A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 34. szám - A sommás perekben felvett halasztási jegyzökönyvek bélyegkötelezettségéröl

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 34 számához. Köztörvényi ügyekben. Gyáros felelőssége a munkást ért balesetért. A budapesti kir. törvényszék: Alperest arra kötelezi hogy felperesnek 1897. évi október hó 20-ától kezdve élte fogytáig',havonkint előleges részletekben havi 15 frtnyi tartásdijat fizessen. I ndo kok : Alperes maga is beismeri, hogy felperest 1891. évi október havában baleset érte gyárában ; a per során meghallgatott orvosszakértó'k pedig megállapították, hogy a baleset következtében felperes jobb szeme teljesen elpusztult, bal szeme pedig meggyengült, annyira, hogy volt munkakörében teljesen munkaképtelen és csakis csekély keresettel járó könnyebb munkára képes. Minthogy pedig a meghallgatott iparszakértök véle ménye szerint alperesnek kötelessége munkásai s igy felperes részére is az 1893. évi XXVIII. t.-c. értelmében védő készüléket, azaz szemüveget rendelkezésiikre bocsátani ; minthogy továbbá alperes felperesnek azzal az előadásával szemben, hogy neki szemüveg rendelkezésére nem bocsátatott, azt a körülményt, hogy felperest gyárában szemüveggel ellátta, nem bizonyította, a kir. törvényszék felperes sérülését alperes mulasztásának tudta be, s őt kártérítésre kötelezte. A kárösszeg megállapításánál a kir. törvényszék figyelembe vette, hogy felperes alperes beismerése szerint is hetenkint 9 frtot keresett; továbbá, hogy maga felperes is csak 3,000 frt tőkét kér s végül, hogy felperes eddigi foglalkozásától eltérőleg könynyebb szolgálatokra még képes, s igy némi keresményhez még juthat. A kir. törvényszék alperesnek a 3. •/• alatt becsatolt okmányra alapított azt a kifogását, hogy felperes balesetéből kifolyólag részükről már kártérittetett s felperes minden továbi kártérítési igényéről lemondott, s igy felperesnek alperes ellen nincs is követelési joga, felperes elutasítására alapul el nem fogadta, mert tekintettel arra, hogy az okirat kiállításakor felperesnek látóképessége már abban az állapotban volt, a milyenben azt az orvosszakértők találták, felperes alperesnek előadásával szemben nem igazolta sem magával a 3. 7. alattival, sem egyébként azt a körülményt, hogy az okirat tartalma felperes előtt megértelmeztetett s az annak tartalmát megértette, annál is inkább, mert az okiratban feltüntetett összeg nem áll arányban felperesnek a baleset okozta veszteségével. (1899 november 8-án 31,982. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a változtatással, hogy az alperes által a felperes részére fizetendő összeget havonként 24 koronára leszállítja, egyebekben helybenhagyja. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását illetőleg vonatkozó indokai alapján és azért hagyta helyben: mert az alperes is elismerte azt, hogy a felperes korlátolt munkaképtelensége a felperest az alperes gyárában teljesített munkaközben ért baleset következtében állott elő s e mellett a szakértők véleménye alapján megállapítható az is, hogy az alperes az ilyen balesetek megelőzése végett az 1893: XXVIII. t.-c. rendelkezéseinek megfelelő védő készüléket tartozott volna munkásai használatára készletben tartani, minthogy tehát alperes a per folyamán nem is állította azt, hogy gyára ilyen védő készülékkel fel volt szerelve, a felperessel történt baleset és az alperes jogellenes mulasztása között fenforog az az okozati összefüggés, a mely alapot szolgáltat az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására. Az ellenirathoz 3. sz. alatt mellékelt okirat, még ha annak tartalma valónak vétetik is, azért nem menti fel alperest a kártérítési kötelezettség alól, mert az alperes nem is állította, hogy felperest annak az okiratnak az aláírása alkalmával az őt megillető kártérítési jog természetéről felvilágosította volna, e nélkül pedig a kérdéses okiratban foglalt nyilatkozatnak jogmegszüntető hatályt nem lehet tulajdonítani azért, mert a keresetből is kitűnik, hogy felperes a kérdéses okirat alálirása alkalmával az őt megillető jog terjedelme iránt nyilvánvaló tévedésben volt. Az alperest terhelő kártérítési kötelezettség mérvét illetőleg, a kir. ítélőtábla az alperes által fizetendő kárösszeget azért szállította le havonként 24 koronára, mert a kárösszeg mennyiségének megállapításánál tekintetbe kell venni azt, hogy felperes a 3. sz. alatt mellékelt okirat szerint kártérítés fejében már 270 koronát kapott s mert felperesnek