A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 32. szám - Perújítás a községi bíróság hatáskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben. [Hozzászólás Bartók József: Perujítás a községi bíróság hatéskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben. A Jog, 1900. 29. sz. 218-219. p.]

A J adott, 30 krt pedig magának megtartott. Minthogy azonban F. Ferenc és S. Béni időközben jövedelmezőbb munkát kaptak, a zablevágásra egyikök sem jött el, miért is V. János tőlük az adott foglalót visszakövetelte, minek megadását ők meg is ígérték. Ezután S. Béni kukoricatörésre ment el V. Jánoshoz, mely munkája fejében neki 1 frt 20 kr. járt volna, ebből azonban V. János S. Beni beleegyezésével a neki átadott 50 krnyi foglalóból általa megtartott fentemiitett 30 krnyi foglalót levonta, a nélkül, hogy a foglalóból F. Ferencnek jutott 20 krt S. Bénitől követelte, vagy hogy őt ez összegnek F. Ferenctől leendő behajtásával megbízta volna. Dacára annak, hogy S. Béninek a 20 krnyi foglaló tekintetében a fentiek szerint F. Ferenc irányában mi követelni valója sem volt, S. Béni mégis 1898. évi szept. 29-én reggel 10 óra tájban elment az időközben az ő házából kiköltözött F. Ferenc lakásába és követelte tőle a fentemiitett 20 krnyi foglalót, azt állítván, hogy V.j János a 20 krt az ő S. Béni béréből lefogta. Midőn erre F. Ferenc a fizetést azzal a megjegyzéssel megtagadta, hogy azt majd V. Jánosnak fogja teljesíteni, S. Béni a konyhaalmáriumon levő nagy fa szűrőkanalat levette, bejött a szobába és azt mondotta F. Ferencnek: «ezt is tőlem hoztad el, az enyém, el is viszem!» Midőn pedig F. Ferenc a tulajdonát képező kanál nyelét megfogta, azt tőle el akarta venni, S. Béni nem engedte, a kanál pedig a huzalkodás folytán eltörött ugy, hogy a nyele F. Ferenc, a feje pedig S. Béni kezében maradt. Erre S. Béni F. Ferencnek ugrott, őt az ágyra nyomta és a kanál fejével agyba-főbe verte; majd látván, hogy F. Ferencnek arca erősen vérzik, a kanál fejét eldobta s eltávozott. S. Béni távozása után F. Ferenc nyomban elment D. József községi bíróhoz, elpanaszolván neki az esetet, kérve a birót, hogy hivassa meg S. Bénit, pirongassa öt meg, hogy többé őt ne bántsa és tiltsa meg neki, hogy ezentúl a lakásába jöjjön. D. József községi bíró látván F. Ferencnek véres arcát, azonnal maga elé idézte S. Bénit, a ki el is jött és ott F. Ferenctől ismét követelte a többször emiitett 20 krt, midőn pedig ezt F. Ferenc megadni vonakodott, S. Béni igy fakadt ki ellene : «Ha meg nem adod a 20 krt, leverem rajtad, vagy még ma agyonütlek !> D. József azután megkísérelte őket kibékíteni, mi azonban sikerre nem vezetett, mire F. Ferenc igy szólott S. Bénihez: «Hát akkor elmegyek és látleletet vétetek íel és beperel lek.» Erre S. Báni igy válaszolt: «Majd adok én neked még ma látleletet, tudom a kutyák isszák meg a véred !» Ezután mindketten eltávoztak, de S. Béni a kapu alatt megállott és D. Józsefhez a következő szavakkal fordult:» Ha nem adja meg F. a 20 króm, tudom még ma agyoncsapom!* Az nap, vagyis szept. 29-én d. u. 4 órakor S. Béni ismét F. Ferenchez akart elmenni, de F. Ferencné látva közeledni S. Bénit, bement a szobába és az ajtót maga után bezárta. F. Ferenc ekkor nem volt otthon, de S. Béni abban a hiszemben, hogy F. előle bezárkózott, elkezdte szidni, majd bekiálltott: «Elbujtál előlem kutya, félsz ugye, hogy meghalsz?!' és, miután dörömbölésére sem nyitották ki neki az ajtót, onnan ismét eltávozott. Este 6—7 óra közti időben F. Ferenc konyhájának ajtajában ült, a délelőtt eltörött tésztaszűrő fakanálnak faragásával és összekötésével foglalkozott; ekkor odajött hozzá S. Béni és lármázva követelte tőle a 20 krt és a fakanalat. Erre F. Ferenc: «neked nem adom,» mire S. Béni: <Ha nem adod, még felmotollálom a beled!