A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 31. szám - Lehet-e perújítással élni a községi biróágtóll a járásbíróság elé vitt ügyekben?

228 A JOG Sérelem. Az igazságügyi pályázatok rangsorozata. A minister «Igazságügyi közlönyében* a pályázatok a következő rangsorozatban tétetnek közzé: közjegyzői, ügyészi, járásbirói, törvényszéki birói, alügyészi és albirói. A hasonranguak között ugyan miért a legrangosabb a közjegyzői és miért a rangban a legutolsó a törvényszéki birói állás ? Talán azért, mert a közjegyzői állás a legjövedelmezőbb és az igazságügyminister által töltetik be? Ugy tudjuk, hogy törvény szerint azok az állások a rangosabbak, melyek nem a minister, hanem O felsége a király által töltetnek be. Ez alapon ajánljuk az igazságügyminister urnák a következő rangsorozatot: törvényszéki birói állás, mert az, ki ez állást betölti, egyszersmind felebbviteli biró is, és e mellett az igazságszolgáltatás minden ágában, még pedig a legnehezebb, legkomolyabb és legnagyobb fontosságú ügyekben hivatott eljárni; utána következik mindjárt a járásbiró, ez után a:« egyoldalú szakmában működő ügyész, ez után csak alantas állásánál fogva mely elég nagy helytelenség — az albiró, utána az alügyész és csak legvégül a sablonszerű munkát végző kir. közjegyző, ki az itélőbirónak az igazság kiszolgáltatásához szükséges anyagot gyűjti csak, de annak tényleges kiszolgáltatásában soha részt nem vesz, s igy a bírónál rangosabb nem lehet. Csak nem a pénzimádás indítja a mininistert arra, hogy a pénzt a sokoldalú tudománynál többre becsülvén, a bírónál több jövedelmet élvező közjegyzőt pénzbeli jövedelmeért emeli rangban a biró és ügyész fölér Mert ha e felfogása érvényesül, akkor csakugyan nem marad egyéb hátra, mint <) felsége elé oly törvényjavaslattal lépni, mely szerint a közjegyző a felebbviteli biróval egyenrangú és állására yj felsége a király által neveztetik ki ; e mellett kettős cél fog eléretni, a közjegyző tudományosság emelésére, nemcsak egyesenkint, hanem mindjárt tucatszámra nevezhető ki a főispán a közjegyzői állásokra és () felsége jövőre meg fog kiméltetni attól, hogy rangemelés céljából a közjegyzőknek borura derűre adományozza a kir. tanácsosi méltóságot. Elhisszük, hogy sokat mer az igazságügyminister ur, de azt még sem hisszük el, hogy ily tárgyú törvényjavaslatot szentesítés végett () Felsége elé merne terjeszteni. X. Y. Irodalom. Néhány szó a végrehajtási és a hagyatéki eljárás reformjához. Irta: dr. Guthi Tódor buziási kir.aljárásbiró.(Buziás 1900.) Most, hogy az uj polgári perrendtartás előkészítésével a végrehajtási eljárás reformálását is tervezik, actualisnak mondható szerző füzetje, a mely a végrehajtási és hagyatéki eljárásnak legnagyobb hibáira reámutatva, azok orvoslásának módját is tárgyalja. Behatóan fejtegeti szerző a mai végrehajtási eljárásnak költségességét, a mely azt eredményezi, hogy gyakran a végrehajtási költségek meghaladják a substratumot, és lehetővé teszi, hogy — ha a végrehajtató részéről csak némi rosszakarat forog fenn — a végrehajtás folyamán a szegényebb sorsú alperes ki van téve a tönkrejutásnak. Szerző több reformot ajánl, a legérdekesebb az, hogy nem akarja a végrehajtók intézményének államosítását, hanem az egész intézménynek fokozatos megszüntetését ajánlja oly módon, hogy a végrehajtásokat a községi és körjegyzők végeznék. Szerző továbbá kimutatja, hogy hagyatéki eljárásunk túlságosan hosszadalmas és ezen hiba orvoslására is érdekes, de merésznek látszó módozatot ajánl. Ha nem is lehet szerzőnek