A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 33. szám - A bprdt. 33. §-ához

130 A JOG ha a hitbizományi birtokos után szabad rendelkezése alatt állott vagyon is maradt, pusztán ezen szabad rendelkezés alatt állott vagyonra vonatkozóan van helye örökösödési eljárásnak, következésképen a hitbizományi javak leltározásáért járó dijak meg állapításánál az 1894. évi XVI. t.-c. 117., 118. és 119. S-ait, melyek a hagyaték leltározásának és tárgyalásának diját szabályozzák, alkalmazni nem lehet. (A 111 kir. Curia 1900. jun. 25. 3,221. sz. a) Az a körülmény, hogy mindegyik házastársnak egybekelésük idején külön vagyonuk volt s azt a házasság tartama alatt is mindenik maga kezelte, a közszerzeményi vagyon keletkezesét ki nem zárja, mert ily kezelés mellett is a külön vagyonból származó haszonvétel a közszerzemény javára esett. Jogról való lemondáshoz, ha az világos szavakban kifejezve nincs, oly tények szükségesek, melyek minden kétséget kizáró módon feltüntetik a jogról való lemondást. (A m. kir. Curia 1900. jun. 25. 3,409. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyekben, A biztosítási szerződésnek egyik lényeges alkatelemét képezi a biztosítási tartam. Ez kezdetét veszi abban az időpontban, amelytől fogva a biztosító a kockázatot viseli és végét éri abban az időpontban, a melyben a kockázat végződik. Midőn tehát a keresk. törvény 469. §. 5 pontja a biztosítás kezdetét és végét a kötvényben meghatározandónak rendeli, a biztosító által viselendő kockázat kezdő és végpontját kivánta megállapítani. Ha ilykép a biztositás tartama a kötvényben naptár szerinti időszakban teljes pontossággal és feltétlenül meg van határozva, ezzel a határozott rendelkezéssel szemben az általános biztosítási feltételeknek a kötvény hatályba lépését egy határozatlan időpont beálltától (a díj megfizetésétölj feltételező intézkedése a létrejött szerződésből származó jogviszonyok megbirálásánál nem lehet mérvadó. A kereskedelmi törvény 468., illetve 506. §-ai szerint a biztosítási ügylet érvényesen létrejöttnek tekintetik, ha az ajánlat 48 óra alatt vissza nem utasittatott. Ez áll abban az esetben, ha az ajánlat az ügylet érvényes megkötése tekinteteben ettől a határidőtől eltérő külön kikötést nem tartalmaz, de ha az ajánlat ily kikötést tartalmaz, ugy ajánlat elfogadása esetében az ügylet megkötésére nézve ez a kikötés irányadó. Midőn tehát az ajánlat tartalma szerint a biztosító az ügylet meg- vagy meg nem kötése iránt 60 nap alatt nyilatkozik, akkor az ajánlatilag megszabott ez a határidő az ajánlattevőre kötelező és a biztosító az ajánlatot az abban kijelölt időben elfogadhatja vagy visszautasíthatja és a mely időpontban a biztosító ezen határidőn belül az ajánlatot elfogadta, abban az ügylet érvényesen megkötöttnek tekintendő. A biztosítási kötvénynek főszövege az a rész, a melyet a biztosító társaság közegei aláirtak Helytelen az az álláspont, hogy a biztosító a biztosítási dijat a szerződés alapján még akkor is követelheti, ha kockázatot nem is visel, mert a biztosítási dij a kockázat ellenértékét képviselvén, a díjkövetelésnek alapfeltételét a kockázat viselése képezi. A m. kir. Curia. A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : Alperes kifogást tesz a kereset alapját képező biztosítási szerződés érvényessége ellen, mert az E. alatti kötvény szerint a biztositás 1894. július 10-én veszi kezdetét, a biztosítási feltételek szerint pedig a kötvény a díjfizetés teljesítése előtt nem lép hatályba és így a biztosítási tartam a kötvényben határozatlan lévén, a kereskedelmi törvény 469. §. 5. pont és 465. §. 