A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 31. szám - Pertári kezelés a sommás eljárásban. [1. r.]

226 A JOG den ujabb folytatólagos beadvány tehát már a jegyzői irodában volna benyújtandó. Az eljárás ezen módjának előnyei szembeötlők, — még ügykezelési szempontból is, A mai lajstromrendszer főhibája a fővárosban az, hogy majdnem lehetetlen valamely peres ügy birájára vagy a kezelő jegyzői irodára ráakadni. Az értesitésadás pedig jóformán illusorius, vagy pedig aránytalan sok időt, fáradságot igényel. A zavar annál nagyobb, mert a betűrendes mai beosztás nem alperes, hanem felperes szerint történik, és igy annak a boldogtalannak, a ki valamely alperes ügyei és viselt dolgai felől értesülni kiván, el van teljesen zárva az ut ezen kíváncsisága kielégítésére. Sok is ezért a panasz mindenfelé. Ezen bajon mintegy varázsütésre segit a mi javaslatunk. Mert itt — a régi, gyakorlatinak bizonyult módon — minden beérkezett kereset felperes és alperes szerint lesz iktatva — a járásbíróságokhoz érdemleges elintézés végett áttett ügyek pedig minőség, járásbíróság és tárgyaló biró szerint újból kitüntetve. Minden érdekeltnek tehát meg van a biztos útmutatója, hol és kinél keressen valamely ügyet. Mennyi idő és lótás-futás lesz ezáltal főleg az ügyvédeknél megkímélve ! De megoldást nyer egyúttal a minister azon többször nyilvánított szándéka is, melylyel a lajstromrendszer hibáit a fővárosban sanálni akarja és nagy lépés történik ezenfölül a fővárosi járásbíróságok egyesítése érdekében, mely ellen ma alig forog fenn komoly akadály bármely részről és mely szükséges voltánál fogva már csak rövid idő kérdése lehet. Lássuk első sorban, hogy ütközik-e javaslatunk a létező törvénybe ? Bár ez sem volna nehézség, mert novellaris uton a minister könnyen nyerhetne felhatalmazást arra, hogy itt a fővárosban, esetleg másutt is, a torlódó munka sanálását rendeleti uton eszközölje. Hiszen a s. e. tv. 2. §-ának végpontja is speciális hatáskörrel ruházza fel a bpesti és pestvidéki tszék területén levő járásbíróságokat; a szabály alóli kivétel tehát annál kevésbbé lehet a többi bíróságokra nézve sérelmes, mert ha az itteni kísérlet beválik, akkor annak minél szélesebb körben való alkalmazásának mi sem állja az útját. A s. e. tv. 8. §-ában részleteiéit jogcselekmények bátran bízhatók a kirendelt tárgyaló biróra, a ki erre elegendő időt talál. A s. e. tv. \ 4. §-a, mely «a per bíróságáról)) szól, tényleg okozhatna némely kételyt. De ugy hiszem, hogy ezen kétely komoly cáfolatot nem igényel, mert addig, a mig érdemleges tárgyalás és ítélkezés esete be nem áll, — a központi járásbiróság kirendelt tagja per delegationem, mint ez ma is a biró akadályozása esetében mindennapi dolog — a rendes biró helyettesének tekinthető, a ki halasztáson kivül ily ügyben birói functiót nem végez. A contradictorius uton elintézendő ügyek pedig kivétel nélkül a per bírósága elé kerülnek. (A 8-ik §. esete itt nem lehet irányadó : mert a ki szabályszerű meghatalmazás nélkül jelenik meg, az ugy tekintendő, mintha meg sem jelent volna és itt is a delegatio elmélete fenntartható). A kereset szóbeli előadása ma is minden bíróságnál egy hetes biróra van bízva ; nincs semm' elfogadható ok arra, hogy miért ne lehessen az ily keresetet más bírónak kiosztani ? A szóbeli előadásnak jkvbe való vétele tehát bizható a központi járásbíróságra, — mely általam nem külön bíróságnak van contemplálva, tehát külön költséget sem igényel, hanem minden biróság részéről esetről-esetre rövidebb-hosszabb időtartamra ad hoc delegált bírák és jegyzőkből áll. Az iktatás és tárgyaló helyiség költsége pedig egyfelől már a központi iktatónak a minister részérő! való tervbe vételében benfoglaltatik. másfelől oly csekély, hogy igazán szót sem érdemel. A s. e. tv. 17. §-a a központi biróság által minden nehézség nélkül és minden irányban végrehajtható. A 18. §-nál a nehézséget csak azon utasítás okozza, hogy «a felek bizonyítékaiknak magukkal való elhozatálára utasitandók». De viszont ugyanezen figyelmeztetés ma is rajta áll a birói végzésen és hány esetben lesz annak eleget téve ? Nem lesz-e ma is ezen szakasz dacára a tárgyalásra kerülő perek legalább is 9/io-ed része az első tárgyalás alkalmával elhalasztva, a nélkül, hogy a peres fél csak abba a helyzetbe is jutott volna, magával hozott bizonyítékait produkálhatni ? Ilyesmi a gyakorlatban hamar megtanulódik ; másodízben már többé sem ügyvéd, sem fél nem lesz olyan balga, hogy tanúit és szakértőit az első tárgyalásra magával hozza. És ugyanez áll a jelen esetre is, a 18. §. tehát semmikép sem állja útját a pertári eljárásnak, — annyira nem, hogy az idéző végzés szövege változatlanul is megmaradhat. És épugy a s. e. tv. 19 