* midőn pedig F. Ferenc még azt válaszolta, hogy <majd fizetek> és a konyhaajtón kilépett az udvarba, S. Béni szó nélkül neki ugrott, öklével homlokon csapta, a balkezével torkon fogta, F. Ferenc viszont egyik kezével S. Béni nyakát átnyalábolta és igy összefogódzva az udvar közepére hancúroztak. Itt S. Béni öklével ismét F. Ferenchez csapott, utóbbi viszont késével _S. Bénit megszúrta, majd kiszabadulva S. Béni kezéből, vele szemközt állott, de S. Béni ismét ütöt feléje, mire F. Ferenc késével szurkálta S. Bénit mindaddig, mig ez az ütésekkel fel nem hagyott. Midőn pedig S. Béni felhagyott az ütésekkel, F. Ferenc azzal rohant ki az utcára, hogy ezt a csendőrségnek feljelenti, S. Béni pedig Sz. Imre udvarán keresztül haza felé tartva, midőn a kúthoz ért, megfordult és visszakiáltotta: "Megállj, még ma a kutyák isszák a véredet!* Ezután S. Béni tovább folytatta az útját haza felé és menés közben elérte Szabóék félszerét, melynek végén nyilás volt, S. Béni udvarába való bemenetelre, S. Béni a félszer egyik oszlopát megfogva, a másikhoz akart lépni, de akkor maga körül fordulva, a földre rogyott és egy negyed órára ott helyben meghalt. A megejtett hullaboncolás és orvosszakértői vélemény eredményeképen S. Béni halálának oka sziv és tüdő külmegsértéséből eredő belső elvérzés. Ezen külsértések az orvosi vélemény szerint valamely éles élü, hegyes végű eszközzel szúrva ejtettek; ezen szúrások közül négy egyenként feltétlenül halált okozó. Minthogy a fent előadott tényállás szerint ezen halált okozó szúrásokat vádlott ejtette S. Bénin, nem szenvedhet kétséget, hogy S. Béni elhalálozásáért F. Ferenc büntetőjogilag felelős. Kérdés tárgyát képezi azonban az, hogy mily mérvben és irányban felelős F. Ferenc vádlott, illetőleg a büntető törvényOG 127 könyvnek mely rendelkezését sértette meg vádlott a fentleirt cselekményével ? A vád szerint vádlott cselekménye abtk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének tényálladékát meriti ki. Vádlott azzal védekezik, hogy neki nem volt szándékában S. Bénit életétől megfosztani és hogy cselekménye a jogos védelemnek volt kifogása és ha át is lépte talán a jogos védelem határait, azért nem büntethető, mert a nálánál erősebb S. Béni által saját lakásán jogtalanul és tettleg megtámadtatván és halálosan megfenyegettetvén, félelemből és ijedtségből cselekedett. Ámde a kir. törvényszék sem a vád, sem pedig a védelem álláspontját nem tette magáévá. Vádlottnak határozott tagadásával szemben ugyanis nem nyert bizonyítást, hogy szándéka lett volna S. Bénit életétől megfosztani. Mert meg van ugyan vádlott által S. Bénin ejtett sérülések és sértettnek bekövetkezett halála között az okozati összefüggés, de arra nézve nincs bizonyíték, hogy vádlottnak szándéka sértett halálának előidézésére irányult volna; pedig a nélkül szándékos emberölést megállapítani nem lehet. Habár tény az, hogy vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetése napján és illetőleg a tettet megelőzőleg sértett részéről már több izben szóbeli és egy izben tettleges sértéseket szenvedett; habár való dolog, hogy sértett vádlottat előzőleg halálos fenyegetésekkel illette: mindazonáltal tekintve azt, hogy vádlott a rajta ejtett