tetszésére; közbe kell, hogy lépjen maga az állam az ő hatósági szerveivel (ügyész, rendőr) és ekkor ezek a hatósági közegek kötelesek a megfelelő bizonyítékokat előszerezni, melyekből a biró ítélhessen ; azonban az államnak is megvan ily esetben is perbeli autonómiája a bíróság előtt: vagy fenntartja, vagy leteszi a pert, a bíróságnak soha sincs joga az ügyfél helyébe lépni, mert akkor nem maradhatna az ügynek birájául ; biró is, ügyfél is pedig egy személyben nem lehet. (Ezért kell határozottan kárhoztatni azt a felfogást, mely szerint joga volna a bíróságnak az ügyész által elejtett vádat tovább fentartani. Ha a fenforgó sérelmek miatt kétségtelenül szükséges is a vád fentartása és az állam képviselete, mulasztást, hibát követett el a vád abbanhagyásával, ezen mulasztás és hiba korántsem az által pótolható, hogy az ítélni hivatott biróból csináljunk ügyfelet perközben, hanem az által, hogy az állam képviselőjét ki kell cserélni a maga idejében.) Akárki legyen az ügyfél, és akármilyen legyen az ügy, a birói auktoritás sohasem ereszkedhelik le a rendőri kutatás önkényes és egyoldalú, sokszor erőszakos mesterségének a nívójára. Ha önjogu felek fordulnak a bírósághoz, a kiknek perbeli autonómiájuk kétségtelen — előállítják a bizonyítékokat ők maguk; ha pedig közérdek a peres fél — az állam közigazgatási hatalma gondoskodik a bizonyítékok előállításáról, de erre nézve a birói eljárás igénybe nem vehető. Mihelyt a bizonyítékok beszerzésével, az adatok nyomozásával bíztunk meg egy birót, azonnal lehetetlenitettük további érdektelen birói működését az ügyre nézve, hatáskörét kicseréltük az ügyfél hatáskörével, akár polgári, akár bünfenyitő ügyről legyen szó. A melyik birót az ügy adatainak kinyomozásával, a vizsgálat keresztülvitelével bíztak meg egyszer, az arra az ügyre nézve megmarad véglegesen degradált rendőri szerepében, többé a birói piedestalra nem léphet, és abban az ügyben melyben nyomozott, Ítélkeznie nem szabad. A birói eljárás milyenségének postulatuma az is továbbá, hogy irásos vagy szóbeli legyen-e ez a birói eljárás? Általánosan elfogadott nézet, hogy mindegy, akár irásos. akár szóbeli az eljárás, csak általa legyen megmentve az a feltétlenül szükséges garantia, mely a törvénykezés céljának sine qua non-ja. Ez a biztosíték szóbeli eljárásnál a nyilvánosság, Írásbeli eljárásnál pedig a felek önrendelkezési jogának épségbenhagyása, t. i. hogy saját tetszése szerint teheti papírra a mit ügyének megoldására nézve előnyösnek tart. A magyar birói eljárás históriai múltja szóbeliséget mutat fel valódi nyilvánossággal, tumultussal, tömeggel. Az ügy tárgyalásánál, az ítélkezésnél egy közvélemény volt jelen, mely mindig ellenőrizte az itélő biró eljárását. A mint kimaradt ^ a sokaság, eloszlott a közvélemény: a nyilvánosság elől zárt hivatalokba került birói igazságszolgáltatás átváltozott Írásbelivé. Mindenki tudta, hogy ha hiányzik az ellenőrző nyilvánosság az itélő biró körül, akkor a bizonyítékok mérlegelésénél, az ítélkezésnél annyit önkénykedhetik a mennyit akar; de ha az ügyvéd leirja az ügyállást a fél érdekében megfelelőleg, az az akta el nem veszhet és avval a biró önkénykedése megfogható. Lehet tehát a birói eljárás egyaránt szóbeli és írásbeli is; csakhogy a szóbeli eljárás rendén legyen meg a valódi nyilvánosság, Írásbeli eljárásnál pedig érintetlen maradjon