e perben kimutatott keresetképessége a baleset folytán sem szűnt meg, hanem csak korlátoztatott s mert a felperes munkaképessége, életkorára tekintettel, a baleset nélkül is természetszerűleg hanyatlásnak indult volna, a fenforgó körülmények között tehát az alperes mulasztása folytán történt Budapest, 1900. augusztus hó 20. baleset magánjogi következményei a felperes részére megítélt összeggel kiegyenlítve vannak. (1900 február 6-án, 9088. sz.) A m. kir. Curia. A kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik az abban felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokoknál fogva. (1900 június 6-án, 2,956. sz.) A földbirtok eladásának közvetítésére adott megbízásnak érvénye nem terjed ki évekre és bizonyos idő elteltével vissszahuzás nélkül is megszűnik. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság : Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Ellenben alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési bíróság ítéletének az alperest felperes javára 83 frt. megfizetésére kötelező része megváltoztattatik olykép, hogy felperes keresetének ezen részével is elutasittatik. Indokok : Alaposnak találtatott az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett az által, hogy a B. a. okiratban foglalt megbízásnak, mely még 1894 április 15-én adatott, oly joghatályt tulajdonított, hogy ezt a joghatályt meg az 1897 július 12-én létrejött vételi jogügyletre is kiterjedőnek vette. Az eladás közvetítésére szóló megbízás 1894 április 15-én adatván, arra való tekintettel, hogy a B. a okiratban alperes arra kötelezte magát, hogy a birtokot az érette holdanként 25 frt. vételárt igérő vevőnek átadni köteles, ellenesetben a kötelezeti 500 frt közbenjárási dijat megfizetni lesz köteles; arra való tekintettel továbbá, hogy évekre terjedő idő alatt a földbirtok értéke és ára tetemes változásnak lehet kitéve, és a megbízás adásának idejétől számított több év múlva a megbízóra nézve a korábbi időbeli árak irányadók nem lehetnek; a megbízás tárgyának természetéből önként következik az, hogy az eladás közvetítésére szóló megbízás érvénye évekre ki nem terjedett és visszahuzás nélkül is megszűnt, s ez az érvénye a B. a. okirat keltétől számítva több mint három év múlva eszközölt közvetítésre és az ennek következtében létrejött vételi szerződésre ki nem terjedt. Ez indokokból alperes felülvizsgálati kérelmének hely adandó és felperes keresetének az alperest marasztaló részével is elutasítandó volt ; a felebbezési biróság ítéletének alperest marasztaló részét tehát a szerint kellett megváltoztatni. Enhek a rendelkezésnek jogi folyománya egyrészről az, hogy I. László felperes felülvizsgálati kérelme, mely arra irányul, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabály sértésével utasította el keresetének a marasztalási összeget meghaladó részével, mint alaptalan elutasítandó volt, másrészről pedig az, hogy alperes felülvizsgálati kérelmében felhozott egyéb panaszok tárgytalanokká válván, a panaszolt jogszabályok sértése tekintetében határozni felesleges volt. (1899. szeptember 23. 275. sz. a.) A sorrendi tárgyaláson való meg nem jelenés nem bírhat a végrehajtási törvény 118. és I19. §-ai értelmében azzal a joghatálylyal, hogy e miatt a meg nem jelenő félnek kifogásolt követelése mellőztessék, hanem a sorrend egyébként a rendelkezésre álló hivatalos adatok alapján megállapítandó. (A m. kir. Curia 1899. nov. 17. 1,849/98. sz. a.) A büntető biróság által megállapított kártérítési összeg— a mennyiben azt kellő okok támogatják — bármikor felemelhető. Felemeltetett a kártérítés összege, mert a büntető biróság csak azon kárért itélte meg a kártérítést, a mely tényleg beállott, s nem azért, a mely beállhatott. Az, kit más kereset- és munkaképességétől megfosztotta, jogosult azt követelni, hogy eltartásáról a sértő fél gondoskodjék és a megítélt életjáradéknak megfelelő összeget bírói letétbe helyezze, de a megfelelő tőke egyszerre való megfizetésére a sértő nem kötelezhető. (A m. kir. Curia 1899. dec. 19. 4,071/99. sz. a.) A Vgr. Törv. 124. §-a rendeli, hogy a lefoglalt követeléseknek ügygondnok által való behajtás esetén a behajtásra szükséges költséget a végrehajtató köteles előlegezni. Ily előleg adására keresetnek helye nincs, mivel a Vgr. törv. 124., 125., 126. és 128. §-aiban foglalt intézkedésekből kizártnak kell azt tekinteni, hogy a behajtás iránt megindítandó vagy megindított perre szükséges előleg iránt előzőleg még egy per tétethessék folyamatba ;