21. §§-ai sem igényelnek ujabb törvényhozási aktust. Mindezen teendőket a központi jbság fennakadás nélkül végezheti. íme beigazoltnak véljük, hogy a pertári kezelésnek semmi törvényes akadály sem állja útját. Mik lehetnének tehát a törvényen k i v ü 1 i komoly ellenvetések ezen reform mielőbbi életbeléptetése ellen? És komoly számba vehetők-e ezek P Az első várható ellenvetés azon kifogás, hogy ezáltal a székesfővárosban az eddigi kerületek szerinti felosztás halomra dől. Igaz, de éppen ezt óhajtjuk mi és velünk együtt számosan is elérni! Ezen beosztás ma már idejét multa, mindenki ott perelhet, a hol kedve tartja ; felperes kénye-kedve szerint hurcolhatja az alperest az egyik városvégből a másikba, mert Budapest területi illetékessége számos birói határozat szerint ugy is oszthatatlan ; a kerületi beosztás tehát ma már csak egy fictio, egv fraus pia, melynek más célja és értelme többé nincs, mint legfölebb csupán az, hogy a szegény ügyvédi karagyonhajszoltassék és hozzá nem méltó zaklatásokkal sanyargattassék. A központi járásbiróság intézménye tehát a félre és ügyvédre nézve egyaránt üdvös lenne, az ügyek elintézése pedig óriási mérveket ölthetne, belértékben is jóval alaposabb volna. Ellenvetés tehető továbbá az ellen, hogy nincs oly nagy hivatalos helyiség, mely annyi felet egyszerre befogadhatna és nincs az a biró, aki egyszerre oly nagy aktatömeget elintézhetne. Csak lassan ezzel az érvvel! Szükséges-e okvetlenül, hogy minden keresetre az idéző végzés egy és ugyanarra az órára kitüzessék ? A biró, a ki érdemben is tárgyalni akar, kénytelen az idéző végzéseket 9 órára kitűzni, mert szabadulni akar a meg nem jelenés folytán marasztaló ítéletet kérők, egyezséget kötők és halasztók nagy és zajos seregétől, úgyis még marad elég fél, a ki érdemleges tárgyalásra készül és birkatürelemmel várja az idejét. A központi bírót ily tekintetek nem kötik ; ő 9-től kezdve 2-ig minden fél órára tűzhet bizonyos számú általa elintézhetőnek vélt ügyet és igy egy délelőtt folyamán — jegyzőinek közreműködése mellett, — jó nagy recordot érhet el. És ki van-e zárva az, hogy egy biró helyett 2—3, esetlegtöbb lássa el ezen első tárgyalást ? Hogy egy tárgyaló terem helyett 2—3, esetleg több álljon rendelkezésre ? Hiszen nehézség csak kezdetben lesz, mikor az ügyek jobban toi lódnak, azontúl már normális lesz az ügymenet, sőt azáltal, hogy ezen eljárás a törvényes szünet alatt is fenntartható, a restanciák igen lényeges mértékben lesznek apaszthatok, minden rendkívüli eszköz vagy csak egy krajcárnyi költségtöbblet nélkül.* Quod erat demonstrandum ! Javaslatunknak positiv gyakorlati haszna azonban — és erre fektetjük magunk részéről a fősúlyt, — a perek alaposabb és gyorsabb elintézésében rejlik. Ma a tárgyaló biró rendszerint már kimerülten és elcsigázottan fog hozzá a contradictorius tárgyaláshoz, mig a pertári aerában csakis ily meritorius tárgyalások ellátása lesz feladata. Több ambíciót helyezhet ítélkezésébe, mert tőle ezentúl nem numerikus, — minél több ügyszámot felölelő, habár még oly üres, semmitmondó és felületes működés, — hanem érdemleges, szellemi intensiv tevékenység is megkívántatik. Az ügykörnek ily lényeges megnyirbálásával karöltve járna a tárgyalási határnapok lényeges rövidítése, ugy hogy a sommás eljárás eszményi célja: a gyors ítélkezés is mielőbb megvalósulhatna. A mai lajstromos rendszer mellett az egyik biró tul van halmozva munkával, mig a másik viszont kényelmesen végezheti munkáját, de talán még munkahiányról is panaszkodhatik. Ezt javaslatunk teljesen kizárná ; mert a központi vezetőnek módjában állana a munkát egyenlő módon és igazságosan kiosztani, és ez által minden egyes biró tevékenységét kellően ellenőrizni, ami a mai rendszer mellett teljesen ki van zárva. Még a statisztikával űzött és minden szakember előtt bőven ismert visszaélések is azonnal találnák correctivumukat a pertári intézmény életbeléptetése által. Éppen az ítélkezés alaposságának érdekében nem hozakodom elő azon, az igazságügyi kormányzat előtt talán legnyomósabb érvvel, hogy az uj rend esetleg még a birói létszám apasztásít is vonhatja maga után. Ezt bízzuk előbb a hosszabb gyakorlat által szerzett tapasztalatokra. . . . A központi biróság személyzetének állandósítását csak *) Az l's98- évről szóló kimutatás szerint (lásd szerzőnek «a lajstromrendszer Budapesten» cimü cikkét. Jog 1899. évf. 20-ik sz ) sommás per a budapesti járásbíróságokhoz érkezett összesen" 69 684, a mi 300 tárgyalási napot számítva egy évre, átlag naponta 280 tárgyalást eredményez. Ennyit pedig 2-3 biró játszva képes lebonyolítani, teltéve, hogy ez idő alatt más teendőket nem kell végezniük és a melléjök beosztott jegyzőknek is működési körük jut.