3. pontja alapján a szerződés érvénytelen. Ez az alperesi kifogás alappal nem bír. A biztosítási szerződésnek egyik lényeges alkatelemét képezi a biztosítási tartam. A biztosítási tartam kezdetét veszi abban az időpontban, a melytől fogva a biztosító a kockázatot viseli és végét éri abban az időpontban, a melyben a kockázat végződik. Midőn tehát a kereskedelmi törvény 469. §. 5, pontja a biztositás kezdetét és végét a kötvényben meghatározandónak rendeli, a biztosító által viselendő kockázat kezdő és végpontját kivánta megállapítani. Az 1894. július 10 én kiállított E. alatti kötvénynek a felperes társaság közegei által aláirt főszövege szerint a biztositás kezdetét veszi 1894. július 10 én és végét éri 1914. július 10-én, a biztositás tartama tehát ebben a kötvényben naptár szerinti időszakban teljes pontossággal és feltétlenül meg van határozva, ezzel a határozott rendelkezéssel szemben pedig az általános biztosítási feltételeknek a kötvény hatályba lépését egy határozatlan időpont beálltától feltételező intézkedése a kötvény főszövege szerint létrejött szerződésből származó jogviszonyok megbirálásánál nem lehet mérvadó, s ennélfogva alperesnek a biztosítási tartam határozatlanságára alapított kifogása figyelembe nem vehető. Alperes azt a további kifogást érvényesiti, hogy felperes 1894. június 27-én kelt és beterjesztett ajánlatra a kereskedelmi törvény 468. §-ában előirt időben tartozott nyilatkozni, ha pedig nem nyilatkozott, a biztásitás június 28-án volt kezdetét veendő, ez az időpont pedig az 1894. július 10-én kiállított kötvény tartalmával meg nem egyezvén, a biztosítási szerződés érvénytelen. Ennek a kifogásnak tirc> jogLS alapja. A kereskedelmi törvény 468 illetve 506. §-a szerint ugyanis a biztosítási ütjylel érvényesen létrejöttnek tekintetik, ha az ajánlat 48 óra alatt vissza nem utasittatott. Ez áll abban az esetben, ha az ajánlat az ügy et érvényes megkötése tekintetében ettől a határidőtől eltérő kulon kikötést nem tartalmaz, de ha az ajánlat ily kikötést tartalmaz, az ajánlat elfogadása esetében az ügylet megkötésére nézve ez a kikötés irányadó Midőn tehát alperes a C. a. ajánlatban kifejezést adott annak a kikötésnek, hogy az ajánlat cl vagy el nem fogadása es ezzel az ügylet meg vagy meg nem kötése iránt felperes 60 nap alatt nyilatkozhatik, akkor az általa (alperes által) ajánlatilag megszabott ez a határidő reá nézve kötelező volt es felperes az ajánlatot az abban kijelölt időben elfogadhatta vagy visszautasíthatta- minthogy pedig felperes az E. a. kötvény kiállításával 1894. július 10-én és igy az ügylet megkötésére nézve az ajánlatban alperes által meghatározott határidőn belül az alperesi ajánlatot elfogadta, az ügylet ebben az időpontban érvényesen megkötöttnek tekintendő. Az ügylet ekként érvényesen létrejővén és az ügylet megkötéséről a szerződést helyettesítő biztosítási kötvény kiállíttatván, és abban a biztositás kezdőpontja 1894. július 10 re állapíttatván meg, a biztositás ebben az időpontban vette kezdetét. Alperes elulasittatni kéri a keresetei azon az alapon is, mert a kötvényfeltételek szerint felperes kockázatot nem viselvén, a kockázat ellenértékét képező dij megfizetését sem követelheti. Ez az alperesi kifogás sem indokolt. Helytelen ugyan felperesnek az az álláspontja, hogy ö a biztosítási dijat a szerződés alapján még akkor is követelheti, ha kockázatot nem is visel, mert a biztosítási dij a kockázat ellenértékét képezvén, a díjkövetelésnek alapfeltételét a kockázat viselése képezi; a kötvény tartalma azonban nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a biztositás 1894. július 10-én vette kezdetét, felperesre