A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 2. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékéről. [2. r.] - Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban

A JOG szeptember l-ig terjedő időre esik, vagyis a mikor a biztosítási dn fizetendő volt. A kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a leáratkor, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le .iem fizettetik. E törvény § ának a joggyakorlat által megállapított értelmezése az, hogy a visszatérő időszakokban fizetendő dijak mellett kötött biztosítási szerződést a biztosított az első évi dij lefizetése után a további dijak fizetésének elmulasztása által egyoldalulag felbonthatja és a biztositott ezen egyoldalú ténye által a kikötött dijak fizetése alól a kockázatnak a biztosító részéről való megszűnése mellett szabadul. E felhívott §-bó! azonban az is következik, hogy a mikor a felek a biztosítási dij fizetése tekintetében későbbi időpontot állapítanak meg, mint a mely időpontban a biztosítási szerződés hatályba lép, az által azt juttatják kifejezésre, hogy sem a biztositott nem akar élni azzal a kivételes természetű joggal, hogy a szerződést egyoldalulag felbontsa, sem pedig a biztosító azzal a joggal, hogy a díjfizetés elmulasztása folytán a szerződést magára nézve is hatályát vesztettnek tekintse. Ezeknélfogva a felhívott §-ban foglalt ama intézkedésnek, ha a dij a halasztás letelte előtt ki nem fizettetik, nem lehet azt az alperes által vitatott értelmezést tulajdonítani, hogy a biztositott az által, hogy a dijat a halasztás előtt ki nem fizeti, annak fizetése alól szabadul, hanem annak azt az értelmet kell tulajdonítani, hogy a biztositott azt a kötelezettséget, a mely a halasztás iránti megállapodásból folyik, a szerződésekre vonatkozó általános jogszabályok értelmében teljesíteni tartozik. Minthogy az A) B) a. ajánlatokkal megkötött biztosítási szerződések után fizetendő dij tekintetében felek között az a megállapodás jött létre, hogy a biztosítási dij nem a biztosítási szerződés hatályba lépése napján, vagyis minden év január 11-én s illetve május "24-én, hanem szepttmber 1-én fizetendő, tehát a dij fizetésére szeptember l-ig alperes halasztást kapott és így az A és B") a. ajánlatok alapján létrejött biztosítási szerződés a halasztás leteltéig hatályban volt és felperes ez ideig a kockázatot viselte, kétségtelen, hogy alperes az ez időpontig járó biztosítási dijat felperesnek az Al Bt a. ajánlatok ahpján létrejött biztosítási szerződések után megfizetni tartozik. Minthogy ezek szerint az A és B: a. ajánlatok alapján létrejött szerződések 1890. szeptember 1-én vesztették hatályukat; minthogy az A) a. ajánlat alapján létrejött biztosítási szerződés után fizetendő évi dij 4 frt 57 kr., a melv összegből 1896. január 11-től szeptember l-ig terjedő időre 3 frt 02 kr. esik; minthogy a B) a. ajánlat alapján létrejött biztosítási szerződés után fizetendő évi dij 86 frt 07 kr.-ban állapittatik meg, a mely összegből 1896. május 24-től szeptember l-ig terjedő időre 24 frt 241/2 kr. esik: alperest ezen összeg, vagyis 27 frt 261 kr. tőke s járulékai fi/.etésére kötelezni, felperest pedig az ezen ajánlatok alapján megkötött szerződésekből folyólag követelt s a fenti összeget meghaladó követelésével el kellett utasítani. De ei kellett utasítani feljierest a C) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés alapján keresetbe vett 54 frt 83 kr. iránti követelésével is, mert ez a biztosítási szerződés a kereskedelmi törvény 4^5. §. 