A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 27. szám - A vádirat szerkesztéséhez

106 A JOG kérdésére, majd utóbb a lakodalom alkalmával tette; nem lehet kétség az iránt, hogy a tett nyilatkozatok a V. Antal házától férjhez adott II. r. felperes hozományára vonatkoztak s mert azok az eljegyzés, illetve lakodalom alkalmával a felperesek násznagyjai előtt és pedig az eljegyzésnél V. Józset násznagy egyenes felszólítására tétettek : azoknek célja egyenesen arra irányult, hogy azzal az 1,000 frt hozomány adására komoly és határozott kötelezettség vállaltassé). felperesek javára. A kötelezettség elvállalásának bizonyítása után közömbös, hogy II. r. felperes lett-e V. Antalnak üzletében szolgálatokat és hogy ezért igért-e V. Antal az 1000 frt adását ? Az igért 1000 frt megfizetésére tehát a kötelezett V. Antalnak örökösét, alperest és pedig feltéilenül marasztalni kellett, mert azt elismerte, hogy a kereseti követelésnél nagyobb értéket öröklött, mint örökös pedig a törvénynél fogva felelős az örökölt vagyon értéke erejéig örökhagyó tartozásáért. Nem volt figyelembe vehető alperesnek beszámítási kifogása, mert az nem vitás a felek között, hogy II. r. felperes férjhezmeneteléig alperesnek és volt férjének házánál mint családtag volt tartva: közöttük tehát olyan benső viszony állott fenn, a a melyben az ajándékozás és segélyezés szokásos Ehhez járul, hogy maga alperes volt az, a ki az eljegyzés és a lakodalom alkalmával V. Antal által kötelezett 1000 frt hozományon felül segélyt is igért felpereseknek, a mint ezt a korábbi perben V. József és K. Lajos tanuk bizonyították, Ha tehát V. Antal vagy alperes felpereseknek egybekelésük után adtak is át bizonyos értékeket, ezeket az 1,000 frtba adottnak csak akkor lehetne elfogadni, ha annak idején kijelentették volna, hogy azokat az 1,000 Írtra adják. Alperes azonban ennek megtörténtét nemcsak nem bizonyította, ellenkezőleg elleniratában azt jelentette ki, hogy felpereseket nem kötelezettségből, hanem jóindulatból legkevesebb 1,000 frtra menő segélyben részesítették. Kétségtelen tehát, hogy ha adta is az elleniratban felsorolt 974 frt értéket alperes és a férje felpereseknek, azt nem az 1,000 frt törlesztésére adták; ahhoz pedig az ajándékozónak nincs joga, hogy az ajándékba adott dolgokat a megajándékozottak követelésébe beszámítsa. A tartozás legkésőbb a kereset indításával lejárván, ettől az időponttól törvényes kamat a törvénynél fogva jár. stb. A m. kir. Curia (1900 május 29. 1,560. sz. a.) a másodbíróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperesek keresetüket alperes jogelődje az elhalt V. Antalnak felperesek eljegyzése alkalmával állítólag tett ama kötelező ígéretére alapították, a mely szerint nevezett V. Antal felpereseknek a II. r. felperes férjhez menetele után rövid idő múlva a felperes által tett hasznos szolgálatok jutalmazása fejében 1000 frtot fog kifizetni. Alperes az Ígéret tételét és a fizetés iránti kötelezetség vállalását tagadta, a kereseti állitások bizonyítására köteleit felperesek pedig a kötelezettség vállalását és egyáltalában azt, hogy közöttük és az elhalt V. Antal között 1000 frt fizetésére nézve utóbbit kötelező jogügylet létre jött volna nem bizonyitották. Mert az a körülmény, hogy V. Ferenc tanúvallomásai szerint alperes jogelődje az elhalt V. Antal a felperesek esküvőjén, tehát nem is a felperesek által állított alkalomkor t. i. az eljegyzéskor e tanú előtt, de nem felperesek jelenlétében és nem azokkal szemben kijelentette, hogy ő 1,000 frtot fog adni a leánynak (t. i. II. felperesnek) mint egy harmadik személylyel szemben tett és kötelezést nem tartalmazó nyilatkozat, felperesekkel szemben kötelezettségvállalásnak nem tekinthető. Ugyanebből az okból nem állapitható meg a keresetben emiitett kötelezettség vállalása a V. József tanú által vallott ama körülmény alapján sem, hogy az elhalt V. Antal e tanú, továbbá K. Lajos tanú előtt, de nem felperesek vagy azok egyikével szemben akként nyilatkozott volna felperesek eljegyzése alkalmával, hogy a ténynek 1000 frtot fog adni, mert az elhaltnak a tanuk által emiitett nyilatkozatai, felperesekkel szemben komoly kötelezettségvállalást nem is tartalmaznak; a tekintetben pedig, hogy felperesek és az alperes jogelődje között az 1000 frt fizetése iránt kötelező jogügylet jött volna létre, épen mi bizonyítékot sem képeznek. Mindezek szerint felperesek azt, hogy a követelésük alapjául vett jogügylet köztük és néhai V. Antal Között létrejött volna, nem bizonyitották, őket keresetükkel elutasítani, illetőleg a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét és az abban felhozott indokok alapján helyben kellett hagyni. Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyekben. A váltókereset beadása által megszakított elévülés az alperes részére szóló kereseti példánynak felperes által postán leendő kézbesítés végett való átvételétől újra kezdetét veszi. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : 1900 április 9. 