A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 27. szám - A vádirat szerkesztéséhez

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 27. számához. Budapest, 1900. július hó 8. Köztörvényi ügyekben. Az esetben, ha a biztositásilag lefoglalt követelés tekintetében kielégítési végrehajtás kéretik, ennek elrendelése kérdésében a csődnyitás után is az a bíróság bír hatáskörrel határozni, mely a biztosítási végrehajtást elrendelte. A tordai kir. törvényszék és a szarvasi kir. járásbíróság közt özvegy L. Sámuelnének dr. P. György ellen folytatott 8,393 frt 60 kr. s jár. iránti ügyében felmerült illetékességi összeütközés elintézése tárgyában következő végzést hozott: A végrehajtás elrendelése kérdésében való határozat hozatalára a szarvasi kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. In dok ok: özv. L. Sámuelné az 1898. Sp. VI. 367. p. sz. alatti keresettel érvényesíteni kivánt 8,393 frt 60 kr. s jár. iránt L. Károly ellen a szarvasi kir. járásbíróságnál 1898. jul. 10-én biztosítási végrehajtást eszközölt ki és azt foganatosította is. Később L. Károly csődbe jutván, végrehajtató követelését a csődbe is bejelentette, hol az valódinak elősmertetett. Ez alapon végrehajtató, mint külön kielégítésre jogosított hitelező, a szarvasi kir. járásbíróságnál a biztositásilag lefoglalt ingókra kielégítési végrehajtást kért a csődtömeggondnok ellen; a kir. járásbíróság végrehajtatót kérelmével elutasította azért, mert a felszólamlási jegyzőkönyv szerint a követelés valódinak a tordai kir. törvényszék mint csődbíróság előtt ismertetvén el, a végrehajtás ott kérendő, mig a tordai törvényszék, a hova annakutána végrehajtató a végrehajtás elrendeléseért folyamodott, azt szintén megagadta azért, mert ily esetben a végrehajtást nem a csődbíróság, hanem a dologi b'róság rendeli el. A végrehajtató részéről a csődnyitás előtt szerzett zálogjognál fo^va, a mennyiben szerzett zálogjoga nem hatálytalanittatik, mint a Cs. T. 55. § a értelmében külön kielégítésre jogosított hitelező részéről az ezen zálogjoggal biztosított követelés iránt inditott per a 9. § értelmében a csődbírósághoz át nem teendő, hanem a csődeljárástól önállóan folytatandó és a 13. í; értelmében a csődnyitás hatályának kezdete előtt szerzett zálogjog alapján a végrehajtást a csődnyitás után is el lehet rendelni és foganatosítani. Mindezekből következik, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 223. és 224. § rendelkezései szerint, kapcsolatban ennek a törv. cikknek a 2 ik szakasza rendelkezéseivel, az esetben, ha a biztositásilag lefoglalt követelés tekintetében kielégítési végrehajtás kéretik, ennek elrendelése kérdésében a csődnyitás után is az a biróság bir hatáskörrel határozni, mely a biztosítási végrehajtást elrendelte. Ettől eltérést nem foglal magában a Cs. T. 152. §-ának az a rendelkezése, hogy a 141. §-nak ezt a rendelkezését, mely szerint a valódiság elismerését tartalmazó jegyzőkönyvi kivonat végrehajtatónak a külön kielégítésre jogosult hitelezőkre is kiterjeszteni, mivel ez által a csődön kivül eljáró biróság illetékessége érintve nincs. Miután pedig a fenforgó esetben a biztosítási végrehajtás és pedig az 1881. évi LX. t.-c. 223. §-a értelmében a szarvasi kir. járásbíróságnál rendeltetett el és a behajtás iránti per is ott tétetett folyamatba az ezen követelés biztosítására lefoglalt ingóságokra, a kielégítési végrehajtás elrendelése kérdésében való határozat hozatalára a szarvasi kir. járásbíróság illetékes, az pedig az e tárgyban hozandó határozat érdemére tartozik, hogy a felszámolási jegyzőkönyvi kivonat alapján a kért végrehajtás elrendelésének van-e helye, avagy nincs. Nem származik kötelem, ha az, a kinek javára a szóbeli nyilatkozat történik, ennek megtételekor nincsen jelen és igy a másik fél nyilatkozatát nem veheti tudomásul. A veszprémi kir. törvényszék (1899. évi szept. 25. 3,333. sz. a.j K. Imre és neje szül. K. Janka felperesnek A. Kálmánné szül. Ny. Karolin mint elhalt V. Antal örököse alperes ellen 1000 frt és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Felperesek alperes mint előbb férjezve volt V. Antalné alperes ellen 1,000 frt tőke és jár. erejéig keresetet indítottak, marasztalni kérvén alperest, mint néhai V. Antal örökösét ezen összeg megfizetésében azon az alapon, hogy alperes jogelőde néhai V. Antal II. r. felperesnek I. r. felperessel történt eljegyzése alkalmával kötelező Ígéretet tett arra nézve, hogy azon szolgálatok jutalmául, melyet II. r. felperes V. Antal vendéglői üzletében évenként teljesített, felperesek egybekelése után részükre 1,000 frt fizetendő. Felperesek 9,064/1895. p. sz. a. indítottak már ezen összeg erejéig alperes ellen keresetet azon