4. pontja értelmében hatályát vesztette, a mennyiben alperes a második évre járó biztosítási dijat a lejáratkor, a mely lejárati nap a hatályba lépés napjával egyező, le nem fizette és így felperes a kockázatot nem viselte. Téves felperesnek az az érvelése, hogy alperes a kereseti összeget megfizetni azért tartozik, mert a szövetkezeti alapszabályok 20. §-a értelmében alperes köteles lett volna az első év lejárta előtt egy hónappal az igazgatóságnak ajánlott levélben bejelenteni, hogy tovább biztosítva lenni nem akar, ezt pedig be nem jelentette, téves az az érvelése azért, mert biztosítási ügyletről lévén szó, ennek elbírálásánál a kereskedelmi törvénynek a biztosítási ügyletekre vonatkozó határozmán yai az irányadók. Nem bír alappal felperesnek az az érvelése sem, hogy a biztosítási dij oszthatlan, mert a kockázat csak addig tekinthető oszthatlannak, a mig a kockázat hatályában fennáll, a kockázat oszthatlansága azonban megszűnik abban a pillanatban, a midőn a kockázat, illetőleg az annak alapját képező biztosítási szerződés hatályát vesztette, ehhez képest a kockázat oszthatlanságának megszűnésével összefüggően megszűnik a kockázat ellenértékét képező biztosítási dij oszthatlansága is. Nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását, hogy a felperes szövetkezetnek nem tagja és hogy az első biztosítási év letelte előtt felperes ceglédi ügynökének bejelentette, hogy a biztosítási szerződést tovább fentartani nem kívánja, mert ezt a kifogását csak viszonválaszában, tehát elkésve hozta fel. (1898. május 16. 36,627 98. sz. a.) A budapesti kir. tábla itélt: Az elsobiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1899. január 31. 2,03í/98. sz. a.; A m. kir. Curia itélt: A másodbiróság ítéletének alperest marasztaló nem felebbezett része érintetlenül marad; a felperest 27 frt 26*/., kron lelüli keresetével elutasító felebbezett része pedig az elsobiróság Ítéletéből átvett vonatkozó indokai alapján annyival inkább helybenhagyatik, mert a 454/99. sz. rendelet folytán felterjesztett szövetkezeti alapszabályok tartalmából nem tűnik ki :ÍZ, hogy a tagok a kötelezett biztosítási dijakon felül még külön tagsági dijakat is tartoznak fizetni, sőt a 6. § nak abból a rendelkezéséből, hogy minden biztositott csak addig tagja a szövetkezetnek, mig a biztosítási dijat az intézet által meghatározott módozatok szerint fizeti, valamint a 30. §. ama rendelkezéséből, hogy a tagok a szövetkezet kötelezettségeiért érvény és kötvénybeli dijuk erejéig felelősek ugyan, de felelősségük mérve egy évi biztosítási dijat meg nem haladhat, nyilvánvaló, hogy a felperes a részére kötelezett tagsági dijat csakis a biztosítási szerződés alapján követelheti, a biztosítási dij pedig a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontjának a biztosítási feltételek 20. pontjában foglalt határozmánya által nem módositható rendelkezése értelmében az alperestől jogszerűen épugy nem követelhető, a mint felperes, mint biztosító nem volna kötelezhető arra, hogy az ekként hatálvt vesztett biztosítási szerződés alapján a biztosítottat netalán ért tűzkárt megtérítse. (1898. nov. 30. 832/899.) Házastársak között váltóbeli kötelezettség elvállalására szolo különös meghatalmazás érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges. (M. k. C. 1899. július 8. 508.) A keresk. törv 98. Íj a 2. pontjának a 102. §-al való egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a törvény nem zárja ki azt, hogy 1 a közkereseti társaság tagjai az egymásközti viszonyt ne szabá lyozhassák akként, hogy ha a társaságnak egyik tagja elhal, a társaságnak többi tagjai a társaságot a cég használata mellett tovább folytathassák, mert a 102. §-ban foglalt az a kitétel «kilépés-> lényegileg mindazon eseteket foglalja magában, a melyeknél fogva az egyik társtag vagy önkényt, vagy bármely kényszerítő ok miatt a társaságból kivált. