A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 2. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékéről. [2. r.] - Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban

6 JOG tulajdonjogot az által, hogy a kereseti telekre munkásházat építtetett és azt saját munkásai által használtatja, tényleg megszüntette, az ilykép tényleg megszűnt haszonélvezetre harmadik személyek jogot többé nem szerezhettek, következéskép felperesnek végrehajtási joga is hatálytalan. Az elsö'biróság ítéletének a perköltség iránt intézkedő részét a kir. Ítélőtábla azért változtatta meg, mert a perre a felperesnek a mulasztása is okot szolgáltatott, amennyiben a tényleg megszüntetett jogviszonynak a telekjegyzó'könyvből való törültetését kieszközölni elmulasztotta. A szerződő feleknek a szerződés létesítése alkalmával történt kijelentése az ö szerződésszerű akaratnyilvánításuk keretébe tartozván, a kijelentésekben foglaltak a létrejött szerződésnek kötelező feltételei is. De e jogügylet minősítésénél, nem is annak a felek részéről történt megjelölése, hanem annak tartalmi lényege a megjelölésnek megfelelő legyen Az azonosság megállapítása ténykérdés, mely sikeresen csak jogszabály megsértése esetében támadható meg. (A magv. kir Curia 1898. okt. 20-án I. G. 348, sz. a.) A biróság a tanúvallomások bizonyító erejének mérlegelésénél bizonyítási szabályokhoz kötve nem lévén, a mennyiben tanubizonyiték által valamely tényt bizonyítottnak fogad el. ez mint a szabad mérlegelés eredménye a felülvizsgalat által ki van zárva. Az 1877. XX. t.-c. 11. g-nak rendelkezése szerint és abból kifolyóan az anya törvénytelen gyermekét csak addig köteles tartani, míg a tartási kötelezettség iránt a bíróságok határoznak, azonban a törvénytelen gyermek tartását tárgyazo kötelezettségre nézve a fennállott jogszabályok érintetlenül hagyatván, ezek és illetve a törvényes gyakorlat szerint a törvénytelen gyermeket is elsősorban a természetes apa köteles eltartani. (A niagy. kir. Curia 1899 okt. 26-án I. K-. 367. sz. a.) A felebbezési biróság a S. E. T. no. §. rendelkezését nem sértette meg azzal, hogy alperest mint nagyobb részben pervesztes felet a per és a felebbezési költségben marasztalta, mert az idézett § szerint, ha a fél részben nyertes, részben vesztes, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő, a biróság azonban az eset minősége szerint az egyik felet az ellenfél összes költségeiben is elmarasztalhatja ; annak az eldöntése hogy az eset minősége a perköltségnek kölcsönös megszüntetését avagy az egyik félnek az összes költségben való marasztalását indokolja, a biróság belátásától függvén, ugyanaz felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (A m. kir. Curia 1899. okt. 27-én G 188. sz. a.) Ott hol a törvény valamely jogügyletnek létre jöttéhez Írásbeli szerződést kíván, a jogügylet jogérvényesen megkötöttnek csak abban az esetben tekinthető, ha a szerződő felek a szerződést írásban és a megfelelő alakban kiállították. Már pedig az 1876. XIII t.-c. 85. §-a szerint a mezei munka vállalási szerződés érvényességéhez megkívántatik hogy az írásba foglaltassák és az ügylet jogérvényesen megkötöttnek csak az ily írásbeli szerződés kiállításával tekinthető. (A m kir. Curia 1899. október 13-án I. G. 328. sz. a.) Minthogy ideiglenes nötartás iránti perben a házassági együttélés meghiúsulása a nő vétkességére vezetendő vissza,akkor, lia a nő oly körülményt, a mely az együttélésnek az ő részéről történt megtagadására elegendő okot képezhetne, nem igazolt és mégis megtagadta férjének azt a többször ismételt kérését, hogy uj lakására kövesse, a nő ily esetben a külön eltartásra igényt nem tarthat. (A m. kir. Curia 1899. oktob. 