nézve tehát a kockázat viselésének kezdőpontja ebben az időpontban állott be és igy felperes ettől az időponttól kezdve a kockázat ellenértékét jogszerűen követelheti; ezt a kockázati ellenértéket pedig a jelen esetben, tekintettel arra, hogy a kötvény tanúsága szerint a biztosítási dij egész évenkint volt fizetendő, az első évi biztosítási dij képviseli, ehhez a díjösszeghez tehát felperesnek, miután a kockázatot az első évre viseli, a kereskedelmi törvény 473. §-a értelmében feltétlenül joga van. Alperesnek a kereseti jog elévülésére alapított kifogása szintén nem volt figyelembe vehető, mert a fentebb kifejtettek szerint a biztositás 1894. július 10-én vévén kezdetét, felperesnek az első évi biztosítási díjra vonatkozó igénye ettől az időponttól kezdve volt érvényesíthető, felperes pedig az által, hogy ez iránti keresetét a budapesti VI. ker. járásbíróságnál 1894. november 7-én megindította, a kereskedelmi törvény 487. §-ában megállapított elévülést megszakította. Minthogy pedig a budapesti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság 1896. április 29-én hozott s kihirdetett D. 1,321/95. sz. végzésével az eljárást azon az alapon szüntette meg, mert a szövetkezeti viszonyból származó keresetek nem a sommás eljárásra, hanem a kir. törvényszék hatásköréhez tartoznak, és mert ettől a bírói illetőségtől eltérésnek helye nincsen, az ily határozat elleni íelebbvitel pedig az 1881: LlX. tc. 59. § a alapján kizárva nem lévén, ennek a határozatnak a jogerőre emelkedése csak a budapesti kir. tábla 1896. I. H. 18. sz. visszautasító végzésének felperes részére történt kézbesítése napján következett be, az pedig nem vitás, hogy e kézbesítés csak 1896. október 8-án történt meg, s minthogy felperes keresetét az elsőbirósághos 1896. október 21-én, tehát 30 napon belül indította meg ennélfogva a kereseti jog a sommás eljárási törvény 28. §-a értelmében elévültnek nem tekinthető. Mindezeknél fogva a másodbiróság Ítélete ezekből az indokokból, valamint az első birói ítéletben foglalt megfelelő egyéb indokokból volt helybenhagyandó. (1900. január 23. 986/99. sz. a.) Megtámadási per : a hat havi kereset-elévülési határidő számítása ; harmadik személy által teljesített fizetés megtámadása. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa : Alpereseknek első sorban az a panasza, hogy a csőd az 1898. évi május hó 14-ik napján nyittatván meg, felperesnek az 1898. évi november hó 14-ik napján beadott keresete a csődtörvény 37. §. alapján elévülés okából volt volna elutasítandó. Ez a panasz alaptalan azért: mert a csődtörvény 37. §-ának az a rendelkezése, hogy a megtámadási jog a csődnyitás napjától számiiott hat hó alatt elévül, a hat havi elévülési időnek kiszámítása szempontjából, minthogy erre nézve a csődtörvény másként nem intézkedik, helyesen csak ugy alkalmazható, hogy maga a csődnyitás napja számításba nem vétetik és hogy az az idő naptár szerint, vagyis az illető naptári naptól a megfelelő naptári napig számítandó; következésképen arra való tekintettel hogy a csőd az 1898. évi május hó 14-ik napján volt megnyitva felperes keresete az 1898. évi november hó 14-ik napján még kellő időben lett benyújtva. (Hasonló ért. döntött a kir Curia 5,646/p. 898. sz. a.) Alperesek további panasza az, hogy ők kielégítést sem közvetve, sem közvetlenül nem a közadóstól, hanem dr S Károlynak ama ténye alapján kaptak, hogy az ő javukra dr. S Károly váltókat elfogadott és ezeket az illető pénzintézetnél a lejáratkor beváltotta j hogy tehát ők ama váltói elfogadásnak materialis indokát vizsgálni nem tallózlak és igy a felebbezési bíróság meg-