ajánlatait mindenben elfogadni — ugy feltétlenül helyeselni kell tendentiáját, mint oly törekvést, mely végrehajtási eljárásunk költségessége, hagyatéki eljárásunk hosszadalmassága ellen irányul. Dr. Melzer István, Budapest. Vegyesek. A *Magyar Általános Polgári Törvénykönyv* első tervezetének kiadásával Grill Károly csász. és kir. udvari könyvkereskedése bízatott meg. A cég, hogy e nagyfontosságú müvet, mely szeptember hó végén tog megjelenni, mindenkinek könynyen hozzáférhetővé tegye, annak bolti árát — a 40 ivnyi terjedelem mellett is — 4 koronában állapította meg. Az állampolgársági és községi illetőségi bizonyítványok időbeli hatálya és bizonyító ereje. A belügyministernek 44,451/1900. sz. a. a közös külügyminiszter úrhoz intézett átiratából. «A belügyministerium az állampolgársági bizonyítványokat a gyakorlat által megállapított következő szöveggel szokta kiállítani : «A m. kir belügyministerium rendelkezésére álló hiteles adatok alapján ezennel bizonyítja, hogy N. N. született (évhely ) .... házastársak fia. az 1879. évi L. t.-c. értelmében .... alapján a magyar állam kötelékébe tartozik.- Időbeli hatály az állampolgársági bizonyítványban kitéve nincs ; a mennyiben azonban az illető, kinek részére állampolgársági bizonyítvány kiadatott, a magyar állampol- kzz-->tnr rípSASÁt. NYOMDÁJA eárságot az 1879. évi L. t.-c. 31. S-a értelmében tiz évi szakadatlan távollét által elvesztené : ezzel egyúttal az állampolgársági bizonyítvány is hatálytalanná válik. Ugyanez áll a községek által kiállított illetőségi bizonyítványokra is ; ezek ugyanis magukban véve szintén nem bírhatnak bizonyos meghatározott ideig terjedő hatálylyal s nem állíthatók ki ily korlátolással, mert az illetőségi törvény értelmében érvényességük csak akkor szűnik meg, ha az illető egyén máshol illetőséget szerzett ; ha azonban az illető magyar állampolgárságát az 1879. évi L. t.-c. 31. §-a értelmében 10 évi szakadatlan távollét által elvesztené, a részére kiállított illetőségi bizonyítvány is hatályát veszti. Az előadottakbői következik hogy az illető igazoló okmány kiadását követő 10 év elmultával már az állampolgárság, illetve községi illetőség birtokát egymagában véve többé nem tanúsítja. Egyébiránt a községi illetőségi bizonyítványok tekintetében meg kell jegyeznem, hogy miután ezek gyakran az állampolgársági kérdés előzetes tisztába hozatala nélkül állíttatnak ki, s a községek különben is az állampolgársági kérdések elintézésére nem is illetékesek : az általuk kiállított bizonyítványok egymagukban az állampolgárság okmányi igazolására nem is szolgálhatnak ; mig a vezetésemre bízott belügyministerium által kiállított állampolgársági bizonyítvány 10 éven belül birtokosának magyar honosságát az ellenkező beigazolásig feltétlenül tanúsítja.* Közigazgatási hatóságok végrehajtható határozatai alapján a kielégítési végrehajtás elrendelésére a kir. bíróság illetékes. (A belügyministernek (5,181/1900. a. Sz. vármegye közigazgatási bizottságához intézett rendelete.) Sz. Juliánná n—i lakosnak N. József ácsiparossegéd n — i lakos ellen 300 frt. cselédbér és járulékai iránt indított ügyében N. r. t.- város rendőrkapitányának végzését, mely szerint a kielégítési végrehajtás 300 frt tőke és járulékai erejéig Sz. Juliánná javára W. József ellen, ennek a n—i 1517. sz. tjkvben foglalt ingatlanára is a 26,194/80. sz. belügyministeri rendelet értelmében elrendeltetett, a W. József által emelt panasz folytán felülvizsgálván : azt az igazságügyminister úrral egyetértőleg az 1886. évi XXI. t.