a jogalapon, hogy alperes első férje kötelező nyilatkozatához saját személyében hozzájárult. Ezen keresetükkel azonban a felperesek ugy a kir. törvényszéknek 318/1997. sz. mint a kir. ítélőtáblának 1,604/1897. sz. egybehangzó ítéleteivel elutasítva lett, mert az általuk felhívott tanuk arra, hogy alperes a férje által tett nyilatkozathoz kötelező adat bari hozzájárult volna, bizonyítékot nem szolgáltattak. Az előző perben kihallgatott V. Ferenc, K. Lajos és V. József tanuk vallomását azon ténykörülményre, hogy alperes jogelőde tett az 1,000 frt kifizetésére kötelező Ígéretet felperesek a jelen perben teljes bizonyítékul kérték elfogadtatni. Alperes beszámítási kifogással élt s a II. r. felperesnek férhez menetele alkalmával és később is kiszolgáltatott 974 frtra értékelt ingóságokat marasztaltatása esetében felperesekkel szemben beszámíttatni kérte. A kir. törvényszék azon per döntő körülményeire nézve, hogy néhai V. Antal maguknak a felpereseknek tett-e az 1000 frt kifizetésére vonatkozólag határozott és kötelező Ígéretet és vájjon II- r. felperesnek kifejtett munkássága képezte-e megfelelő alapját ezen Ígéretnek, ujabbi bizonyítást rendelvén, a kihallga tott tanuk, V. Ferencz, K. Lajos és V. József tanuk egybehangzó bizonyító vallomást tettek ugyan aira nézve, hogy II. r. felperes hasznos és kedvelt személyiség volt V. Antal üzletében, de sem azt, hogy néhai V. Antal maguknak a felpereseknek tett az 1000 frt fizetésére Ígéretet, sem azt, hogy az ígéretet komoly és kötelező alakban tette volna , nem bizonyították. Minthogy pedig a II. r. felperes által teljesített szolgálatok csak kötelességből folyó ellenszolgáltatását képezték annak, hogy felperes és jogelőde őt kis gyermek korától felnevelték és tartották s alperes és jogelőde a nekik tett szolgáltatásokat a II. r. felperesnek kiszolgáltatott ingóságokkal jutalmazták is, igy a felperes által 5 éven keresztül havi 18 frtjával számított munkabér határozottan túlzott követelést képez; minthogy továbbá azon körülmény, hogy néhai V. Antal a felpereseknek tett és ezek által elfogadott komoly és határozott igéretkijelentéssel vállalt volna kötelezettséget az 1000 frt kiszolgáltatására, a felperesek által felhozott tanuk vallomásaival bizonyítva nincs, mert V. Antalnak bizalmas körben s nem is maguknak a felpereseknek tett ama nyilatkozata, hogy «1000 frtot adtak a legénynak», ily komoly és határozott igérettételnek, mely kötelezettséget állapit meg, nem tekinthető; minthogy ily kötelezettség hiányában a tett szolgálatok értékének bizonyítása az igény sorsára befolyással nincs: minthogy az elhunyt V. Antal által harmadik személyek előtt tett nyilatkozat értelmének és értékének bizonyítására, — a tényen kivül álló felek egyikének sem lehet a kinált ezküt a pts 235. §. értelmében odaítélni; a kir. törvényszék felpereseket keresetükkel a felperesek által kinált főeskü mellőzésével utasította el azért, mert felperesek keresetüket a tanuk előtt történtekre alapították és azt, hogy V. Antal más alkalommal is vállalt volna magánkötelezettséget, nem állították, a tanuk pedig ily kötelező Ígéret nyilvánítás tényét nem bizonyították stb. A győri kir. Ítélőtábla (1899 dec. 19. 2,982. sz. a.) az első biróság Ítéletét megváltoztatja s alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felpereseknek 1000 frt tőkét stb. fizessen. Indokok: A kereset jogalapja is néhai V.Antalnak azon kötelező Ígéretére van fektetve, mely szerint ő felpereseknek eljegyzésük alkalmával azt igérte, hogy nekik egybekelésük után rövid időre 1000 frt fizet. A néhai V. Antal örököseként perbe vont alperes örökösi minőségét és azt, hogy 2,299 frt 98 kr. értéket örökölt, nem tagadta; tagadta azonban, hogy jogelődje a kereset alapjául szolgáló kötelező Ígéretet tette. Felperesek ezzel szemben bizonyítékul ugyanezen követelés iránt alperes ellen a saját személyében vállalt kötelezettségből folyólag az elsőbiróság előtt 1895. évi 9,064. sz. a. inditott perben már kihallgatott V. József, V. Ferenc és K. Lajos tanuk vallomására hivatkoznak. Az 1868: LIV. t.-c. 209. §-a alapján ebben a perben is bizonyítékul szolgáló ezen és a jelen perben újból felvett s a korábbiakkal lényegileg egyező tanúvallomásokkal a kir. Ítélőtábla a a kereseti jogalapot bizonyítottnak fog?dja el V. József és K. Lajos tanuk egybehangzólag igazoltak, hogy V. Antal a felperesnek eljegyzése alkalmával 1000 frtot igért ezeknek I. r. leiperes kezére kifizetni, V. Ferenc pedig bizonyította, hogy V. Antal felperesek lakodalmán is kijelentette, hogy a leánynyal I. r. felperesnek 1000 frtot ad. Tekintetbe véve azt, hogy V. Antal ezeket a nyilatkozatokat az eljegyzésnél a násznagyként szerepelt V. József egyenes