A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 31. szám - Lehet-e perújítással élni a községi biróágtóll a járásbíróság elé vitt ügyekben?

A JOG 227 azon okból nem tartjuk kívánatosnak, mert ezen munka rendkívül egyoldalú, unalmas és fárasztó. Illő tehát, hogy turnus szerint ebből minden bírónak jusson, — de lehetőleg kevés. Ugy ez, mint a szervezés módozatai (egyebek közt azon kérdés is, vájjon azonnal szervezendő-e a központi járásbíróság, vagy pedig annak teendőivel ideiglenesen valamely már fennálló járásbíróság bízandó e meg?) annyira részletkérdések, hogy ezekkel e helyütt foglalkozni nincs óhajunk. Alkalomadtán erre bizonyára visszatérünk. Javaslatomat ezúttal csak fővonásaiban ecsetelhettem. Mindenesetre érdemesnek tartom arra, hogy feléje ugy az igazságügyi kormányzat, mint a szakkörök figyelme irányuljon és az a szaksajtóban és a jogászkörökben megvitatás tárgyát képezze. Aki. mint magunk, a jelenlegi állapotok tarthatatlanságáról meg van győződve és igazságszolgáltatásunk járásbirósági ágazatának nem elég magas színvonalát fájlalja, — az kész örömmel fog hozzájárulni, hogy tanácsává', jobb viszonyokat, idealisabb igazságszolgáltatást teremteni segítsen. A ki az általam felhozottaknál jobb remediumot tud, ám lépjen ki a porondra ! Lapunk hasábjai nyitva állanak előtte és az a tudat, hogy valami jót cselekedett, midőn igazságszolgáltatásunk bajain segített. — nem megvetendő jutalom, melyért versenyezni nem hiábavaló törekvés. Dr. Révai Lajos. v Lehet-e perújítással élni a községi biró^-ságtól a járásbíróság elé vitt ügyekben ? Irta : DÓMJÁN L. kir. aljbiró, S.-Szentpéteren. A községi bíróságtól az 1S77. évi XXII. t.-c. 25. £-nak rendelkezése szerint járásbíróság elé vitt ügyekben a perújítást az idézett törv. 63. szakasza kizárta. Bartók ]. kartársam a «Jog» f. évi 29. számában mégis vállalkozik annak bizonyítására, hogy perújítás az ily ügyekben is megengedhető, érvelését törvényhelyek idézésével igyekszik támogatni. A kartárs ur nézete tarthatatlan, a mit mindjárt ki fogok mutatni: Megegyezünk abban mindnyájan, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. 17—25. szakaszait és a 63. §-nak ezen szakaszokra vonatkozó rendelkezését az 1893. évi XVIII. t.-c. 224. S-a nem érintette. A most idézett törvény 225. §-a azt az eljárást szabályozza, melyről az előbb az 1877. évi XXII. t.-c. 26. §-a intézkedett, s a mennyiben ezen törvény 29. és következő szakaszaiban körülirt eljárás már nem volt az uj törvény keretébe illeszthető, a 225. §. az eljárás ujabb módját jelöli meg. így a 225. §• taxatíve csak azon eltéréseket sorolta fel, melyek az eljárás folyamán alkalmazandók. A perújítás már az eljárás befejezése után merülhet föl. Az ujitott per a 222. utolsó bekezdése szerint uj pernek tekintendő. Ha tehát a törvényhozó az 1877. évi XXII. t.-c. 63. §-ának vonatkozó rendelkezésén akart volna változtatást tenni, ezt nem a 225., de a 224. szakasznál teszi, mert annak ott van a helye. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 167.. 222., 223. §§-aibóI a kartárs ur véleménye támogatására kiolvasni semmit nem lehet. A 13. §. világosan ellene szól. Ezen törvényszakasz szerint a törvénykezési rendtartás megfelelő szabályai a sommás eljárásban ezentúl i s alkalmazandók. A nyomaték az «is» szóra esik, vagyis: amint eddig, ugy ezentúl is. A perújításról nem is az 1893. évi XVIII., de az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-a intézkedik. Lehet-e azt állítani, hogy a törvényhozó e szakasz intézkedését a községi bíróság elé tartozó ügyekre is ki akarta volna terjeszteni ? Aztán minő visszásság fejlődnék ki. ha joggyakorlatunkban a cikkíró ur tanácsát követnők ? Akkor a községi bíróság elé tartozó ügyek azon nagyobb részében, melyek járásbíróság elé nem vitetnek — perújítás nem volna megengedve ; azon kisebb részében pedig. — melyet már szakavatott biró lát el perújítás volna használható. Ha az okok, melyek a törvényalkotások irányzói voltak, később változtak volna, akkor a törvényhozó nem a 224. és 225. §§. szerint, de az 1868. évi LIV. t.