21. I. G. 352. sz. a.) A jogügyletek minősítése jogkérdésre vonatkozik, mely felülvizsgálat tárgyát képezi. (A m.kir Curia 1899. szept. 29 I. G. 296. sz. a) A közbenjárási dij fizetése iránt szerződő felek a közbenjárónak tevékenységi körét szerződésileg szabályozhatják ugyan, azonban a kőzbenjárási dij követeléséhez az szükséges, hogy az az ügylet, a mire a közbenjárás vonatkozik, ha nem is a közbenjárónak minden irányban állandó tevékenységével, de valóban létre jöjjön és pedig ugy, hogy azt az ügyletet az, a ki a közbenjárási dijat szerződésileg lekötötte, a létesült ügylet módozatainál fogva minden esetre a maga javára valóban érvényesíthette is ; szükséges pedig ez a kereskedelmi törvény 5,34. és 546 §§-ainak hasonló kérdésben kifejezett rendelkezései szerint s azért, mert a közbenjárási dijak lekötése kétoldalú szerződés és vagyoni előnyben részesítésre vonatkozó ígéret és igy annak a díjnak ellenértékének kell lenni; ez pedig csak az a vagyoni előny lehet, a mi arra, a ki a közbenjárási diját szerződésileg lekötötte, esetleg azáltal háromolhat, hogy az ü rylet, a mire a közbenjárás vonatkozott, valóban létrejővén ezt az ügyletet ennek módozatainál fogva a maga javára minden esetre valóban érvényesítheti. lA m. kir. Curia felülvizsgálati tan. 1899. okt: 13. G. 334. sz. a.) A szállodai ellátás köztudomás szerint a nagyközönség szolgálatára van berendezve, e rendeltetésnél fogva, midőn felnőtt emberek mint amikép a tényállásból I és II. r. alperes mint férj és feleség, a nyilvános szállodai ellátást igénybeveszik és a teljesített szolgáltatást elfogadták, a szolgáltatás természetéből következik, hogy a viszontszolgáltatást teljesíteni kötelesek, mely kötelemjogi hatálya csak a gyakorlati élet figyelmen kivül hagyása mellett volna függővé tehető attól, hogy vájjon a szolgáltatást teljesítő előzőleg arról meggyőződést szerzett-e, hogy I az, a ki a szolgáltatást megrendelte, szerződési képességében nincsen-e korlátolva. Ezekből következik, hogy II r. alperes nem tagadhatja meg a gondnokoltja által igénybe vett szállodai ellátás árának fizetését és pedig annál kevésbé, amivel a tényállás szerint nincs megállapítva, hogy felperes tudomással birt volna arról, hogy II. r alperes gondnokoltja pazarlás miatt gondnokság alá volt helyezve, ellenben meg van állapítva, hogy a gondnokolt oly évi jövedelemmel bir, melynél fogva a szolgáltatás tárgya a gondnokolt vagyoni viszonyaihoz mert szükségleteinek is megfelel. (A m. kir. Curia 1899. okt. 10-én 1. G 332. sz. a.) A végrehajtási törvény 249. §-a szerint a mi a S. E. 2 2g §. értelmében a felülvizsgálati kérelemre is alkalmazandó, ilyen ügyben az első biróság ítéletét helybenhagyó másodbirósági ítélet elleni, tehát esetleg annak helybenhagyó része ellen felebbezésne k helye nincs. (A m. kir. Curia 1899. október hó 21-én G. 357. SÍ. a A megállapított bírói gyakorlat értelmében a törvénytelen gyermek tartásdijának utólagos megtérítését az anya csak akkor követelheti, ha a gyermek születése és a tartásdíj iránti igény érvényesítése között jelentékenyebb idő mult el, avagy ha az anya a fellépés elmulasztásának elfogadható indokát kimutatja. (A m. kir. Curia 1899. okt. 21-én I. G. 359. sz. a ) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A kereskedelmi törvény 485- §. 