114 900. sz. a.) A sommás végzés hatályon kívül helyeztetik és köteleztetik felperes, hogy alperesnek 40 frt .50 kr. perköltséget megfizessen. Indokok: Az 1897 november 10-én lejárt és ezen napon ovatolt váltóra alapított kereset az alperes mint kibocsátó ellen 1897 novémber 13-án kellő időben adatott ugyan be; de felperes a neki 1897. évi november hó 18-án kézbesítés végett kiadott másodpéldánynak és sommás végzésnek kézbesítését az 1898. évi június 19-én 59561. sz. a. benyújtott kérvényéhez "csatolt postai vevény szerint csak 1898. június 9-én kísérelte meg és a kereset és sommás végzés alperesnek tényleg csak 1898 június 25-én kézbesittetett. Minthogy pedig abban az esetben, ha kézbesítésnek, mint jelen esetben is történt, pósta utján, tehát felperes közreműködésével kell történni, a kereset csak akkor szakítja félbe az elévülést, ha a kereset az elévülési határidőn belül kézbesittetik és minthogy a kézbesítésnek felperes által történt megkísérléséig is már lejárt az elévülési idő (a váltótörvény 85. §. 1. pontja) és igy felperesnek a kereseti váltón alapuló kereseti joga akkor, midőn a kereset kézbesittetett, már elévült, alperes elévülési kifogásának helyt adni kellett. (1898 október 14-én 8,(5718/98. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét hetybonhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatott, mert a 3 havi elévülési időt megszakító kereset II—III. példánya felperes részére kérelméhez képest postán leendő kézbesítés végett kiadatván, ezeknek felperes kezéhez 1887 november 18-án történt kézbesítésétől az elévülés újra kezdetét vette, s miután felperes a postai kézbesítést csak 1898 jun. 9-én kísérelte meg, ezen időközben az elévülés bekövetkezett. (1899 nov. 2 án 3264/98. sz. alatt. A m. kir. Curia: (1900 ápr. 9. 114. sz.) A másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. Az oly harmadik személyeknek, kik a munkások betegsegélyezéséből kifolyólag a vállalkozó ellen követelést támasztanak, nem áll jogukban ezt a követelést a csődkövetelések I. osztályában érvényesíteni. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1900 április 19, 219/900. sz. a.) Felperes elismert követelésének I. osztályba sorozása iránt indított keresetével elutasítja. Indokok: Az 1891: XIV. t.-c. 55. és 62. §-ai értelmében a vasúti építkezési vállalatok betegsegélyző pénztára pénzkészletének gyümölcsöztetése a vállalkozóra bizalik és a pénztárnak ebből származható követelései csőd esetében 1881: XVII. t.-c. 60. §. 1. pontjában foglalt igényekkel egy osztályba sorolandók E törvényhely csupán a betegsegélyző pénztárnak adja meg a vállalkozóval szemben azt a kiváltságot, hogy az utóbbinak pénzkezeléséből eredő igényeit a csődkövetelések I. osztályában érvényesítse, de nem illeti meg a jog az oly harmadik személyeket, kik a munkások betegsegélyezéséből kifolyólag a vállalkozó ellen követelést támasztanak. Ennélfogva felperesnek, ki mint gyógyszerész a vagyonbukott vasútépítési vállalkozó cég munkásai részére kiszolgáltatott gyógyszerek vételárát követeli alperestől, ez utóbbinak elismerése folytán igénye van ugyan a vételárra, de nem áll jogában ezt a követelést a csődkövetelések I. osztályában érvényesíteni. Miért is őt az I. osztályba sorozás iránt indított keresetével elutasítani kellett (1898 október 10. 6i 109/98. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne foglalt okoknál fogva és azért, mert a felperes követelése sem a munkabérrel (csődtörvény 60. § I. p.), sem a közterhekkel (60. § 3, p.) egy tekintet alá nem vonható. (1899 évi november 8, 3307/98. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján helybenhagyatik. Bűnügyekben. Abban az esetben, ha a vádlottra a btkv. 92. §. alkalmazásával öt éven aluli szabadságvesztés szabatik ki, a btkv. 104. §-a szerinti rövidebb elévülési határidő n;m nyerhet alkalmazást, mert a btkv. 106. §. 1—4 pontjaiban meghatározott elévülési határidők eme törvényszakasz világos rendelkezése szerint nem a fenforgó esetben kimért szabadságvesztésbüntetés tartamára, hanem a büntetés alapját képező törvényszakaszban megállapított büntetés mértékére való tekintettel szabályoztatnak. A tordai kir. törvényszék (1899. jul. 17-én 2,593. sz. a.), I. Dénes a L. Tódor és L. Juon sérelmére elkövetett, a btkv. 39. §-ban meghatározott, a 394. §. szerint minősülő s a 393. és 399. §. szerint büntetendő közokirathamisitás bűntettének vádja alól felmentetik. In d o kok: Akir.tszék mint tkvi hatóságnak 1896. jul. 6-án a kir. tszék elnökéhez intézett jelentése szerint a ruha-egresi I. rész 36. sz. tjkvben B. 23. sorszám alatti bejegyzés bekebelezési kérvény birói végzés hozatala nélkül foganatosíttatott és pedig a vonatkozó hiteles tjkönyvi másolat tanúságaként ugy, hogy a szabály szerint beadni kellett beadvány érkezésének napja és iktatói száma nem jelentetik, s a beszerzett eredeti szerződésre a bejegyzési záradék hamis iktatói szám alatt vezettetett rá. A vizsgálat és végtárgyalás adataiból megállapítható, mert vádlott is beismerte, hogy a szóban forgó bejegyzést a szerződésre a záradékot vádlott vezette rá és pedig a bejegyzésre vezetett záradék kelléből megállapíthatóan 1889. június havában. A beszerzett tkvi iratok s a vonatkozó hiteles tjkv tanúságaként a megtartott tárgyalások után az 1367. alatti bejegyzéssel a helyesbítés megtörtént.