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék : Folyamodói kérelme nem teljesíthető, mert az elhalt társtag örököseinek a keresk. törv. 98. §. 2-ik pontjának rendelkezésén alapuló az 1 törvényes joga, hogy a társaság feloszlását és a 108. §-ának értelmében való felszámolását követelhessék, a jelen kérvényhez Ói. alatt csatolt egyezmény intézkedéseivel, a mennyiben saját személyükben hozzá nem járultak, nem korlátozható, azt pedig, hogy az elhalt társtag törvényes örökösei hozzájárulnak a felhívott egyezmény tartalmához, vagyis ahhoz, hogy az elhalt társtag e minősége a cégjegyzékből töröltessék, hogy folyamodók az eddigi céget tovább is használhassák, folyamodók nem is állítják. Miről I folyamodók kérvényüknek és csatolmányaiknak visszaadása mellett azzal a felhívással értesíttetnek, hogy tekintettel a keresk. törvény 98., 101. és 108. íjainak rendelkezéseire, 30 nap alatt közkereseti társaságuknak feloszlását és felszámolását bejegyzés végett jelentsek ! be, vagy igazolják' azt a körülményt, hogy az elhalt társtag örökösei 1 az elhalt társtag e minőségének kitörlésébe és az eddigi cégnek I folyamodók által való használatába felszámolás nélkül is bele' egyeznek. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbirőság végzését megváltoztatja, folyamodó A. B. és A. Gy. előterjesztett kérelmének helyt ad; az eljáró kir. törvényszéknél a kereskedelmi társas cégekről vezetett jegyzék X. kötet 206. lapján bejegyzett «A. D. és fiai» cégnél az elhalt A. D. tagsági minőségének és cégjegyzésének megszűnését bejegyeztetni rendeli és az eljárt) kir. törvényszéket ennek megfelelő további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A keresk. törv. 98. §-a 2. pontjának a 102. 1 §-ál való egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a törvény nem zárja ki ! azt, hogy a közkereseti társaság tagjai az egymásközti viszonyt ne szabályozhassák akként, hogy ha a társaságnak egyik tagja elhal, a társaságnak többi tagjai a társaságot a cég használata mellett tovább folytathassák, mert a 102. §-ban foglalt az a kitétel: «kilépés» lényegileg mindazon eseteket foglalja magában, a melyeknél fogva az egyik társtag vagy önkényt, vagy bármely kényszerítő ok miatt a társaságból kivált. Minthogy pedig a kérvényezők által 3. alatt becsatolt társasszerződés VI. pontja értelmében az «A. D. és fiai» cég alatt létesült közkereseti társaságot alkotó A. D., A. Gy. és A. B. társtagok szerződésileg abban állapodtak meg, hogy az egyik társtag halála esetén, a társaság fel nem oszlik, hanem azt a cég használata mellett az életben maradt két társtag továbbra is fentarthatja; minthogy ezen társas szerződés kötelező volta nemcsak magokra a szerződő felekre terjed ki, hanem ezek örököseire is s az örökösöknek külön hozzájárulása a szerződés érvényességéhez nem szükséges, minthogy különben is az előterjesztéssel kapcsolatos felfolyamodáshoz hivatalos másolatban bemutatott, a hagyatéki bíróság I által már kihirdetett végrendelete szerint néhai A. D. társtag általá! nos örököséül ép kérvényező A. Gy. és A. B. fiait és társtagjait rendelte ki és minthogy a kifejtetteknél fogva az a körülmény, hogy A. D. meghalt, az «A. D. és fiai közkereseti társaság feloszlását. I és felszámolását maga után nem vonja, mindezek alapján az elsó'; I bíróság végzését megváltoztatni és a jelen végzés rendelkező része I értelmében határozni kellett. (1898. szept. 26-án 2,535.) Be nem jegyzett cégnek a használata megállapítja annak a személynek a felelősségét, akinek neve az ő hozzájárulásával a cégbe felvétetett E felelősség alól csak akkor szabadulhat, ha bebizonyítja, hogy a hitelező tudott arról, hogy a cég másnak a tulajdona. A kereset ténybeli alapjának helytelen jogi megítélése nem korlátozza a bíróságot abban, hogy ugyanazon tényállás alapján