a felek perbeli antonomiája a birói hatalommal szemben. Természetesen ma már a szóbeliségnek nincsen tumultus közönsége, nincs is közönsége ; tehát hiányzik a szóbeli eljárás azon garantiája, melyet a nyilvánosság volna képes biztosítani. Mindazonáltal, minthogy vannak köztekintetek, melyek nem nélkülözhetik az ügy nyilvánosság nélkül való tárgyalását és megítélését; minthogy továbbá vannak bizonyos elismert előnyei a szóbeliségnek az írásbeliség felett: a szóbeli eljárást nem eldobni, hanem ismét az uj időknek megfelelőleg garantiával ellátni — igyekeznek. Ez az igyekezet tartja össze az esküdtszék barátait, a kik nagyon sokan vannak, a kik a jogászok nagy többségét képezik és a kik egyértelmüleg tudják, hogy a szóbeli eljárásban nincs semmi garantia, ha még akkora nyilvánosság se csatlakozhatik hozzá e régi tumultus helyett, mint a minő a mai esküdtszék és a kik tudják, hogy a szóbeli eljárás nyilvánosság nélkül olyan semmi, mint lenne az írásbeli eljárás írás nélkül. Ezek alapelvek. A törvénykezési tudománynak életfilozófián nyugvó körvonalai, melyek sokkal hosszadalmasabban és díszesebben kifejthetők, mint a hogy itt történt; ámde azért ezen körvonalak ezen köntösben is megérdemlik a figyel met már önmagukban. Ha azonban a mai parlamentek működésével állítjuk szembe ezen alapelveket, kétszeres figyelemre lehet méltatni őket azért, hogy ezen szembeállítás igen sok jóravaló (merem állítani) gondolatanyagot tár fel minden gondolkozni szerető jogász előtt. Egyik kétségtelenül elfogadott alapelv, hogy nem szabad a törvényhozó és törvénytevő munkáját összezavarni. A perbeli anyagi igazságnak diadalra juttatása érdekéből — mert hát a törvényhozó nem tud mindenre törvényt hozni — mégis odautalják a törvénytevő birót, hogy a törvényt birói belátásával, független meggyőződésével esetenként magyarázza, a törvény szigorát pótolja ; mintha bizony a törvénymagyarázat (interpraetatio) nem kizárólag a parlament joga volna, mintha bizony nem volna a törvény intézkedéseinek előre fennhagyott elég fokozata, mintha bizony a törvény hiányának pótlása nem a törvényhozó testület kötelessége volna. Elkülönítik elméletileg a törvényhozói és birói hatalmat, de a gyakorlatban a birói függetlenségnek és meggyőződésnek ugy a bizonyítékok mérlegelésénél, mint az ítélkezésnél olyan nagy szabadságot adnak, mely lépten-nyomon szabadossággá válik az ügyfelek perbeli antonomiájának rovására és a mely magában absorbealja a parlament feladatát és működését. Miért van ez? Mert egy lehetetlen célra, a perbeli anyagi igazság diadalára törekszenek és mert a törvényhozó hatalom bevallott képtelenségét a birói hatalom befolyásával szeretnék helyrehozni. Közönségesen tudva van, hogy a törvénykezés célja az alaki igazság érvényesülésében rejlik ; a köztudat, hires perjogi irók, minden gyakorlati jogász aberrationak, kivihetetlennek tartják azt egyaránt, hogy az anyagi igazság hivatalos felderítése miatt összezavarjuk a törvényhozó és törvénytevő testületek munkáját, hogy az állam annyi birót állithason hivatalba, a mennyi elégséges volna az anyagi igazság lelkiismeretes kutatására, — nem felderítésére, mert ez még a lelkiismeretes kutatásnak is csak kivételes, véletlen eredményeként jő napfényre itt-ott. Dologértő senki se mondhat ellent annak a törekvésnek, hogy a biró a hivatalával járó tekintély emelése és fenn-