4 pontjának a joggyakorlat által megállapított értelme az, hogy a visszatérő időszakban fizstendő dijak mellett kötött biztosítási szerződést a biztosított az első évi dij lefizetése után a további dijak fizetésének elmulasztása által egyoldalulag felbonthatja és a biztosított ezen 1 egyoldalú ténye által a kikötött díjak fizetése alól a kockázat! nak a biztosító részéről való megszűnése mellett szabadul. Eoböl a törvényszakaszból az is következik, hogy a míkor I a felek a biztosítási dij tekintetében későbbi időpontot állapítanak meg, mint a mely időpontban a biztosítási szerződés hatályba lép, az által azt juttatják kifejezésre, hogy sem a biztosított nem akar élni azzal a kivételes természetű joggal, hogy a szerződést egyoldalulag felbontsa, sem p'-dig a biztosító azzal a joggal, hogy a díjfizetés elmulasztása folytán a szerződést mngára nézve is hatályát vesztettnek tekintse. Ennélfogva a fenti S ban foglalt ama intézkedésnek, hogy a biztosítási szerződés h'itályát ; veszti, ha a dij a halasztás letelte előtt ki nem fizettetik, nem j lehet azt az értelmet tulajdonítani, hogy a biztosított az által, ! hogy a dijat a halasztás eltelte előtt ki nem fizeti, annak fizetése alól szabadul, hanem annak az az értelme, hogy a biztosított azt a kötelezettséget, a mely a halasztás iránti megállapodásból folyik, ] a szerződésekre vonatkozó általános jogszabályok értelmében I teljesíteni tartozik. Ha tehát a felek abban állapodtak meg, hogy | a biztosítási dij nem a biztosítási szerződés hatályba lépése napján, hanem később fizetendő, ugy az ilyképp megállapított fizetési napig a biztosítási szerződés hatályban volt és a biztosító azon ideig viselte akockázatot, minélfogva a biztosított az addig járó biztosítási dijat megfizetni tartozik. Biztosítási ügyletek elbírálásánál a kereskedelmi törvénynek ezekre vonatkozó határozmányai az irányadók abban az esetben is, ha a biztosító társaság szövetkezet. Nem bir tehát érvénynyel az alapszabályoknak azon intézkedése, hogy a biztosított a kilépését előre bejelenteni tartozik. A biztosító kockázata csak addig tekinthető oszthatatlannak, amíg a kockázat hatályában fennáll, a kockázat oszthatatlansága azonban megszűnik abban a pillanatban, a midőn a kockázat, illetőleg az annak alapját képező biztosítási szerződés j hatályát vesztette. A kockázat oszthatatlanságának megszünésái vei összefügően megszűnik tehát a kockázat ellenértéket képező biztosítási dijnak oszthatatlansága is. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék itélt: Köteles alperes felperesnek 27 frt 26'/2 kr. tőkét s járulékait 15 nap alatt, végrehajtás terhévelmeg fizetni. Felperes keresetének fenti össaeget meghaladó részével elutasittatik. Indokok: Felperes biztosítási szövetkezet az A), B1, C) a. csatolt ajánlatokban kitüntetett biztosilási dijat, mint egyszersmind tagsági dijat követeli alperestől. Nem vitás peres felek közt, hogy az A) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés 1895. január 11-én, a B) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés 1895. május 24-én lépett hatályba és hogy e két ajánlat alapján létrejött biztosítási szerződés után fizetendő dijak tekintetében az a megállapodás jött köztük létre, hogy azok a biztosítási szerződés egész tartama alatt minden év szeptember 1-én fizetendők. Nem vitás, hogy a C) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés 189o. május 16-án lépett hatályba és hogy az e biztosítási szerződés után fizetendő dijak minden év május 15-én, vagyis a szerződés hatályba lépte napján fizetendők, végre nem vitás, hogy a kereseti összeg a második biztosítási évre vonatkozik. Alperes azt vitatta, hogy a biztosítási szerződések az által, hogy a második évi biztosítási dijat a lejáratkor nem fizette, hatályukat vesztették és igy felperes a fenn nem álló biztosítási szerződések után dijat nem követelhet, de ha követelhetne is dijat az esetben is csak az A) és B) a. ajánlatok alapján megkötött biztosítási szerződések után követelhetné a biztosítási dijnak azt a reszet, a mely 1896. január 1-től, illetve 1896. évi május hó 24-tő