-c. 10. §-a alapján hivatalból ezennel megsemmisítem és elrendelem, hogy ezen megsemmisitő határozatom a n — i járásbíróság, mint telekkönyvi hatósággal hiteles alakban haladéktalanul közöltessék. Mert a nevezett rendőrkapitány a kielégítési végrehajtásnak a W. József nevén vezetett és a n—i 1517. számú tjkvben foglalt ingatlanra való elrendelésére jogosult és illetékes nem Volt. Mert a végrehajtást elrendelő végzésben hivatkozott s a közigazgatási hatóságok jogérvényes határozatai alapján az elmarasztalt fél ingatlanaira vezetendő kielégítési végrehajtásoknak a közigazgatási hatóságok által való elrendelése tárgyában 1880. évi június 12-én 26,194. sz. a. kiadott belügyministeri rendelet, melyre a rendőrkapitány intézkedési jogát alapította, többé érvénynyel nem bir ; hatályát vesztette az az 1881. évi LX. t.-c. életbeléptével, a mely t.-c. 2 §-ának 2-ik bekezdése értelmében a közigazgatósági hatóságok végrehajtható (jogerőre emelkedett) határozatai alapján a kielégítési végrehajtás elrendelésére azon törvényszék,illetőleg 500 frt készpénz-összeget meg nem haladó marasztalás esetében azon járásbíróság illetékes, melynek területén az első folyamodásulag eljárt közigazgatási hatóságnak a székhelye van. A jelen esetben tehát panaszosnak az ingatlanra vezetendő kielégítési végrehajtás elrendelése végett kellőleg felszerelt végrehajtási kérvénynyel az 1881. évi LX. t.-c. 1. §-ának b. pontja, iletőleg az idézett törvény 2. §-ának második bekezdése értelmében a n—i kir. járásbírósághoz kellett volna fordulnia. A végrehajtás elrendelése esetében ez a biróság lett volna hivatva az 1881. évi LX. t.-c. 18. §-a értelmében az illető járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot, jelen esetben a n—i kir. járásbíróság telekkönyvi osztályát a végrehajtás foganatosítása végett megkeresni, a mely azután az 1881 : LX..-C. 135. és következő §-ai szerint tartozott volna eljárni. Adalék a zugirászat fogalmához. A marosvásárhelyi kir tábla. Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, Z. László vádlottá1 bűnösnek mondja ki az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-a szerint minő" sülő zugirászati kihágásban, s ezért az idézett §. 2. pontja alapjám tekintettel az 1880:XXXVII. t.-c. 12.§-ára, 15 napi elzárásra ítéli el. Indokok: A bemutatott kereseti példányok, valamint a vádlott beismerése által bizonyított tény, hogy vádlott, habár nem ügyvéd, ifj. A. M.-nak fizetésért polgári peres ügyben keresetet szerkesztett. Miután vádlottnak ez a ténye a feleknek bíróságok előtti képviseletével egy tekintet alá esik; és miután vádlott ilynemű bűncselekményért már két izben büntetve volt, és dacára annak, hogy a felek képviseletétől a marosvásárhelyi ' kir. járásbíróság 2,557/91. B. sz. jogerős ítéletével eltiltatott, ezen foglalkozást az emiitett kir. járásbíróság 1898. évi 1,078/95. B. sz. a. jogerős büntető ítélete szerint is üzletszerűen folytatta, a kir. Ítélőtábla vádlottat a panaszolt kihágásban bűnösnek találta s tekintettel beismerésére, cselekményével arányosan a jelen ítélet szerint büntette. (1896. december 27. 2,744/99. sz. a.) A m. kir. Curia: Az 1897. évi XXXIV. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdése szerint a jelen esetre alkalmazandó 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ában meghatározott esetek egyike sem forogván fen, vádlott felebbezése visszautasittatik. (1900. évi május 8. 3,600/900. sz. a.) Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16. Dr. STILLER MÓR lakik V^iciolf^kpgrr 3.