sértéseket nem viszonozta, hanem a törvény utján keresett elégtételt S. Bénivel szemben, lélektanilag mintegy kizártnak látszik annak a feltevése, hogy vádlott akkor csak egy pillanatig is foglalkozott volna azzal a gondolattal, hogy sértettet életétől megfossza. Ha vádlottban ily gondolat támadt volna akkor bizonyára délelőtt foganatosította volna ölésre irányuló szándékát, mikor az S. Béni által rajta ejtett sérelmek sokkal súlyosabbak voltak, mint az este történt megtámadás és ha vádlott S. Bénit életétől akarta volna megfosztani, bizonyára nem várta volna be sértett által ellene este intézett ujabb támadást, hanem őt vagy felkereste volna, vagy pedig az esti támadást megelőzte volna. De nem fogadta el a kir. törvényszék a btk. 79. §-ára alapított védekezést sem; mert igaz ugyan, hogy S. Béni által vádlottal szemben támasztott követelés jogtalan volt, és bár való az is, hogy S. Béni támadása jogtalan volt, hogy következésképen vádlott önvédelemre kényszerítve volt; még sem tekinthető a vádlott által kifejtett védelem jogosultnak. Beigazolt tény ugyanis, hogy vádlott szept. 29-én este, mikor őt S. Béni másodszor megtámadta, másodmagával, feleségével volt otthon, beigazolást nyert továbbá az is, hogy a tanuk állítása szerint vádlottnál erősebb S. Béni nem volt fölfegyverkezve. Való ugyanis, hogy S. Béni a megtámadást megelőzőleg újból követelte F. Ferenctől a 20 krt és a fakanalat; ily körülmények között nem lehet mondani, hogy vádlott közvetlen megtámadásnak lett volna kitéve. És e helyütt felmerül azon lényeges kérdés: szükséges volt-e a vádlott által kifejteit védelem a S. Béni által ellene intézett megtámadásnak elhárítására, vagyis nem lehetett-e volna vádlottnak a S. Béni támadását másképen is, mint késsel elhárítani ? Ezen kérdésnek mikénti eldöntése fogja egyúttal megadni a választ arra nézve is, hogy a vádlott által igénybe vett védelem jogos v o 1 t-e, vagy sem? Vádlott a bebizonyított tényállás szerint megtámadtatásakor lakásán és feleségével együtt volt; nem panaszkodhatik tehát oly kényszerhelyzetről sértett S. Bénivel szemben, melyből más módja a menekvésnek nem volt, mint a késsel való szurkálás. Ha pedig vádlott ezek szerint S. Béni támadásával szemben másképen is védekezhetett volna, a fentfelvetett kérdést nemleges irányban kell eldönteni. Vádlottnak tehát a kés használatával kifejtett védelme nem volt jogos. De ha elfogadnók is vádlott javára az általa hasznáit védelemnek jogosságát, kétséget sem szenvedhet az, hogy vádlott a jogos védelem határait áthágta, mert cselekményének rugói gyanánt sem a félelem vagy ijedtség, sem a megzavarodás nem ismertetik fel. Vádlottnak nem volt szüksége a támadás elhárítására egynél több késszurást ejteni S. Bénin. Az orvosi látlelet szerint ugyanis vádlott négy oly szúrást ejtett S. Bénin, melynek egyike is feltétlenül halálos. Az á tudat, hogy vádlott nem volt egyedül otthon, hanem hogy felesége is ott volt, a ki szükség esetén segítsége lehetett volna, kizárja a félelem feltevését. Ijedtségről pedig azért nem lehet szó, mert beigazolást nyert, hogy S. Béni támadása nem jött orvul, sem váratlanul. Hisz a tettlegességet rövid szóváltás előzte meg, oly hatalmis támadásról pedig maga a vádlott sem tesz említést, mely a megzavarodás lelki állapotát előidézhette volna. Ha az eddigiekben kifejtettek szerint vádlottnál az ölésre irányuló szándék fenforogni nem látszik, mégis tény, hogy vádlottnak szándéka volt S. Béni testét bántalmazni. Mi előzte meg ezen bántalmazást?