-c. 178. és 480. §§-ainak megfelelőleg szabáiyozt volna az uj eljárást. Egyébként azt hiszem, hogy véleményével kartársam elszigetelten áll, a mennyiben joggyakorlatunk szerint a községi bíróság elé tartozó ügyekben perújítás eddigelé még nem alkalmaztatott. Belföld. Az igazsagügyministerium és az ügyvédi nyugdijkérdés. Az igazságügyministerium a következő rendeletet bocsátotta ki az egyes ügyvédi kamarákhoz: A budapesti ügyvédi kamara az 1899. évi jun. hó 29-én és 80-án tartott rendkívüli közgyűlésében egy a befizetési kényszer elvére alapított országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítését határozta el s a társkamarákat csatlakozás iránt kereste meg. Az emiitett határozat az alapszabályok tervezetével együtt hozzám felterjesztetvén, 49,264/99. I. M. sz. a. kelt rendeletemmel értesítettem a budapesti ügyvédi kamarát, hogy határozatát nem vettem jóváhagyólag tudomásul a következő okokból: Az 1874 : XXXIV. t.-c. 18. és 21. §§-nak alapul vételével az ügyvédi kamarák csak oly kiadások fedezésére vethetnek ki tagjaikra évi illetményt, mely kiadásokat az ügyvédi rendtartásban megszabott kamarai teendők ellátása, a kamarai rendszer megvalósítása igényel. Ezen szempont alá azonban az ügyvédi kamarák tagjainak és ezek hozzátartozóinak rendszeres nyugdíjjal való ellátása nem vonható. Ehhez járul, hogy a bemutatott alapszabályok szerint a budapesti és ahhoz csatlakozó ügyvédi kamarák területén az ügyvédség folytatása a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettségét vonná maga után. Ez pedig az ügyvédkedés gyakorlatának olynemü megnehezítése volna, a mely az ügyvédi rendtartásban megvalósított szabad ügyvédkedési rendszerrel össze nem egyeztethető. Végül ki kell emelnem azt is, hogy az 1874 : XXXIV. t.-c. az ügyvédi kamarákat egymástól teljesen elkülönített önálló működési körrel ruházza fel. Ezzel ellentétben egy oly központi szervezet, a minőt a budapesti ügyvédi kamara a nyugdíj-ügy kezelésére és vezetésére tervbe vett, a törvény keretében nem valósitható meg. Miután a nevezett kamara ujabb felterjesztésben az említett határozat ujabb megfontolás alá vételét kéri: az elöl, az ügy nagy fontosságára való tekintetből, el nem zárkózom. Mielőtt azonban ebbe bocsátkoznám, tekintettel arra, hogy az ország összes ügyvédeinek az érdekeit a legközelebbről érinti s tekintettel arra, hogy azon ügyvédi kamarák közül, melyek ezen ügygyei eddig foglalkoztak, néhányan nem fogadták el a budapesti ügyvédi kamara által kidolgozott alapszabály-tervezetet, néhányan pedig csak elvben, egy pedig csak az egyénenkénti csatlakozást hozza javaslatba: szükségesnek látom az összes ügyvédi kamarák meghallgatását a felől, hogy: 1. kívánatosnak tartják-e a kamarák, hogy a kényszerbefizetés elvére alapított országos ügyvédi nyugdíjintézet felállítását megengedő törvény hozassék ? s ha nem, mely okból ? 2. pártolják-e a kamarák a budapesti ügyvédi kamara által tervbe vett országos nyugdíjintézetnek az ugyanazon kamara által kidolgozott alapszabályok mellett leendő felállítását, vagy sem ? és mely okokból ? esetleg mily módosítások mellett hajlandók azon alapszabályokat elfogadni ? Felhívom ennélfogva a kamarát, hogy a mennyiben ez ideig még nem tétetett közgyűlési megvitatás és határozat tárgyává a jelzett kérdés, ismertesse meg tagjaival a budapesti ügyvédi kamara által létesíteni kivánt intézet szervezetét és annak tervbe vett alapszabályait is ; hívjon össze e tárgyban közgyűlést azzal a figyelmeztetéssel, hogy az ügyvédi kar érdekeit érintő kérdések egyik legfontosabbika forogván szóban, felette kívánatos, hogy annak beható megvitatására a kamara tagjai közül minél többen megjelenjenek. A felveendő jegyzőkönyvet, a melynek a dolog természete szerint a közgyűlés egész menetét szabatosan feltüntetni kell, a kamara részéről esetleg kidolgozott ujabb alapszabály-tervezettel együtt folyó évi október hó 31. napjáig terjeszsze fel a kamara hozzám. Budapest, 1900 június hó 23-án. A minister helyett: Bernáth s. k., államtitkár. Nyilt kérdések és feleletek. Felfolyamodási határidő és nemzeti ünnep. A bpesti kir. tábla ingatlan végrehajtási ügyben a tkvi hatóság végzése ellen beadott felfolyamodást visszautasított, «mert az április 3-án kézbesített tkvi végzés ellen a felfolyamodás április hó 12-én a kilencedik napon nyilvánvalóan elkésetten adatott be». __ Az kétségtelen, hogy a kir. tábla nyilván felületességből helytelenül járt el, midőn a fel folyamodást visszautasította, — figyelmen kivül hagyva, hogy április 11-ike nemzeti ünnep (1898: V. t.-c), egyszersmind a Curia döntvénye szerint törvénykezési ünnep is. Tényleg a tkvi hatóságnál április 11-én délután, ugy, mint más ünnepnapon, nem volt hivatalos óra és így nem is lehetett beadványokat beadni. A kérdés már most, — lehet-e ezen segíteni és mi módon M Dr. Szende Sándor bpesti ü. 1*